Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-09 / 289. szám

Vízilabda OB I. Adorján Árpádra emlékeztek Három negyed tavaszi zsongás Bp. Spartacus-Szolnoki Vízügy SE 13-14(1-5, 3-2, 4-4, 5-3) Kőér u. 100 n., v.: Koszto­­lánczy, Marjai Zs. Bp. Spartacus: Károlyi- Bereczki 3, Bürg 3, Hor­váth 1, Derekas 2, Tóth M., Tóth A. Csere: Szabó, Bar­­si, Farkas 1, Kuron 2, Illés I, Sári. Edző: Bolvári Antal Szolnok: Bodrogi-Mohi 5, Tóth Cs. 2, Lihótzky 2, Eschwig 2, Magyar 2, Nagy. Csere: Dudás 1, Mol­nár, Krasznai G., Kiss A., Pintér Z. Edző: Cseh Sándor Gól emberelőnyből 6/1, ill. 9/4. Négy­méteresből: 3/3, ill. 2/2. A tavaszi idényből előrehozott két for­dulóval, szünet nélkül folytatódik a baj­nokság, a Vízügy SE szombaton a Kőér utcába látogatott, e hét végén pedig a Va­sast fogadja. A mérkőzés előtt a szolnoki csapat vezetői nyomatékosan hangsúlyoz­ták, hogy az első negyedben legalább há­romgólos előnyt kell szerezni, mert külön­ben úgy járnak, mint a Szeged, amely ve­reséggel távozott a szövetkezetiektől. Az uszoda halijában Lukács Dénessel talál­koztunk, aki elmondta, hogy a Vasasból visszaigazolt Szolnokra. A mérkőzés úgy kezdődött, mint egy szép tavaszi álom. Szinte tökéletesnek mondható védekezésből korszerű támadá­sokat vezetett a szolnoki gárda. Eschwig nyitotta meg a gólok sorát, Mohi pompás csavarral megtoldotta, majd a válogatott átasdását Tóth Cs. helyezte a hálóba. Há­rom perc alatt 0-3! Egy hátrányos helyzet kivédése után Mohi felúszott, 0-4, majd Lihótzky előnyös helyzetben lőtt gólt, és máris 0-5! Ennél ragyogóbb kezdést el sem lehetett volna képzelni. Könnyedén, ele­gánsan, feltartóztathatatla­nul játszott a Vízügy SE, alaposan megrogyasztotta ellenfelét. A továbbiakban is tartotta három-négy gó­los előnyét, de korántsem akkora erőbedobással már, mint az első negyedben. Lazábban védekezett az együttes, és kihagyott sok százszázalékos helyzetet. Közben azonban gyönyör­ködhettünk Dudás csavar­jában, Lihótzky iszonyatos erővel meglőtt góljában, Mohi higgadt büntetés-végre­hajtásában, Eschwignek pedig csaknem az uszoda bejáratától lőtt találatában. Tóth Cs. ezúttal is ügyes lopakodónak bizo­nyult, és a negyedik játékrész elején 9-13 volt az állás. Közben a szolnoki kapuba is becsúszott néhány távoli lövés, az utolsó percekben vérszemet kapott szövetkezeti­ek - kisebb játékvezetői segédlettel - egyenlíteni igyekeztek. Magyar távoli lö­vése szerencsére betalált, 11-14, aztán egy akcióból, majd előnyből szerzett góllal fel­zárkózott a Spartacus. Fél perc volt hátra, s ezt a szolnoki csapat labdatartással húzta ki. A szoros eredményből nem erre lehet következtetni, de végig vezetve, biztosan győzött a Vízügy SE. Főleg a mérkőzés elején, az évszakot idézően, a tavaszi zson­gáshoz hasonlóan, színpompásan, frissen, és eredményesen játszott. Aztán az ötgólos vezetés birtokában, talán tudat alatt is, ki­engedtek a játékosok, könnyedén véve a mérkőzést, lehetőséget adva az ellenfélnek egy kis örömre. De a két pont a legfonto­sabb, és a jó forma átmentése a szombati, Vasas elleni, idei utolsó összecsapásra. (pataki) Mezőtúron játszott a Fradi Majd két hónapja tragikus esemény színhelye volt a Hajdúszoboszlói Bocskai labdarúgópályája. A Nagyhalász elleni NB Ill-as bajnoki találkozó mindössze nyolc perce