Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 2. szám
1992. JANUÁR 3. Hazai tükör 3 Komputertomográfot adtak át a zalaegerszegi megyei kórházban Az ország egyik legkorszerűbb, Sytec 3000 típusú komputertomográfját helyezték üzembe a zalaegerszegi megyei kórházban. Az amerikai berendezés 1-10 milliméter széles „szeletekben” képes átvilágítani az emberi test minden pontját, kontrasztanyagok be- juttatása nélkül. Egyelőre két műszakban, illetve állandó ügyelet keretében működik a naponta 25-30 beteg pontos diagnózisához hozzásegítő készülék, amellyel a megye más kórházaiból érkező betegek vizsgálatát is elvégzik. (MTI-fotó) Ellesett pillanat... (Felvételünk a szolnoki Meinl- Csemege boltban készült.) Főt: N. ZS. Pénzügyi zavarok az agrárágazatban Kell-e mindig mindent újrakezdenünk? A folyamatosság hiánya egyre nagyobb űrt hagy a társadalomban, s az újrakezdés kínzó kényszere azokat is hatalmába keríti, akik - ha mégannyira szeretnék is - képtelenek változtatni- helyzetükön. Mintha csak elhatározás kérdése lenne, hogy az állampolgárok visszataláljanak például a keresztény alapeszmék egyszerűségéhez és természetességéhez, vagy akár ahhoz a magatartáshoz, mely derűs optimizmuson alapul. S különösen az új év kezdetén hatalmasodik el ez az érzés; a fogadkozások ünnepi pillanataiban, ám ahogyan a szilveszteri mámor, úgy illannak el az „ezután minden másképp lesz” zavarba ejtő illúziói is. Mert a társadalmi tények merőben mást mutatnak. A gazdasági süllyedést érzékeltető adatok ugyanúgy, mint a társadalom morális szétesését erősítő gyűlölködések. Ha sokan rendületlenül tagadják is ezek romboló hatását, a valóság ettől még nem lesz szebb. Legfeljebb szebbnek látjuk. S azzal, hogy mindenki mondja a magáét, a „megeszméthetetlennek” tetsző múlttal még számolnunk kell. Lehet igazságtételt hirdetni, de aki vádol - sajátos szereposztása következtében - nemhogy tisztázná a múltat, hanem csupán tisztának tünteti fel magát. Elkerülhetetlen és utólag elfelejtett megalkuvásait hófehérre mossa a számonkérés indulata. Teljesen fölöslegessé válik, hogy szembenézzen önmagával, hiszen - ahogyan nap-nap után érzékelhetjük - az igazságtétel körüli vitában elfoglalt pozíciója felmentést ad az önvizsgálat alól. Nem így azoknak, akik a rendszerváltás előtt és után is el- viselői - olykor áldozatai - voltak a gazdasági és politikai folyamatoknak. Nagyobbrészt megfelelő műveltség híján, mely utóbbi is nagy eszméivel és eszményeivel a jog, a kötelesség, az erkölcsi- ség területén egészen a mindennapi harcokig és a hétköznapi élet sok ellentmondásáig terjed. S ezeket a harcokat a társadalom többsége egyszerűen képtelen megvívni. Kiszolgáltatott helyzete miatt sem, de még inkább azért, mert mindmáig hiányzik az a nemzeti jövedelem, amelynek nem piaci jellegű elosztása kibékíthetné a gazdasági racionalitás és a társadalmi igazságosság ellentmondását. A gazdaság piacelvű átalakítása idáig csak hátrányokkal járt. így az életkörülmények romlása, a társadalom széles rétegeinek elnyomo- rodása azoknak nem tűnik riasztó jelenségnek, akik - nem csekély cinizmussal - mindent elölről akarnak kezdeni. Akár úgy is, hogy lankadatlan hévvel igyekeznek mindenkit megnyerni a központosító nemzetállam eszméinek. Ugyanakkor sajátos paradoxon, hogy míg a társadalom legégetőbb gondjai gazdasági és szociális természetűek, a politikai életben egyre nagyobb teret nyer az önigazolás. Ráadásul a kormánykoalíció tagjai úgy tesznek, mintha nem vennék észre: az állampolgárok nagy része már most sem hisz abban, hogy a fel- emelkedéshez egyetlen nehéz esztendőre lenne szükség. Hanem sokkal inkább évek hosszú sorára. Kerékgyártó T. István A problémák elsősorban a forgóeszköz-finanszírozás területén jelentkeznek. Beruházási hitelhez