Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-05 / 286. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. DECEMBER 5. Betelt a pohár! Egy biztosítási kötvény kálváriája Ez év szeptemberében Otthon biztosítást kötöttem a Hungária Biztosító szolnoki, Csanádi kör­úti fiókjában. Sima, hétköznapi ügy, már el is felejtettem, amikor megkaptam a kötvényt, és észre­vettem, hogy olyan kiegészítő biztosítás szerepel benne, amit nem kötöttem, amit viszont igen, azt kihúzták belőle. Figyelmet­lenségről van szó - gondoltam, de hát tévedni emberi dolog -, felkerestem a biztosítót, és be­mutattam az eredeti ajánlatot, valamint a hibás kötvényt. Téve­désük egyértelmű volt és ígérték, hogy kijavítják. Kb. két hét múl­va értesítettek, hogy emelik a biztosítási összegeket, ám a hi­bás kötvényre hivatkoztak. Is­mét bementem a biztosítóhoz, de már Papp János fiókigazgatónak adtam elő a panaszomat. Nagyon udvarias volt, elnézést kért a hi­báért, mely szerinte a számítógé­pes feldolgozáskor adódhatott, és ígérte, hogy hibátlan új köt­vényt küldenek. Egy hét múlva meg is kaptam, szépen, írógép­pel volt kitöltve, de ugyanúgy, mint az előző. Már fogytán volt a türelmem, ezért telefon hívtam fel az igazgató urat, és tájékoz­tattam a fejleményekről, aki megnyugtatott, hogy személye­sen néz utána a dolognak. Ennek eredményeként - november 26-i keltezéssel - kaptam egy levelet (Papp János igazgató és Kálmán Dánielné előadó aláírásával), amiben mellékelik az általam aláírt biztosítási ajánlat fénymá­solatát (ami hiteles és jó!) és köz­ük, hogy a fiókjuknál nincs más biztosításom, erről pedig már ki­küldték a kötvényt. Nos kérem, most telt be a po­hár! Fölösleges volt fénymásola­tot küldeniük, hiszen nekem megvan az eredeti, hónapok óta azzal jártam hozzájuk reklamál­ni; azt sem állítottam soha, hogy nem küldtek kötvényt, sőt kettőt is; egymás mellé téve a szerző­dést és a kötvényt mutattam meg személyesen, hogy mi a hiba! Ebben az ügyben nem szándé­kozom többször felkeresni a biz­tosítót, azonban remélem, hogy előbb-utóbb sikerül átmásol­niuk a biztosítási ajánlaton megkötött szerződést, és belát­ható időn belül kapok egy hi­bátlan kötvényt. Kiss Géza Szolnok Régi sérelem: főbérlő a nagyapa házában „A képviselő úr segítségét várom” Petronyák László országgyűlési képviselő úrral személyesen sze­rettem volna beszélni, de sajnos többszöri kísérlet után sem volt rá mód. A találkozás időpontját nagy nehezen egyeztettük a titkárnőjé­vel, a megbeszéltek szerint el is mentem, azonban már nem volt a hivatalában. Később ugyancsak hiába kerestem föl. Persze nem elszámoltatni akarom az idejével, megértem, hogy nagyon elfoglalt ember, s mivel a problémámmal bizonyára nem vagyok egyedül, a nyilvánosság előtt panaszkodom. Nagyapám saját házába főbérlőket költöztetett 1951-ben a volt városi tanács. Az egyik főbérlő azóta is fenntartja a számára kiutalt 27 m2 alapterületű lakást, amit az elmúlt évek során még megtoldott egy kis óllal, fészerrel, egyebekkel. Nagyapám már nem él, apám örökölte a főbérlőt és a házat, aki fáradt, beteg ember, de anyagi helyzete miatt sem tudja már fenntartani, tatarozni az épületet. Ké­rem, hogy a főbérlőnek utaljanak ki egy másik főbérletet, mert szeretnénk a házat saját céljainkra használni. Gondolom, 40 évi kényszerűség után ez nem nagy kérés. A főbérlővel való viszonyomat nem akarom mások elé tárni, de hogy hozzá már nem fordulok jó szóval, az biztos. Megjegyzem, az önkormányzat lakásügyi osztá­lyán azt tanácsolták, hogy adjam el a házat, és abból vegyek a főbérlőnek lakást, mert nekik erre se pénzük, se lehetőségük nincs. Csakhogy a lakást ily módon képtelenség eladni. Tisztelt Petronyák Úr! Az elmúlt napokban hallottam dr. Kónya Imrének, az önök frak­cióvezetőjének a véleményét, mely szerint Magyarországon nem követhettek el olyan bűncselekményt, nem okozhattak olyan sérelmet, aminek az orvoslását ma ne találnák meg. Hiszem, hogy Kónya úrtól mindez nem a közönség vastapsa vagy éljenzése miatt hangzott el. Hiszem, hogy e kijelentése mögött ugyanilyen komoly gondolkodás, megfontolás áll. A jogos sérelmek orvoslásához ennek reményében kérem a képviselő úr segítségét is. (Pontos cím a szerk.