tartott, mikor a hazaiak játé­kosa, Adorján Árpád egy szabadrúgás el­végzése után összeesett, s nem is tért többé magához. Alig harmincévesen a zöld gye­pen érte a halál. Ki gondolta volna, egy életerős fiatalember, egy élsportoló ilyen korán befejezheti földi pályafutását? Egy­kori csapattársai, barátai, egyesületei mél­tóképpen akartak megemlékezni hajdani társukról, emlékmérkőzést szervezetek tiszteletére, melyre a legnépszerűbb ma­gyar együttest, a Ferencvárost invitálták Mezőtúrra. Szombat délelőtt egymás után érkeztek meg a valamikori játszótársak - DVSC, katonaválogatott, Békéscsaba -, ki Duna­újvárosból, ki a fővárosból a Honvédtói, sőt a főszervező Nagy Mihály egyenesen Szombathelyről futott be. Természetesen a zöld-fehérek elfogadták a meghívást, há­rom válogatottjuk kivételével a teljes első keret leutazott az alföldi városba. Nyilasi Tibor: - Sajnos az egész hetünk hasonlóan szomorú hangulatban telt, először egy Kisbér melletti településen egy vesebeteg kisgyerek megsegítése okán léptünk pá­lyára, szerdán a horvát HASK Gradjanski Zagreb (egykori Dinamó Zágráb) vendé­geskedett az Üllői úton, most pedig a tra­gikus hirtelenséggel elhunyt Adorján Ár­pádra emlékezünk. Azt hiszem, nem kérdé­ses, valamennyi játékosommal együtt én is szeretnék hozzájárulni az önkéntes ado­mányhoz, mindannyian befizettünk egy szerény összeget. A napos, de rendkívül hideg ellenére közel kétezer sportbarát látogatott ki az összecsapásra, melyre még Kunszentmár­­tonból is érkeztek szurkolók. Egyáltalán nem úgy tűnt, mintha valamelyik együttes is félvállról vette volna a mérkőzést, nagy iramú, változatos első negyvenöt percet produkáltak a pályán lévők. Kezdetben a mezőtúri színeket viselő vegyes gárda volt veszélyesebb, ám a gólokat mégis a Sze­nes és Albert vezérelte Ferencváros érte el. Az erdélyi fiú már az első negyedórában kétszer talált be a békéscsabai Baji kapu­jába, majd a fiatal Morvái kotorta be De­­szatnik beadását. Nem sokkal később Pat­kós Csaba szagatta szét a hálót, s ekkor úgy tűnt, nagyarányú vereségnek néznek elébe a hazaiak. Pásztor „tanár úr’ ’ labdá­jának szeme volt, mikor a villámgyors Bérest szöktette. A csatár lövését még fog­ta Balogh kapus, de a kipattanó megszer­zéséért folytatott harcban szabálytalan­kodtak a zöld-fehér védők, s a megítélt tizenegyest a békéscsabai edző értékesí­tette. Teljesen más összeállítású Mezőtúr folytatta a második félidőben a játékot. Mivel az FTC is kihasználta cserelehető­ségeit, kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Lehota látványos csukafejesgólja - melyet a mohácsi Hrotkó beadásából ért el - ala­kította ki a 2-4-es végeredményt. A két csapat a következő összeállítás­ban szerepelt - Mezőtúr: Baji, Piel, Hor­váth, Hanyecz, Szenti, Miskovicz, Nagy L. , Dávid, Cseh, Huszák, Vékony, Nagy M. , Plókai, Csató S., Szarvas, Katona, Pásztor, Pisont, Sándor, Zsadányi, Oláh O., Bánki, Kanyok, Csanálosi, Marosvöl­gyi, Hrotkó, Béres Juhász, Lehota. Edző: Bencsik Gyula, Földesi János. FTC: Ba­logh (Horváth)-Szűcs, Telek, Patkós, Kuznyecov, Rácz, Schneider, Albert, Morvái, Szenes, Deszatnik, Soós, Bubcsó, Szekeres, Vánicsek, Szurgent, Horváth. Edző: Nyilasi Tibor. (gj) Szenes második gólját szerzi. Fotó: Mészáros Röplabda NB I. B-csoport Rangadóhoz méltó győzelem Kézilabda NB I. A-csoport Vozár vezér vitézkedett Szolnoki Olajbányász - Komlói Bányász 21-20 (11-8) Férfiak: Szolnoki Vegyimű­­vek-Dunaferr SE 3-0 (4,13,12) Szolnok, 100 n., v.: Ribizsár, Hajdú Szolnok: Sármán, Gulyás, Tóth, Illés, Gulyás, Szűcs T. Edző: Liszi Ferenc Dunaferr: Berta, Szűcs I., Varga Z., Horváth, Varga A., Rabi. Csere: Szabó, Gazsi, Zá­­dor. Edző: Kelemen István A Dunaújváros, „öreg rókái­nak” csatasorba állításával kí­vánta emlékeztetni a hazaiakat a rangadóra, de ettől függetlenül forgássorozatok után Gulyás rosszul fogadott nyitásával a Ve­gyiművek szerezte meg a veze­tést. A kiegyenlített küzdelem miatt nehezen szaporodtak a pontok, de ami összejött, az is a Vegyi „számlájára’ ’ íródott. Ke­lemen edző 4-0-nál próbálkozott időkéréssel, a különbség 6-2-ig mégis megmaradt. Igaz, két pontra felkapaszkodtak a Duna­partiak, de még kettőt sem léle­geztünk, amikor a rövid kiha­gyást feledve 9-4-re módosult az eredmény. A vendégek hiába él­tek ismét az időkérés jogával, folytatódott Sármán nyitássoro­zata (aki utolsó mérkőzését ját­szotta a szolnoki közönség előtt), amiből nem sikerült hasznavehe­tő támadást indítania az ellenfél­nek, 11-4. Utóbbiak sokat hibáz­tak mind nyitásban, mind fel­adásban, ennek köszönhető a hir­telen megnövekedett pontkü­lönbség, majd ütéseik közül né­hány - akárcsak a szettgyőzelmet érő - a hálóban halt el. A második játszma az elsőtől eltérően villámgyors szolnpki rajttal vette kezdetét, 3-0. Ám elég volt néhány apróbb hiba, ki­hagyás, máris 4-6 a Duanújváros javára. Igazi, rangadóhoz méltó, szín­vonalas meccset produkált a B- csoport első két helyezettje. Hosszú, bravúros mentésekkel, ütésekkel, húzásokkal tarkított labdamenetekkel, csapatmunká­val, minden poénért küzdő játé­kosokkal. Olyanokkal, akiknek az első perctől az utolsóig észen kellett lenni, máskülönben egy szemvillanás alatt óriási előnyt ad ellenfelének. A szolnokiak közül mindig akadt valaki, aki váratlan megoldásaival önmagát múlta felül, így hamarjában 4-6- ról 6-10-re módosult az ered­mény. Csak hogy presztízshangulata legyen a találkozó­nak, néhány labda­váltás után ismét a Dunaferr vezetett két ponttal (10-12). Ám rövidesen Illés fo­­gadhatatlan nyitásá­val 2-0-ra módosult a mérkőzés állása. Mit hoz vajon a kritikus harmadik szett? Folytatódott az adok-kapok, az első jelentősebb különb­séget 13-9-nél re­gisztrálta az ered­ményjelző, és ez a Hajdú — Szűcs­­sáncnak köszönhető­en tovább nőtt egy ponttal. Az első meccslabdát még hárították egy vonal menti ütéssel a ferresek, a mérkőzés végét azonban saját játékosuk hálóban kikötő ütésével ők segí­tették elő. Végeredményben jobb koncentrálással, fegyelme­zettebb játékkal teljesen megér­demelten erősítette meg a cso­port élén vezető helyét a Vegyi­művek. A mérkőzést a Papír-Kalmár Kft. támogatta. Jók: az egész hazai csapat, ill. Szűcs I. - - (ko-) Szolnok, 600 n. V.: Klucsó, Lekrinszky Sz. Olajbányász: Horváth Zs. - Rigó 1, Vozár 11 (3), Ma­­guska, Harta 3, Woth, Bendó. Csere: Szemenov (kapus), Ko­­tormán 4 (1), Mezei 2, Simon. Edző: Zsiga Gyula Komló: Sevcov - Kuzmicsov 2, Papp G. 3, Papp L. 7 (4), Kszthelyi 4 (I), Szenes Czakó. Csere: Baruta 2, Bognár, Burán 1, Takács 1. Edző: Faludi Mihály Kiállítás: 14, ill. 12 perc. Hét­méteresek: 6/4, ill. 8/5 A mérkőzés előtti hangpárbajt a komlóiak nyerték némi rendőri se­gédlettel. Az első gólnak is ők örülhettek, Papp G. szerzett veze­tést a vendégeknek, aztán Vozár két perc alatt fordított, miközben Horváth Zs. látványosan kispárgá­zott egy Papp L.