Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-03 / 284. szám

4 1991. DECEMBER 3. Húszon innen— tízen túl A téli könyvvásár kiadványaiból A francia kapcsolat Gyűrkovies Tibor: Halló, Krisztus! Gyurkovics Tibor válogatott verseit tartalmazza a kötet; egy lírai életmű nagyívű, szellemes összegzését. A hajdani pszicho­lógus senkiével össze nem ha­sonlítható költészete vallomásos őszinteséggel és sokszor nyers indulattal lázad az egyéni léte­zést megnyomorító természeti és társadalmi, isteni és emberi tör­vények ellen. Csapiár Vilmos: Magyarország, te dög Aló novella-esszé, melyeket a szerző 1991 kezdetétől a Ring­­ben, a Playboyban és a Magyar Nemzetben közölt, arról az or­szágról szólnak szenvedélyes hangon, amelyik most van átala­kulóban. Peter O’Donnell: Modesty Blaise Az angol krimiirodalom ná­lunk eddig ismeretlen nagy öreg­je a háború után különféle újsá­gok képregényeinek szerzője­­ként vált ismertté. A gyönyörű és legyőzhetetlen Modesty Blaise alakja is képregényben bukkant fel először a hatvanas évek ele­jén, s azóta számos O’Donnell­­mű legendás hősnőjeként tért vissza. A regény cselekménye egy mesés ékszerszállítmány kö­rül forog, amit Anglia készül az olajban gazdag „Malaurak” sejkségébe küldeni. Eric Shanes: Dali Eric Shanes elsőnek készített mérleget Salvador Dali művé­szetéről, s alig két évvel a külö­nös festő halála után a magyar olvasó is gyönyörködhet, ámul­­hat, borzonghat Dali képein, s megismerheti a mester hosszú életpályáját. Szunyoghy András: Művészeti állatanatómia Aló A kötet - amely talán Barcsay Jenő művészeti anatómiájának folytatása - teljes áttekintést ad a ló csont- és izomrendszerérői, nemcsak egészében, hanem részleteiben is, méghozzá a leg­különbözőbb nézőpontokból. Az álló ábrázolások mellett szá­mos mozgástanulmány is ké­szült. Kolumbusz útinaplója Fordította és sajtó alá rendezte: Szerb Antal Kolumbusz kalandos vállal­kozásának és első útjának törté­nete olvasható e kötetben. Ma­gyarországon 1941-ben jelent meg először ez az izgalmas ol­vasmány, amelynek külön érté­ke, hogy Szerb Antal, a magyar irodalom klasszikus alakja fordí­totta. A Karcag, Kálvin út 9. sz. alatti általános iskola énekkara ok­tóber második felében Fran­ciaországban járt, viszonozták a La Manche-csatorna közelé­ben lévő kisváros, Desores is­kolai énekkarának tavaszi lá­togatását. A Karcag és Deso­res között alakuló testvérvárosi kapcsolatot ennek az iskolának a diákjai és tanárai hozták össze. Mostani útjukról napló készült, az alábbiakban ennek a részleteit tárjuk olvasóink elé. j^^íollektívjiapló^^J „1991. október 18., péntek. El­indultunk a franciaországi Desores felé. Az útvonal: Ausztria (Salz­burg, Mozart-ház), Németország (szálláshely: Freidenstadt), Fran­ciaország. Az éjszaka hosszúnak tűnt . . . Délelőtt esős, borongós idő. Láttunk gyönyörű erdőket, hóval fedett hegycsúcsokat, ara­nyos kis farmokat ... A Mozart­­házban kis maketteken ábrázolták azokat az operákat, amelyeknek a zenéjét ő szerezte. Még délelőtt Ausztriában csúnya, borongós idő volt, Németországban gyönyörű napsütés fogadott. Szép kis gondo­zott