Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-05 / 286. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. DECEMBER 5. Betelt a pohár! Egy biztosítási kötvény kálváriája Ez év szeptemberében Otthon biztosítást kötöttem a Hungária Biztosító szolnoki, Csanádi körúti fiókjában. Sima, hétköznapi ügy, már el is felejtettem, amikor megkaptam a kötvényt, és észrevettem, hogy olyan kiegészítő biztosítás szerepel benne, amit nem kötöttem, amit viszont igen, azt kihúzták belőle. Figyelmetlenségről van szó - gondoltam, de hát tévedni emberi dolog -, felkerestem a biztosítót, és bemutattam az eredeti ajánlatot, valamint a hibás kötvényt. Tévedésük egyértelmű volt és ígérték, hogy kijavítják. Kb. két hét múlva értesítettek, hogy emelik a biztosítási összegeket, ám a hibás kötvényre hivatkoztak. Ismét bementem a biztosítóhoz, de már Papp János fiókigazgatónak adtam elő a panaszomat. Nagyon udvarias volt, elnézést kért a hibáért, mely szerinte a számítógépes feldolgozáskor adódhatott, és ígérte, hogy hibátlan új kötvényt küldenek. Egy hét múlva meg is kaptam, szépen, írógéppel volt kitöltve, de ugyanúgy, mint az előző. Már fogytán volt a türelmem, ezért telefon hívtam fel az igazgató urat, és tájékoztattam a fejleményekről, aki megnyugtatott, hogy személyesen néz utána a dolognak. Ennek eredményeként - november 26-i keltezéssel - kaptam egy levelet (Papp János igazgató és Kálmán Dánielné előadó aláírásával), amiben mellékelik az általam aláírt biztosítási ajánlat fénymásolatát (ami hiteles és jó!) és közük, hogy a fiókjuknál nincs más biztosításom, erről pedig már kiküldték a kötvényt. Nos kérem, most telt be a pohár! Fölösleges volt fénymásolatot küldeniük, hiszen nekem megvan az eredeti, hónapok óta azzal jártam hozzájuk reklamálni; azt sem állítottam soha, hogy nem küldtek kötvényt, sőt kettőt is; egymás mellé téve a szerződést és a kötvényt mutattam meg személyesen, hogy mi a hiba! Ebben az ügyben nem szándékozom többször felkeresni a biztosítót, azonban remélem, hogy előbb-utóbb sikerül átmásolniuk a biztosítási ajánlaton megkötött szerződést, és belátható időn belül kapok egy hibátlan kötvényt. Kiss Géza Szolnok Régi sérelem: főbérlő a nagyapa házában „A képviselő úr segítségét várom” Petronyák László országgyűlési képviselő úrral személyesen szerettem volna beszélni, de sajnos többszöri kísérlet után sem volt rá mód. A találkozás időpontját nagy nehezen egyeztettük a titkárnőjével, a megbeszéltek szerint el is mentem, azonban már nem volt a hivatalában. Később ugyancsak hiába kerestem föl. Persze nem elszámoltatni akarom az idejével, megértem, hogy nagyon elfoglalt ember, s mivel a problémámmal bizonyára nem vagyok egyedül, a nyilvánosság előtt panaszkodom. Nagyapám saját házába főbérlőket költöztetett 1951-ben a volt városi tanács. Az egyik főbérlő azóta is fenntartja a számára kiutalt 27 m2 alapterületű lakást, amit az elmúlt évek során még megtoldott egy kis óllal, fészerrel, egyebekkel. Nagyapám már nem él, apám örökölte a főbérlőt és a házat, aki fáradt, beteg ember, de anyagi helyzete miatt sem tudja már fenntartani, tatarozni az épületet. Kérem, hogy a főbérlőnek utaljanak ki egy másik főbérletet, mert szeretnénk a házat saját céljainkra használni. Gondolom, 40 évi kényszerűség után ez nem nagy kérés. A főbérlővel való viszonyomat nem akarom mások elé tárni, de hogy hozzá már nem fordulok jó szóval, az biztos. Megjegyzem, az önkormányzat lakásügyi osztályán azt tanácsolták, hogy adjam el a házat, és abból vegyek a főbérlőnek lakást, mert nekik erre se pénzük, se lehetőségük nincs. Csakhogy a lakást ily módon képtelenség eladni. Tisztelt