Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-23 / 301. szám

1991. DECEMBER 23. Érdekességek—furcsaságok 13 Enni vagy nem enni? Néhány szó az elhízásról Az ünnepek a finomabbnál fi­nomabb fafatok ideje. A kará­csonyi bejgli, halvacsora a szentestén, a töltött káposzta, az újévi malacpecsenye, az éjféli virsli, hogy tényleg csak néhá­nyat említsünk a ránk leselkedő veszélyek közül. A legtöbbb családban év közben nagyon megnézik, hogy mire adják ki a pénzt, de azért az ünnepet a ros­­kadásig megrakott asztal jelenti. Szegény háziasszonynak meg majd’ megszakad a szíve, ha va­lami megmarad abból a drága pénzen vett élelmiszerhalomból. Ezért - menteni a menthetőt - igyekszik minél többet eltüntet­ni, megenni, befalni, a családta­gokba tömni. így aztán szinte szükségszerű, hogy a január a fogyás, a fogyókúrák jegyében telik el. Sajnos sokaknál nem sok sikerrel, ezért minden évben szinte egy új „évgyűrű” emlé­keztet az ünnepek gazdagságára. Kedves olvasónk, kérem, ne hagyja abba az olvasást, most nem az következik, hogy vásá­roljon kevesebbet, egész­ségesebbet, ne sajnálja kidobni a felesleget! Ezt minek újam le, úgyis tudja magától is. Inkább néhány „vigasztaló” elméletről szeretnék szólni. Számomra az a legtetszető­sebb elmélet, miszerint a kövér és a sovány emberben eltérő a zsírsejtek száma. A kövérekben akár ötször annyi zsírsejt is lehet, mint a sovány társaikban. Ez va­lószínűleg a gyermekkorban ki­alakul már, és a kínzó fogyókú­rákkal csak azt érjük el, hogy a sejtek kisebbednek (lefogynak); de számuk nem csökken. Abban á pillanatban, hogy egy kicsit la­zítunk a fogyókúrán, rögtön el­kezdenek a sejtjeink visszaállni a számukra normális állapotra. Ez ellen, ugye, nem sok mindent tehetünk. Sokan azzal vigasztalják ma­gukat, nem tehetek semmit, már az anyám is kövér volt, nyilván örököltem a dolgot. (Gondol­junk csak a klasszikus mondás­ra: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!) A szervezetben leját­szódó valamennyi folyamatért az enzimek a felelősek. Az enzi­mek létrehozásához szükséges információt a szervezetünk min­den egyes sejtje tárolja. Ez az információ a génekben rejlik. Minden ember a génjei egyik felét az apjától, a másik felét az anyjától kapja. Végső soron a gének szabják meg, hogy az el­fogyasztott élelem hogyan hasz­nosul. Gondoljunk csak azokra a cérnavékony nagyevőkre, akik még csak nem is mozognak so­kat, vagy azokra a tényleg csak csipegető hájpacnikra, akik a le­vegőtől is híznak. A génjeink el­len, ugye, megint csak nem tehe­tünk semmit. Tulajdonképpen ide tartozik az az elmélet is, mi­szerint az inzulinháztartás felbo­rulása eredményezi az elhízást. Talán valamilyen, az agyban lévő hiba felelős a súlytöbble­tért? Ilyen elmélettel is szolgál­hatunk! Régóta ismert, hogy az agy egyik részében, a hypothala­­musban van egy „jóllakottsági” központ. Az állatkísérletek tanú­sága szerint, ha kikapcsoljuk ezt a központot, akkor az állat nem tudja abbahagyni az evést, nem veszi észre, mikor lakott jól. Le­het, hogy a kövér emberekben másként (rosszul) működik a központ? Persze erről sem mi tehetünk! Miután áttekintettük ezeket a tetszetős elméleteket, már csak egyetlen dolgot nem értek'. Ho­gyan lehet az, hogy mégis van­nak olyanok, akik képesek le­fogyni? Mert hiába tagadjuk, ilyenek is vannak. Lehet, hogy még sincs rendben valami e fenti elméletekkel, és mégiscsak szá­mít, ha vigyázunk magunkra, ha megválogatjuk az étrendünket? Kellemes töprengést kívánok a dologról, esetleg az ünnepi asz­tal felett! Buczkó Krisztina Sáskasütés ürlézerrel Amerikai szakemberek lázas sietséggel keresik az SDI (Stra­tégiai Védelmi Kezdeményezés - ismertebb nevén a „csillaghá­borús” terv) keretében kifej­lesztett fegyverek civil életben történő hasznosításának lehető­ségeit. Az egyik ötlet a felhasz­nálásra: Afrika és a Közép-Ke­let sáskahadaival szemben nagy teljesítményű lézerekkel kíván­ják felvenni a harcot. A lézer­­technika alkalmazásával szinte megsüthetik a sáskarajokat. Az elhullott sáska kitűnő trágya, s így lemondhatnának sok vegyi anyag felhasználásáról is. Hasonlító házaspárok A hosszú idő óta együtt élő házaspárok arcvonásai hasonló­vá válnak, legalábbis ezt való­színűsíti a michigani egyetemen (USA) elvégzett alábbi kísérlet. Többen azt a feladatot kapták, hogy nagyszámú arckép közül próbálják összeválogatni az egy­máshoz legjobban hasonlító fér­fiak és nők képeit. A fényképek között voltak olyanok, amelyeket 12 házas­párról az egybekelésük idején, majd 25 év múlva - az ezüstlako-V__________________________ claiom évében - készítettek. A kísérleti személyek jóval több időskori felvételt párosítottak helyesen, mint fiatalkorit; ezeké csak a statisztikai átlagnak meg­felelő mértékben volt sikeres. A kísérletet végző pszicholó­gus szerint valószínű, hogy az együtt élő párok arcvonásait ha­sonló élményeik, gondolataik és érzelmeik hasonlítják egymás­hoz, de erre vezethet a házastárs arcjátékának tudattalan utánzása is. _______________________________y A piruló ruha Az eltelt évszázadok alatt hozzászoktunk, hogy a tudo­mány és a technika jóvoltából egyre könnyebb a mindennapok élete. Nagyanyáink még suly­kolófával mostak a patakban, nekünk elég bekapcsolni az au­tomata mosógépet. Nem kell a betevő friss húsért sem minden­nap vadászni indulnunk, elég, ha benyúlunk a hűtőbe. Most újabb terhet vesz le a vállunkról a technika. Ha zavar­ba jövünk, nem kell elpirul­nunk, megteszi helyettünk a ru­hánk. Sőt, különböző árnyala­tokban képes megjeleníteni az érzelmi állapotunkat. Néhány év múlva talán elég lesz csak rápillantanunk valakire az utcán ahhoz, hogy tudjuk, érdemes-e ma vele egyáltalán szóba állni, elárulja a ruhája. Mindez a ter­­mokromikus anyagnak köszön­hető. Nemrégiben Londonban mu­tatták be az első ilyen termokro­­mikus ruhát. A szekrényben lógva a ruha fekete. 28 C-fok környékén pirossá válik, és 33 C-fok körül kékké változik. 28 és 33 C-fok között a szivárvány többi színében pompázik a zöldtől a liláig a bordón át. Akárcsak a kaméleon - mond­hatnánk. De félre a tréfával, végül is itt komoly tudományos eredmény­ről van szó. A folyadékkristá­lyos anyagokat már több mint tíz éve használják szerte az ipar­ban például óráknál, számítógé­pek kijelzőinél, zsebtelevíziók­nál. A termokromikus anyagra az orvosi gyakorlatban is nagy karrier vár, jól lehet használni a test különböző részein a hőmér­séklet mérésére. Ez a daganatos megbetegedések vizsgálatánál nyújthat komoly segítséget, ugyanis a daganatok melegeb­bek, mint a körülöttük lévő szö­vetek. A keringési zavarok fel­derítésében is segíthet á kamé­leonruha. Sok reményt fűznek a ruhaanyag mérnöki felhaszná­lásához is, olyan helyeken, ahol a hőáramlást kell ellenőrizni, például motoroknál, turbinák-Vf.__________________________ Mindent az olvasóért! „Intelligens újságok” Mindjárt az elején szeret­nénk leszögezni, hogy az új, intelligens, újságok az olvas­nivaló tekintetében semmivel sem jobbak, mint a hagyomá­nyosak. Az Amerikában ki­fejlesztett „intelligens újsá­gok” a vásárlásban segítenek a rendszeres olvasóknak. Nézzük, hogyan is műkö­dik az új rendszer! Az előfize­tőknek és a lap rendszeres ol­vasóinak a vásárlói szokásait, adatait (például hány gyere­ke, kutyája, macskája, autója van) egy nagy adatbázisba rendezik. Az olvasó ezután kap egy azonosítási számot. 1 Ezek után, ha a nyilvántartás­ba vett potenciális vásárló megpillant az újságban egy őt érdeklő hirdetést, feltárcsázza a hirdetésben megadott sza­mot, bemondja a saját azono­­sító'kódját, és máris kérheti a további információkat a szá­mítógéptől. Igen. nem téve­dés, a továbbiakban egy szá­mítógéppel fog csevegni (már amennyire a számítógép szó­kincse a csevegést lehetővé teszi). Ha végképp nem bol­dogulnak egymással, akkor a számítógép helyett egy eladó­hoz kapcsolják a vonalat. Kinek mi a haszna ebből? Az olvasó gyorsan és kényel­mesen hozzájuthat az őt ér­deklő információkhoz a kivá­lasztott árukkal kapcsolatban. Az eladó cégek sok egyéb já­rulékos reklámköltséget taka­ríthatnak meg, például azon, hogy a gyermektelen csalá­dok postaládáját nem tömik meg pelenkareklámokkal. És mi az újság haszna? A hirde­tési árait nagyon testre sza­bottan állapíthatja meg, hi­szen pontos információkkal rendelkezik az olvasóiról. Például „nekünk 12 ezer 400 olvasónk van, aki kutyát tart, ezért a kutyaeledel hirdetési díját megemeljük.” Mindez várhatóan hama­rosan működni fog az Egye­sült Államokban. Európában gondok vannak vele. Azok a bizonyos fránya személyiségi jogok! Hiába, valahogy itt Európában nem szívesen ad­juk ki magunkat, nem úgy, mint az amerikaiak, ahol az első az üzlet. Persze amikor Európát írunk, akkor azért nem feltétlenül kell saját ma­gunkra gondolni. Szerencsére a mi telefonhálózatunk még hosszú ideig úgy fogja őrizni személyiségi jogainkat, mint a sír. Meg sem szólal! B. K. Dinoszaurusz mint háziállat Dinoszauruszmánia tört ki a világban. Nem elég, hogy a földtörténeti középkor eme rég kihalt monstrumai gye­rekújságok, rajzfilmek fősze­replőivé léptek elő, egyre­­másra nyílnak Dino-parkok Amerikától Németországig. A legdivatosabb példányok nem csupán bambán, mozdu­latlanul, csontjukra lecsupa­szítva állnak egy múzeum ki­állítótermében, hanem külön­leges, számítógép vezérelte pneumatikus rendszer moz­gatja a tagjaikat. Egy kalifor­niai vállalkozó rendelésre, sorozatban gyártja a robot­­szauruszokat, mamutokat, kardfogú tigriseket, kinek mi tetszik. A modelleken művé­szek, őslénytankutatók, szá­mítógépes szakemberek, mérnökök dolgoznak. Van, aki kisipari módon, a saját örömének hódolva ké­szíti a kréta időszak óriásai­nak „szobrait”. Egy német­­országi nyugdíjas Bautzen közelében a saját udvarában tartja betonból és acélból for­mázott ősállatkertjét. Meg kell jegyezni, a sárkánygyí­koknak nem mindegyike volt óriás; akadtak köztük egé­szen kicsiny példányok, ame­lyek akár egy Trabant cso­magtartójában is elférnének. A német úr nem egyszerűen ijesztő vagy kedves mesefi­gurákat, hanem az eredeti ál­lat csontvázával azonos mé­retarányú modelleket alko­tott. Kiállítását már 3 millió látogató kereste fel. Képünkön: Betondino­szaurusz az ősállatkertben (MTI-Press) Bioszféra-expedíció a sivatagban való kommunikációhoz. A 3x8-órás életrit­must követő bienauták mindegyikének sa­ját lakosztálya van, és szabadidejét olva­sással, napfürdőzéssel, zenéléssel töltheti el a tudományos feladatokat magában fog­laló munkanap után. A Bioszféra-2 vállalkozás szervezői - a törékeny földi ökoszisztéma kicsiny mását létrehozva - abban bíznak, hogy ez a kísér­let egy napon hasznos szolgálatot tehet a majdani kolóniák létesítéséhez egy idegen bolygón, a Földtől távoli világokban is. Fenti képünkön: Minióceán az üveg­házban (MTI-Press) teljes elszigeteltségben kicsiben minden megtalálható, ami a Földön: sivataggal, esőerdővel, szavannával, óceánnal, az óce­ánban árapállyal, állatokkal és növények­kel. Itt az emberekkel együtt 3800 külön­böző állat- és növényfaj él együtt. A teljes önellátásra berendezett Biosz­féra-2 lakóinak maguknak kell gondoskod­niuk a körfolyamatok fenntartásáról, a táp­lálék előállításáról, a levegő, a víz és a hulladék újrahasznosításáról. Energiater­melésre kizárólag a Nap jöhet számításba. Ez üzemelteti a berendezéseket, áramforrá­sokat, és energiát szolgáltat a külvilággal Az elmúlt hetekben kezdődött meg a Bioszféra-2 elnevezésű vállalkozás, amelyben négy férfi és négy nő zárta ma­gára az ajtót két esztendőre, amolyan ame­rikai módon rendezett látványos ünnepség közepette, egy Jules Verne fantáziájára emlékeztető, hatalmas méretű terrárium­bán. A vállalkozás célja tudományos kísérlet arra. hogy hogyan valósítható meg és tart­ható fenn hosszabb ideig a külvilágtól el­zárva az ökológiai ciklusok működése. Arizonában 0,1 hektárnál valamivel na­gyobb sivatagos területen a környezettől Két évre elzárva

Next

/
Thumbnails
Contents