Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-19 / 298. szám

1991. DECEMBER 19. Az Uj Néplap Kunhegyesen mutató, hagyományápolás, em­lékezés címszó alatt sok érdekes ismertető, tartalmazza a könyv az egykori kunhegyesiek visszaem­lékezéseit, szemelvényeket kö­zöl a településhez kapcsolódó írók, képzőművészek alkotásai­ból. Bemutatja a tudósokat, gyűj­tőket, Pro Urbe-díjasokat, ha rö­viden is, foglalkozik a sport­élettel és a humorból szintén vá­logatást ad. Nem feledkezik meg a település nagy halottairól sem, és ismerteti az önkormányzat, az intézmények, gazdasági egysé­gek, létesítmények címét, veze­tőinek nevét, telefonszámát. Megtudhatja belőle az olvasó a helyi szolgáltatók névsorát, talál­hat olyan ételrecepteket, ame­lyek sajátosan az itteni gyomrok­nak ajánlhatók, sőt ügyes-bajos teendőihez jogi tanácsokat is kaphat az arra rászoruló. Cseme­geként pedig a katolikusok, re­formátusok himnusza, a csángó Nincs lakáseladás A helyi honatyák legutóbbi ülésén az egyik fő vitatémának annak az ötvenegy lakásnak a sorsa bizonyult, amelyek önkor­mányzati tulajdonúak. Ugyanis közülük nem egyet a bennlakók meg szeretnének vásárolni. Gu­bancot csak az okozott, hogy nem a legrosszabb, hanem a legjobb házakról lenne szó. Ami pedig az árakat illeti, azok a jelenlegi tör­vények szerint annyira nevetsé­gesen alacsonyak, amiért a sza­badpiacon ma már esetleg csak nagyobbacska sátrakat lehetne kapni. Egy szó mint száz, a testü­let végül olyan álláspontot alakí­tott ki: amíg az eladási feltételek nem változnak, potom pénzért nem értékesítik ezen otthonokat. Arról is szó volt, hogy a követke­ző közmeghallgatás december 19-én, délután 14 órakor kezdő­dik a városháza nagytermében, amelyen természetesen a képvi­selők is jelen lesznek. Szó volt a település vagyontárgyairól is: így a mozi a városé, a temetkezési vállalatból pedig olyan gazdasági társaság lesz, amelynek az önkor­mányzat is tagja. Ugyanitt kine­vezték az új óvodai intézmény vezetőjét, és úgy határoztak, hogy a következő ülést valami­kor január derekán tartják. Megjelent a városi kalendárium Mentőöv a BHG-nek? Aki időt nyer, életet nyer, vallja egy régi közmondás, és ez a BHG esetében újabb egy évet jelent. Az már biztos, hogy ötszáz embernek még 1992-ben is lesz munkája, hiszen a gyár húszmillió dollár értékben kapott megrendelést a jövő évre. Ennek értelmében további ATSZK típusú telefonköz­pontokat szállítanak nem a Szovjetunióba, hanem Oroszországba. Némi üröm az örömben, hogy január elsején még közel kilencven dolgozót bocsátanak el, mivel a jelenlegi létszám megközelíti a hatszázat. Es ugye a megrendelést nem ennyi, hanem a félezer ember kapta. Luca-napi vásár Az idei Luca-nap - mint köztudomású - nemcsak december 13-ára, de péntekre is esett. Nosza, az önkormányzat illetékesei gondoltak egy merészet - mondván, ha már így összejöttek a dátumok, napok -, árusítást szerveztek a városháza előtti, melletti útra, térre. A meghí­vók alapján az ország szinte minden tájából el is jött harmincöt kereskedő, és reggel héttől sötétedésig kínálgatta portékáit. Lehetett itt kapni fenyőfát, játékokat, teknőt, tűzzománc edényeket, bioárut, tejet és tejtermékeket nagykereskedelmi áron, azután édességet, bort, ajándékokat, butikféleséget. Az itteniek várják a folytatást: például a jövő évi Luca-napra. Az se baj, ha a kirakodóvásár nem egy-, hanem kétnapos lesz majd ... Akármikor is keresi fel az em­ber - mindig tartogat meglepe­tést. Szavahihető emberek állít­ják, egykoron a területet övező kerítések tövében még Kalasnyi­­kovot is árultak Szergejék. Az-Eredetileg tej- és sajtmester volt Csete Lukács Máté vitathatalanul a település egyik legérdekesebb lakója. Ennek több oka van. Az egyik, hogy eddig még nem nősült meg, nohá az ötvenediket tölti. Másodszor: mindig elektromérnöknek készült, így azután lett is belőle tej- és sajtmester. Mivel rokkantnyug­díjas, szabadon hódolhat szenvedélyének, amellyel évtizedek óta foglalkozik. Ady Endre úti lakásában több szobát, padlásteret megtölt a gyűjteménye, mivel ottjártunkkor már 438(!) rádiója volt. Csekély­ke nyugdíját szinte teljes egészében erre költi, és aligha akad kis hazánkban olyan típus, készülék, amelyikkel Lukács ne dicsekedhet­ne. De hát ő nem dicsekszik, mivel nem ilyen típus, hanem inkább javítgatja, megcsinálja az özönvíz előtti néma készülékeket. Melles­leg a televíziókat is tárolja, és már 72(!) félével rendelkezik. Ahogyan elnéztük a csodaszép darabokat, már tudtuk, hogy Lukács barátunk miért nem vezetett oltár elé eddig egy szem hölgyet sem. Elvégre nincs az a nő, aki elviselné, hogy a lakás rádiókkal, televíziókkal zsúfolt legyen. Pedig azért van egy: az édesanyja, aki szelíd, elnéző mosollyal nyugtázza fia hobbiját. Ami már aligha csak hobbi, hiszen alaposan túlnőtt ezen, és készlete hovatovább múzeumi ritkaságok gyűjteményének számít. után arra is akadt példa, hogy volt, aki annyit vásárolt tőlük, hogy még a rendőrséggel is összeakasztotta a bajuszt. Rég volt, letelt, hiszen az ideiglene­sek hál ’ istennek azóta már haza­vonatoztak. Érkeztek helyettük ' románok, lengyelek, meg a jó ég tudja, kik, természetesen a helyi­eken kívül. Ezen a kedden min­den bizonnyal Tamási Péter szá­mított „sztárnak”, aki civilben halkereskedő. Róla csak annyit, hogy a legkisebbik példánya az a ponty, amelyik 6 kg 30 deka, és a kezében tart. A másik, a busa dupla súlyú. Nem is talált vevőre csak a ter­mék fele, így azután hősünk sem tehetett mást, elporolt a kocsiján Madaras felé. Állítólag azért, mert karácsony táján az ottaniak is szeretik az ilyesmit. És aki a képen látható nagyságúak közül cipel haza egyet, jub abból a csa­lád aprajának-nagyjának. Még talán az anyósnak is, elvégre va­lahogyan a szálkáról is gondos­kodni kell. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Lajos), illetve a megboldogult Juhász Bálint bácsi vagy Kun Ilona tanítónő színesebb egyéni­ségek, sokkal vibrálóbb szemé­lyiségek, mint ahogyan a róluk szóló írások mutatják őket. (Ne­kem elhihetik, hiszen volt sze­rencsém velük riportot, portrét készíteni.) Ezzel a kis kiegészí­téssel is tisztelettel ajánlom fi­gyelmükbe a Kunhegyesi Nagy­kun Kalendáriumot, amelyik ezerkétszáz példányban jelent meg, darabonkénti 200 forintos áron. Kapható a település áfész­­boltjaiban, a magánkereskedők­nél, a könyvtárban, a művelődési központban, valamint a polgár­­mesteri hivatalban is. Az értékes munka dr. Szabó Lajos középis­kolai igazgató szerkesztői eré­nyeit dicséri. 1904 és 1925 után harmadszor - de remélhetőleg nem utoljára - ebben az évszázadban ismét el­készült a várva várt Kunhegyesi Nagykun Kalendárium. Van benne 1992. évi naptár, névnap-és székely himnusz szövege és kottája is fellapozható a kiad­ványban. a Amit hiányolok: a kalendáriu­mot szemmel láthatóan a közép­generációnak és az idősebbeknek Karbantartják alőteretis Köztudomású, hogy az úgyne­vezett volt munkásőrlőtér kiszol­gálóépületében két tanműhelyt létesítettek a Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjainak. Itt tartják a tanulók­nak a traktorvezetési gyakorlati oktatást, illetve a műhelyben a munkagépek szerelését. „Mel­lesleg” az iskola tizenévesei végzik a lőtér karbantartását is, ami már azért is érdekes, mert eddig egy olyan nyilvántartásra sem akadtak, amelyik pontosan leírta volna, valójában mekkora is ez a terület. Szintén új hír, hogy az intézetben a jövő tanévben minden ipari és mezőgazdasági szakmában képzést indítanak, sőt a jövő oktatási évre szakkép­zési támogatást is kaptak. Az így hozájutott több mint egymilliós összegből az iskolaudvaron saját kivitelben szobafestő- és kőmű­vestanműhelyeket alakítanak ki. Czupp Elek az 53. esztendejét tapossa, és több mint harminchét éve a Vízgépészeti Vállalat dolgozója. Jelenleg szállítási csoportvezető, és noha jámbor ember hírében áll, temérdek vér tapad a kezéhez. Ugyanis mérhetetlenül sok moslékpusztító földi pályafutását ő fejez­te be a hegyes nagykésével. A rokonoktól tanulta a böllérmesterséget, és korábban évente olykor tíz-tizenöt hízót is a másvilágra küldött, majd a földi maradványaikat finomabbnál finomabb formában dol­gozta fel. Ismerősök, rokonok, jó barátok kérésére még olykor ma is a henteskéshez nyúl, de évente már legfeljebb mindössze ötször-hat­­szor. Sajnálatára a gyerekei közül egyik sem kapott kedvet a hízóvá­gásra, amely szerinte roppant szép és egyszerű. A legfontosabb recept az: amíg a kolbászhúst és a hurkát el nem készítette az ember, vigyázni kell a célzóvízre. Elvégre az alkohol elveszi, tompítja az ember ízlését, ennek pedig a hurka, kolbász látja kárát. Mit tehetnénk mindehhez? Leendő böllérek, hentesek, lehet tanulni ebből, hiszen aki elmonndja, negyven-egynéhány éve kezdte, végzi a szakmát... szánták. Nem jutottak bele olyan anyagok, képek, helyi divatot be­mutató fotók, amelyek a tizen­éveseknek készültek volna. Hol­ott Kunhegyes tipikus diákváros, hiszen különböző iskoláiban több mint 2 ezer 300 gyerek, fia­tal tanul. Még egy adalék: az it­teni gyűjtők (Párdi Mihály, Oláh A moslékpusztítók pusztítója A helyi piac

Next

/
Thumbnails
Contents