-ziccert. Nem le­hetett különösebb panasz az iram­ra, de a játékot több esetben elho­mályosította a küzdés, a védelmek célorientált bunkertaktikája miatt nem alakulhatott ki folyamatos­ság. A 17. percben Rigó és Kuzmi­csov késztette megadásra a kapu­sokat 4-4-es állásnál, mikor Harta egy mintaszerű elzárást váltott gól­ra, Vozár pedig gyors egymásután­ban kétszer zörgette meg elemi erővel Sevcov hálóját. Kuzmicsov kontrájára Harta rekontrát mon­dott, és bizony még a semleges szurkoló sem unatkozott ettől kezdve. A félidő végéhez közeled­ve okosan csökkentette tempóját az Olajbányász, háromgólos előnye birto­kában már a folytatásra gondolt. Szünet után Vozár bün­tetőjét sokadszor nem tud­ta hárítani az egykori BEK-győztes komlói ka­pus, kevéssel később újra megadásra kényszerítette őt a szolnokiak legjobbja, aki ezen a mérkőzésen iga­zi vezérként küzdött, lét­­fontosságú góljairól nem is beszélve. A 37. percben 14-10-re vezettek a Tisza­­partiak, de korántsem volt még vége, mert a Faludi­­legénység ha lehet, tovább keményítette védekezését, ami nem kevés zavart oko­zott az Olajnál. Burán lö­vésével 16-14-re feljött a Komló, és ettől, a többnyi­re suhancokból álló nem éppen színjózan közönsé­ge felébredt, belehajtotta kedvenceit az egyenlítés­be. És akkor jött (no nem a Tenkes kapitánya, hanem) Vozár Tibi, egymaga tizedik találatával ismét előnyt szerzett csapatának, majd távoli bombáját, amely a ka­pufáról vágódott vissza, Mezei vágta ajobb alsó sarokba. Tettével a szolnoki publikumból váltott ki vastapsot. Hozott izgalmakat bő­ven a végjáték is, amelyban Takács Bendóval a hátán talált be. Rigó a legjobbkor harcolt ki büntetőt, amit Vozár természetesen bevá­gott, de még mindig nem volt vége, mert Papp L. gyors elfutás után tartotta a minimális különbséget. Húsz másodperccel a vége előtt Mezei megadta a „kegyelemdö­fést”, ám a vert helyzetben lévő Komlótól Bamta révén még egy szépségtapaszra futotta. Régen látott, izgalmakban bő­velkedő, kemény csatát vívott a két bányászcsapat, a játékveze­tőkre minden pillanatban nehéz feladat hárult, tegyük hozzá, va­lahányszor megoldották. Az Olajbányász a második félidő közepétől eltekintve végig kéz­ben tartotta a mérkőzést, s bár a beállóst csak elvétve tudták meg­játszani, távoli lövéseik rendre utat találtak a kivételes képessé­gű Sevcov kapujába. A zöld-pi­rosban játszó piros-feketék kö­zül kiemelkedően jó napot fogott ki a tizenegy gólos Vozár. Telje­sítményét emeli még, hogy a komlói védők igazán nem kímél­tek, a közelmúltban elszenvedett arcsérülésének emlékei cseppet sem látszódtak rajta. Az egész csapat mellet külön meg kell említeni az egyre job­ban „akklimatizálódó” Kotor - mánt is, aki fontos góljai mellett rafinált átadásaival új színt köl­csönzött az együttesnek, a két kapus bravúrjairól sem elfeled­kezve. néder kolonnán (sötétben) kezdi „kinőni” ma­gát. Fotó: Novák Mohi gólerősen játszott Szűcs (szemben) ezúttal a támadásból is kiveszi részét. Foto: Novak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents