Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-20 / 299. szám
1991. DECEMBER 20. Megyei tükör 3 A tűrőképesség határán A MÁV Szolnoki Járműjavító Üzemében, a kétórás figyelmeztető sztrájk idején megtartott munkásgyűlésen Berta István, a vállalati szakszervezeti tanács titkár kiemelte, hogy itt, ezt a rendezvényt megelőzően legutóbb 1956-ban volt munkabeszüntetés dolgozói kezdeményezésre, és hogy most is szerették volna ezt elkerülni. Ám ebben az országban - mint mondta - az utóbbi években leszoktunk arról, hogy egymásra figyeljünk, egymás érdekeit szem előtt tartsuk. Felhozott még néhány figyelemre méltó dolgot, melyek miatt egy beszélgetésre kértem meg a gyűlés után.- Kiket akartak figyelmeztetni ezzel a munkabeszüntetéssel és mire?- Három dolog foglalkoztatja a legjobban a munkavállalókat. Az egyik az, hogy nincs ebben az országban egy törvényekkel szabályozott érdekegyeztetési mechanizmus. Működik ugyan az érdekegyeztető tanács, de a kötött megállapodásokat a kormány nem minden esetben vállalta fel, és nem képviselte megfelelő súllyal a parlamentben. A másik dolog az, hogy a munkavállalók jelentős részénekkimerültek a tartalékai, a jövedelmi viszonyaik alapvető megélhetési gondokat hoznak elő. A harmadik, amire fel szerettük volna hívni a figyelmet, az a vasútnak az áldatlan helyzete, amit gyakorlatilag az befolyásol elsősorban, hogy a régi viszonyoknak megfelelően működik együtt az állam a vasúttal, és ez odáig juttatta a vasutat, hogy műszakilag még éppen hogy lehetőség van arra, hogy menjen a vonat, de közel állunk a működésképtelenséghez. Hogy csak egy abnormális helyzetre utaljak: a közutak fenntartása állami feladat, míg a vasúti pályafenntartás a MÁV feladata, és az ehhez szükséges javakat ki kellene gazdálkodni. Ma is létezik egy fuvaroztatási kényszer, a MÁV nem teheti meg azt, hogy ne szállítsa el a fuvaroztató áruját még akkor sem, ha az tartósan fizetésképtelen... Természetesen azokat akartuk figyelmeztetni, akik változtathatnak ezen a helyzeten: a kormányt és a parlamentet.- Beszélt arról, hogy tapasztalható egyfajta cinizmus a tárgyalóasztalnál...- Igen, engem nagyon aggaszt az, ahogy ma az érdekegyeztetés ebben az országban zajlik. Az, hogy nem tekintjük egymást partnernek, hogy nem figyelünk a tárgyalóasztalnál egymás véleményére, hogy cinikusan nyilatkozunk egymás munkájáról, véleményéről. Ez jellemzi szerintem ma az együttműködési készséget, illetve annak hiányát. Megerősíthetem, hogy az emberek a Járműjavító Üzemben tudják, hogy az ország milyen nehéz helyzetben van. De nem arra helyezik elsősorban a hangsúlyt, hogy megkeressék, ki ezért a felelős és azt megbüntessék, hanem inkább a kiutat keresik. Ez úgy nem megy, hogy az ő véleményüket, javaslataikat rendszeresen figyelmen kívül hagyják a törvényalkotásnál .Teljesen tarthatalan, hogy egy munkavállalóra csak négyévenként legyen szüksége a hatalomnak: akkor, amikor a szavazatát akarjuk kipréselni.- Talán ehhez kapcsolható az a gyűlésen elmondott gondolata, miszerint nem biztos, hogy ezt a nagy terhet muszáj mind az elkövetkező esztendőben egyszerre a munkavállalók nyakába varrni.- Igen, illetve én meg vagyok győződve arról, hogy ez nem lenne szükséges, mert elbizonytalanítja a munkavállalókat, kilátástalanná teszi a helyzetüket. Jól tetten érhető szerintem az a kormányzati szándék, hogy amit csak lehet, azt 1992-ben tegyenek az emberek vállára, ebből egy kicsit engedni lehet 1993- ban, ez már egy látványos dolog, és akár meg is lehet kezdeni a választási hadjáratot... Ha megbeszélnék az emberekkel, hogy milyen terheket kell elviselni és azt, hogy mennyi idő alatt kell ezt elviseljük, akkor más alapokra helyezhetnénk az együttműködésünket. De azt nem tudjuk elfogadni, hogy politikai, hatalmi célból jövőre ránknyomják ezt a teherhalmazt csak azért, mert valaki az 1994-es választásokon ismét nyerni akar. Semmi más oka nincs ennek...- Elhangzott a gyűlésen, hogy az országban jelenleg nincs sztrájkhangulat, majd egy kicsit később azt mondta, hogy a munkavállalók elérkeztek a tűrőképesség határára. Nincs a kettő között ellentmondás?- Nincs ellentmondás. Ha egy országban sztrájkhangulat van, az azt jelenti, hogy valahol a tűrőképességet meghaladtuk. A .sztrájkhangulat igazából senkinek sem jó, mert akkor érdemi tárgyalásokat folytatni nem lehet. Békés, konszolidált viszonyok között lehet csak tárgyalni. Ha az emberek az utcán, a barikádokon vannak, akkor már nem... De a tűrőképesség határáig elérkeztünk.- Mit vár ettől a figyelmeztető munkabeszüntetéstől? Vagyis minek kellene történnie ahhoz, hogy úgy érezzék, volt a megmozdulásnak eredménye?- Elsősorban azt várom, hogy eljut a munkavállalók szava azokhoz, akikhez címeztük, és tényleg elgondolkodnak a munkavállalók helyzetén és a legszorítóbb területeken bizonyos engedményeket fognak tenni. Gondolok mindenekelőtt a minimálbér kérdésére, a munkanélküliségre, a járadék folyósítására... Es a bér lépést kell hogy tartson az árszint növekedésével.- Tegyük fel, hogy ezek közül semmi ,,nem jön be". Akkor mi lesz?- Akkor ismét a munkavállalónak kell elgondolkodnia ezen a válaszon, mert ez is egyfajta válasz lehet. Én nagyon félek, ha erre sor kerül, akkor ilyen békés körülmények között, mint most, nem valószínű, hogy lehetőségünk lesz beszélgetni. Molnár H. Lajos Üdvözlöm Önt! Sági István vagyok, az Önhöz legközelebb eső FIAT márkakereskedés vezetője. Nálam megismerkedhet a teljes FIAT- választékkal, s az autók szervizelése is biztosított. A FIAT-választékból külön a figyelmébe ajánlom a FIAT l'IPO-t, mely már 1,2 millió Ft-tól kapható, s rtiivel galvanizált a karosszériája, korrózió-ellenálló képessége kitűnő. SZERETETTEL VÁROM ÖNT ÉS KEDVES CSALÁDJÁT ALFA Autójavító Vállalat, Szolnok, Százados u. 1. Tel.: (56) 41-655 / : Látlelet *\ Lelki feudalizmus Akár lemondóan is tudomásul vehetnénk, hogy a nyomorúságos mindennapi körülmények közepette az ünnepek ritkán jelentenek valódi élményeket. Legfeljebb látszólagos kikapcsolódást, mikor senki sem akar beszélni arról, milyen rosszul érzi magát. Mert valójában egyre kevesebben tudnak felszabadultan örülni; megátalkodott reménytelenséggel csak a másnapra gondolnak, mikor minden kezdődik elölről. S a hétköznapok túlságosan is elszomorítóak. Vannak ugyan akik sikeresen és lelkesedéssel élnek, de még többen vannak azok, akiknek a vágyai sem haladják meg a kiábrándító valóságot. Nem mintha pontosan tudnák, hogy a kialakult társadalmi helyzet - melynek többségében szenvedő alanyai - elhihető illúziókat sem nyújt számukra, hanem inkább azt érzékelik, hogy a változás lehetőségei nem rajtuk múlnak. Mi okosabbat tehetnének így, minthogy félreállnak. Alig reménykedve abban, hogy bármi is jóra fordulhat. És ebben nem csupán az egzisztenciális bizonytalanság játszik szerepet, hanem a szociális és morális viszonyok kiüresedése is. Ugyanígy a lelki feudalizmusnak is nevezhető közömbösség és elzárkózás, mely azért veszélyes, mert bénítólag hat mindenfajta emberi együttműködésre. A szolidaritás, a szeretet, a hit, a türelem többnyire csak tartalom nélküli jelszavakként jelennek meg. Annak ellenére is, hogy olyan értékekről van szó, melyek nélkülözhetetlen elemei az együttélésnek, ha bármelyik hiányzik, V a bizonytalanság nő a társadalomban. Ha kevesen tekintenek bizalommal egymásra, s nem azt keresik, ami összeköti őket, meg sem próbálják másképp szemlélni magukat, hanem inkább átláthatónak vélt egyéni világukba zárkóznak. Mentségül akár azt is felhozhatnánk, hogy ahol a bizalmatlanság uralkodó szerephez jut, ott a kiváltó okok nem pusztán egyéniek. Mint ahogyan nem is a véletlen következménye, hanem egyszerűen reakció a szétzilálódott viszonyokra. Hiszen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a társadalom többségét egyre nagyobb mértékben sújtja az elszegényedés, az infláció és a munkanélküliség. Ám ez a többé-kevésbé szükségszerű folyamat azt is maga után vonja, hogy a leginkább kiszolgáltatottak leszakadnak a társadalomról, elhatalmasodik a létbizonytalanság érzése, melynek következtében mindenki saját helyzetén próbál javítani. Az embereket a megszokás, az évtizedekig tartó agymosás és a tökéletes tudatlanság más életlehetőségek felől elszoktatta attól, hogy kérdéseket tegyenek fel életük értelmére vagy akár csak viszonyaik minőségére nézve. S azt hihetnénk: a szeretet-kapcsolatok, netán az önkiteljesítő munka lehetősége olyan elemi szükségletek, melyek feltétlen elsőbbséget élveznek a lehetséges életcélok között. Egyre inkább bebizonyosodik azonban, hogy csupán önáltató óhajokról van szó, melyek még a valóság megszépítésére sem alkalmasak. Kerékgyártó T. István ______________________________J Gazdaképzés indul Kenderesen Konyha épül a kormányzó fürdőmedencéjére A kenderesi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és Mezőgazdasági Kistermelői Szakiskola 1990-ben indította meg a gazdaasszonyképzést. Eredetileg kétévente akartak osztályt indítani, de tekintettel a nagy érdeklődésre - az idén ötszörös volt a túljelentkezés -, a bővítés mellett döntöttek, s úgy határoztak, hogy 1992 őszétől megkezdik az új típusú gazdaképzést is. Az alapfokú gazdaképző (összesen három ilyen indul az országban Kenderesen kidolgozott tanterv alapján) négyéves tanulmányi idejéből három és fél év az iskolai elméleti és gyakorlati oktatás. Fél évet pedig összefüggő gyakorlati munkával, gazdaságban kell eltölteni. Ez magángazdaság is lehet. A tanulók alapfokú ismereteket kapnak növénytermesztésből, állattartásból és ezen termékek feldolgozásából. Megtanulják a munkákhoz szükséges gépek üzemeltetését, karbantartását és javítását. A képzési időn belül megszerezhető az alapfokú ív- és lánghegesztő bizonyítvány, a vontatóvezetői jogosítvány és fakultáció keretében a tehergépkocsi-vezetői jogosítvány is. A negyedik év végén szakmunkásvizsgát tesznek és mezőgazdasági szakmunkásbizonyítványt kapnak. Akiknek ezt sikerült megszerezni, azok letehetik az alapfokú gazdavizsgát is, s erről oklevelet kapnak. A gazdaképző az általános iskolásoknak kiadott pályaválasztási tájékoztatóban még nem szerepel, de február közepétől már várják a jelentkezési lapokat. Harminchat tanuló beiskolázására lesz lehetőség. Az oktatáshoz új létesítményeket építenek. Januárra elkészül a gazda-, illetve gazdaaszszony konyha épülete (egyes felvételünkön), amely Horthy Miklós egykori fürdőmedencéjére épül. Á medence lesz a pince, illetve a gazdaságban megtermelt és feldolgozott termékek tárolója. Földesáru raktár, tartósított zöldség, befőtt raktár, hústároló, húsfüstölő és kazán kap helyet itt. Az épületben lesz a főző-és tésztafeldolgozó konyha, a hús- és zöldségfeldolgozó, a mosoda- és a vasalóhelyiség. A tetőtérben tálalót, étkezdét és tantermeket alakítanak ki. A szociális helyiségek a régi fürdőházban kapnak helyet. A beruházáshoz szükséges pénzt - ami a berendezéssel együtt majd 6 és fél millió forint - az iskola saját erőből (eddigi mezőgazdasági tevékenységeinek bevételéből), illetve különböző pályázatokon nyert összegekből biztosítja. Nagy segítséget jelent, hogy a bútorokat a Kisújszállási Vas- és Faipari Szövetkezet termelői áron szállítja. A 90 négyzetméteres üvegház már készen van, s szeptemberre 70 százalékban elkészülne a mini farm is, melynek terveit a Műemlékvédelmi Felügyelőség már jóváhagyta. Az U alakú, főként fából készülő épületegyüttes stílusában a kastélyhoz igazodik. Ez az állattartó telep egy olyan háztáji gazdaságnak felel meg, ahol megtalálható a szarvasmarha, kecske, ló, juh, sertés, nyúl és baromfi. Az állatok takarmányát saját maguk termelik meg. A feldolgozott termékekből (húskészítmények, tésztafélék, savanyúságok, stb.) a felesleget értékesítik, hogy a bevételeket a további fejlesztésre és működtetésre fordíthassák. Kettes képünkön a minifarm tervrajza látható. Korényi Éva t yjn-ltríkn/i f ~y i. J
