Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-03 / 284. szám
4 1991. DECEMBER 3. Húszon innen— tízen túl A téli könyvvásár kiadványaiból A francia kapcsolat Gyűrkovies Tibor: Halló, Krisztus! Gyurkovics Tibor válogatott verseit tartalmazza a kötet; egy lírai életmű nagyívű, szellemes összegzését. A hajdani pszichológus senkiével össze nem hasonlítható költészete vallomásos őszinteséggel és sokszor nyers indulattal lázad az egyéni létezést megnyomorító természeti és társadalmi, isteni és emberi törvények ellen. Csapiár Vilmos: Magyarország, te dög Aló novella-esszé, melyeket a szerző 1991 kezdetétől a Ringben, a Playboyban és a Magyar Nemzetben közölt, arról az országról szólnak szenvedélyes hangon, amelyik most van átalakulóban. Peter O’Donnell: Modesty Blaise Az angol krimiirodalom nálunk eddig ismeretlen nagy öregje a háború után különféle újságok képregényeinek szerzőjeként vált ismertté. A gyönyörű és legyőzhetetlen Modesty Blaise alakja is képregényben bukkant fel először a hatvanas évek elején, s azóta számos O’Donnellmű legendás hősnőjeként tért vissza. A regény cselekménye egy mesés ékszerszállítmány körül forog, amit Anglia készül az olajban gazdag „Malaurak” sejkségébe küldeni. Eric Shanes: Dali Eric Shanes elsőnek készített mérleget Salvador Dali művészetéről, s alig két évvel a különös festő halála után a magyar olvasó is gyönyörködhet, ámulhat, borzonghat Dali képein, s megismerheti a mester hosszú életpályáját. Szunyoghy András: Művészeti állatanatómia Aló A kötet - amely talán Barcsay Jenő művészeti anatómiájának folytatása - teljes áttekintést ad a ló csont- és izomrendszerérői, nemcsak egészében, hanem részleteiben is, méghozzá a legkülönbözőbb nézőpontokból. Az álló ábrázolások mellett számos mozgástanulmány is készült. Kolumbusz útinaplója Fordította és sajtó alá rendezte: Szerb Antal Kolumbusz kalandos vállalkozásának és első útjának története olvasható e kötetben. Magyarországon 1941-ben jelent meg először ez az izgalmas olvasmány, amelynek külön értéke, hogy Szerb Antal, a magyar irodalom klasszikus alakja fordította. A Karcag, Kálvin út 9. sz. alatti általános iskola énekkara október második felében Franciaországban járt, viszonozták a La Manche-csatorna közelében lévő kisváros, Desores iskolai énekkarának tavaszi látogatását. A Karcag és Desores között alakuló testvérvárosi kapcsolatot ennek az iskolának a diákjai és tanárai hozták össze. Mostani útjukról napló készült, az alábbiakban ennek a részleteit tárjuk olvasóink elé. j^^íollektívjiapló^^J „1991. október 18., péntek. Elindultunk a franciaországi Desores felé. Az útvonal: Ausztria (Salzburg, Mozart-ház), Németország (szálláshely: Freidenstadt), Franciaország. Az éjszaka hosszúnak tűnt . . . Délelőtt esős, borongós idő. Láttunk gyönyörű erdőket, hóval fedett hegycsúcsokat, aranyos kis farmokat ... A Mozartházban kis maketteken ábrázolták azokat az operákat, amelyeknek a zenéjét ő szerezte. Még délelőtt Ausztriában csúnya, borongós idő volt, Németországban gyönyörű napsütés fogadott. Szép kis gondozott falvakkal és városokkal találkoztunk ...” (Nagy Gabriella) „Október 19., szombat. A második nap a szálláshelyünkön a pakolással és a reggelivel kezdődött, igen különleges időjárás közepette, hiszen esett a hó. A reggeli finom volt, a környezet pedig kulturált és tiszta . . . Utunk először a Fekete-erdőn át vezetett. Itt a hó már szép fehéren csillog a fák tetején. Nemsokára elértük a németfrancia határt, amelyen könnyedén átjutottunk. Kora délután egy hatalmas parkolóban próbát tartott a népitánc- és a dzseszzbalettcsoport, az ott parkoló kamionsofőrök és autósok nem kis örömére. Ezután folytattuk utunkat Desores felé! Megérkezésünkkor, mivel a városban ünnep volt, csak kerülővel sikerült eljutnunk az iskoláig, ahol már nagyon vártak minket. Itt elénekeltünk egy francia dalt és egy magyar népdalcsokrot, majd a gyerekeket osztották el . . . Mindenki hazamehetett aludni, hiszen alaposan el voltunk fáradva ezután a hosszú út után.” (Vincze Viktória) „Október 20., vasárnap. Szabad délelőtt vendéglátóimmal, a francia családdal. Mi a délelőtt felét végigaludtuk, majd sétálni mentünk. Ebéd után elindultunk a tengerparthoz. A franciákkal együtt tettük meg az utat. Első megállóhelyünk egy kis halászvároska volt. Mindenki jókedvre derült a tenger láttán... Néhol a távolban összeolvadt a tenger és az ég. Következő állomásunk ismét a tengernél volt, ahol már élő rákokkal is találkoztunk. Egy-kettő ezek közül a pulóverekbe és nyakközeibe is került. Ezután Boulogne mellett elhaladva Desores felé vettük utunkat.” (Nagy Katalin) „Október 21., hétfő. Nyolc órakor indultunk az iskola elől Belgiumba ... Délig Ostende kikötővárosban voltunk, ahol egy háromárbocos iskolahajót néztünk meg. A kikötőben rengeteg kis magánhajó, jacht, nagy uszály és utasszállító hajó horgonyzott. Ezután Brugesbe mentünk. Ezt a várost csatornák hálózzák be, rajtuk városnéző hajók úszkálnak. Délben egy kávézóban ebédeltünk sonkás és sajtos kiflit, amit az iskola küldött. Ezen a kis csatornán hajókázva néztük meg a várost. A látvány csodálatos volt. Rengeteg kis híd alatt úsztunk át. Azután elmentünk sétálni. Öt óra körül elindultunk haza. Hétre érkeztünk meg Desoresbe.” (Pánti Judit) „Október 22., kedd. Reggel elvittek bennünket a franciák Desores főterére, ahol egy csomó forgó, cukorkás és dodgemes volt. A tér körül pedig az árusok tömege. Elsétáltunk a régi piactérhez, ahol épp borjúvásár volt. Egy lakókocsiban ült a kikiáltó, aki mikrofonba kántálta a szöveget, egy kis tribünön pedig a licitálók. Körülbelül délig nézelődtünk itt, majd az iskolába mentünk ebédelni. Ez egy nagyon jó kis önkiszolgáló volt, az ebédlő falán mikrohullámú sütővel, hogy bárki megmelegíthesse az ételét, ha túl hidegnek találja. Ezután elmentünk a fajanszmúzeumba. Desores az egyedi stílusú fajanszgyártásáról híres, erre büszkék a városlakók. Délután háromkorelindultunk egy Bellebrune nevű szomszéd községbe, ahol a templomban egy gyönyörű koncertet adtunk. Ezután egy kedves, idős hölgy végigvezetett minket a kastélyán és a parkján. A kastély U-alakú épület volt... A házhoz tartozott még egy kis gazdaság is rengeteg tehénnel. A parkban rövid, világos fű volt, hatalmas fasorok és egy gyönyörű tó. Hat órakor kezdtünk neki egy vidám vacsorának a község kultúrházában. Énekeltünk, táncoltunk a grófnővel együtt. Aztán diszkó volt a desoresi iskolában.” , „Október 23., szerda. Kilenc órakor gyülekeztünk a desoresi énekkarosokkal a Crédit Agricole előtt. Kb. egy óra utazás után megérkeztünk Arrasba. Itt bemutatták nekünk a regionális pénztárat. A bank étkezőjében minikoncertet adtunk a desoresiekkel. Itt ebédeltünk meg. Ebéd után megnéztük Arras főterét, amely szépségéről híres. Nekem is nagyon tetszettek azok a furcsa tetejű házak. Mindegyiknek az ablakában vagy az erkélyén gyönyörű virágok voltak. A városházára is elmentünk, ahol megnéztük a régi földalatti járatokat és a nagy termeket. A toronyba lifttel mentünk fel. Csodálatos volt onnan a kilátás! Hét órakor már Desoresben voltunk. A családok már vártak minket.” ,.Október 24., csütörtök. A korai felkelés ellenére mindenki izgatou.in várta az indulást. Buszunkkal a boulogne-i kikötőbe mentünk, ahol a hatalmas hajó már ván.i utasait. Végre megszólalt az indulást jelző kürt... Hamar eltelt ez a másfél óra, és megpillantottuk Anglia partjait. Rövid vámvizsgálat következett, majd a főváros, London felé vettük utunkat. A tízórai után városnéző körútra indultunk! A forgalmas utcák és az angol házak első pillanatra megtetszettek nekünk. Láthattuk a Parlament épületét, a Big Bent, a Parlament híres óratornyát, ami fából készült. Megtekintettük a Westminster apátságot, a Buckinghampalotát, amely medveszőrkucsmás katonáiról és az őrségváltásról híres, a Trafalgar teret, ahol Nelson admirális emlékműve található... Átmentünk a híres hídon, és fájó szívvel, de elhagytuk Londont. Újra felszálltunk a kikötőnél álló hajóra, s búcsút intettünk Anglia sziklás partjainak ...” (Kundra Anna) „Október 25., péntek. Megnéztük az évszázad legnagyobb építkezését, az Európa-alagutat, amely a La Manche-csatorna alatt köti