ugyanis csupán a világbanki forrásokból megvalósított programok keretében lehet hozzájutni. Másfelől a monetáris politika hatására a rövid távú hitelezésben is jelentős szigorítások következtek be a nyolcvanas évek harmadik harmadától. A jegybanki refinanszírozási politika az ágazat pénzigényét és gazdálkodási sajátosságait nemigen, vagy csak utólagosan, tűz- oltásszerűen vette figyelembe. A kereskedelmi bankok hitelezési tevékenysége sem volt problémamentes. Az agrárszektor erősen függ az időjárástól, termelési folyamatai biológiai-természeti meghatározottságúak. Ezért a termelés időszükséglete nemegyszer nagy, a munka- és finanszírozási csúcsok lökésszerűen jelentkeznek, a struktúraváltási lehetőség is viszonylag korlátozott. Az aránylag jelentős tőkeigény mellett a termelés jövedelmezősége alacsony, a tőkemegtérülés lassú. A mezőgazdaságban felhasznált forgóeszközök - a tenyészállatok kivételével - egy termelési ciklusban használódnak el. Az egyes tevékenységeknek - az állattartásnak, a növénytermesztésnek - azonban más-más a forgóeszközciklusa. A pénzkiadás és a pénzbefolyás időbeli eltérése, annak folyamatossága nagyban befolyásolja a gazdaságok finanszírozási igényét, a gazdaságok hitelfelvételi magatartását. A termelőknek az állattartásból aránylag egyenletes pénzbevétele származik, alapvetően azonban a növénytermesztés befolyásolja a készletgazdálkodást és a finanszírozás szervezését. Az üzemeknek az év első 6-8 hónapjában jóformán csak kiadásai vannak: meg kell vásárolniuk a vetőmagot, a műtrágyát, munkabért kell fizetniük, állniuk kell az egyre magasabb energia- és anyagszámlát, el kell végezniük a'talaj-előkészítést, sőt adót is kell fizetniük. Emiatt a termelők „Évforduló” a vállalatoknál többségének mintegy 5-7 hónapos termelési hitelre van szüksége az év első hónapjaitól az ősz elejéig. A hitelvolumen a betakarítás előtt éri el csúcspontját, ezután fokozatosan csökken, majd a termékeik eladását követően lehetőségük nyílik az őszi talajelőkészítésre, a vetés megkezdésére és a hitelek visszafizetésére. A mezőgazdasági üzemek jórészt a feldolgozóipar által folyósított kifizetések egy részéből törlesztik a gazdálkodásukhoz felvett kölcsönöket, és kezdik meg az őszi munkákat. 1991 őszén azonban épp e területen keletkeztek komoly gondok. Az élelmiszer-gazdasági cikkek értékesítésében mutatkozó feszültségek, az élelmiszeripar növekvő pénzügyi nehézségei miatt akadozik a felvásárlás. Főleg a zöldség- és gyümölcsfélék, a bor és a szőlő felvásárlása ütközik akadályokba, így viszont az élelmiszeripar-, -feldolgozás, mezőgazdasági árutermelés közötti termelési és finanszírozási lánc sem működik megfelelően. Nemcsak az élelmiszeripar által a mezőgazdaság számára folyósított kifizetéseknek, hanem a nagy termékkészletek finanszírozásának is alapvető jelentősége van a két terület kapcsolatában. Az egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó termékkészletek - például a gabona, a bor, az alma - finanszírozására a mezőgazdasági üzemek csak igen korlátozott mértékben képesek. A szóban forgó termékek készletezése egészen a legutóbbi időszakig számottevő részben a feldolgozó vállalatokra hárult. Ám romló pénzügyi helyzetük, illetve ellátói kötelmeik megszűnése miatt erre manapság már egyre kevésbé vállalkoznak. így viszont pótlólagos - és sokszor már elviselhetetlen - terhek nehezednek magukra a mezőgazdasági üzemekre. A mezőgazdasági szektor finanszírozási gondjai, tagadhatatlan hatékonysági problémái, előbb említett pénzügyi terhei és a termelőszövetkezeteket, valamint az állami gazdaságokat körülvevő létbizonytalanság magyarázza e negatív jelenségeket. Mindez arra is rávilágít: nem tűr halasztást az ágazat megújulásának folyamata. Stabil és kiszámítható keretfeltételek kialakítására van szükség az agrárágazat új jövőképének körvonalazásához. Mohácsi Kálmán a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa (Folytatás az 1. oldalról) 1989-ben a Szolnoki Mezőgépnél még csak 78 millió forintot, tavaly viszont már 305 milliót vittek el a hitelkamatok - a kevés nyereség egyik legfőbb okának ezt tartják a cégnél. A kölcsönökért kifizetett pénz nemcsak a kamatlábak növekedése miatt több az egy-két évvel korábbinál, hanem azért is, mert a nyugati piacokra szállított áruk ellenértékét a termelővállalat jó esetben másfél hónap alatt kapja kézhez, így a termelés finanszírozására a gyárnak kell hitelt felvennie. (Nem csupán a nyugati vevők lassúsága miatt ilyen hosszú az átfutási idő - tartják a hazai iparvállalatok vezetői -, a magyar bankok sem serénykednek, ;saját hasznukra szívesen forgatják a partnerüknek érkezett pénzt a törvényes ügyintézési határidő lejártáig.) A Mezőgép munkáját tovább drágította tavaly, hogy - még le nem járt szerződések keretében - exportjának felét még külkereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolította. Ilyen konstrukcióban pénzét a termelő még később kapja meg. Éppen ezért döntöttek úgy a vállalatnál, hogy az új esztendőben külkereskedelemmel csak „saját jogon” foglalkoznak - ezzel a lépéssel a számítások szerint 40-50 millió forintot nyernek. A vállalat vezetősége szerint a jövő évi termelési lehetőségeknek mintegy 70 százaléka exportra biztosan leköthető, a derűlátást a jórészt már most aláírt szerződések garantálják, néhány partnerével pedig a megállapodást megelőző tárgyalások utolsó, bár kétségtelenül legélesebb szakaszában tart a cég: tulajdonképpen mindenben megegyeztek a felek, csak hát a Mezőgép mintegy 4,2 százalékos áremelést is feltétlenül el kíván érni. Mindezeknek a terveknek a birtokában a cég szolnoki központjában úgy nyilatkoztak, hogy 1992-ben a produktív létszámot nem kell csökkenteni (a tavalyi létszámleépítés 7 százalékos volt), az „alkalmazotti” kategóriában is csak a „segéderők” egy részének elbocsátásával számolnak. A teljesítmények növelése azonban mindkét területen elengedhetetlen feltétele a vállalat további talpon maradásának. V. Sz. J. Elkelt a gyomai „Kner” Gyomaendrődön az év első munkanapján, csütörtökön munkásgyűlésen mutatkoztak be a Kner Nyomda új tulajdonosai, akik az eredeti kikiáltási árnál 150 százalékkal nagyobb összegért vették meg az ország talán leghíresebb könyvnyomtató üzemét (a vásárlási árat üzleti titokként kezelve nem közölték a sajtó képviselőivel a gyűlés előtti tájékoztatón). A „Láng”, a „Sor- ger-Kolon” és a „Viktória” könyvkiadóknál tevékenykedő nyolc kiadói üzletember magánszemélyként együtt pályázott a gyomai Kner Nyomdáért, amelyet egyedüli pályázóként meg is szereztek. A „Gyomai Kner Nyomda Kft.” részvényeiből harmincnyolc dolgozó is vásárolt. Mint a munkásgyűlésen elhangzott, az új tulajdonosok nem szándékoznak dolgozókat elküldeni, marad az eddigi vezetés is, s rövidesen új beruházásra kerül sor. A gyomai officina egyébként azzal a kikötéssel kelt el, hogy mivel e nyomda nemzeti művelődéstörténeti érték is, az itteni hagyományosan míves könyvnyomtatást az új tulajdonosok nem szüntethetik meg. Az utóbbi idősszakban egyre többet lehet hallani arról, hogy a mezőgazdasági üzemeknek nincs elegendő pénzük megfelelő minőségű vetőmagok, a föld termőképességének megőrzéséhez szükséges műtrágyák megvásárlására. E gondok az előttünk álló időszak terméskilátásait is beárnyékolják, de a hosszabb távú agrárfejlődés szempontjából is aggasztóak. Ugyanakkor egyértelműen rávilágítanak azokra a feszültségekre, amelyek az elmúlt években és napjainkban is az agrárszektor finanszírozását jellemzik. Ki fizesse a vetőmagot, a műtrágyát, a bért? LATLELET
