Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-30 / 304. szám

14 Megyei körkép 1991. DECEMBER 30. Lesznek-e munka nélküli orvosok? Januártól körzeti orvosaink há­ziorvosként végzik tevékenysé­güket. Azt hiszem, mindenki szá­mára nyilvánvaló, hogy a tábla kicserélésével egy időben nem alakul át a tevékenység is - mint­egy vezényszóra. A várható vál­tozásokról és előkészületekről kérdeztem dr. Kicsi Jenő me­gyei tiszti főorvost.- Föl vannak-e készítve a kör­zeti orvosok a házi orvoslásra? Részt vettek-e például valami­lyen tanfolyamon, továbbképzé­sen?- Még nem, de lesznek majd továbbképzések. Ennek egyelőre nincs konkrét időpontja, mert a háziorvosi szolgálat, a teljesít­ményfinanszírozás és az egész­ségügy reformjának bevezetése folyamat, amelynek keretében lesznek majd a továbbképzések.- Sokan azt mondják, hogy a körzeti orvosok egy része már ed­dig is családorvosként dolgozott.- Azt mondják, főleg a közsé­gekben, hogy a körzeti orvoshoz mindennel lehet fordulni. Ilyen értelemben ők eddig is házi or­voslást végeztek. De úgy gondo­lom, hogy ez a régi szakmai igénynek felel meg. Az új köve­telmények azonban a nem fertő­ző, a lakosság egészségi állapotát alapvetően meghatározó beteg­ségek gyógyításában, megelőzé­sében - szív-, érrendszeri beteg­ségek, daganatok - várnak tőlük többet. Manapság sokan meghal­nak fiatalon. Magas a rokkanttá nyilvánítás és a táppénzes napok száma is. Fölvetődik a kérdés, hogy meddig romolhat egy nép egészségi állapota?- Meddig?- Biztosan van egy határ, amelynél többet már nem tud el­viselni a társadalom, a gazdaság. Az egészségügyi ellátás ezután nem állampolgári, hanem bizto­sítási jogon jár, és érdekeltté teszi az embereket abban, hogy meg­óvják az egészségüket.- Jövőre szabadon választha­tunk háziorvost. Mi lesz azzal, akit nem választanak? Munka­­nélkülivé válik?- Nyilván lesznek olyanok, akiknél nem jelentkezik annyi beteg, hogy meg tudjanak élni - mivel a fizetés a teljesítmény után jár majd. Az orvosi munka­­nélküliség biztosan jelentkezni fog, de levezetésének megvan­nak a módjai. Most például sok orvos a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozik, mert alacsony a nyug­díja. Jó volna, ha ők nyugdíj-ki­egészítést kapnának, így nem kényszerülnének munkavállalás­ra. Szigorították a honosítást is, mert jelenleg sok az áttelepült or­vos Magyarországon. Tavaly például kétezer orvost képeztek az egyetemeken, és ezerhétszáz áttelepülő állt munkába - a me­gyében pedig huszonegy pálya­kezdő és ötven áttelepülő. További lehetőség a magyar orvosok külföldi munkavállalá­sa, ami államközi szerződések­kel biztosítható. Több háziorvos­ra lesz szükség, mint amennyi körzeti orvos dolgozott - ez is segítséget nyújt a munkanélküli­ség csökkentésében. Fontos a preventív tevékenységek - isko­la-egészségügy, foglalkozás­egészségügy - fejlesztése is. Az egyetemeken pedig az eddiginél kevesebb orvost képeznek majd.- Az új rendszerben azt ígérik, hogy előbb-utóbb rendezik az or­vosok fizetését is.- A teljesítmény szerinti finan­szírozás ezt is célozza. Szerintem egy orvos átlagjövedelmének a magyar átlagjövedelem 4-5-szö­­rösének kell majd lenni. Ez Nyu­­gat-Európában is így van. Enél­­kül megítélésem szerint nem le­het előrelépni.- paulina -Szakácskönyv és környezetvédelem Ha dr. Pethő Mária nevét halljuk Szolnokon, legtöbbször a környezetvédelem jut eszünkbe. Főként az utóbbi időben, amióta nemrég indult új rovatunk, a Zöld sarok szinte állandó szerzőjeként olvashatjuk nevét lapunkban is. Az elsők között volt a még pár­tokra nem szakadt ellenzék Bős- Nagymaros elleni tüntetőinek so­raiban, és azok között is, akik felemelték szavukat a kétpói ve­­szélyeshulladék-tároló ellen. A szolnoki artézi kutaknál ki­csiny tábla hirdeti az ivóvíz összetételét. A táblák elhelyezé­se Pethő Mária vívmánya. Emlékezünk az utóbbi évek két nagy szolnoki faültetési akciójá­ra, melynek kezdeményezője szintén ő volt. Az általános iskolás korú gye­rekek vérképének vizsgálata, kü­lönös tekintettel az ólomtarta­lomra - ez is az ő nevéhez fűző­dik. Sorolhatnánk még, de ezúttal nem mint környezetvédővel be­szélgettünk vele, hanem elké­szült könyve, a „Népi táplálko­zás” kapcsán. Interjúnk több beszélgetésből állott össze, melyekre minden al­kalommal óramű pontossággal érkezett. Legutóbb azonban ké­sett, több mint 20 percet.- Néhány napja észrevettem egy idős embert, aki reggeltől es­tig a buszmegállóban ül - mondta mentegetőzve. - Tegnap megkér­deztem tőle, talán nincs hol lak­nia? Elmondta, hogy nincs. Na­gyon bizalmatlan volt. Ma elkí­sértem az átmeneti szállásra, de nem tudom, mi lesz a sorsa. Bo­nyolult egy ilyen segítség, nem is végleges megoldás, de szeret­ném, ha végleges helyre jutna, így, öregen, betegen nem marad­hat az utcán. Azt hittem, gyorsab­ban végzünk, de elhúzódott az idő, ezért késtem. Sajnálom. Ez is része az életének. Meg az is, hogy biológia-kémia szakon végzett a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemen, három gyer­mek édesanyja, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán ta­nít, járja a megyét, az országot, szóba elegyedik idős emberekkel - gyűjti, majd tudományos mun­kával rendszerezi, elemzi a régi népi ételek elkészítési módjait.- Hogy jut eszébe egy vérbeli környezetvédőnek a népi ételek kutatásávalfoglalkozni? Vagy ez is egyfajta környezetvédelem?- Azt nem szabad hagyni, hogy az a gazdagság, amit az öregek tudnak, elvesszen. A doktori disszertációmat a népi táplálko­zásról és élettani vonzásaiból ír­tam. Vannak régi ételek, ame­lyek sok vitamint tartalmaznak. Ezek tudományos kutatását mel­lőzni - ma, amikor a tehéntej ólomtartalma is megközelíti az elfogadható érték felső szintjét -felelőtlenség. Az emberi táplál­kozásban is változásnak kell be­következnie, de az az érzésem, ez már csak egy új nemzedékkel fog megtörténni.- A vizsgálatok egyértelműen azt igazolják, hogy a régi táplál­kozás egészségesebb, mint a mai?- Nem feltétlenül. Éppen ezért kell kutatni, hogy ezek közül me­lyek ideálisak a mai kor emberé­nek. A régi étkezés elég közel állt a vegetáriánus étrendhez a maga heti egyszeri vagy még ritkább húsfogyasztásával. Kukorica, búza, köles, csíráztatott magvak képezték a régi étrend gerincét.- És a rengeteg tészta.- Nem egészséges, de valóban sok tésztát ettek nagyanyáink. Otthon állandóan kipróbálom a begyűjtött recepteket, a gyereke­im már mondták is, ők nem kísér­leti nyulak, ne rajtuk próbálgas­sam. Ennek ellenére sokféle ételt szeretnek. Például a túrós tésztát, vagy szeretik a kelt tésztákat. Legutóbb azonban a sütőtökle­ves egyértelműen sikertelen volt körükben.- Tudom, hogy nemcsak kör­nyezetvédő, nemcsak főiskolai tanár, hogy tovább ne is sorol­jam, hanem gyönyörűen fest is. Főleg akvarelleket, melyeknek a növények a témái. Tudom, hogy a növényeket szereti a legjobban, éppen ezért nem fér a fejembe, hogy jön mindez össze nagy­anyáink kürtös kalácsával?- Pedig egyszerű. A festészet kikapcsolódás, a kutatómunka majdhogynem hobbi, érdeklő­dés, kíváncsiság, elkötelezett­ség. Az meg, hogy az egybegyűj­­tött ételeket otthon kipróbálom, úgy gondolom, természetes.- Elkészült könyvének leszfoly­tatása?- Szeretném megírni Jász- Nagykun-Szolnok megye kalá­csait. A könyvnek több mint fele kész van. Ilyen alaposan még senki nem vizsgálta meg ezt a kérdést.- Az emberek elhiszik vajon, hogy tényleg azok voltak az egészséges ételek?- Nehéz dolog ez, és nem is csak az ételekre igaz. Azt például elhiszik, elhitték nekem, hogy Szolnok levegője mennyire egészségtelen? Miért hinnék el? Adatok kellenek. A BME űrfotó­ival adat- és tényszerűen bizo­nyítható, hogy Szolnok súlyo­san, Pesttel egyenlő értékben szennyezett. Mondani sok min­dent lehet, de ha adatokkal is alá lehet támasztani, akkor el kell hinni. Ugyanígy lesz az új köny­vemben is: tényekkel bizonyítok minden állításomat.- Nos, akkor egy ezerszer, ezer helyen feltett kérdés: hogyan táplálkozzunk helyesen? Hátha lesz, akire hat majd az Ön vála­sza, és megváltoztatja étkezési szokásait.- Lehetőleg vegetáriánusán kellenni. Még jobb lenne a nyers koszt. Nehéz átállni rá, de ha nem esszük túl magunkat, működik az embernek egy belső megérzé­se, hogy mire van szüksége. Én a hallgatóknak is ezt szoktam mondani. Kátai Szilvia Fotó: Korényi É. Egyedül a tanyán Hetvenöt esztendő az arcon Valahol Bánhalma és Fegy­vernek között a végtelen pusztán ütött-kopott házikó dacol az idő múlásával. A hetvenöt esztendős Pivovics Mihályé, aki negyven­két éve alakik benne. A feleségét már régen eltemette, így egyedül morzsolgatja a napjait. Jobban mondva a fogadott fia jár ki hoz­zá, noha korábban ez nem is volt egyszerű. Elvégre amikor ősszel megeredtek az egek csatornái, a széles sóút járhatatlanná vált, és a feneketlen sár mindentől, min­denkitől elvágta az itt lakót. Annyira, hogy a tejet is csak lo­vaskocsival lehetett beszállítani Bánhalmára. Néhány hete vi­szont a nyúliramodásnyira húzó­dó sóút aszfaltruhát öltött: így közelebb került a világ, a fegy­­vemeki bolt, a bánhalmi kocsma meg a tejgyűjtő. Napjainkban már csak két ta­nya jelzi a letűnt korok emlékét, noha emberöltővel korábban még iskola is várta a „külterüle­ti” nebulókat. Azóta nagyot for­dult a történelem kereke, és az egykori vályogházak abba a földbe tértek vissza, amelyből vétettek. Mihály bácsi ezen a ta­nyán öt tehenet, két bikát, két üszőt, két kisborjút meg egy lo­vat is tart. A népes állatseregre népes kutyafalka: öt, barátságos­nak még véletlenül sem nevezhe­tő eb vigyáz. Kell is ez a jószág­állomány, hiszen a koros gazda nyugdíja még a hatezret sem éri el. A külvilág híreit a rádiója je­lenti; korán kel, napközben ellát­ja a kérődzőket, tesz-vesz, vala­mit főz, és a sötétedéssel fekszik. Inni az udvari kávás kútból iszik, annak nincs se vas-, se klóríze. A tejet, naponta ötvenöt litert, a ne­velt fia fuvarozza a faluba, de azért hébe-korba ő is felkeresi a boltot. A kályha melegít, a kemence már nem Amikor váratlanul betoppan­tunk, nagy szemeket meresztett ránk, hiszen ebbe a tanyába tíz­egynéhány éve ismeretlen nem tette a lábát. Sőt, ide még a postás se jár, csak a szelek süvítenek át az udvaron. Szerencsére nem be­tegeskedik, de hát a hozzá hason­ló nem is szokott, ahol ennyi a kétkezi munka, nem ér rá a nya­­valyájaival nyűglődni. Szép élet ez, szabadon kószálhat a tekintet, és ha már a sors ide vetette, addig el nem megy, amíg nem viszik. Ennyit szerettem volna elmesél­ni szóban egy Kunság környéki alföldi tanyáról és annak koros gazdájáról 1991 decemberének a legvégén. A többiről szóljanak a képek... D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zs. Szobai csendélet Az emberi méltóság kötelez...

Next

/
Thumbnails
Contents