­­ben.) Tisztelettel: Pótári István Szolnok Számítanak a pedagógustársakra A Pedagógus Szakszervezet szolnoki körzeti bizottságának nyugdíjas tagozata több mint egy éve kapcsolatot teremtett a nagy­bányai magyar pedagógusokkal. Ennek eredményeként tavaly nagybányai barátainkat fogadtuk Szolnokon, mi pedig az idén lá­togattunk a szép testvérvárosba. Ottlétünk ideje alatt győződtünk meg nehéz helyzetükről és arról, hogyan próbálják a magyarságot összefogni. Barátaink nagy része pedagógus, „csupa szív”, lelkes emberek, akik nehéz anyagi helyzetük mellett sokat áldoznak a félig romos RMDSZ-székház rendbe hozására. Tekintve, hogy elutazásunk előtt nyílt meg a szolnoki Galériában a nagybá­nyai művészek kiállítása, video­felvételt készítettünk az ünnep­ségről, s magunkkal vittük. Saj­nos nehezen tudtuk bemutatni, mert a közösségnek nem volt elektronikus berendezése. Ekkor határoztuk el, hogy pedagógus­társainkhoz fordulunk, és kérjük - anyagi lehetőségeikhez mérten -, nyújtsanak segítséget egy tévé és egy video vásárlásához, amit karácsonyi ajándékként szeret­nénk eljuttatni a nagybányai ma­gyaroknak. (Az adományt a szol­noki Szapáry u. 23. 1/28. szoba címére várjuk.) Bízunk benne, hogy kérésünk meleg szívekre talál. A tagozat vezetősége nevé­ben: Ferencz Tibor né Szolnok Hétéves kislányunkat, Farkas Mártikét nemrég súlyos, életve­szélyes közlekedési baleset érte. A Hetényi Kórházban dr. Szabó Attila és segítői műtötték meg, majd az intenzív osztályra ke­rült. Hálás szívvel mondunk kö­szönetét az orvosok és nővérek Jászapátiba, a nővéremhez lá­togattam Tatabányáról egy hó­napja. Sajnos nagyon rossz egészségi állapotban. Leszázalé­kolt nyugdíjas vagyok, aki egyik napról a másikra robbantam le - 25 éves munka után, de úgy, hogy egy évig orvostól orvosig jártam, mert mind a két szemem­re megvakultam. Nem tudtak raj­tam segíteni. Hála a jó Istennek, hogy hazajöttem, mert Apátiban Ezer fölött jár a sorsjegy, de... A szolnoki „Hatvanas” cse­megeboltban vásároltam no­vember 26-án délelőtt - a lá­nyom kíséretében -, és 1167.50 Ft-ot fizettem, azonban a pénz­táros külön számolta a két ko­sárba rakott portékát. Az egyik blokkon 486.10.-, a másikon 681.40 Ft szerepelt, s emiatt nem kaptam sorsjegyet. Végül az üzletvezetőnél reklamáltam, akinek az volt az első reakciója: ha nem egy blokkon van az ezer fölötti összeg, nem tud mit csi­nálni, majd megkérdezte, mikor történt. Erre mondtam, hogy nem tavaly, és mérgemben össze is téptem a blokkot. Evek óta ebben a boltban vásárolok, s úgy érzem, elvárhattam volna, hogy a pénztáros tévedését azonnal tegyék a helyére - pana­szolta Cseh Gézáné olvasónk. De hallgattassák meg a másik fél is, a csemegebolt vezetője, Dénes Pálné, aki a következőket mondta. Sajnálja, hogy a kedves vásárló nem várta meg az ügy tisztázását, a kártalanítást; a „mikor történt?’ ’ kérdésére - hi­szen nem mindegy , hogy az elő­ző nap vagy máskor - azt mond­ta, hogy tavaly!, majd sarkon fordult, s otthagyta. Egyébként mindjárt kivizsgálta az ügyet, és a pénztáros állítja: megkérdezte a vásárlótól, hogy „egybe lesz-e a két kosár”, amire nemmel vá­laszolt. Mindettől függetlenül arra kéri Cseh Gézánét, keresse meg, hogy egy sorsjeggyel kár­talaníthassa, és szeretné, ha to­vábbra is vásárlóik közé tartoz­na. Sajnos nem viszik ki a csomagot Akkor milyen utat építettek ne­künk? címmel panaszolta nemrég Megyer Árpádné, hogy a szolnoki Nád utcában nem viszik ki a cso­magküldeményt (csak az arról szó­ló értesítést), mert az utcájuk nem szilárd burkolatú. Megjegyezte: Vagy járható az út, s akkor a Posta önkényeskedéséről van szó, vagy igazuk van, de akkor milyen utat építettek nekik?! Az úttest helyre­­állítását, illetve a Posta maradékta­lan szolgáltatását kérte. A szolgáltatással kapcsolatban Makó Albert, a Debreceni Postai­gazgatóság postaforgalmi igazga­tóhelyettese a következőkről tájé­koztat. A Nád utca nem szilárd útburko­latú. Látszik, hogy régebben zú­zottkövet hordtak rá, ami azonban az évek során szinte eltűnt: kátyus, olykor víz alatt áll. Az utca - a 2-8 házszámig belterület, az 1-11. kö­zötti rész pedig külterületnek szá­mít. Hangsúlyozta, hogy a Posta belterületen és az év minden sza­kában járható, szilárd útburkolattal ellátott utcákban szállítja házhoz a csomagküldeményt. Egészségünkért Kengyelen, a Kossuth Úti Álta­lános Iskolában már hagyomány, hogy novemberben megrendezik az egészségnevelési hetet, de mi­vel a tananyagban nem szerepel az egészséges életmódra nevelés, szí­vük szerint egész évre szerveznék az akciót - írja levelében Németh Lajos igazgató. Beszámolójából az esemény néhány mozzanatát emel­jük ki. Áz Aerocaritas helikopteré­nek zaja nyitotta meg november 20-án a rendezvénysorozatot, ami igen nagy élmény volt a gyerekek számára. A hét minden napján - a harmadik szünetben - zenés torna­órát tartottak, s a jelentősebb ese­mény a tanítás nélküli napra esett, amikor különböző játékos vetélke­dőkön adtak számot tudásukról, majd megtekintették a termé­szetgyógyászati „rendelőt”, a már korábban összegyűjtött gyógynö­vényekkel ismerkedhettek; a mű­velődési házban tejipari termékek­ből, illetve a BARNEVÁL barom­fivagdaltjaiból készült falatkák várták a kíváncsi gyerekeket. Em­lítésre mél.tó még a Videokamerá­val az egészségünk körül című program. A rendezvény értékelésekor a versenygyőztesek jutalmazására került sor - a szponzorok jóvoltá­ból, s minden tanulónak jutott ki­­sebb-nagyobb ajándék. A támoga­tók névét hosszan sorolhatnánk, akiknek ezúton is köszönetét mond az iskola igazgatója. A beküldött képen Szabó Sán­­domé védőnő és hallgatósága: ba­baápolással ismerkednek a lányok. „Titkok hétvégéje” Budapesten, a Havanna Kö­zösségi Házban november 17-én került sor a „Titkok hétvégéje” című rendezvényre, és csaknem kétszázan voltak kíváncsiak rá. A műsor házigazdája Dombóvá­ri Gábor, a Tv-2 szerkesztő-ri­portere volt. A műsor csúcspont­ját a „Nulladik típusú találkozá­sokból” is ismert Daubner Béla doktor pszichoterapeuta a rein­­karnációs hipnózisról tartott elő­adása jelentette, majd 12 perces kísérlete, amelyben az egész hallgatóságot enyhe hipnotikus állapotba hozta. Ezután felüdü­lésként hatott Bélái István vide­ós beszámolója az első arizonai ufo-világkongresszusról, majd Zombori Ottó csillagász tanulsá­gos szavai Földünk jelenéről és várható jövőjéről, mellyel kap­csolatban felhívta a figyelmet, hogy mi, földi emberek miben és miért vagyunk felelősek. Az egyre inkább szennyezett vilá­gunkban elkelt egy kis környe­zetvédő propaganda. Ezenkívül volt filmvetítés és az előtérben dokumentum értékű ufofotókon döbbenhettek meg a látogatók, ahol egyúttal a tudományos-fan­tasztikus kiadványok árusítása is zajlott. A jelenlévő írók termé­szetesen dedikálták is a könyve­iket. Aki a fenti sorok alapján eset­leg érdeklődik a téma iránt, figyelje a Szolnoki Ifjúsági Iro­da által hirdetett rendezvé­nyek időpontjait, mert a közeljö­vőben várható egy - jelenleg már szervezésben lévő - ufoklub in­dítása. Baráth Zsolt tanár Kárpótlás Czuczi Sándor 70 éves ember 1930 óta él a Békés megyei Kardos­­kút Baracska dűlőben álló tanyáján. A tanya körüli birtokot téeszesítették és államosították ugyan, de megengedték, hogy bérbe vegye, művelje tovább a régi gazda. Most szeretnék visszakapni a sajátjukat, ezért feleségével igénylik a 20 hold földjüket. Égterületet mindig is maguk művelték, így hát a föld nem sokat változott, csak a törvény. Juliska néni és Sanyi bácsi birkát is nevel a tanyán. (MTI-fotó: Kovács Attila) Hozzászólás cikkünkhöz Az okok messzebbre vezetnek Az Elhúzódó névadó című, november 23-i írásban Sz. Z. Kun Bélával kapcsolatban töb­bek között megemlíti: „Kun Bé­la ... a Clemanceau-jegyzék ga­ranciák nélküli elfogadásával jó­vátehetetlen ballépést követett el, melynek egyenes következ­ménye volt az ország katonai összeomlása. Ennyit legalább il­lene tudni...” Nem védeni akarom Kun Bé­lát, neki éppen elég bűne volt, felesleges olyasmivel is hibáz­tatni, amiben ártatlan. Ez az ér­tékelés egyébként Rákositól származik, aki ezzel is igazolni akarta, hogy Kun Béla Sztálin általi kivégzése jogos volt. Igaz, hogy már a 20-as években, az akkori uralkodó osztály konzer­vatív szárnya is Kun Bélára há­rította a felelősséget Trianonért. Mai ismereteink birtokában nyugodtan kimondhatjuk, hogy Kunék nem voltak abban a hely­zetben, hogy ők szabjanak felté­teleket, követeljenek garanciá­kat. A magyar hadsereggel az el­lenség négyszeres katonai túl­ereje állt szemben, s ráadásul a francia-olasz-angol beavatko­zással is számolni kellett. Az északi hadjárat sikerei megté­­vesztőek. A leggyengébb támadóval szemben az összes mozgósítható erőforrásoknak a bevetése csak pirruszi győzelmet eredményez­hetett. Az ország gazdaságilag, katonailag kimerült, területeinek egy része idegen megszállás alatt volt; az északi hadjáratban legütőképesebb erői felőrlődtek, utánpótlása megszűnt. A helyzet reménytelen volt. Sejtették ezt már kezdetben is, de akkor még Szovjet-Oroszország segítségé­ben reménykedtek. Kun Béláék­­nak nem voltak illúzióik a Cle­­manceau-jegyzékkel kapcsolat­ban, elfogadását a lélegzetvétel­hez jutás motiválta. Hátha... De tényleg ez vezetett volna Tria­nonhoz? Az okok sokkal messzebbre vezetnek. Az első világháború alatt a Monarchia válsága mé­lyült el, s ebben rövidlátó nem­zetiségi politikája játszotta a fő­szerepet. Ezt tetézte még a ma­gyar kormányok sovinizmusa, melyben korábban Kossuth Fe­renc koalíciója járt az élen. A háború alatt az antant a Monar­chia centripetális erőivel kötött szövetséget. 1916-ban a cseh­szlovák nemzeti tanács elisme­rése és a bukaresti szerződés a románokkal, majd 1917-ben a délszlávok egyesülésének a jó­váhagyása már a területi felosz­tás ígérete is volt. Ez következett be 1920-ban - Trianonban. Mindehhez azonban a Cleman­­ceau-jegyzéknek vajmi kevés köze volt. Mató Vazul Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Köszönet a gyógyításért áldozatkész, hozzáértő munká­jáért, azért az odaadó szeretetért, ami nélkül Mártika nem kerülhe­tett volna haza, a családja köré­be. További munkájukhoz jó egészséget, sok sikert kíván a Farkas család Zagyvarékasról ajánlottak egy jászberényi or­vost, aki végre megműtötte a szemem. Ismét látok, és ezt Nagy Zoltán professzor úrnak köszönhetem. Míg élek, hálás szívvel gondolok rá (a kedves nővérekre is), és kérem a jó Is­tent, hosszú életet élhessen - erő­ben, egészségben, hogy sokáig gyógyíthassa a betegeket. Kovács Istvánné Tatabánya Visszakaptam a szemem világát

Next

/
Thumbnails
Contents