Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-24 / 301. (302.) szám

1991. DECEMBER 24. Karácsonyi riport 7 Ugyan melyik háziasz­­szony ne ismerné Horváth Ilona szakácskönyvét? Szinte minden magyar ház­tartásban megtalálható, so­kan ebből a könyvből tanul­tak megfőzni. Úgy is mond­hatnánkj hogy ez a könyv a főzés abc-je a magyar .asszonyok számára. A leghíresebb magyar •szakácskönyvíró életének jelentős része megyénkhez fűződik: 1953-től 1967-ig Törökszentmiklóson élt és dolgozott. Hogy képet alkothas­sunk Horváth Ilonáról, hogy az emlékekből össze­rakhassuk, ki is volt ő; ab­ban Lukács Ferenc, a török­szentmiklósi Bercsényi Gimnázium igazgatója (volt kolléga); Répási Ber­­talanné földrajz-történelem szakos gimnáziumi tanár (Horváth Ilona volt tanítvá­nya) és Pacsai Norbert abádszalóki tanár (Horváth Ilona unokaöccse) volt se­gítségünkre. rendeztek édesanyámmal. Répási Bertalanná:- A kollégiumban is rend­szeresen sütött-főzött. Persze együtt a lányokkal. Együtt csináltuk az ételeket, együtt is ettük meg. Ha nem sikerült, megpróbáltuk újra. Tőle könnyű volt megtanulni főz­ni. Lukács Ferenc:- A vérében volt a szakács­művészet. A kolléganői eskü­vőjén mindig ő volt a fősza­kács. A kürtös kalács például a specialitásai közé tartozott. De rengeteg olyan étel volt, amelyet az ő „specialitásának lehet nevezni”. Kimondot­tan élvezte, hogy süt-főz - de nem magának. A névnapo­kon, az érettségi banketteken mindig besegített a főzésbe. Leginkább ínyencségeket ké­szített: szószokat, mártáso­kat. Süteményeket is persze, de nem prózai dolgokat, pél­dául nem rántott húst. Pacsai Norbert:- Az esküvőmön ő volt a násznagyunk. Persze, ő is fő­zött az anyósommal és az édesanyámmal. A feleségem Emlékek Horváth Ilonáról A szakácskönyvíró Törökszentmiklóson élt Kollegákkal a tantestületből. Horváth Ilona balról a negyedik a sorban Már a szakácskönyvírónő családfája se mondható hétköznapinak. Bár maga a Horváth név nem sok mindenről árul­kodik, de a családnak nem ez volt az eredeti neve. Az 1906-ban Brassóban született Horváth Ilona ugyanis ükuno­kája a Pákozdnál megkergetett Jella­sics horvát bánnak. A bajor apácáknál nevelkedett Horváth Ilona Csiksomlyón, Csíkszeredán, Nagyszalontán, Temes­váron és a krasznai római katolikus ele­mi iskolában tanított. Nagyszalontai te­vékenységéről így emlékezett meg felet­tese, a kanonok: „Ez idő alatt kitűnő érzékkel, fárad­hatatlan szorgalommal működött szo­ciális téren, szervezve és vezetve az itte­ni leánycsoportot is és kisebbségi éle­tünk hiányait pótolva előadásaival és ismeretterjesztő kurzusaival. így többek között nagy sikerű főzőtanfolyamot is tartott a város leányifjúságának a szü­lők legnagyobb megelégedésére. Szere­tetreméltó egyéniségével, a legkülönbö­főzzön a gyerekekre. Természetesen a nomád körülmények között is sok ínyencséget készített. A táborban töl­is tőle tanult főzni. Ma is vannak olyan fogásai, amelyeket kimondottan Ilonká­tól tanult. Sőt a bátyámat - aki szerzetes lett - is megtanította főzni. Úgyhogy amikor a kapucinusoknál elmegy a sza­kács, a bátyám főz az egész rendnek. Ő lényegesen több receptet ismert, mint amennyi a könyveiben megje­lent. Csak olyat szerkesztett be a sza­kácskönyvébe, melyet maga is kipró­bált. Krasznán kezdte a receptek gyűjté­sét, és akárhová ment, mindenütt ez érdekelte. Élt Berettyóújfalun egy asszony, úgy hívták, hogy Vilma néni. O is hasonló lelkületű volt. Vilma néni szakácskönyve címmel jelent meg a re­ceptgyűjteménye. Amikor Ilonka össze­jött Vilma nénivel, napokig tudtak be­szélni a főzésről. Lukács Ferenc:- Az egyik szakácskönyvét ott írta, a Balatonnál. Szabadidejében félrevonult és írt. Mindenki tudta róla a környezeté­ben, hogy szakácskönyvíró. Termé­szetesnek is vették az emberek, hogy aki ennyire szeret főzni, az a konyhaművé­szettel kapcsolatos tudományát le is írja. A városban is híre ment, hogy jól főz, talán nem is volt olyan ember Török­szentmiklóson, aki nem ismerte volna. A megjelent szakácskönyvekből ter­mészetesen ajándékozott ismerőseinek, kollegáinak is Horváth Ilona. Lukács Ferencék egy 1956-os kiadású dedikált szakácskönyvet őriznek. Pacsai Norber­­ték szakácskönyvébe Horváth Ilona azt írta: „Szív is kell hozzá!" Répási Bertalanná:- Az első szakácskönyvem termé­szetesen tőle származott. Azt hiszem, az ő szakácskönyvei azért népszerűek, mert egyszerű, közvetlen a nyelvezetük. Amikor olvasom, úgy érzem, hogy ő ott van és szól hozzám, hogy most ezt kell beletenni, most azt. Hogy volt-e titka? Nem tudom. Arra emlékszem, hogy mindent nagyon fürgén csinált a zöbb rétegeket össze tudta tartani a leg­nehezebb időszakban." Aztán Magyarországra került az er­délyi tanárnő, és 1953-ban a földműve­lésügyi miniszter Törökszentmiklósra helyezte, ahol a kollégium igazgatója lett. A főzés tudománya, fortélyai örökre összekapcsolódtak a nevével. Az ember magától értetődőnek veszi, hogy aki ilyen jó szakácskönyvet írt, az maga is szeretett főzni. A visszaemlékezők is ezt erősítették meg. Lukács Ferenc:- Emlékszem, egyszer a Balatonra vittem a biológia szakkört. Mivel a tábor önellátó volt, elhívtam Ilonát is, hogy tött két hét alatt mindegyik gyerek hízott pár kilót. Pacsai Norbert:- Édesanyám hú­ga volt ő, a kereszt­anyám. Hatan vol­tunk testvérek és mindenkinek ő volt a keresztanyja. Kevés pénzből éltünk, éde­sanyám vékony kamrával rendelke­zett. Ilona mindig te­le szatyrokkal jött hozzánk, és akkor nagy sütést-főzést Erdélyben, családi körben konyhában. Azt se tudom, hogy volt-e kedvenc étele, de arra emlékszem, hogy szeretett enni... Receptjeiből jól ki lehet hozni a hagyományos, magyaros ízeket. Pacsai Norbert:- A hagyományos, magyaros konyha képviselőjének tartják, pedig szerette a franciás ízeket is. A kollégiumban sok­szor készítettek képviselőfánkot. Na­gyon sok lány ott fogott fakanalat a ke­zébe életében először. Ilona a részletek­re is megtanította őket: például arra, hogy meddig pirítsák a hagymát, ho­gyan fűszerezzenek. Répási Bertalanná:- Hogy jól főzök-e? Ezt talán a fér­jemtől kellene megkérdezni. De van egy történetem. A nyáron erdélyi vendége­ink voltak. Természetesen én főztem rá­juk. Azt mond­ták, hogy teljesen hazai ízeket et­tek. Ez azért van, mert Horváth Ilo­na sok receptje Erdélyből szár­mazott. Ő nemcsak az étkezésre, hanem annak körülmé­nyeire is adott. A terítést is tanítot­ta a gyerekekkel. A kollégiumban volt például olyan lány, aki Milyen ember is volt Horváth Ilona, a bajor apácáknál nevelkedett tanítónő, aki imádott főzni? Lukács Ferenc.- Egyedülálló volt, nem is került szó­ba, hogy férjhez megy. A tágabb érte­lemben vett családja azonban nagyon nagy volt. A rokonait is szerette, de nem mindig mehetett haza, mert azok Er­délyben éltek. Bár a városban van egy ház, ahol lakott, de valójában a kollégi­umban töltötte az idejét. Ott volt egy nevelői szoba, és Ilonka ott élte az életét a gyerekek között. Az átlagosnál vígkedélyűbb volt. A hét vége úgy telt el a kollégiumban, hogy a gyerekek kör­beülték Ilonkát, ő pedig zongorázott és tangóharmonikázott nekik. Ha műsoros Diploma A kétnyelvű diploma, a népiskolai tanítónői oklevél Ennek a törökszentmiklósi háznak a manzárdszobájában lakott Horváth Ilona Répási Bertalanná nem szerette a spenótot. Talán azért, mert otthon sose készítettek, és nem is ismerte. Ilona pdaállt mellé, győzködte: > kóstold meg. És ott állt mellette addig, amíg meg nem ette. A végén már senki nem volt az ebédlőben, csak Ilonka néni és a lány, aki nem szerette a spenótot. Lukács Ferenc:- Az ízek harmóniáját sokféle fűszer­rel érte el. Ilyenekkel ismertetett meg bennünket, mint például a tárkony, a sáfrány. esteket rendeztek, mindig ő szervezte. Közösségi ember volt, aki imádta, ha vendégek mentek hozzá. Mindenki sze­rette őt, nem hiszem, hogy volt harago­sa. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy végtelenül toleráns volt, nem hiszem, hogy valaha is bántott valakit. Répási Bertalanná:- Inkább anyánknak tekintettük, mint igazgatónőnek, pedig szigorú volt. Reggelente végignézte a lányok lábát. Akin nem látott térdharisnyát, csak zok­nit, azt visszaküldte, hogy öltözzön fel, mert megfázik. Amikor a fiúkollégium diákjai meg­látogattak bennünket, Ilonka néni egész este harmonikázott, hogy táncolhas­sunk a fiúkkal. Itt, a kollégiumban éltük meg az 1956-os októberi eseményeket is. Nem engedett bennünket sehová, ahol ba­junk eshetett. A kollégium épülete előtt volt a főút, ott vonultak el a tankok. Emlékszem, el kellett sötétíteni az abla­kokat. Egy hálószobában összegyűjtöt­te az egész kollégiumot és ott beszélge­tett velünk, hogy ne féljünk... Pacsai Norbert:- Tőle tanulták a népdalokat a diák­lányok. Este, ha a napos átadás megtör­tént, fogta a harmonikát és népdalokat énekeltek. Énekelni mindig csak nép­dalt énekeltek, a kommersz zenét a mu­latságokra hagyta. Szerette a gyerekeket. Minden kará­csonykor hozzánk jött, oda, ahol hat gyereket neveltek. Pedig másutt is vol­tak gyerekek, de ő oda húzódott, ahol a legnépesebb volt a fészek. A Horváth-házban egyébként több generáció lakott együtt, úgyhogy örö­kösen készültek valamire vagy ünne­peltek valakit. Talán innen vitte Ilonka a szervezésre való hajlamot, igényt. Ahogy a zongora fedelét lecsapta egy rendezvény után, már szervezte is a következőt. Mindig talált ürügyet arra, hogy együtt legyenek, és főzhessenek egy jót. Paulina Éva Fotó: Korányi Éva A szakácskönyvírónő portréja

Next

/
Thumbnails
Contents