Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-23 / 301. szám

8 Sportextra 1991. DECEMBER 23. Mezőtúr város önkormányzata de­cember 17-én tartott testületi ülésén döntött arról, hogy az 1992. évi várha­tó költségvetéséből három százalék­kal támogatja a település sportját. Ez az összeg lényegesen magasabbnak tűnik, mint amiből az elmúlt eszten­dőkben voltak kénytelenek gazdál­kodni a helyi egyesületek, így talán kicsit fellélegezhetnek a különféle szakosztályok versenyzői. A jászberényi általános iskolák csapatai részére kiírt grundbirkó­­zó-csb harmadik mérkőzésén a Bajcsy idegenben is győzni tudott a Bercsényi együttese ellen. Fordu­latokban gazdag összecsapáson először a vendégek vezettek 0-2-re, majd a hazaiak zsinórban négy­szer nyertek, ezzel megfordították az állást (4-2). A bajcsysok azon­ban nem adták fel, újabb négy győ­zelmükkel végül a maguk javára billentették a mérleg nyelvét. Győztesek: Sinka, Fülöp, Szarvas, Sólyom, ill. Deák, Rafael, Bagi, Birgés, Borics, Kovács. A Ripsz- Ropsz Kupáért folyó versenyben jelenleg a Bajcsy vezet 3 ponttal, megelőzve a Kossuth, a Nagvbol­­dogasszony és a Bercsényi gárdá­ját. A Magyar Vívó Szövetség december­ben rendezi meg az országos felnőtt egyéni és csapatbajnokságot. A Szolno­ki MÁV MTE „pengeforgatói” a férfi tőr egyéni és csapatszámában érdekel­tek. Csányi Imre, aki felgyógyult hosszú sérüléséből, igyekszik pontokat gyűjte­ni, hogy visszaszerezze I. osztályú mi­nősítését, rajta kívül az ifi bajnokság bronzérmese, Csigó Csaba és a serdülő aranyérmes Perei Sándor próbál meg helyt állni az erős mezőnyben. A tavalyi esztendőben bravúrosan szerepelt férfi tőrcsapat szeretné megőrizni helyét a legjobbak közt az OB I-ben, ehhez azon­ban mindenkinek tudása legjavát kell nyújtania. Az együttes tagjai: Csányi Imre, Csigó Csaba, Perei Sándor, Meskó Zsolt. Általános iskolások részére ren­deztek teremlabdarúgó-tornát Nagykörűben, ahol a helyieken kí­vül a kőtelki diákok, valamint a Vegyiművek csapata vett részt. Két korosztályban - külön az alsósok és külön a felsősök - vetélkedtek egy­mással az együttesek, a győzelmet mindkétszer Kőtelek labdarúgó­palántái szerezték meg, egyszer a nagykörüiek, egyszer a szolnokiak orra elől halászták el az első helye­zést. A Szolnoki Testedző és Szabadidős Egyesület kick-boxosai egyszerre két versenyen képviselték sikeresen szak­osztályukat: Békéscsabán a Testőr Kupa viadalán - melyet súlycsoportok nélkül rendeztek - Juhász Zoltán első helyezést ért el, míg csapattársa, Szöllösi Tamás a legjobb nyolcig jutott. Ugyanebben az időben Esztergomban is küzdőporondra léptek a Tisza-partiak, gyermek-serdülő versenyen Bodor Emese és Bodor Erika harmadik, Abonyi György pedig negye­dik helyezést verekedett ki magának. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Országos Testne­velési és Sporthivatal, a Magyar Olimpiai Bizottság, valamint a Magyar Diáksport Szövetség - a korábbi évekhez hasonlóan - az el­múlt tanévben is meghirdette a „Magyar Köztársaság jó tanulója - jó sportolója” címre szóló orszá­gos pályázatot. A felhívásra az ál­talános iskola területéről 241, a kö­zépfokú nevelési-oktatási intézmé­nyekből 211, a felsőfokú oktatási intézményekből 18 darab javasla­tot küldtek be. Jász-Nagykun- Szolnok megyéből négy fiatal kap­ta meg e kitüntető címet: Karancsi Zsolt (atléta - Törökszentmiklós, Petőfi S. Á. I.), Szántó János (vízi­labdázó - Szolnok, II. Rákóczi F. Á. I.), Kocsis István (tájékozódási fu­tó - Jászapáti - Mészáros L. Gimn. és Vasútépítő Gépészeti Szakkö­zépiskola), Szarka Imre (birkózó - Kisújszállás, 625. Sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet). Tizennégy országos bajnoki cím az idei mérleg Az ünnepség utáni töltöttkáposzta- és süteményfalatok közepette kapta lencsevégre munkatársunk az „összeverbuvált” idei bajnokokat Egy-egy megyének a sportját manapság tovább­ra is az országos, Európa-, világbajnokok számának tudtával mérik le a kívülál­lók, légyen szó akár szak­emberről, akár egy egysze­rű, hétköznapi laikus ér­deklődőről. Jász-Nagy­­kun-Szolnok megyének ebben az esztendőben az országos bajnoki címekből a tavalyi tizenkettőhöz ké­pest tizennégy jutott, ame­lyeket a szokásokhoz hí­ven a megyei sportiroda el­ismerő jutalmakkal hono­rált. A legtöbb címet a Szolnoki MÁV MTE atlé­tái szerezték - ötöt -, bár megszorongatták őket a szolnoki ejtőernyősök. Mindezektől függet­lenül a legnagyobb visszhangot kiváltó siker a Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabdázóinak jutott ki, akik ezúttal hiányoztak a lajstromból, hiszen elismeréseiket még frissiben, a siker mámorának közepette áprilisban átvehették. Őket leszámítva a legnépesebb tábort a Banzai Kyokushin Karate Kai képviselte nyolc fővel, annak köszönhetően, hogy nemrégiben a nyír­egyházi csapatbajnokság helyszínét hagyták el győztesen. A legfiatalabb magyar bajnok a triatlonos Szabó Zita lett a maga 17 évével, aki Fadd- Domboriban a minitávú OB-n diadalmasko­dott mind az ifjúságiak, mind a felnőttek me­zőnyében. Ha már Zitánál és az év végi elisme­réseknél tartunk, érthetetlen, hogy a nemrégi­ben átadott „Az év ifjúsági sportolója” díjki­osztón miért hiányoztak a triatlonosok, köztük ők a listáról. Ez a jutalom ugyanis a világver­senyek első hat helyezettjének dukál, ami a szolnoki lánynak kétszeresen is kijárt volna, hiszen az ifjúsági Európa-bajnokságon egyéni­ben a harmadik, csapatban pedig a második helyen végzett. . . Érdekesség még, hogy az ejtőernyős Ölvedi Jánosnak háromszor is a „pulpitus” elé kellett járulni, míg a hosszútáv­futó Barócsi Helénnek kétszer kellett volna ugyanezt megtenni, hiszen bajnoki címet szer­zett 10 ezer méteren csakúgy, mint mezei fu­tásban. Bizony, csak kellett volna, hiszen He­lénnek így, az ünnepek előtt is kijut a verseny­zésből, ezúttal Franciaország betonjait koptat­ta egy utcai futóversenyen. Hasonló cipőben járt a triatlonos Eszesné Vass Éva, aki gyakor­lati útmutatót is tartott a borítékok kétszeri átvételéből. Az ünnepséget követő napon érke­zett hír szerint a szolnoki Ölvedi János a három bajnoki cím mellé az év sportolója lett ejtőer­nyőzésben. A rövid köszöntő után Kővári László, a sportiroda igazgatója értékelte az évet, hiá­nyolván egy-két sportág megszokott sikerét (többek között a búvárúszókra utalva). Ezek szerint 1991-ben Jász-Nagykun-Szolnok me­gyéből a következők szereztek országos bajno­ki címeket: yetési Edit (atléta, gerelyhajító, Szolnoki MÁV MTE, edző: Écseki Tibor), Barócsi Helén (atléta, mezei futás, illetve tíz­ezer méteres síkfutás, Szolnoki MÁV MTE, e.: Fancsali András), Szekeres Judit (atléta, 400 m gátfutás, Sz. MÁV MTE, e.: Balasi Péter), ifj. Sárközi Lajos (atléta, 60 m gátfutás, Sz. MÁV MTE, e.: id. Sárközi Lajos), Ölvedi János (ejtőemyősport, egyéni összetett, Szol­noki Repülőműszaki Főiskola Honvéd Sport­egyesület, e.: Ferenczi István), Dér László (ejtőernyősport, egyéni célbaugrás, SZRMFHSE, e.: Ferenczi István), Ölvedi Já­nos, Dér László, Nagy István, Asztalos Ist­ván (ejtőernysport, csapat célbaugrás, SZRMHSE, e.: Ferenczi István), összetett ej­tőernyőscsapat (mint a célbaugrásnál), Leskó Anna, Gaálné Szabó Noémi, Karmazin György, Lendvai László, Eperjesi József, Matuz András, Kele Károly, Telek Gyula (kyokushin-karate, Banzai Kyokushin Karate Kai, e.: shihan Furkó Kálmán ötdanos mester), Szabó Zita (triatlon, minitávú OB, Szolnoki Triatlon SE, e.: András György), Eszesné Vass Éva (triatlon, középtávú OB, Jászberényi Jri­­atlon SE, e.: Eszes János), Eszesné Vass Éva', Marton Lívia (triatlon, negyedtávú csapatbaj - nokság, Jászberényi Triatlon SE, e.: Eszes Já­nos), Szolnoki Olajbányász SE férfi kosár­labdacsapata). (kocsis) Fotó: Novák----------------------------------------------------------------------------------------­Mire ez a nagy sietség? Közel két évvel ezelőtt egyik kiváló kollégám azzal a kérdéssel fqrdult a szerkesztőség tagjaihoz: ,,mi nem szeretnél lenni az új esztendőben ?’ ’ A megyei sporthivatal körül éppen akkor zajlott egy áttetsző pályázati lepellel álcázott pozícióátmentés, ezért válaszom az volt: az újjonan alakult sportiroda igazgatója nem szívesen lennék, mert egy sóhivatalban ugye nem igazi alkotókedvvel dolgo­zik az ember. Véleményemet arra alapoztam, hogy nagyszabású önállósodási folyamat vette kezdetét abban az időben, a különböző egyesületek után a szakszövetségek is egymást követően kiáltották ki, függet­lenségüket”. Már akkor nem értettem, vajon mi lehet a konkrét szerepe egy viszonylag nagy összegű, a megyétől kapott pénzzel gazdálkodó felettes szervnek, amely gyakorlatilag elvesztette fel­ügyeleti jogát szinte valamennyi sportág felett'. Azaz mégsem, mert az élelmesek gyorsan kitalálták, csakis a hivatal feladata lehet a versenybírók, edzők képzése, a diák- és szabadidősport bonyolítása, a versenynaptár elkészítése, a nemzetközi kapcsolatok ápolása, a sportinformációk köreadása, a saját hatáskörben felmerülő gazda­sági, pénzügyi feladatok végzése. Tehát csupa „létfontosságú” kérdés megválaszolása. Miközben a magukra hagyott egyesületek szakosztályokat szüntettek meg és sportolók ezreit eresztették szél­nek, addig a HIVATAL váltig fenntartotta fontosságának látszatát, pátyolgatta az önálló szakszövetségek döntésképtelen társadalmi munkásait, és egy évben egyszer eljátszotta a nagylelkű adakozót. A fokozódó nincstelenség ellenére kiváló eredményeket elérő ver­senyzőket megjutalmazta az évvégén,, ,no lám, azért a Renault 19-es mellett nektek is kigazdálkodtunk valamit ’ ’ - látszattal. Most, hogy annyi vajúdás után végre minisztere van a sportnak, s hogy a továbbiakban már nem a művelődési tárca mostoha­­gyerekeként kezelik reményeim szerint a testkultúra képviselőit, elérkezett az idő a megyei sportirányítás sokadik és talán végleges átszervezésére. A jövőben megyei sportigazgatóságok fognak mű­ködni, élükön az igazgatóval, az OTSH égisze alatt! A múlt pénteken annak rendje-módja szerint a megyei közgyűlés felmentette tisztsé­géből a régi hivatal vezetőjét, majd mindjárt sebtiben megszavazta a január elsejétől működő sportigazgatóság élére. Felettéb gyanús­nak találom a dolgot. Ha egy a határozat folytán a megyei hatás­körből kikerül valaki, hogyan kaphat felmentőjétől azonnal újabb kinevezést? Mire ez a nagy sietség? Hol marad a pályázati rendszer biztosította esélyegyenlőség? Kinek volt ez annyira sürgős? Nyilván a régi-új igazgatónak, aki már a pártállami vezetés idején is korifeusa volt az erősen személyfüggő elődhivataloknak. Amelyeknek sportszakmai kvalitása leginkább a külföldi testvérvá­rosokkal való kapcsolattartásra volt elegendő, no meg arra, hogy egyesületi ellenvetés esetén az állami támogatás megvonását he­lyezze kilátásba. Ennyire reformtűrő lenne szűkebb hazánk sporttársadalma, csu­pán a hivatalok cégtáblájának átfestésére képes? Ha így van, akkor az új esztendőben a sportigazgatóság igazga­tója nem szeretnék lenni. (ni) V___________________________________________________________> Félidőben A szolnoki vízilabdázók Önkormányzati támogatás a hokinak Egy kis ráadással - az őszi idény után előrehozott két tavaszi fordulóval - befeje­ződött az országos első osztályú vízilabda­bajnokság. A Szolnoki Vízügy SE csapata a lejátszott tizenhárom találkozó után rosszabb gólkülönbséggel, az ötödik he­lyen végezve várakozáson felül szerepelt. Cseh Sándor edzővel tekintettük át az őszi mérkőzéseket.- Július elsején kezdtük a felkészülést, és az elmúlt évi nyolcadik hely után önbi­zalommal teli jövő elé néztünk. Gondot az okozott csupán, hogy szám szerint meg­voltunk ugyan, de az életkort, a játéktudást vagy a rutint tekintve már nem alakul ilyen rózsásan a helyzet. A játékosok dicséretére válik, a napi három - közte szárazföldi - edzésen tisztességgel, becsülettel dolgoz­tak. Az utolsó hetekben Szentesen nemzet­közi tornán vettünk részt, ami sikerél­ményt jelentett. Ezt követően Szolnokon, a tavalyi bajnokság éllovasainak részvéte­lével megrendezett dr. Boros Ottó-emlék­­tomát megnyertük, ami előrevetítette egy jó szereplés lehetőségét. Ekkor mutatko­zott be a Szentesről igazolt Bodrogi - Kis Tamás mellett szükség volt egy másik ka­pusra -, a rajt előtt pedig a kassai Eschwig Szabolcs. Ebben az összetételben kezdtük a baj­nokságot, s rögtön öt olyan mérkőzést pro­dukált a csapat, amelynek legtöbbjén több góllal nyertünk. Ilyen fényes győzelmekre nem számítottunk, mivel az ötödik-hato­dik hely elérése volt a célkitűzés.- Mit tart csapata erényének, hogyan sikerült ezt a remek sorozatot elérni?- Bodrogival az élen jól védekeztünk, a gyors lefordulásokból pedig veszélyes kontratámadásokat vezettünk. A csapat­egységet fémjelzi, hogy mindig volt öt-hat olyan játékos, aki ellenfelénél jobb teljesít­ményt nyújtott. A bajnokságban rövid szünet követke­zett, s a Vízügy SE pozsonyi túrára utazott. Szükség volt erre a kiruccanásra? Ezt ma már nem lehet eldönteni. Mindenesetre jót akartak a vezetők, hiszen ebben az időben állították fel a sátortetőt, így az együttes vízi edzések nélkül maradt volna. Po­zsonyban viszont lehetőség volt a meden­cés foglalkozásokra és a sorozatmérkőzé­­sékkel a formában tartásra.- Á hatodik fordulóban jött a rossz passzban lévő FTC elleni összecsapás, is­merve a fővárosiakkal szembeni nagyfokú szimpátiát, mi ott nem nyerhettünk - véle­kedett az edző. - Egerben évek óta nem sikerül diadalt aratnunk, az ottani kismére­tű medence nem fekszik nekünk. A Tungs­­ram mögött mi lliós szponzor áll, és magyar bajnokságot akar nyerni. A három sorozat­ban elvesztett mérkőzés után kissé elkese­redtem, de a Szeged, majd a Szentes ellen már ismét a'kezdeti jó formában játszott a gárda, bizonyítva, hogy az első öt meg­nyert mérkőzés nem a véletlen műve volt. A Vasas ellen már nemcsak a győzelem volt a tét, hanem az azzal járó előkelőbb helyezés is. Két negyeden keresztül felvet­tük a versenyt, de aztán a mi hibáink és a játékvezetők pofonjai felőrölték a játéko­sok idegeit, akik akkor már nem hittek a győzelemben. Az is elgondolkodtató, hogy a húszfőnyi fővárosi szurkoló túlhar­sogott mindenkit, ugyanakkor minket saj­nos nem biztatnak a nézők. Az őszi fordulóban a legtöbb mérkőzést magabiztos játékkal, gólokkal nyerte a csapat - különösen, ha a meccsek elején megnyugtató előnyt sikerült szerezni -, az idegfeszítő játékot azonban, négy negye­den keresztül, még nem képes elviselni. Erényünk a gyors, lefordulásos játék, nem pedig a birkózás. Január 2-án látunk mun­kához, Vargát és Vargyast igyekszünk majd begyúmi az első csapatba. Korán, már február elsején folytatódik a bajnok­ság. Pataki István Jászberény város önkormányzati kép­­viselő-tetsülete a megalakulásától számí­tott alig valamivel több mint egy év alatt már többször is bebizonyította, szívén vi­seli a sport ügyét. Legutóbbi ülésükön - december 18-án - a képviselők ismét ked­vezően bíráltak el egy sporttal kapcsolatos kérést. A Lehel SC, majd Generál-Lehel, je­lenleg Lehel HC néven szereplő OB I-es felnőtt és a Lehel SC néven szereplő után­pótlás jégkorongcsapatok kálváriája már többé-kevésbé a város, a megye határain kívül is közismert. A Lehel SC elnöksége 1990 nyarán a „nagyokat”, idén nyáron pedig a „kicsiket” részesítette elbocsátó szép üzenetben. Néhány nappal ezelőtt az­tán újabb csapás érte a Lehel HC immár önálló klubként tevékenykedő csapatát. Elhunyt Koha Csaba, aki - talán nem túl­zás - a legtöbbet tette Jászberényben a jégkorongsportért, azért, hogy a város, a Jászság sportbarátai együtt ünnepelhettek az 1989-90. évi szezon végén. Az ország­ban még nagyon sokan örültek annak, hogy a Lehel SC együttese, megtörve a fővárosi csapatok hegemóniáját, bajnoki címet szerzett. Az elnök halálával a hoki­sok - két kivétellel munkanélküli-segé­lyen vannak! - nagyon nehéz helyzetbe kerültek, s az önkormányzati testülethez fordultak segítségért. A kérésüket tartalmazó levél vasárnap este jutott el az ifjúsági és sportbizottság­hoz, amely hétfőn már döntött: 600 ezer forintos támogatást - gyors segélyt javasol a HC számára. Másnap a testület pénzügyi bizottsága is úgy foglalt állást, hogy támo­gatja a javaslatot, harmadnap pedig - ahogy az a mesében is lenni szokott, a jó ügy teljes sikert aratott - Jászberény város képviselő-testülete egyhangúlag fogadta el a javaslatot. A képviselők értékelték, és igen szavazatukkal ismerték el azt a telje­sítményt, amelyet a jégkorongozók az el­múlt három évben produkáltak. Eredmé­nyeik határainkon belül és túl is öregbítet­ték a város hímevét, sok-sok ezer embe szívét dobogtatták meg, jelenleg is a leg nagyobb szurkolótáborral rendelkeznek és az 1991-92. bajnoki szezon eddig lebo nyolított fordulói után ismét jó eséllyé pályáznak a bajnoki döntőbe kerülésre. t körülmények ismeretében már ez is nagy szerű eredménynek számítana, de titokbal bajnoki aranyról álmodnak a kékek. Természetesen a szurkolók mindij győzelmet várnak, de a jászberényi hoki barátok legalább olyan nagy eredménynél tartották a tavalyi második helyet, mint a: azt megelőző aranyérmet. Örömük mos kettős - s ezt nyugodtan írhatom töb besszámban -, mert a sokak által okka vagy ok nélkül oly sokszor kritizált képvi selő-testület e döntésével a jégkorongoző kon keresztül a sportbarátok népes tábora is támogatja. A mai nehéz időkben igei nehéz örömet, mosolyt varázsolni az em berek életében, dolgos hétköznapjaikor Ez a jászberényi hokisoknak sikerült! Egy képviselő-testület dolga ma Ma gyarországon nem igazán irigylésre mél tó. Nap mint nap újabb és újabb problé mákkal kell szembenézniük, s mivel anya gi lehetőségeik bizony végesek, alaposa meg kell fontolniuk, hogy mire mennyi adnak. Éppen ezért már most, jóval a baj nokság vége előtt javaslom a Lehel H< vezetőinek, hogy legyen az az érem a elszámolásnál arany, ezüst vagy brons gondoljanak arra: nem érdemel-e me majd ezek közül egyet a város önkoi mányzati testületé? A sport, a játék, a mozgás fontossági már jó néhány évszázaddal ezelőtt felis merték a bölcsek, állításukat az élet azót már százszor bizonyította. A sport az én­ben élet szerves része, s ezt támogati nemes cselekedet. Tisztelt Képviselői Önöknek e nemes tett már nem előszó sikerült. Szokásukat tartsa meg a jó Istei a sport nevében köszönjük! Szántai Tiba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents