Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-06 / 287. szám

1991. DECEMBER 6. Hazai kÖfkép 3 Látlelet Ébren tartható-e az értelem? Lelkiismereti kérdések manapság - ahogyan az elmúlt időszakban is megszoktuk - legfeljebb kivé­telképpen bukkannak elő a politikában. Vagy annyira leplezett formában, hogy erkölcsi hatásuk már-már nyomon követhetetlen. Nem mintha eb­ben csupán a rosszakaróan versengő hiúság, a ki nem elégülő uralomvágy játszana szerepet, hanem sokkal inkább a megegyezésképtelenség. Az erő­szakos kirekesztéseket sem nélkülöző politikai in­dulatok látványos szaporodása is ennek kifejezője. Szó- és hitszegések világában élünk. S ha látszólag úgy tűnik is, hogy a lelkiismeret és a politikai szakszerűség összeegyeztethetetlen, a valóságban a megbocsátás vagy a felülemelkedettség egyaránt az értelmi belátás következményeként jelenhet meg. Még akkor is, ha tudjuk azt, mennyire szükségsze­rűen kerülnek szembe egymással az eltérő meggyő­ződések, illetve milyen reménytelen, hogy valami­féle társadalmi kohézió közös életteret hozzon létre azok számára, akik engesztelhetetlenül gyűlölik egymást. Ám az igazi racionalitás ma nem egyéb, mint egyértelmű nemet mondani minden olyan tö­rekvésre, mely a viszályt, szembenállást erősíti. Egy pillanatig sem feledkezhetünk el ugyanis arról, hogy a demokrácia fokozatos felfüggesztéséhez ve­zet az is, ha a hatalmi kizárólagosság igények elő­térbe kerülnek. Egy ideig ugyan mindezt lehet titkolni, de ha például a szakmai hozzáértést - melyet egyesek nemes egyszerűséggel bolsevista trükknek tartanak - a politikai megbízhatóság helyettesíti, az önirányí­tást az engedelmesség, az egyéni autonómiát a füg­gő helyzet, óhatatlanul a bizalmatlanság válik meg­határozóvá. Minél inkább félnek az emberek egy­mástól, s mindegyikük a hatalomtól, annál kisebb az esélye annak, hogy kiszakadjanak a politikai és a morális közöny dermesztő állapotából. S annál inkább mélyül a társadalom kettéhasadtsága. Mi­közben az uralmon lévők nem tudnak szabadulni attól a kényszertől, hogy magukat esetleg erőszak­kal tartsák fenn, mint ahogyan a többség sem bízik abban, hogy megőrizheti függetlenségét, illetve a mindenkori helyzet által befolyásolt kívülállását. Az utóbbi nem megalkuvás. Valójában olyan ál­lampolgári cselekvésről van szó, melyen csak azok csodálkozhatnak, akik nem értik, hogy az embere­ket nem lehet hosszú ideig hitegetni. Ha ugyanis a hatalmi szándékokkal való azonosulás lelkiismereti törést jelent, nem szabad igent mondani semmilyen kompromisszumos javaslatra. Mert az életnek van­nak olyan területei, melyek eleve kizárják maguk­ból az érdekvezérelt ésszerűségeket. Nemcsak a kultúra tartozik ebbe a körbe, hanem például a politikai akaratképzés helyi formája. Az állampol­gári értelem és megfontoltság itt kap nélkülözhetet­len szerepet. Akár az egyre türelmetlenebbé váló kormányzati politikával szemben is. Kerékgyártó T. István Miből válogathat a munkanélküli? Gyönyörűen gyötrelmes korszak ez A lehetetlenben is meg kell találni a lehetségest Beszélgetés Lezsák Sándorral, az MDF országos elnöksége tagjával A napokban Szolnokon járt Le­zsák Sándor, akit sokan költőként, irodalmárként, pedagógusként, mások az MDF országos elnöksé­ge tagjaként vagy éppen a Lakite­lek Alapítvány kuratóriumának el­nökeként ismernek. A találkozó végén beszélgetésre kértem. t Légszomjas állapot- Miközben fogy a népesség,fogy a lelkesedés, fogy a hit a hitben, mondja: az ön derűlátása egyálta­lán a valóságból fakad?- Azt hiszem, igen. Megpróbá­lom megértetni ennek a látszóla­gos ellentmondásnak az okát. Tu­lajdonképpen arról van szó, hogy ebben az időszakban, a rend­szerváltoztatás folyamatában nem­csak a jó és hiteles újságírókra, a tisztességes és szakmailag alapo­san felkészült politikusokra van szükség, hanem arra is, hogy ezek­nek az embereknek jó pedagógiai érzékük legyen. Ez pedig azt jelen­ti, hogy a valóságban pontosan lát­ni kell azt, hogy honnan növeszt­hető föl a jó, hol található meg az a pont, ahonnan el lehet indulni. Erre azért van nagyon nagy szük­ség, hogy ne csak állandóan kudarcélményekkel traktáljuk az embereket, és ezáltal növeljük bennük a bajt.- De ugye ismeri a mondást: nö­veli, ki elfödi a bajt.. .- Nem erről van szó. Mert azzal teljesen egyetértek, hogy csak a valóságból szabad és kell is kiin­dulnunk. De itt a valóságban meg­találhatók azok a területek, ame­lyek bázisként szolgálhatnak egy jövőkép kivetítéséhez. Tudjuk, honnan kell elindulni, hogy idővel biztonságosan közlekedhessünk ebben az alakuló, új rendszerben. Ám először szükséges mindenki­nek megtanulni, hogy mi is az a többpártrendszer, ismerni kell an­nak mechanizmusát, technikáját, az új gazdasági rendszer fogalmait, s azt, hogy mögöttük mi van.- Ez bizonyára fontos lehet, csakhogy a többséget ma már egyáltalán nem érdekli a politika. A mostani változásokat sokan tra­gédiaként élikát. Mondja: nemegy szerencsétlen korszak ez?- Azért ezt megélni nagy él­mény, főleg abból a szemszögből nézve, hogy a múltban sok minden reménytelennek tűnt. Tehát a lehe­tetlenben kell megtalálni a lehetsé­gest. És ez nem felelőtlen derűlá­tás, hanem biztonságot adó feladat.- Lehet, hogy igaza van, de ettől még nem lesz kevesebb munkanél­küli, ettől még napról napra kilá­tástalanabb egyes rétegek sorsa, helyzete.- Ezt sem lehet így általában mondani. Az persze valóban ször­nyű dolog, hogy most is azok cipe­lik a legnagyobb terheket, akik ko­rábban is vitték. Megint a nagyma­mák és nagypapák hitét kéne elő­hozni. Most hirtelen egy légszom­jas állapotba került az ország, és sokan nem találják a helyüket. Az áradás magával hozta a szennyet is- Ön tulajdonképpen arról be­szél, hogy nem ismerjük a létezés technikáját.- Pontosan. Csoóri Sándor ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy: ha megtanulnék élni, lemon­danék az irodalomról. Szóval sze­repzavarban él az ország, s ez okozza sokszor a bizonytalansá­got. Mert például az emberek azt látják, hogy az országházban a po­litikusok csak egymással civakod­nak. Ám ha megnézzük az angol parlamentet, ott is ugyanúgy ugrál­nak, üvöltöznek a honatyák, pedig náluk jóval régebben demokrácia van. Erre szokták azt mondani, hogy a demokrácia a legszömyűbb társadalmi forma, de nincs nála jobb.- Lezsák Úr! Az kétségtelen, hogy Ön és az MDF neve közé akár egyenlőségjelet is tehetnénk. Ép­pen ezért sokan nem értik, hogy például miért nem vállalt a kor­mányban valamilyen feladatot. Úgy érzi, hogy nincs rá szüksége, vagy pedig jobb úgymond , szürke eminenciásként” a háttérből fi­gyelni, irányítani, befolyásolni a dolgokat?- Én vállaltam feladatokat. Ez persze nem kormányzati vagy kép­viselői jellegű munka, hanem egy harmadik területen tevékenyke­dem. Annak a folyamatnak vagyok részese, ami 1987-ben kezdődött el. Nem hiszem, hogy a beleszólá­som csökkent volna, hisz az MDF döntései közül nincs olyan, amit ne tudnék vállalni. Hisz többnyire az történt, amit magam is gondoltam. Ez az egyik dolog, a másik pedig az, hogy nekem sajátos kötelezett­ségeim is vannak. Mert azzal, hogy házigazdája lehettem 1987. szep­tember 27-én Lakitelken az indu­lásnak, azt a szervezőmunkát, amit akkor elkezdtem, be kell fejeznem, mivel még nincs vége.- Beszélne erről kicsit bőveb­ben?- Legelőször is szervezem a La­kitelek Alapítványt, amit 50 ezer forintból a feleségemmel együtt hoztunk létre. Az Amerikai Egye­sült Államokban ugyanis megkap­tam a Helikon Díjat, s a vele járó pénzből hívtuk életre az alapít­ványt azzal a céllal, hogy segítse a jól működő kis közösségek kiala­kítását. Eddig már 179 helyi, né­hány száz példányban megjelenő újságnak adtunk támogatást, s olyan ügyek mellé igyekszünk odaállni, amelyek közösségeket kovácsolnak. Mert meggyőződé­sünk, hogy a bibói szabadság kis köreiből alakul ki itt egy olyan or­szág, ahol már biztonságosabban közlekedhetnek az emberek.- Kíváncsi lennék, hogy mi a vé­leménye azokról a kaméleon típusú emberekről, akik a rendszerváltás táján kiléptek az MSZMP-bői, és jó érzékkel átigazoltak az MDF sora­iba, nyilván azért, hogy ismét zsí­ros állásokhoz juthassanak. Azzal bizonyára ön is tisztában van, hogy nem egy és nem két ilyen eset­ről van szó. S mindez azért veszé­lyes, mert sokak szemében hitelte­lenné teszi a rendszerváltást.- Ezzel kapcsolatban két dolgot mondanék. Áz egyik vonatkozik minden rosszra, minden hibára, amivel együtt élünk. Ez pedig nem más, mint az, hogy jobb, ha tudo­másul vesszük, egyelőre csak ennyire vagyunk képesek. S ebben benne van a másik dolog is. Neve­zetesen itt, Kelet-Európábán tör­tént egy forradalmi folyamathoz hasonlítható tavaszi áradás, ami magával hozta a szennyet is. De meggyőződésem, hogy ez idővel tisztulni fog. Persze jelenleg is van egy veszélye az MDF-nek - amit ugyancsak érezni mostanában -, mégpedig az, hogy egyre többen akarnak belépni hozzánk. Erről csak annyit, hogy nem csupán azok jönnek, akiket mi tárt karokkal vár­nánk ...- Önt ismerősei, barátai higgadt és mértéktartó embernek tartják. Am még sokan emlékeznek egyik tévébeli nyilatkozatára. Akkoriban ugyanis több gyújtogatás történt az országban, s amikor erről kér­dezték, azt mondta, hogy ezek egy­­től-egyig a kommunisták müve. Még mindig így gondolja?- Ez a dolog tavaly nyáron tör­tént. Emlékszem, volt egy sajtótá­jékoztató, s akkoriban valóban sok helyen voltak gyújtogatások. S ez­zel kapcsolatban megkérdezte tő­lem egy újságíró, hogy vélemé­nyem szerint a kommunisták gyúj­togattak? Erre én azt válaszoltam, hogy a vizsgálatok még nem zárul­tak le, de feltételezhető az is. Ebből aztán az lett, hogy szerintem a kommunisták gyújtogattak. Hát ennyit néhány újságíró etikájáról. Más feladatok - új emberek- Mostanában leginkább a Kül­­ügy-, az ipari és Kereskedelmi, va­lamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában és a Nemzeti Banknál történt átszer­vezésekről, személycserékről be­szélnek az emberek. S a különböző nyilatkozatokból az tűnik ki, mint­ha óriási lenne a fejetlenség. Mondja, ezeket a változtatásokat önök egyeztetik előre az MDF ber­kein belül?- Igen. Megbeszéljük. Ami most a felsorolt minisztériumokban tör­ténik, egy nagyon is tudatos straté­gia része. Magyarán: másféle fel­adatok megoldásához új emberek­re van szükség. Az csak a bolsevik rendszerben volt szokás, hogy „mindenre alkalmas vagy, min­dent végre tudsz hajtani, ha hiszel a pártban”. így lett aztán a pék­inasból először ilyen, majd olyan, utána meg amolyan miniszter. Ezt el kell felejteni. Mi úgy gondoljuk, hogy vannak emberek, akik bizo­nyos feladatok elvégzésére alkal­masak, más jellegű dolgok megol­dására viszont nem. S most éppen egy korszakhatárhoz érkeztünk, hisz nagyjából kialakultak a több­pártrendszer politikai feltételei. A következő lépés a gazdasági rend­szerváltás, s ennek megvalósításá­hoz véleményünk szerint új embe­rek kellenek.- Lezsák Úr! Lehet, hogy a be­szélgetésünk elején illett volna megkérdeznem: hogy van?- Tudja, a parasztember vetéskor meg aratáskor nem halhat meg. Szóval ez egy olyan korszak, hogy az ember nem lehet fáradt vagy szomorú. Gyöngyörűen gyötrel­mes időszak ez, s óriási élmény lesz majd minden magyar számára, ha keresztülverekedjük magunkat ezen a fura-furcsa korszakon. Mert ha körülöttünk valami szörnyű do­log nem történik, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Gyö­nyörűen gyötrelmes munka szer­vezni ezt az országot, s ebből a szempontból én nagyon jól va­gyok. Hatalmas ajándéka a sors­nak, hogy ennek a fordulatnak ré­szese lehettem és lehetek. Remé­lem, még nagyon sokáig. Nagy Tibor Fotó: Mészáros János Egy olyan értesülésnek néztünk utána, miszerint az egyre több dip­lomás munkanélküli arra kény­szerül, hogy végzettségénél sokkal alacsonyabb rendű, amolyan „alantas” munkából választhat csak, ha dolgozni akar, és nem a járadékból, illetve a segélyből élni. Ez így nem igaz, derült ki a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Mun­kaügyi Központban, a helyzet en­nél siralmasabb - más vonatkozás­ban. Az tény - mondta Miskó István­ná igazgató -, hogy most már dip­lomások is vannak munka nélkül elég sokan. Ám alantas munkát senkinek sem kell vállalnia - tette hozzá Juhász Éva osztályvezető -, előfordulhat az, hogy a diplomá­sok közül érdeklődik valaki: ha már a végzettségének megfelelő állásajánlat nincs, akkor mutassuk meg, milyen van. Nos, összességé­ben nincs sok, ez a nagyobb baj, és nem az, hogy a diplomások nem dúskálhatnak a választékban. A számok tükrében a lényeg jobban látszik. A megyében több mint 19.000 nyilvántartott munkanél­küli van (novemberi adat), ebből 17.000-nél többnek már folyósít­ják a segélyt, illetve a járadékot. Ebből 401 a diplomás, tehát ará­nyuk 2 fi százalék. Az állásajánla­tok között a diplomához kötött munkahelyek aránya 6,8 százalék. Az igazi gond az, hogy a munka­­nélküliek összlétszámához viszo­nyítva túl kevés állást tudnak aján­lani, száz emberből alig háromra jut állásajánlat. Némethné Fodor Évától, a szol­noki kirendeltség vezetőjétől tud­tuk meg, hogy ez a kevés kínálat már nemenként is megoszlik (job­bára női munkaerőt keresnek), és végzettség szerint is a következő­képp: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők köréből igény van pe­dagógusokra (főleg gyógypedagó­gusokra, gyógytornászokra, ide­gen nyelvet oktatókra), valamint idegen nyelvet beszélő üzletkötők­re, gazdaságvezetőkre, villa­mosmérnökre. (A nyilvántartott, munka nélküli diplomások megyénkben főleg a vegyészmérnökök, építészmérnö­kök, agrármérnökök, kertészmér­nökök, közlekedésmémökök, új­ságírók ... - ilyen területeken vi­szont nincs meghirdetett állás­igény.) A szakmunkások közül je­lenleg el tudnának helyezkedni a kereskedők és a vendéglátók, hisz igény van élelmiszerbolti eladóra, pénztárosra, szakácsra, valamint kőművesre, néhány lakatosra, he­gesztőre. (Az ajánlatok több mint fele szakképesítéssel rendelkező­ket izgathat.) Betanított munkára férfiakat szinte nem is tudnak kül­deni, hisz ezen a szinten igény ta­karítónőkre és konyhalányokra van. És ami különösen fájdalmas, hogy Miskó Istvánná szerint a becslések azt jelzik, hogy jövő ilyenkorra körülbelül megduplá­zódik megyénkben is a munkanél­küliek száma. Még ha megtízszereződne az ál­lásajánlatok „özöne”, akkor is el­képesztően kevés lenne. M. H. L. FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK SHARP IRODATECHNIKAI VEVŐSZOLGÁLAT 166-70-32, 166-74-49, 201-20-44 PÉNZTÁRGÉPEK, SZÁMOLÓGÉPEK, MENEDZSERKALKULÁTOROK Hosszú távú, biztos munkalehetőség! Kosárfonók jelentkezését várjuk Biztosított bedolgozói jogviszonyban, hosszú távon kívánjuk foglalkoztatni a megfelelő szakmai felkészültségű, igé­nyes munkát végző leendő munkatársa­inkat A jelentkezőket munkatársaink szemé­lyesen felkeresik. Nagyobb csoportok együttes jelentkezése esetén - esetleg kirendeltséget létesítünk. Jelentkezése­ket az alábbi címre várjuk: ECOUNE Kft. 5002 Szolnok, Pf: 140 1 ‘70905/1" n 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents