Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-30 / 304. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. DECEMBER 30. A fütetlen lépcsőház káros hatása A „Több helyen kiiktatták a fűtést” című, december 19-i olvasói levélre a következőkben szeretnénk reagálni: A levél lényegi tartalma vállalatunk hőszolgáltatási tevékenységét nem érinti, de annak utolsó mondata miatt - mely így hangzik: „Nem engedhető meg, hogy a magasra emelt fűtési díj fejében is dideregjenek a lakók!” - éreztük úgy, hogy véleményünknek hangot kell adni. Az elmúlt időszakban több társasház, illetve lakásszövetkezet jelentette be azt az igényét, hogy az 1991-92-es fűtési idényre nem kívánja igénybe venni a közös területek (lépcsőházak, alagsori helyiségek) fűtését. E meggondolás nyilván azon alapszik, hogy az új fűtési díjak miatt a közös költségek növekedését szándékoztak megállítani. így történt ez a Ragó A. út 18. szám alatti lakóépület esetében is, ahol az említett megoldást a közös képviselő közölte vállalatunkkal. Minden egyes alkalommal levélben felhívtuk a közös képviselők, illetve a lakásszövetkezeteket figyelmét arra, hogy ezen lakóépületek fűtésének tevezésekor a tervező a fütött lépcsőház hőmérsékletét is figyelembe vette, ennek megfelelően állapította meg a lakásokban lévő radiátorok mennyiségét. így a lépcsőházi fűtés megszüntetésekor előfordulhat, hogy a lakásokban az előírt hőmérséklet nem alakul ki. Ugyanakkor közöltük, hogy az épületben történő esetleges szerkezetkárosodásért - a lakások penészesedéséért - nem vállalunk felelősséget, a lakásokból érkező fűtési panaszbejelentéseket sem tudjuk figyelembe venni. Kértük, hogy erről tájékoztassák a lakások tulajdonosait. Az előzőekben tett figyelemfelhívás ismeretében több társasház közössége döntött a lépcsőházak fűtésének kikapcsolásáról. A lakástulajdonos panaszával a társasház közös képviselőjéhez, illetve a lakásszövetkezethez fordulhat, jogos követelésének - szükség esetén - jogi úton is érvényt szerezhet. Stefanik László a Szolnoki IKV műszaki igazgatóhelyettese Az artézi vízért nem kell fizetni Megdöbbenéssel és értetlenül olvastam az Új Néplap december 16-i számában megjelent, „Az artézi vízért is fizetni kell?” című levelet. Tisztelt Kovács Béláné! Tudtommal Rákóczifalvan az artézi vízért soha nem kellett fizetni, jelenleg sem, és nem is tervezzük az adóztatását! Sérelme közlése óta sok rákóczifalvai lakossal beszéltem, akik ugyancsak értetlenül állnak az Ön felvetése előtt. Úgy érzem, levelének hátterében valami félreértés lehet, ezért kérem, amennyiben ideje engedi, keressen fel a polgármesteri hivatalban, vagy postázza a felháborodását kiváltó számlát, hogy tisztázni tudjuk a kérdést. Tisztelettel üdvözli: Bodács István polgármester Rákóczifalva Gyermekélelmezés kontra privatizáció? E két - látszólag egymástól független - fogalom ma nagyon közelről érinti gyermekeinket, jóllakottságuk érzetét. Az új helyzet szerint egyes helyeken az önkormányzatok kezéből kiragadott iskola- és óvodakonyhák - a privatizáció folytán - magánkézbe kerülnek, vele együtt előtérbe a nyereségérdekeltség. Mindennek gyerekeink látják kárát, illetve a szociálisan nehéz helyzetben lévők pénztárcája laposodik tovább - ha még bír! A „Kié a konyha?” című (XII. 16.) cikkben a törökszentmiklósi önkormányzat példája jól prezentálja ezt a problémát. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat jogutódja - egy igen tágasan értelmezhető törvény alapján - privatizálni akarja (magának?) a helyi és a többi gyermekélelmezési konyhákat is. Ha ez sikerülne, a gyermekek sorsában ténylegesen érdekelt helyi önkormányzat kezéből vennék ki a konyhákat, és saját hasznukra tennék nyereségérdekeltté. Természetesen gyermekeink jóllakatottságának rovására. Márpedig ifjúságunk jövője nem eshet a voít „elvtársak, urak’ ’ meggazdagodásának áldozatául! P. S. Kedves Barna Antal, cserkésztestvérünk! Nagy örömmel olvastuk az Új Néplap december 9-i számában közűit leveledet, amelyben szeretettel emlékeztél meg a mezőtúri cserkészek szerény munkájáról. Örülünk, hogy így felfedeztünk egy újabb öreg cserkészt a régi mezőtúri csapatokból. Nagy szeretettel gondolunk rád, és szeretnénk veled találkozni. Reméljük, hogy arra a cserkészavatási ünnepségre, amit tavasszal vagy a nyár elején rendezünk, el tudsz jönni. Eddigi munkánkról most röviden szeretnék beszámolni: Mezőtúron 1989. november 10-én alakult meg újra a cserkészcsapat, tizenhét taggal - a református és katolikus egyházak támogatásával. (Akkor még az iskolák nem merték befogadni a cserkészeket.) Alakulás után hamarosan jelentkeztek az öreg cserkészek is - mind a két régi csapatból - akikkel közösen választottuk a csapat 263-as számát és Nagy Lajos király nevét. Sajnos nehezen megy a munka, mivel jómagam is 84 éves vagyok, de eddig nem találtam fiatal vezetőt, segítőt. (A gyerekek sem olyanok már, mint mi voltunk annak idején, kevesebb bennük a lelkesedés, nincs kitartásuk, megbízhatatlanok. A kirándulás, táborozás érdekli őket, de az arra való felkészülés már nem.) Most jelentkezett egy fiatal főiskolai tanár, aki talán majd segítségemre lesz. No de az öreg cserkészek annál több örömet szereznek nekem, akikkel havonta összejövünk az otthonban; autóbusszal kirándulásokat szervezünk, s ők anyagilag is támogatják a csapatot. Nagy segítségemre van Fehér Feri barátom, helyettesem, akivel együtt szervezzük a cserkészmunkáí, s aki a csapat gazdasági ügyeit intézi; ezt a levelet is együtt írjuk. Szeretném, haTe is jelentkeznél nálunk, és imái magadról valmit. Cserkészüdvözlettel kívánok jó munkát: Musulin Béla a 263-as sz. cserkészcsapat parancsnoka, Mezőtúr Hazafelé - a piacról. Felvételünk Kunhegyesen készült. (Fotó: Mészáros) Szeretettel tartanak össze Találkozóra hívott bennünket - december 14-én - a Közép-alföldi Sütödék Vállalat vezetősége a szolnoki helyőrségi klubba. Szépen megterített asztalnál fogadták a vállalat volt dolgozóit, s körülbelül százötvenen voltunk jelen. A vállalat igazgatójának köszöntő szavai után jó étvággyal fogyasztottuk el az ünnepi ebédet, majd átsétáltunk a Szigligeti Színházba, ahol a Szép Helénát néztük meg - együtt. Feledhetetlen élmény marad a számunkra. Jó volt érezni, hogy a vállalat vezetői még most is igyekeznek szeretettel összetartani bennünket, az igazán megbecsülést érdemlő közösséget. Igen, a pékek azok, akiknek köszönhetjük a mindennapi kenyerünket, akik éjjel-nappal azon fáradoznak, hogy jó kenyér kerüljön az asztalunkra. Hogy ez nem mindig sikerül? Istenem, sokkal egyszerűbb dolgokban is hibát találhatunk olykor... Társaim nevében ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik az összejövetel, a program létrehívásában fáradoztak, és jó egészséget, kellemes ünnepeket kívánok. Várszegi Istvánná Szolnok Főnővérek búcsúztak - némi keserűséggel Több évtizedes munka után, nyugdíjba vonulásuk alkalmából három főnővért búcsúztattak nemrég - meleg szavakkal, ünnepi asztal mellett a Szolnoki MÁV Kórházban. Önzetlen, fáradságos munkájuk elismeréseként egy-egy borítékot is kaptak - benne 3000 forint. Örültek. Azonban kiderült, hogy azok az orvosok, akik velük egy időben vonultak nyugdíjba, az említett összeg több mint tizenhatszorosát találhatták a borítékban. No, ettől lett egy kicsit keserű szájukban az ünnepi falat. Úgy érezték, nagyon leértékelődtek, pedig jól tudják, hogy a fővárosban kórházi osztályokat zártak be, de nem orvosok, hanem szakképzett nővérek hiánya miatt. Az a véleményünk, hogy a kiegyensúlyozott, jó munkakapcsolat érdekében a kórház vezetőségének az ilyen jellegű juttatás arányosabb elosztására kellene törekednie. Mert nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a javak elosztásával a közös munkát lehet erősíteni, de gyengíteni is. (E levelet pontos névvel, címmel kaptuk.) B. F.-né nyugdíjas főnővér Örömet szereztek A Szolnoki Pedagógus Szakszervezet nyugdíjasai meghitt ünnepségen vettek részt december 18-án, a Költői Úti Általános Iskolában. Kiss Józsefné igazgatónő meleg szavakkal köszöntött bennünket, majd ismertette az iskola múltját, jelenét. Ezt követően gyönyörködhettünk az alsó tagozatosok betlehemi játékában, mely osztatlan elismerést és tapsot aratott - dicsérve a betanító nevelők munkáját. A kedves kis műsor után - megvendégelés közepette - átadták a Vöröskereszt városi szervezetének szeretetcsomagjait. Pár órára ismét boldogan emlékezhettünk az elmúlt munkás évekre, amit az iskolában, a gyerekek között töltöttünk. Szeretettel köszönjük a szép estét, mellyel örömet szereztek nekünk. A nyugdíjastagozat vezetősége nevében: Ferencz Tiborné Levelekből - sorokban Bene József tószegi olvasónk arról számolt be, hogy a helyi általános iskola a gyermekek karácsonyi ünnepélyét - a december 20-i, utolsó tanítási nap délutánján - méltó környezetben, a templomban tartotta. A gyerekek betlehemes története, a meghitt énekszó csodálatos hangulatot varázsolt a falak közé; a jelenlévőknek igazi élményben volt részük. A törökszentmikósi nyugdíjasklub tagjai advent negyedik hetében tartottak ünnepséget, melyen Petikné Ilonka megnyitója s az apró néptáncosok műsora után Márton Mátyás mondott köszöntőt. Az öröm, a megértés, a béke fontosságáról beszélt, majd a klub tagjai karácsonyt idéző verseket szavaltak, s ezt követte az ajándékozás - adta hírül Busái Barbara. A szolnoki, Abonyi úti öregek napközijének lakóit hívtuk meg az ünnepek előtti osztályfőnöki óránkra, melyen az idős emberek elmesélték, milyen volt gyermekkoruk karácsonya, mi pedig betlehemes műsorral kedveskedtünk; citeraszó kíséretével énekeltünk, táncoltunk. Emlékezetes marad ez a negyedik közös ünnepünk is - írta Tarjányi György, az Abonyi Úti Általános Iskola 4. a osztályos tanulója. Hozzászólás cikkünkhöz A „kábítás” nem tisztességes A december 14-i számban megjelent egy aláírás nélküli cikk, „Klub kezdő zenekaroknak” címmel. Bárki is írta, a szerző tájékozatlanságáról árulkodik. Lássuk csak sorban: „... sem a városban, sem a megyében /----------------------------------------------------(E?(pressz —ajánlva megy el a nyugdíj? Idős olvasónk érdeklődik: igaz-e, hogy a gyógyszerek árából leveszik az állami támogatást? Ha ez így megvalósulna, az ő életük igencsak kilátástalan lenne, hiszen mint írja: „1973 óta élek gyógyszeren, a szervezetem egyre jobban lerobbant, és egyre érzékenyebb lettem a gyógyszerekre, így most már nem sok válogatnivalóm van, hogy mit eszem meg, mert egyszerűen nem bírok mindent, és még így is nagyon sokat szenvedek.” A gyógyszerek, amelyeket olvasónknak és férjének kell szedni, elengedhetetlenül szükségesek; szívgyógyszerekről, meszesedésre, ízületi fájdalmakra kiírt orvosságokról van szó. A férj is beteg, többször operálták. Legutóbb - mint írja - „997 forintot fizettünk a patikában, és támogatásként 5 ezer 676forint volt odaütve. így több mint 6 ezer forintra rúg a gyógyszerek ára, és ez egy hónapra nem is elég. Ha tényleg igaz, hogy egyáltalán nem segít be a társadalombiztosítás, akkor nem tudom, mi lesz velünk. Szeretném tudni, hogy tényleg megvonják-e minden gyógyszerről a támogatást, ha igen, akkor miért fizetünk SZTK-járulékot? Nem értem én ezt a világot. A férjem több mint 30 évet dolgozott, én pedig 17 évig olyan körülmények között, hogy a betegségem legnagyobb részét ott szedtem öszsze.” Olvasónknak teljesen igaza van abban, hogy azt az anyagi terhet, amelyet az élethez szükséges gyógyszereik beszerzése jelent, nyugdíjasként nem tudják vállalni. De erről nem is lesz szó. Hogy mi várható a gyógyszerek támogatása terén, arról dr. Bagdi Lászlótól, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatójától kértünk információt. Ő elmondta, nem igaz, hogy megvonják a támogatást a gyógyszerek árából. A támogatás marad, az 1992-es költségvetés is ennek szellemében készült. Viszont a támogatás mértéke változik a különböző gyógyszereknél. Lehetséges, hogy a gyógyszerek kiváltása még így is anyagi terhet jelent majd a következő évben Olvasónknak. Ha úgy gondolják, hogy nem tudják vállalni, akkor két megoldás lehetséges: az önkormányzattól mód van segélyt kérni erre a célra. A másik variáció, hogy a megyei társadalombiztosítási igazgatóság egészségügyi osztályát keresik föl kérésükkel. Ott megnézik az alkalmazott gyógyszereket, tájékozódnak Olvasónk körülményeiről, és közgyógyellátásra jogosító igazolványt kaphat. Aki ilyen igazolvánnyal rendelkezik, az térítésmentesen jogosult a gyógyszerek kiváltására. Nem kell tehát félni, a társadalombiztosítási támogatás továbbra is benne lesz a gyógyszerek árában. Ha viszont ezt az anyagi terhet elviselhetetlennek érzik, kérjük, forduljanak a megyei igazgatóság egészségügyi osztályához (Szolnok, Kossuth tér 5/a sz.). A gyógyszerre nincs egy hely, ahol a kezdő zenészek indulási gondjain(?) könnyítenének. Utóbbiaknak éveken keresztül önállóan, különösebb szakmai segítség nélkül kellett elsajátítaniuk azokat az ismereteket, melyeket ezentúl a hivatásos előadóművészi engedéllyel rendelkező társaik és oktatóik adnak át.” Ez nem igaz, Szolnokon huszonöt éve, minden évben rendszeres oktatás folyik - az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltségének szervezésében s a szórakoztatózene valamennyi ágában. A stúdió tanárai egytől egyig magasan kvalifikált, elismert szakemberek, akik a hangszeresek és énekesek képzését eredményesen végzik - mind a tánczene, mind a népi zene területén; az ott tanulók magas szintű elméleti képzésben részesülnek; a munka eredményességét számos kategorizált muzsikus tudja igazolni. A stúdió kapuja természetesen mindenkor nyitva áll a megye különböző településeiről bejáró, tanulni vágyó muzsikusok előtt is. Az 1991 -92. tanévben stúdióoktatás nem indult ugyan - helyhiány miatt -, de a Ságvári Művelődési Központ keretében működik egy muzsikusklub, melynek szolgáltatásai gyakorlatilag azonosak a stúdióéval, és az általam vezetett kirendeltség teljes támogatását élvezi. „Valószínű, sikerül megegyezniük az Országos Rendező Irodával abban, hogy a tanfolya-Az oldalt összeállította: Csankó Miklósáé mon részt vevő és ott jól felké szült zenészek vizsgát tehesse nek”. Ez a mondat nem más mint egyszerű félrevezetés: a: ŐRI évek óta nem foglalkozol zenészek vizsgáztatásával. É: végezetül következzék a ciki „legszebb” része: „Úgy szeret nék emberközelebbi(?), köny nyebben befogadhatóvá tenni i tanulást!?), hogy az érzelmekn hatva személyesebb kapcsolato alakítanak ki. - Magyarázzák é: mutatják a játékot. A kotta en nél a módszernél kiegészítő sze repet játszik”. Nagyszerű! Ne véljünk csak minél több félmű veit, „séróból” játszó, kottá nem ismerő, dilettáns muzsikust akiknek természetesen semm esélyük nem lesz arra, hogy a: Országos Szórakoztatózene Központ által kijelölt vizsgakö vetelményeknek megfeleljenek s így működési engedélyhez jut hassanak. Szédítsük a fiataloka azzal, hogy a zenetanulás fárad ságos, hosszú folyamatát egy szerűen meg lehet kerülni, ki le hét hagyni. Az efféle porhintésnél csal az lett volna stílusosabb, ha í cikk írója egy tölcsért ígért volna, melynek segítségével egykettőre a Musician Club csapdájába besétáló jóhiszemű delikvens fejébe öntenék a zenélés fortélyait. Vagy talán tényleg van ilyen tölcsér? Másként - nehezen tudják valóra váltani a merész ígéreteket. Schaff Lászk kirendel tségvezeti