falvakkal és városokkal talál­koztunk ...” (Nagy Gabriella) „Október 19., szombat. A máso­dik nap a szálláshelyünkön a pako­lással és a reggelivel kezdődött, igen különleges időjárás közepet­te, hiszen esett a hó. A reggeli fi­nom volt, a környezet pedig kultu­rált és tiszta . . . Utunk először a Fekete-erdőn át vezetett. Itt a hó már szép fehéren csillog a fák tete­jén. Nemsokára elértük a német­francia határt, amelyen könnyedén átjutottunk. Kora délután egy ha­talmas parkolóban próbát tartott a népitánc- és a dzseszzbalettcso­­port, az ott parkoló kamionsofőrök és autósok nem kis örömére. Ez­után folytattuk utunkat Desores felé! Megérkezésünkkor, mivel a városban ünnep volt, csak kerülő­vel sikerült eljutnunk az iskoláig, ahol már nagyon vártak minket. Itt elénekeltünk egy francia dalt és egy magyar népdalcsokrot, majd a gyerekeket osztották el . . . Min­denki hazamehetett aludni, hiszen alaposan el voltunk fáradva ezután a hosszú út után.” (Vincze Viktó­ria) „Október 20., vasárnap. Sza­bad délelőtt vendéglátóimmal, a francia családdal. Mi a délelőtt felét végigaludtuk, majd sétálni mentünk. Ebéd után elindultunk a tengerparthoz. A franciákkal együtt tettük meg az utat. Első megállóhelyünk egy kis halászvá­roska volt. Mindenki jókedvre de­rült a tenger láttán... Néhol a távol­ban összeolvadt a tenger és az ég. Következő állomásunk ismét a tengernél volt, ahol már élő rákok­kal is találkoztunk. Egy-kettő ezek közül a pulóverekbe és nyakközei­be is került. Ezután Boulogne mel­lett elhaladva Desores felé vettük utunkat.” (Nagy Katalin) „Október 21., hétfő. Nyolc óra­kor indultunk az iskola elől Belgi­umba ... Délig Ostende kikötővá­rosban voltunk, ahol egy háromár­­bocos iskolahajót néztünk meg. A kikötőben rengeteg kis magánha­jó, jacht, nagy uszály és utasszállí­tó hajó horgonyzott. Ezután Brugesbe mentünk. Ezt a várost csatornák hálózzák be, rajtuk vá­rosnéző hajók úszkálnak. Délben egy kávézóban ebédeltünk sonkás és sajtos kiflit, amit az iskola kül­dött. Ezen a kis csatornán hajókáz­­va néztük meg a várost. A látvány csodálatos volt. Rengeteg kis híd alatt úsztunk át. Azután elmentünk sétálni. Öt óra körül elindultunk haza. Hétre érkeztünk meg Deso­­resbe.” (Pánti Judit) „Október 22., kedd. Reggel el­vittek bennünket a franciák Deso­res főterére, ahol egy csomó forgó, cukorkás és dodgemes volt. A tér körül pedig az árusok tömege. El­sétáltunk a régi piactérhez, ahol épp borjúvásár volt. Egy lakóko­csiban ült a kikiáltó, aki mikrofon­ba kántálta a szöveget, egy kis tri­bünön pedig a licitálók. Körülbe­lül délig nézelődtünk itt, majd az iskolába mentünk ebédelni. Ez egy nagyon jó kis önkiszolgáló volt, az ebédlő falán mikrohullámú sütő­vel, hogy bárki megmelegíthesse az ételét, ha túl hidegnek találja. Ezután elmentünk a fajanszmúze­umba. Desores az egyedi stílusú fajanszgyártásáról híres, erre büsz­kék a városlakók. Délután három­­korelindultunk egy Bellebrune ne­vű szomszéd községbe, ahol a templomban egy gyönyörű kon­certet adtunk. Ezután egy kedves, idős hölgy végigvezetett minket a kastélyán és a parkján. A kastély U-alakú épület volt... A házhoz tartozott még egy kis gazdaság is rengeteg tehénnel. A parkban rö­vid, világos fű volt, hatalmas faso­rok és egy gyönyörű tó. Hat órakor kezdtünk neki egy vidám vacsorá­nak a község kultúrházában. Éne­keltünk, táncoltunk a grófnővel együtt. Aztán diszkó volt a desore­­si iskolában.” , „Október 23., szerda. Kilenc órakor gyülekeztünk a desoresi énekkarosokkal a Crédit Agricole előtt. Kb. egy óra utazás után meg­érkeztünk Arrasba. Itt bemutatták nekünk a regionális pénztárat. A bank étkezőjében minikoncertet adtunk a desoresiekkel. Itt ebédel­tünk meg. Ebéd után megnéztük Arras főterét, amely szépségéről híres. Nekem is nagyon tetszettek azok a furcsa tetejű házak. Mind­egyiknek az ablakában vagy az er­kélyén gyönyörű virágok voltak. A városházára is elmentünk, ahol megnéztük a régi földalatti járato­kat és a nagy termeket. A toronyba lifttel mentünk fel. Csodálatos volt onnan a kilátás! Hét órakor már Desoresben voltunk. A családok már vártak minket.” ,.Október 24., csütörtök. A ko­rai felkelés ellenére mindenki iz­­gatou.in várta az indulást. Bu­szunkkal a boulogne-i kikötőbe mentünk, ahol a hatalmas hajó már ván.i utasait. Végre megszó­lalt az indulást jelző kürt... Hamar eltelt ez a másfél óra, és megpillan­tottuk Anglia partjait. Rövid vám­­vizsgálat következett, majd a fővá­ros, London felé vettük utunkat. A tízórai után városnéző körútra in­dultunk! A forgalmas utcák és az angol házak első pillanatra megtet­szettek nekünk. Láthattuk a Parla­ment épületét, a Big Bent, a Parla­ment híres óratornyát, ami fából készült. Megtekintettük a West­minster apátságot, a Buckingham­­palotát, amely medveszőrkucsmás katonáiról és az őrségváltásról hí­res, a Trafalgar teret, ahol Nelson admirális emlékműve található... Átmentünk a híres hídon, és fájó szívvel, de elhagytuk Londont. Új­ra felszálltunk a kikötőnél álló ha­jóra, s búcsút intettünk Anglia sziklás partjainak ...” (Kundra Anna) „Október 25., péntek. Megnéz­tük az évszázad legnagyobb épít­kezését, az Európa-alagutat, amely a La Manche-csatorna alatt köti össze Angliát Franciaországgal. Ezt követően egy minikoncertet adtunk a sangattei iskolában. Elő­ször elmondtam a francia szövege­met, mellyel röviden bemutattam Karcagot. Ezután Ildikó néni ve­zénylésével elkezdte a kórus az éneklést . . . Később elindultunk Desores irányába. Egyórányi uta­zás után megérkeztünk a desoresi templomhoz, amely esti koncer­tünk színhelye volt. A templom­ban rengeteg ember gyűlt össze. Örömmel fedeztük fel a közönség soraiban a desoresi polgármester társaságában a karcagi küldöttség tagjait, s köztük a mi polgármeste­rünket. Először a desoresi kórus énekelt, majd egy Boulogne mel­letti kórus. Ezután elérkezett a nagy pillanat, amikor mi voltunk soron. Nagyképűség nélkül állít­hatom, hogy nekünk volt a legna­gyobb sikerünk . . . Jókedvűen mentünk vissza a gyülekezőhely­re, ahol ismét vendégül láttak ben­nünket. Már éjfél felé járt az idő, amikor nyugovóra tértünk.” (Ko­vács Zoltán) „Október 26., szombat. Reggel 10 óra van. A gyereksereg lassan felszáll a buszra, és indulunk