Petronyák Úr! Az elmúlt napokban hallottam dr. Kónya Imrének, az önök frakcióvezetőjének a véleményét, mely szerint Magyarországon nem követhettek el olyan bűncselekményt, nem okozhattak olyan sérelmet, aminek az orvoslását ma ne találnák meg. Hiszem, hogy Kónya úrtól mindez nem a közönség vastapsa vagy éljenzése miatt hangzott el. Hiszem, hogy e kijelentése mögött ugyanilyen komoly gondolkodás, megfontolás áll. A jogos sérelmek orvoslásához ennek reményében kérem a képviselő úr segítségét is. (Pontos cím a szerk.ben.) Tisztelettel: Pótári István Szolnok Számítanak a pedagógustársakra A Pedagógus Szakszervezet szolnoki körzeti bizottságának nyugdíjas tagozata több mint egy éve kapcsolatot teremtett a nagybányai magyar pedagógusokkal. Ennek eredményeként tavaly nagybányai barátainkat fogadtuk Szolnokon, mi pedig az idén látogattunk a szép testvérvárosba. Ottlétünk ideje alatt győződtünk meg nehéz helyzetükről és arról, hogyan próbálják a magyarságot összefogni. Barátaink nagy része pedagógus, „csupa szív”, lelkes emberek, akik nehéz anyagi helyzetük mellett sokat áldoznak a félig romos RMDSZ-székház rendbe hozására. Tekintve, hogy elutazásunk előtt nyílt meg a szolnoki Galériában a nagybányai művészek kiállítása, videofelvételt készítettünk az ünnepségről, s magunkkal vittük. Sajnos nehezen tudtuk bemutatni, mert a közösségnek nem volt elektronikus berendezése. Ekkor határoztuk el, hogy pedagógustársainkhoz fordulunk, és kérjük - anyagi lehetőségeikhez mérten -, nyújtsanak segítséget egy tévé és egy video vásárlásához, amit karácsonyi ajándékként szeretnénk eljuttatni a nagybányai magyaroknak. (Az adományt a szolnoki Szapáry u. 23. 1/28. szoba címére várjuk.) Bízunk benne, hogy kérésünk meleg szívekre talál. A tagozat vezetősége nevében: Ferencz Tibor né Szolnok Hétéves kislányunkat, Farkas Mártikét nemrég súlyos, életveszélyes közlekedési baleset érte. A Hetényi Kórházban dr. Szabó Attila és segítői műtötték meg, majd az intenzív osztályra került. Hálás szívvel mondunk köszönetét az orvosok és nővérek Jászapátiba, a nővéremhez látogattam Tatabányáról egy hónapja. Sajnos nagyon rossz egészségi állapotban. Leszázalékolt nyugdíjas vagyok, aki egyik napról a másikra robbantam le - 25 éves munka után, de úgy, hogy egy évig orvostól orvosig jártam, mert mind a két szememre megvakultam. Nem tudtak rajtam segíteni. Hála a jó Istennek, hogy hazajöttem, mert Apátiban Ezer fölött jár a sorsjegy, de... A szolnoki „Hatvanas” csemegeboltban vásároltam november 26-án délelőtt - a lányom kíséretében -, és 1167.50 Ft-ot fizettem, azonban a pénztáros külön számolta a két kosárba rakott portékát. Az egyik blokkon 486.10.-, a másikon 681.40 Ft szerepelt, s emiatt nem kaptam sorsjegyet. Végül az üzletvezetőnél reklamáltam, akinek az volt az első reakciója: ha nem egy blokkon van az ezer fölötti összeg, nem tud mit csinálni, majd megkérdezte, mikor történt. Erre mondtam, hogy nem tavaly, és mérgemben össze is téptem a blokkot. Evek óta ebben a boltban vásárolok, s úgy érzem, elvárhattam volna, hogy a pénztáros tévedését azonnal tegyék a helyére - panaszolta Cseh Gézáné olvasónk. De hallgattassák meg a másik fél is, a csemegebolt vezetője, Dénes Pálné, aki a következőket mondta. Sajnálja, hogy a kedves vásárló nem várta meg az ügy tisztázását, a kártalanítást; a „mikor történt?’ ’ kérdésére - hiszen nem mindegy , hogy az előző nap vagy máskor - azt mondta, hogy tavaly!, majd sarkon fordult, s otthagyta. Egyébként mindjárt kivizsgálta az ügyet, és a pénztáros állítja: megkérdezte a vásárlótól, hogy „egybe lesz-e a két kosár”, amire nemmel válaszolt. Mindettől függetlenül arra kéri Cseh Gézánét, keresse meg, hogy egy sorsjeggyel kártalaníthassa, és szeretné, ha továbbra is vásárlóik közé tartozna. Sajnos nem viszik ki a csomagot Akkor milyen utat építettek nekünk? címmel panaszolta nemrég Megyer Árpádné, hogy a szolnoki Nád utcában nem viszik ki a csomagküldeményt (csak az arról szóló értesítést), mert az utcájuk nem szilárd burkolatú. Megjegyezte: Vagy járható az út, s akkor a Posta önkényeskedéséről van szó, vagy igazuk van, de akkor milyen utat építettek nekik?! Az úttest helyreállítását, illetve a Posta maradéktalan szolgáltatását kérte. A szolgáltatással kapcsolatban Makó Albert, a Debreceni Postaigazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettese a következőkről tájékoztat. A Nád utca nem szilárd útburkolatú. Látszik, hogy régebben zúzottkövet hordtak rá, ami azonban az évek során szinte eltűnt: kátyus, olykor víz alatt áll. Az utca - a 2-8 házszámig belterület, az 1-11. közötti rész pedig külterületnek számít. Hangsúlyozta, hogy a Posta belterületen és az év minden szakában járható, szilárd útburkolattal ellátott utcákban szállítja házhoz a csomagküldeményt. Egészségünkért Kengyelen, a Kossuth Úti Általános Iskolában már hagyomány, hogy novemberben megrendezik az egészségnevelési hetet, de mivel a tananyagban nem szerepel az egészséges életmódra nevelés, szívük szerint egész évre szerveznék az akciót - írja levelében Németh Lajos igazgató. Beszámolójából az esemény néhány mozzanatát emeljük ki. Áz Aerocaritas helikopterének zaja nyitotta meg november 20-án a rendezvénysorozatot, ami igen nagy élmény volt a gyerekek számára. A hét minden napján - a harmadik szünetben - zenés tornaórát tartottak, s a jelentősebb esemény a tanítás nélküli napra esett, amikor különböző játékos vetélkedőkön adtak számot tudásukról, majd megtekintették a természetgyógyászati „rendelőt”, a már korábban összegyűjtött gyógynövényekkel ismerkedhettek; a művelődési házban tejipari termékekből, illetve a BARNEVÁL baromfivagdaltjaiból készült falatkák várták a kíváncsi gyerekeket. Említésre mél.tó még a Videokamerával az egészségünk körül című program. A rendezvény értékelésekor a versenygyőztesek jutalmazására került sor - a szponzorok jóvoltából, s minden tanulónak jutott kisebb-nagyobb ajándék. A támogatók névét hosszan sorolhatnánk, akiknek ezúton is köszönetét mond az iskola igazgatója. A beküldött képen Szabó Sándomé védőnő és hallgatósága: babaápolással ismerkednek a lányok. „Titkok hétvégéje” Budapesten, a Havanna Közösségi Házban november 17-én került sor a „Titkok hétvégéje” című rendezvényre, és csaknem kétszázan voltak kíváncsiak rá. A műsor házigazdája Dombóvári Gábor, a Tv-2 szerkesztő-riportere volt. A műsor csúcspontját a „Nulladik típusú találkozásokból” is ismert Daubner Béla doktor pszichoterapeuta a reinkarnációs hipnózisról tartott előadása jelentette, majd 12 perces kísérlete, amelyben az egész hallgatóságot enyhe hipnotikus állapotba hozta. Ezután felüdülésként hatott Bélái István videós beszámolója az első arizonai ufo-világkongresszusról, majd Zombori Ottó csillagász tanulságos szavai Földünk jelenéről és várható jövőjéről, mellyel kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy mi, földi emberek miben és miért vagyunk felelősek. Az egyre inkább szennyezett világunkban elkelt egy kis környezetvédő propaganda. Ezenkívül volt filmvetítés és az előtérben dokumentum értékű ufofotókon döbbenhettek meg a látogatók, ahol egyúttal a tudományos-fantasztikus kiadványok árusítása is zajlott. A jelenlévő írók természetesen dedikálták is a könyveiket. Aki a fenti sorok alapján esetleg érdeklődik a téma iránt, figyelje a Szolnoki Ifjúsági Iroda által hirdetett rendezvények időpontjait, mert a közeljövőben várható egy - jelenleg már szervezésben lévő - ufoklub indítása. Baráth Zsolt tanár Kárpótlás Czuczi Sándor 70 éves ember 1930 óta él a Békés megyei Kardoskút Baracska dűlőben álló tanyáján. A tanya körüli birtokot téeszesítették és államosították ugyan, de megengedték, hogy bérbe vegye, művelje tovább a régi gazda. Most szeretnék visszakapni a sajátjukat, ezért feleségével igénylik a 20 hold földjüket. Égterületet mindig is maguk művelték, így hát a föld nem sokat változott, csak a törvény. Juliska néni és Sanyi bácsi birkát is nevel a tanyán. (MTI-fotó: Kovács Attila) Hozzászólás cikkünkhöz Az okok messzebbre vezetnek Az Elhúzódó névadó című, november 23-i írásban Sz. Z. Kun Bélával kapcsolatban többek között megemlíti: „Kun Béla ... a Clemanceau-jegyzék garanciák nélküli elfogadásával jóvátehetetlen ballépést követett el, melynek egyenes következménye volt az ország katonai összeomlása. Ennyit legalább illene tudni...” Nem védeni akarom Kun Bélát, neki éppen elég bűne volt, felesleges olyasmivel is hibáztatni, amiben ártatlan. Ez az értékelés egyébként Rákositól származik, aki ezzel is igazolni akarta, hogy Kun Béla Sztálin általi kivégzése jogos volt. Igaz, hogy már a 20-as években, az akkori uralkodó osztály konzervatív szárnya is Kun Bélára hárította a felelősséget Trianonért. Mai ismereteink birtokában nyugodtan kimondhatjuk, hogy Kunék nem voltak abban a helyzetben, hogy ők szabjanak feltételeket, követeljenek garanciákat. A magyar hadsereggel az ellenség négyszeres katonai túlereje állt szemben, s ráadásul a francia-olasz-angol beavatkozással is számolni kellett. Az északi hadjárat sikerei megtévesztőek. A leggyengébb támadóval szemben az összes mozgósítható erőforrásoknak a bevetése csak pirruszi győzelmet eredményezhetett. Az ország gazdaságilag, katonailag kimerült, területeinek egy része idegen megszállás alatt volt; az északi hadjáratban legütőképesebb erői felőrlődtek, utánpótlása megszűnt. A helyzet reménytelen volt. Sejtették ezt már kezdetben is, de akkor még Szovjet-Oroszország segítségében reménykedtek. Kun Béláéknak nem voltak illúzióik a Clemanceau-jegyzékkel kapcsolatban, elfogadását a lélegzetvételhez jutás motiválta. Hátha... De tényleg ez vezetett volna Trianonhoz? Az okok sokkal messzebbre vezetnek. Az első világháború alatt a Monarchia válsága mélyült el, s ebben rövidlátó nemzetiségi politikája játszotta a főszerepet. Ezt tetézte még a magyar kormányok sovinizmusa, melyben korábban Kossuth Ferenc koalíciója járt az élen. A háború alatt az antant a Monarchia centripetális erőivel kötött szövetséget. 1916-ban a csehszlovák nemzeti tanács elismerése és a bukaresti szerződés a románokkal, majd 1917-ben a délszlávok egyesülésének a jóváhagyása már a területi felosztás ígérete is volt. Ez következett be 1920-ban - Trianonban. Mindehhez azonban a Clemanceau-jegyzéknek vajmi kevés köze volt. Mató Vazul Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Köszönet a gyógyításért áldozatkész, hozzáértő munkájáért, azért az odaadó szeretetért, ami nélkül Mártika nem kerülhetett volna haza, a családja körébe. További munkájukhoz jó egészséget, sok sikert kíván a Farkas család Zagyvarékasról ajánlottak egy jászberényi orvost, aki végre megműtötte a szemem. Ismét látok, és ezt Nagy Zoltán professzor úrnak köszönhetem. Míg élek, hálás szívvel gondolok rá (a kedves nővérekre is), és kérem a jó Istent, hosszú életet élhessen - erőben, egészségben, hogy sokáig gyógyíthassa a betegeket. Kovács Istvánné Tatabánya Visszakaptam a szemem világát