össze Angliát Franciaországgal. Ezt követően egy minikoncertet adtunk a sangattei iskolában. Először elmondtam a francia szövegemet, mellyel röviden bemutattam Karcagot. Ezután Ildikó néni vezénylésével elkezdte a kórus az éneklést . . . Később elindultunk Desores irányába. Egyórányi utazás után megérkeztünk a desoresi templomhoz, amely esti koncertünk színhelye volt. A templomban rengeteg ember gyűlt össze. Örömmel fedeztük fel a közönség soraiban a desoresi polgármester társaságában a karcagi küldöttség tagjait, s köztük a mi polgármesterünket. Először a desoresi kórus énekelt, majd egy Boulogne melletti kórus. Ezután elérkezett a nagy pillanat, amikor mi voltunk soron. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy nekünk volt a legnagyobb sikerünk . . . Jókedvűen mentünk vissza a gyülekezőhelyre, ahol ismét vendégül láttak bennünket. Már éjfél felé járt az idő, amikor nyugovóra tértünk.” (Kovács Zoltán) „Október 26., szombat. Reggel 10 óra van. A gyereksereg lassan felszáll a buszra, és indulunk Boulogne-ba. A külvároson át a boulgone-i vár parkolójába érkeztünk. Felsétáltunk a vár falaihoz. Aztán lementünk a tengerhez, amelyet kintlétünk alatt utoljára láttunk ... Délután szabad program volt, de fél hatra a polgármester várta a két kórust. A karcagi polgármester is megérkezett néhány kísérőjével. Mindketten rövid beszédet mondtak. Az ajándékozások után újra haza lehetett menni. Este már özönlöttek a vendégek és a kórustagok a búcsúestre. A népitáncosoknak és a dzseszzbalettosoknak sikerült jól előadniuk a táncaikat. Az éhezőket egy nagy svédasztal fogadta. A táncparkett már várta a tömeget. Szekrényesi Marcsi és én ezen a héten ünnepeltük a születésnapunkat. A desoresi iskola ajándékokkal kedveskedett nekünk. A vidámság mellett volt sírás is. A fájdalom jelei voltak a könnyek, hogy már el kell válni egymástól.” (Novák Éva) „Október 27., vasárnap. Reggel gyülekező a desoresi iskola előtt. Fájó szívvel és nagy könnyekkel búcsúztunk a francia szülőktől. Indulás Párizsba a francia gyerekekkel. Városnézés. Ebéd előtt séta a Champs Elysées-n. Délután sétahajózás a Szajnán. Párizs nevezetességei megtekintése a hajóról: Notre Dame, Diadalív, Louvre, Eiffel-torony. Elmentünk a Louvre-ba, és megnéztük a szökőkutakkal díszített üvegpiramist. Ezután visszakísértük a francia gyerekeket a buszhoz, és nagy fájdalommal búcsúztunk el egymástól azzal a reménnyel, hogy talán még találkozunk . . . Hazafelé indultunk Magyarországra.” „Október 28., hétfő. Délelőtt fél tízkor már Németországban, egy Rosenhei nevű városban voltunk. Itt megreggeliztünk, majd elmentünk vásárolni. Aztán újból folytattuk utunkat hazafelé, és eközben megnéztük a Franciaországban rólunk készített videofilmét. Láttuk a kivilágított Bécset. A késő esti órákban érkeztünk a magyar határhoz. Karcagra a hajnali órákban érkeztünk meg. Szép volt, jó volt!” (Fermann Anita) | Epilógus I Folytatása következik. Tavasszal francia üzletemberek egy csoportja látogat Karcagra. Húsvétkor kiállítás nyílik nálunk a desoresi fajanszgyár legszebb termékeiből. Ugyanekkorjön Karcagra jó néhány desoresi tanár, hogy kipihenjék a tanév addigi fáradalmait. Még jövőre nyílik egy kiállítás Desores városában is a karcagi képzőművészek és népművészek munkáiból. És el ne feledjem: az iskolások! Ők ismét találkozni fognak. Körmendi Lajos Slágerlista 1. Gergely Róbert Gergely Róbert 2. Republic Hoppá-hoppá 3. Szandi Szerelmes szívek 4. Bonanza Banzai A pillanat emlékműve 5. Válogatás Filmslágerek 6. Demjén Ferenc A Föld a szeretőm 7. Guns ’N’ Roses Use Your Illusion II. 8. Zorán Az élet dolgai 9. Manhattan Manhattan 10. Kabos László Kabos László élő műsora (Nagylemezkazetta- és CD-eladás alapján.) Formatervezett versenykerékpár (vagy kecskecsontváz?) Pierre Martin, a francia Corima cég menedzsere bemutatta a különleges kormánnyal ellátott legújabb versenykerékpárt. A kormány az eddig ismerteknél jóval könnyebb, merevebb, és nagyobb ellenállást tanúsít az oldalszéllel szemben. (MTI-TELEFOTO) Könyvajánlat Prológus ■ avagy jövőre ugyanitt, ugyanígy
