Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-10 / 290. szám

1991. DECEMBKR 10. Hazai körkép 3 Rendhagyó fiatalok —________ rendhagyó hivatások A gyerekek jórésze tíz-tizenkét éves korban még nem az átlagszakmák iránt érdeklődik, hanem űrpilóta, mozdonyvezető, manöken vagy valami más akar lenni. Azután mire közeledik az érettségi, azaz a pályaválasztás ideje, szelídülnek az álmok, tovatűnnek a merésznek tűnő gyermekkori elképzelések. Már akinél, hiszen mi négy olyan fiatalt is találtunk, akik nem átlagos szakmát, illetve életutat kívánnak választani. Kőszobrász restaurátor Egri Hunor noha mezőtúri, a Varga Katalin Gimnázium harma­dikosa.- A mi családunkban sok a tehet­séges ember, és ha minden az el­képzeléseim szerint alakul, én is például kőszobrász restaurátor szeretnék lenni.- Mondanál családi példákat?- Apu állatorvos, és mellesleg fafaragó népi iparművész. A nagy­bátyám a Képzőművészeti Főisko­lán tanul, a nagymamám pedig csodálatosan hímez.- Hallottam, jól rajzolsz. . - Az az igazság, hogy eredetileg képzőművészeti szakközépiskolá­ba akartam menni, de ide, a két­­tannyelvű tagozatra hamarabb fel­vettek. Mivel pedig itt sokat kell tanulni, ez alaposan elviszi az időt, és kevesebb jut minden másra. Azért agyagból és plasztikból szobrászkodom is: arcokat, plaket­teket, domborműveket, fejeket formázok. Természetesen rajzolni is szere­tek, és az egyik munkámat kitették a suliban. Rajzfakultációra is já­rok, és ha végzek, a Képzőművé­szeti Főiskolára szeretnék bejutni. Ez ha elsőre nem sikerül, semmi­képpen nem adom fel. parti 3/c. osztályos diákjának hob­biként indult az az időtöltése, amellyel a televízió ASZ műsorá­ban is szerepelt. Csillagjós, természetgyógyász Konduktor Ugyanebben a gimnáziumban Szabó Boglárka már az érettségire készül,- Korábban sokféle pálya von­zott, így képzőművész, színész és zenész is akartam lenni. Mind­egyikkel foglalkoztam, eljutottam egy szintig, azután meguntam az egészet. Második év végén hatá­roztam, miután a felvételi tájékoz­tatóban megjelent a Pető Intézet neve. Ez egy alapítványra épülő olyan létesítmény, amelybe moz­gássérültek kerülnek, súlyosabb­­könnyebb állapotban.- Mi lesz belőled?- Konduktor. Konduktor az a személy, aki ezekkel a gyerekek­kel foglalkozik. Ha felvesznek és végzek, az országban több helyen akadnak ehhez hasonló speciális iskolák. Például Miskolcon, Pé­csett, de Szolnokon is. Ha most nem jutok bejövőre ismét próbál­kozom. Szállni, repülni Seres Attila jászkíséri, de Szol­nokon a „keróban” tanul. Utolsó éves, bár úgy tűnik, nem sok sót eszik meg választott, eredeti szak­májában.- Nem kereskedő vagy boltos, kát; levelezek is ezen a nyelven. Mégpedig Dél-Koreába, Japánba és az Egyesült Államokba is. Bi­zony olykor ezer forint is elmegy erre a hobbira. Még szerencse, hogy ez nem csak hobbi. Bezzeg Hagy Jánosnak, aTisza­- Az asztrológiával, azaz a csil­lagjóslással először egy könyv el­olvasása során, tizenhárom évesen kezdtem foglalkozni, noha ennek a szónak az eredeti jelentése csil­lagnézés.- Mit jelent ez?- Az égbolt tizenkét házra oszt­ható, és ezek a házak külön jelen­téstartalommal bírnak. Az egyik az ember külsejét, a másik a belső jellemvonásait határozza meg. De az egészség, családi állapot, anya­gi helyzet is megtudható belőlük.- János, mennyire teljesültek a jövendöléseid?- Több mint 95 százalékban. Nyeremények, házasságok, halál­esetek is bejöttek. Eddig 7 ezer 982 jóslást végeztem, de ahhoz, hogy valakinek megmondjam a jö­vőjét, kell a születési év, hó nap, óra, perc és a hely. Ezenkívül ér­dekel a természetgyógyászat, az akupunktúra és az akupresszúra is.- Ezek szerint nem leszel, János nővér’ ’ ?- Ez nem jön össze, elsősorban azért, mert bigott gyógyszerelle­nes vagyok, hiszen nincsen olyan gyógyszer, amelynek ne lenne mellékhatása. Nekem elsősorban az érettségi kell, mert főleg azután tudok valamit kezdeni.- Milyen embernek tartod ma­gad?- Teljesen normálisnak, csak más az érdeklődési köröm.- Megjósolnád, milyen lesz az életed?- Küzdelmes, hihetetlenül küz­delmes. Majd kiderül. Hogy ezeknek a rendhagyó életutakat választó fia­taloknak mi minden valósul meg 17-18 évesen szőtt rendhagyó el­képzeléseikből, erre a témára szí­vesen visszatérünk. Mondjuk öt év múlva, 1996 decemberében... D. Szabó Miklós Fotó: Korényi Éva hanem repülőgépvezető akarok lenni. Mindez úgy kezdődött, hogy ötödikes koromtól modelle­zőszakkörre jártam. Fabrikáltuk, ragasztottuk, készítettük ezeket az apró szerkezeteket, és közben megtetszett a repülés. Holott anyu könyvtárvezető, apu pedig Pesten dolgozik, azért a rokonságban akadt pilóta, apu keresztapja.- Csak mellesleg vetem közbe: rendkívül szigorúak a feltételek. Hány fogad van?- Egy se hiányzik.- A szemed?- A legapróbb betűt is elolvasom a táblán.- A szíved?- Az is jó: szóval voltam már orvosi vizsgán, és tetőtől talpig megfeleltem. Úgy néz ki, ilyen szakképzés jövőre nem, csak ké­sőbb indul.- Addig mit csinálsz?- Külföldre megyek világot lát­ni, meg dolgozni. Angolul tanu­lok, és készülök a nyelvvizsgára. Hogy jobban értsem a fordulato­□□□□□□ ÉV VÉGI KEDVEZMÉNYES GÉPBESZERZÉS AZ ÉPÍTŐGÉP RT.-NÉL! I__I AMÍG A KÉSZLET TART! 20 - 50 %-os árkedvezmény! Vétel, lízing, kölcsönzés! Árokásó Tömörítögépek Úthengerek Homlokrakodók Emelővillás targonca Kis toronydaruk Építőipari felvonók Szerelőállványok Kompresszorok M üanyagcső-hegesztők Elektromos kéziszerszámokhoz (HILT1, AEG, KANGO, SKIL, stb.) tartozékok, szerszámok Tehergépkocsik Mtthelygépkocsik Konténer szállító gépkocsi Betonmixer Jármüdarus gépkocsi Egységrakomány megfogók Rotációs kapa Motoros fűkasza Motoros fűnyíró Utánfutós kistraktor Kéttengelyes kistraktor Adapterek (eke, vetögép stb.) Kotrógépek Bontókalapácsok Részletes felvilágosítás:- a részvénytársaság területi központjainál: 8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi D. tér 6. Tel.: 92-11-108 4025 Debrecen, Pásti u. 5-7. Tel.: 52-16-910- a részvénytársaság központjánál: 1203 Budapest, Kossuth L. u. 37/a. Tel.: 127-9484 147-9779 A készpénzben befizetett 1 millió forintot meghaladó vásárlás után 1 db színes televíziót 0,5 millió forintot meghaladó vásárlás után 1 db mikrohullámú sütőt ADUNK AJÁNDÉKKÉNT TISZTELT VEVŐNKNEK. •71248/1* □□□□□□□ Jefjyzetíapol{_______________________ Itt és most Az ember gyakran érzi úgy, hogy kicsiny, bizony kicsiny ez a föld nekünk. Határaink mel­lett fegyverek ropognak, bálványok dőlnek nagy robajjal, itthon pedig 93 ezer négyzetkilométer­nyi Hyde-park ez az ország. Mindenki hatalmat akar, de most azonnal! Jó, volt egy választás, az elrendezte az országiás sorsát, de régen volt, van annak lassan két esztendeje is. Újabb választást, és ha az sem a várt eredményt hozza, akkor ismét és ismét, mindaddig, míg a hőn áhított győzel­met nem sikerül kierőszakolni a népből. Azt mondtuk valamikor, legyen rendező elv a de­mokrácia - és közben azt gondoltuk, hogy termé­szetesen a mi demokráciánk lehet csak uralkodó. Az a demokrácia, amelyik a mi fejünkre illeszti a koronát. Van ugyebár törvényes kormányunk, amelyik