Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-23 / 301. szám
Kosárlabda - Szuper Liga Egy elmaradt Guinness-rekord Szolnoki Olajbányász-Körmend Hunor 73-69 (39-32) Szolnok, 2800 n., v.: Kral, Hartyányi Szolnok: Hosszú 4, Abeljanov 8, Tóth A. 14/12, Tóth Z. 5/3, Berkics 19. Csere: Kmézic 4, Horváth 7, Zsarkov 12/6. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc Körmend: Bell 21/3, Érsek 4, Kardos 9, Zsebe 11, Kraus 20. Csere: Szájer, Hódi, Szekeres 4. Edző: Fodor Péter Az eredmény alakulása: 5. p.: 7-8.10. p.: 13-16,15. p.: 19-27,25. p.: 49-40,30. p.: 58-53,35. p.: 61-56 Viktor Zsarkov (feketében) négy körmendi között is betalál. Fotó: M. J. Döntő fontosságú mérkőzést vívott az Olajbányász szombaton kora este, hiszen a körmendiekkel szemben elért eredmény számít a magyar bajnokság rájátszásában. Az első találkozón négypontos vereséget szenvedtek a Rezák-legények, ami nem tűnt behozhatatlannak a tiszaligeti oroszlánbarlangban. Hiába bukdácsol mostanában a bajnokegyüttes - négy vereség zsinórban -, hazai pályán változatlanul félelmetes ellenfélnek bizonyul, ráadásul hosszú idő után végre ismét minden játékos egészséges, a legjobbakat küldhette pályára az edzőkettős. A rangadó előtti hangulat már-már a tavaszi „aranyos” napokat idézte, bár ezúttal nem kellett kitenni a „megtelt” táblát a csarnok bejáratára. Közel két hónapja nem látta kedvenceit a szolnoki publikum, így érthetően nagy ovációval fogadták, mikor a feldobást követően Tóth Attila kaparintotta meg a labdát. Az első pontot ennek ellenére a vendégek szerezték Kardos révén, de Berkics gyorsan válaszolt rá, sőt Tóth Z. triplájával átvette a vezetést is az Olaj. Óriási vehemenciával vetette magát mindkét csapat a küzdelembe, a nagy iram következtében azonban a dobások tucatjai tévesztettek célt. Látszott, amelyik gárda hamarabb lehiggad, megugorhat ellenfelétől. Gyorsan kialakultak a párok, Bellt Hosszú, Kraust Abeljanov, Zsebét Tóth A. követte árnyékként. Sajnos a vendégek két idegenlégiósa villogott ezekben a percekben, rendre lemaradtak mellőlük őrzőik. Folyamatos cserélgetéssel kereste a legjobb megoldást Rezák László, hiába, nem találta a fonalat együttese. Mindennél többet mond, tizenhat perc alatt mindössze 19 pontra tellett játékosai erejéből (19-27). Varázsütésre megváltozott a mérkőzés képe, az addig alig cserélő Körmend ászai elfáradtak, a Tisza-partiak pedig ráleltek a helyes kerékvágásra. Viktor Zsarkov végre azt nyújtotta, amiért idehozták, pontjai, átadásai, védőmunkája - kikapcsolta az amerikait - nyomán felzárkózott az Olajbányász. A második játékrészt Bell irányításával kezdte a Hunor, de neki sem sikerült kimozdítani ötösét a holtpontról. Mivel a piros-feketék ott folytatták, ahol az első „felvonást” abbahagyták, gyorsan fordult az állás (49-40). Öt perc után alábbhagyott Berkicsék lendületé, s ezt rögtön kihasználták a vendégek, akik egy pillanatra sem adták fel a harcot. Rendre három-öt pont volt a különbség, hol az egyik, hol a másik együttes tűnt győztesnek az összesített eredmény alapján. Zsarkov ekkor szinte a hátán vitte csapatát - társainak csak felvillanásaik voltak -, de érezni lehetett, a vasi gárda előbb-utóbb egyenlíteni fog. Nemcsak egyenlített, a vezetést is átvette, s már alig volt idő hátra (65-67). Az Olajbányásznak legalább öt ponttal kellett nyernie, hogy a négy magyar szuper ligás csapat között ne ő legyen a „sereghajtó”. Pillanatonként válozott az állás, Hosszú találatával 68-67, Érsek pontjaival 68-69. Zsarkov duplájával ismét fordult a kocka, de-ő is, Érsek is kihagyta a büntetőt (70-69). Tizenöt másodperc volt a hátralévő idő, mikor Szekeres Hosszúval szembeni szabálytalanságát szándékosnak minősítették a bírók. Az egyik büntető bement, így ehhez márcsak egy duplát kellett szerezni. A lefújás előtti pillanatban Tóth Attila került dobópozícióba, s keze nem remegett, találatával sikerült kiharcolni a létfontosságú négypontos különbséget. Mivel Körmenden 93-89-re nyertek a vasiak, a több idegenben elért pont miatt az Olajbányász felé billen a mérleg nyelve az egymás elleni eredmények alapján. Kár, hogy az izgalmakat néhány magáról megfeledkezett vendégszurkoló nem volt képes elviselni - a rendőröknek kellett közbelépni -, viselkedésük rossz fényt vett az egyébként szimpatikus körmendi csapatra. Rezák László: - Nagyon kellett ez a győzelem, mert játékosaimnak nem volt elég önbizalma az utóbbi időben. Fodor Péter: - A nagy tét meglátszott mindkét csapaton. Jól kezdtünk, sajnos később pontatlanokká váltunk, ezért a végjáték a hazaiaké lett. (Géléi) Ünneprontás! Talán a tavalyi sikeren felbuzdulva, az idén is megszervezték Szolnokon, a Damjanich uszodában vasárnap délelőtt a nosztalgia vízilabda-mérkőzést. Az elmúlt évben olyan népszerű volt a rendezvény, hogy csaknem sértődöttséggel végződött, ha valakit véletlenül nem hívtak meg, vagy esetleg nem fért be a játszótársak közé. Lengyel József, a Vízügy SE visszavonult gólerős centere vállalta magára az idei szervezést. Elmondta, harmincöt egykori játékost hívott meg személyesen vagy telefonon - esetleg mindkettőn -, és senki sem mondta le a részvételt. Lengyel úgy gondolta, ápolva a barátságot, az összetartozást, játszadozzanak megint egy kicsit, felelevenítve a régi emlékeket, jó értelemben elbohóckodni a vízben, aztán a fehér asztal mellett folytatni a csevegést, majd boldog ünnepeket kívánva elválni. Az üdülőben meg is rendelte az ebédet, harmincöt személyre birkapörköltet. De jótékonysági célja is volt a nosztalgiamérkőzésnek, mert a bevételt - némi egyesületi segítséggel megtoldva - a Gyermekváros megsegítésére tervezték. A nemes célok elősegítését hangsúlyozva, kivonult a Szolnok Városi Televízió stábja, és rovatunk is képviselte magát. Az ilyen kezdeményezést illetlenség nem népszerűsíteni. Sajnos azonban hiába vártunk. A harmincöt meghívott közül a zöm távol maradt. Amikor 11 órakor eljöttünk, mindössze tízen voltak, de úgy, hogy be-Idegek harca mérkőzés margójára a Széchenyiben! Pénteken este a rádió és a televízió híradásaiban közölték az OB I-es felnőtt jégkorongbajnokság eredményeit: FTC-UTE 101 nap 9-2, a Miskolci HC-Alba Volán és az NSZE-Lehel HC mérkőzések az időjárás miatt elmaradtak. Másnap a Nemzeti Sport tudósításából azt tudta meg az olvasó, hogy utóbbi találkozó nem a nagy havazás miatt maradt el, a két csapat meg sem jelent a BS edzőcsamokában. „Természetesen” a Nemzeti Sportot a pályaválasztó NSZE nem értesítette, hogy kár a fáradságért. A tudósító mellett még néhány néző is bosszankodott, a portás viszont jól volt tájékoztatva. Aki számít, az tehát tudott az ügyről. . . Két hónap alatt immár harmadszor fordult elő, hogy egy mérkőzés időpontja megváltozott, erről viszont a médeákat senki sem tájékoztatta. Ráadásul a legnagyobb sportnapilap „időpontváltozásról” ír, pedig a találkozót nem fogják egy későbbi időpontban sem lejátszani! December 12-én kelt a Magyar Jégkorong Szövetség azon levele, amely arról tájékoztatta a jászberényieket, hogy: .az NSZE anyagiak miatt az 1991. évi december 20-án 17 órára kiírt NSZE-Lehel HC OB 1-es mérkőzést lemondta. (Elmarad.)” Egy nappal később kelt az MJSZ versenybíróságának levele. Ez egy határozatot tartalmaz, amelyből kiderült: ,,A versenybíróság a mérkőzés kettő pontját 5-0- ás gólaránnyal a Lehel csapata javára írja.” Eddig minden rendben is van, hiszen teljesen egyértelmű az eset. A furcsaság az indoklásban van: ,A mérkőzés jegyzőkönyvének tanúsága szerint a fenti csapat az előírt várakozási idő letelte után sem jelent meg. Időben a mérkőzést lei mondta.” Nem tudom, mit vár a versenybíróság a csapatoktól, de bizonyára nagyon nagyok az elvárásaik. Ezt támasztja alá az indoklás, hiszen arra hivatkoznak, hogy az NSZE nem jelent meg a várakozási idő letelte után sem. Valaki napokkal előbb lemond egy mérkőzést, s még azt várják, hogy ott legyen a pályán. Mellesleg az értesített Lehel HC sem volt ott a BS-ben, tehát ez a magyarázat kicsit komikusnak tűnik. Talán egyszerűbb lett volna elfogadni a tényt: az NSZE-nek nincs pénze, nem lesz meccs, s a két pont a Lehel HC-t illeti meg. Az elmúlt években a csapatok nagyon sok gondot okoztak az MJSZ-nek, sorozatban jöttek a botrányok, s a szövetség bizony nem állt feladata magaslatán. Idén szerencsére balhéktól mentes - legalábbis eddig - a hokiszezon, de azért valami még sincs teljesen rendben. Ez persze már nem a csapatok bűne ... Szántai Titászt illeti, akik ezúttal nem nyújtják be villanyszámlájukat). Az anyukák előbb a támogatók nyomára próbáltak bukkanni, ismeretségüket latba vetve, majd a „büfés néni” szerepét vették át. Ennek köszönhetően több mint 200 liter RC Cola (amivel természetesen a martfűiek segítették a világcsúcskísérletet) talált gazdára, a Sütőipar jóvoltából pedig 60 kiló kenyér, 700 zsömlét kiegészítve. Igaz, nem eledelként, de ehhez járult a főszervező testnevelő, Furkó Kálmánné által felajánlott 5 kiló Richtofit sportkrém, ami köztudottan az izomlázas tagok fájdalmának enyhítésére szolgál. A röpisek saját bevallása szerint volt is rá szükség, miután sokan azon törték a fejüket szombat-vasárnap, hogyan fognak egy székre leülni, illetve felállni vagy éppen leguggolni. De a két nap alatt sem ez nem számított, sem az, hogy alvásra két-három óra jutott összesen, elvégre - ahogy a résztvevők egyhangúlag nyilatkozták - nem ennek kedvéért vállalták a nonstop játékot, hanem hogy a labdát állandóan játékban tartsák. Ami teljes mértékben sikerült, hiszen még a csapatok cseréje alatt is két játékos rendre megoldotta ezt a feladatot. - Akadtak kritikus időszakok - mondotta Furkó Kálmánné -, különösen vasárnap hajnalban, amikor úgy kellett a pályára tuszkolni az ólmos lábú játékosokat. A szabálymódosításokkal együtt sikerült komolyabb sérülés nélkül megúszni a két napot, így az állandó orvosi ügyeletnek nem sok dolga akadt. Ezek után nem marad más hátra, mint hogy a közjegyzővel hitelesítessük a rekordot, aminek hivatalossá tételében az MRSZ segítségére számíthatunk. Külön öröm, hogy az utolsó percig színvonlas játékot láthattunk, ráadásul a gyerekek minden unszolás és fegyelmezési probléma nélkül állták a sarat. A szülők is jöttek érdeklődni, hozva magukkal a túrós gombócot, keksztekercset, csokoládét. De rajtuk kívül is mindenki társadalmi munkában dolgozott! A formalitásokon kívül tuti, hogy egy-két fontos „tevékenységre” még marad idejük a résztvevőknek. Ez pedig az alvás, amit egy kiadós ebéd előz meg (de nem szalámis szendvics és RC Cola). Vajon hogy fog esni a Marcipán cukrászdában készült, győzteseknek járó torta után ...? Az utolsó órákban, amikor arról szokás zengedezni: „soha többet ilyen meggondolatlan nem leszek, hogy hasonlóan kemény fába vágjam a fejszét”, szóval ebben az időben teljesen más irányú célozgatások hangzottak el a csarnokban. Ezek szerint már jövőre szeretnék megdönteni saját csúcsukat a gimnazisták. Aki eme sorokon kívül a látványra is kíváncsi, az december 26-án, délután kettő órakor megtekintheti a városi televízió öszzefoglalóját. (kocsis) Fotó: Novák Hát, sikerült! Amit pénteken délután kereken kettő órakor elkezdtek, azt vasárnap ugyanekkor be is fejezték a szolnoki Széchenyi Gimnáziumban, a világon először megrendezett 48 órás röplabdamérkőzésen. Abszurd egy ötletnek tűnik, nemde? Amíg mások már nagyban a karácsonyi meglepetésekkel és az ünnepi előkészületekkel voltak elfoglalva, addig a bohó(?) középiskolások fogták magukat, néhány tanárukkal és szülőkkel egyetemben, és elkezdték Szolnokon favorizálni az USA népszerűségi listáján második helyen álló sportágat. Az ötlet Csáti Attilától, a házigazdák gimnazistájától származott, akinek a nemrégiben megrendezett Verseghy- Varga 30 órás focimérkőzés láttán ütött szöget a fejében, mi lenne, ha a fiatal „korú”, ugyanakkor országos szinten kiemelkedő sporteredményekkel büszkélkedő iskola (különösen kézi-, kosár-, és röplabdában, asztaliteniszben és atlétikában mondhatják ezt el magukról), mármint a Széchenyi hasonlót, sőt jobbat produkálna. Ellenfélnek be lehetne szervezni a város többi röpisét, amivel az iskolák közötti sportkapcsolat is „feléledne”. A gondolatot villámgyors tettek követték, amiben az iskola vezetősége, más középiskolák kollégái, a szülők és a szponzorok voltak óriási segítségükre (utóbbiak közül legnagyobb köszönet a A két régi kedvenc, Pintér és Hasznos most sem keltett csalódást. Fotó: Novák leszámoltuk Hasznos István olimpiai bajnokot, dr. Krasznai Gézát és az idehaza tartózkodó Czibulka Ákost is. A 70-es és 80-as évek OB I-es csapatából Pintér F„ ifj. Hasznos, Sóskúti és Lengyel tartotta érdemesnek magát arra, hogy részt vegyen a játszadozáson. A birkapörkölt pedig árván Totyogott a kondérban ... Szerencsére jó hír is akadt. A Szolnoki Vízügy SE húsz éven aluli játékosokból álló csapata bejutott a Komjádi Kupa döntőjébe. A szombaton játszott elődöntőben Szolnok-Szentes 10-9 (3-3,3-3,1-3,3-0) Hajós Alfréd uszoda, v.: Császár, Székely. Szolnok: Botka-Molnár 1, Lukács 1, Nagy 3, Krasznai G., Monostori, Magyar 3. Csere: Utassy L., Varga 1, Vargyas, Cseh, Szendrei 1, Kiss Attila. Edző: Cseh Sándor Kifogástalan játékvezetés mellett, színvonalas, izgalmas, változatos mérkőzésen az első két negyedben fej-fej mellett haladt a két csapat. Ä harmadik negyedben kissé kiengedett a szolnoki gárda, amely ezúttal is sok helyzetet kihagyott. Az utolsó kilenc percben aztán magára talált a fiatal szolnoki csapat, győzelmével bekerült a döntőbe, amelyben a B VSC ellen veszi fel a küzdelmet. Szentes legjobb dobói: Kozák 4, Tary, Kiss 2-2. (pi)