Bou­­logne-ba. A külvároson át a boul­­gone-i vár parkolójába érkeztünk. Felsétáltunk a vár falaihoz. Aztán lementünk a tengerhez, amelyet kintlétünk alatt utoljára láttunk ... Délután szabad program volt, de fél hatra a polgármester várta a két kórust. A karcagi polgármester is megérkezett néhány kísérőjével. Mindketten rövid beszédet mond­tak. Az ajándékozások után újra ha­za lehetett menni. Este már özön­löttek a vendégek és a kórustagok a búcsúestre. A népitáncosoknak és a dzseszzbalettosoknak sikerült jól előadniuk a táncaikat. Az éhe­zőket egy nagy svédasztal fogadta. A táncparkett már várta a tömeget. Szekrényesi Marcsi és én ezen a héten ünnepeltük a szüle­tésnapunkat. A desoresi iskola ajándékokkal kedveskedett ne­künk. A vidámság mellett volt sí­rás is. A fájdalom jelei voltak a könnyek, hogy már el kell válni egymástól.” (Novák Éva) „Október 27., vasárnap. Reggel gyülekező a desoresi iskola előtt. Fájó szívvel és nagy könnyekkel búcsúztunk a francia szülőktől. In­dulás Párizsba a francia gyerekek­kel. Városnézés. Ebéd előtt séta a Champs Elysé­­es-n. Délután sétahajózás a Szaj­nán. Párizs nevezetességei meg­tekintése a hajóról: Notre Dame, Diadalív, Louvre, Eiffel-torony. Elmentünk a Louvre-ba, és meg­néztük a szökőkutakkal díszített üvegpiramist. Ezután visszakísér­tük a francia gyerekeket a buszhoz, és nagy fájdalommal búcsúztunk el egymástól azzal a reménnyel, hogy talán még találkozunk . . . Hazafelé indultunk Magyaror­szágra.” „Október 28., hétfő. Délelőtt fél tízkor már Németországban, egy Rosenhei nevű városban voltunk. Itt megreggeliztünk, majd elmen­tünk vásárolni. Aztán újból foly­tattuk utunkat hazafelé, és eköz­ben megnéztük a Franciaország­ban rólunk készített videofilmét. Láttuk a kivilágított Bécset. A ké­ső esti órákban érkeztünk a ma­gyar határhoz. Karcagra a hajnali órákban érkeztünk meg. Szép volt, jó volt!” (Fermann Anita) | Epilógus I Folytatása következik. Ta­vasszal francia üzletemberek egy csoportja látogat Karcag­ra. Húsvétkor kiállítás nyílik nálunk a desoresi fajanszgyár legszebb termékeiből. Ugyan­ekkorjön Karcagra jó néhány desoresi tanár, hogy kipihen­jék a tanév addigi fáradalmait. Még jövőre nyílik egy kiállítás Desores városában is a karca­gi képzőművészek és népművé­szek munkáiból. És el ne feled­jem: az iskolások! Ők ismét ta­lálkozni fognak. Körmendi Lajos Slágerlista 1. Gergely Róbert Gergely Róbert 2. Republic Hoppá-hoppá 3. Szandi Szerelmes szívek 4. Bonanza Banzai A pillanat emlékműve 5. Válogatás Filmslágerek 6. Demjén Ferenc A Föld a szeretőm 7. Guns ’N’ Roses Use Your Illusion II. 8. Zorán Az élet dolgai 9. Manhattan Manhattan 10. Kabos László Kabos László élő műsora (Nagylemezkazetta- és CD-eladás alapján.) Formatervezett versenykerékpár (vagy kecskecsontváz?) Pierre Martin, a francia Corima cég menedzsere bemutatta a különleges kormánnyal ellátott legújabb versenykerékpárt. A kormány az eddig ismerteknél jóval könnyebb, merevebb, és nagyobb ellenállást tanúsít az oldalszéllel szemben. (MTI-TELEFOTO) Könyvajánlat Prológus ■ avagy jövőre ugyanitt, ugyanígy

Next

/
Thumbnails
Contents