hadakozik, küzd az ellenséggel, védi harcál­lásait. Mondhatnánk, rendben van, ez a dolga, a hatalom ezzel jár. Az azonban már egy jobb kocsmai verekedésnél is megadatik a küzdő fel­eknek, hogy a hátukat a falnak vethessék, ne­hogy onnan érje őket támadás. Mondom, egy jobb kocsmai verekedésnél ez a stratégia bevett szokás. A politikában nem. A koalíciós partner, pedig az ország gondjainak közös felvállalására szövetkezett vele a győztes párt, harag napját emleget, patakvért ígérget, s hovatovább a har­costárs koalíciója veszélyesebb, mint a szemből támadó ellenfél offenzívája. Elképzelem, mit hozna egy hatalomváltás: a parlamenti bársonyszékekben ülők felállnának, s helyüket mások foglalnák el. A vezető hivatal­nokok összepakolnák személyes holmijaikat a minisztériumi szobák iratszekrényeiben, félre­állnának, s a továbbiakban vállalkozóként mondjuk kötött holmival üzletelnének. Az új tisztségviselők kipróbálnák, milyen ülés esik a frissen elfoglalt székekben, aztán megismerked­nének a területükkel, embereket cserélnének a takarítónőig bezárólag, majd türelmet kérnének. Nem többet, mint száz napot vagy kétszázat, aztán a történelmi idő lejártával közölnék, hogy a helyzet annál jóval súlyosabb, mint ahogyan gondolták. Az új ellenzék pedig mérges gyűlé­seken csiholná az indulatokat, s immár folyam­vért jósolna, meg perzselő nyarat, apokalipszist, világvégét, mindent. És persze választásokat, revansot, nem is két év múlva, de a jövő héten, ám még jobb lenne az első hétvégén. Mi pedig, választópolgárok, csak fél füllel hallanánk a fel­fokozott hangzavarban, hogy határaink közelé­ben dörögnek az ágyúk... Ifjú kollégámmal a híreket hallgatjuk. Tragé­dia, nyomor, osztódással szaporodó atomhatal­mak, a kertek alatt száz és száz csernobilnyi hasadóanyagok robbanószerkezete ketyeg. Kol­légám rám néz, és azt kérdi: hova kellene elván­dorolni, ahol biztonságban van az ember? Sorra vesszük Ausztráliát, Dél-Afrikát, néhány szige­tet az Indiai-óceánban. És ezt a menekülést mind a ketten halálosan komolyan gondoljuk! Palágyi Béla Nem tudunk játszani? Most, az ünnepek előtti bevásárlások idején érthető mód megsokasodtak a reklámok. A rek­lámozás tudomány - rémlik fel egykori pszicho­lógiai tanulmányaim homályából -, a jó reklám valóban eladja az árut, csak a legritkább esetben igaz az, hogy „jó bornak nem kell cégér”. A reklámozásnak egyik bevett és egyre terje­dő formája az úgynevezett játékos, ami lényegé­ben azt jelentené, hogy egy cég a termékeit, egy üzlet az áruit vagy akár egy szerkesztőség a lapját úgy népszerűsíti, hogy „játékos kérdése­ket” tesz fel a rádióhallgatónak, a tévénézőnek vagy az olvasónak, és aki tudja a választ, az nyer. Ilyen egyszerű a képlet. Bonyolultabbá attól lesz, mennyire sikerül a játékosság, a pajkosság, a szellemesség. A játékos hírverésnek a legidétlenebb formáit én a Danubius rádióban hallottam. Néha a „nye­remény” nevetségesen alacsony értékű, például két-három szám egy napilapból (ennél már a telefonálás is többe kerül, hisz sokszor percekig kell „tartani a vonalat”). De legjobban a „játék­vezetők” hebegése, lapos szellemeskedése, túl­pörgetett áljókedve, „spontán döntésképtelensé­ge’ ’ zavar. (Csak egy friss példa a „jaj, de jópofa vagyok”-ra: Na, ti ketten nyertetek egy könyvet meg egy tollat, valahogy osszátok el, de ne úgy, hogy kettétépitek a könyvet és a tollat, he-he­­he...) Városi televíziónk is műveli egy ideje a „mű­­/ fajt”, hát ez szinte a másik véglet. Általában a reklámfilmek rövidek, tömörek, mértéktartók (nem „fantasztikumok” és „legek”, mint más­hol szokásos), a játékvezetők komolyak, néha érthetetlenül szomorúak, és csak kedvesek akar­nak lenni. Bár nem tudom, hogy az olcsó poén­kodás kerülése tudatos törekvés-e vagy csak egyszerűen amúgy sem menne. Csütörtök délután kedvenc butikomban, mint Mikulás, öt perc alatt megvásároltam népes csa­ládom minden tagjának az ajándékot. (Kedve­lem ezt a helyet valóban gazdag áruválasztéka miatt, de már azért is, mert naponta több forintot megspórolok azzal, ha itt vásárolom a cigarettá­mat. (Pardon: „A dohányzás káros az egész­ségre! ’ ’) Este meg mit látok a városi tévé telefo­­nos-játékos-reklámos műsorában: ugyanezt a butikot. A tulajdonosnő kedvesen bemutatja a boltját, utána lehet telefonon válaszolni a rek­lámfilmmel kapcsolatos kérdésekre egy-egy öt­száz forintos vásárlási utalványért. Persze, for­rósodhatott a készülék, szinte egyfolytában csengett, nagyon akarunk nyerni. Nos, ez a já­tékvezetőn nem múlott, talán a mikulási alka­lomhoz illően bemutatta a „jószívű játékmes­ter” prototípusát, illetve mintapéldányát. Min­den választ elfogadott (a rosszakat is), ha a tele­fonálónak gőze nem volt a „megoldásról”, ügyesen rávezette. Már majdnem olyan volt helyenként a „vetél­kedő”, mint a kabarés tréfa: nem baj, elfogadjuk Ady Endrét az „Anyák tyúkja” szerzőjeként, mert úgyis Ady-évforduló van... Egyetlen egy telefonáló sem tárcsázott hiába (már akiknek sikerült a bekapcsolódás), kilencen válaszolgat­­tak jól, rosszul, kapásból vagy a „harapófogó” segítségével, mind a kilencen nyertek. Mintha a játékvezető görcsösen félt volna attól, hogy ezt kelljen kimondania: sajnos, nem tudom elfogad­ni... Még rokonszenves is lehet ez a magatartás, csakhogy a görcsös igyekezet miatt odalett a játék izgalma, sőt, maga a játékosság, a pajkos­ság, a vidámság (leszámítva a nyerteseket). Per­sze, ha így hívjuk a dolgot, „akinek sikerül felhívnia, az nyer!” - akkor abszolút minden rendben. (A tévésektől független eredmények közül: a tulajdonosnak megérte, mint a következő na­pokban megtudtam, elég szépen megugrott a forgalom, és megígérték, hogy a játékosok által vásárolhatónak vélt, ám jelenleg itt nem létező termékeket is beszerzik.) A fenti szellemben kiötölt össznépi játékokon felbuzdulva magam is előrukkolnék eggyel (so­kat nem gondolkoztam rajta). Mi a butik neve? He-he, tudja ? Tudja! . . . Na, ez legyen a kabalája! Molnár H. Lajos Egy hét múlva lejár a határidő Kárpótlási hajrá Finiséhez érkezik a kárpótlá­sok iránti kérelmek benyújtása, hiszen a határidő egy hét múlva, december 16-án lejár. Az elmúlt hét során 60 ezren adták be igé­nyüket, a kérelmek mintegy 250 ezer vagyontárgyat érintenek. Kétszázharmincezer földre, 12 ezer házra, 5 ezer pedig vállalko­zásra vonatkozik - közölte az Or­szágos Kárrendezési és Kárpót­lási Hivatal. December 5-ig összesen 447 ezer igénybejelen­tés érkezett 1 millió 600 ezer va­gyontárgy utáni kárpótlásra a hi­vatalhoz. A legtöbb igénylő Békés (40.626), Bács-Kiskun (32.202) és Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében (31.701) jelentkezett, míg Komárom-Esztergomban csak 9500 kérelmet adtak be. Míg a Békésben benyújtott kár­pótlási adatlapok közül több mint 160 ezer vonatkozik földre, addig Zalában csupán 30 ezer. Ház után járó kárpótlási jegyre Budapesten majdnem 27 ezer az igény, míg Nógrádban csak 1700. Vállalkozások esetében is a főváros vezet 7300-zal, míg Komáromban erre mindössze 787 igény érkezett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents