Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-16 / 295. szám

8 Sportextra 1991. DECEMBER 16. Szerdán 15 órakor, régi szokásához híven, az idén is köszönti megyénk fel­nőtt bajnokait a megyei sportiroda a Má­tyás király úti tanácsteremben. A hivatal nincsen könnyű helyzetben, mert hál’ istennek ebben az esztendőben tizen­négy magyar bajnoki aranynak örülhe­tett szűkebb hazánk sportszerető közön­sége, többek között a Szolnoki Olajbá­nyász NB I-es kosárlabdacsapata egész megyét felvillanyozó sikerének. Jászberényben, a Bajcsy Álta­lános Iskola tornacsarnokában rendezték meg a Korompai István labdarúgó-emléktornát, amelyen az 1980. augusztus 1. után született gyerekekből álló iskolacsapatok vettek részt. A hagyományos torna ezúttal is remekül sikerült, az apró futballpalánták óriási lelkesedés­sel vetették magukat a játékba. Nem egyszer bizony még könny is kihullott némelyikük szeméből, egy-egy nagy helyzet elhibázása után. Á XIII. torna végeredménye: 1. Kossuth Á. L, 2. Gyakorló Á. I., 3. Nagyboldogasszony Á. I., 4. Szé­kely A. I., 5. Bajcsy Á. L, 6. Bercsé­nyi Á. I. Gólkirály: Nagy Róbert (Nagyboldogasszony), legjobb ka­pus: Boda Róbert (Székely), leg­jobb mezőnyjátékos: Rideg Gábor (Kossuth) és a legsportszerübb csapat: Bajcsy Á. I. Szintén Jászberényben bonyolították le a grundbirkózó-csapatbajnokság álta­lános iskolásoknak kiírt fordulóját, ame­lyen a Nagyboldogasszony a Bercsényi­vel csapott össze. A hazaiak 2:5-ről, jó hajrával egyenlítettek, így két mérkőzés után mind a négy nevezett együttesnek egy-egy pontja van. Az említett találko­zó győztesei: Bojtos Tamás, Gerőcs Gá­bor, Sinka Viktor, Fülöp Sándor, Ludasi László, Sólyom Zoltán, Nagy László, Sziliczei Gábor, Hering Norbert, Ker­tész Dávid. A városi sportcentrum terem­labdarúgó-tornát rendezett a me­gyeszékhely középiskolás fiataljai számára. Az egész nap tartó mér­kőzéssorozaton tizenegy csapat vett részt, a dobogós helyezések sorsa nagy küzdelem árán, sokszor a kelleténél is keményebb mérkő­zéseken dőlt el. A győzelmet a Ba­ross Gábor SZKI labdarúgói sze­rezték meg, akik az első helyért ajándékba kapott labdát felaján­lották a sportszerbörzére azok szá­mára, akik nehéz anyagi helyze­tükben nem tudnak hozzájutni a különböző felszerelésekhez. Kunhegyes önkormányzata és a vá­ros sportegyesülete (KESE) alapítványt hozott létre, amelynek célja a város pol­gárainak testi nevelése, a verseny- és szabadidősport javítása. Kiemelt szere­pet kap az utánpótlás-nevelés feltételei­nek biztosítása, tehetségek felkutatása, kiválasztása, a tömegsport szervezett formában történő működtetése. A nyílt alapítványhoz egyének és közösségek egyaránt csatlakozhatnak, címe: Kunhe­gyes Város Sportjáért Alapítvány, 5340 Kunhegyes, Pf.: 14. Számlaszám OTP Kunhegyesi Városi Fióknál: 459-98166- 832000136. Kapósak a jászberényi röplab­­dáslányok. Az NB I. A-csoportjá­­ban kitünően szereplő Lehel SC csapatát, amely az előkelő 6. helyen tanyázik a táblázaton, Ausztriába hívták meg vendégszereplésre. A herényiek kissé udvariatlanok vol­tak, hiszen a házigazda schwehati­­akat 3:0-ra legyőzték, míg a torna harmadik résztvevőjeként szerep­lő pozsonyiakat ugyanilyen arány­ban fektették két vállra Szőke Pé­ter tanítványai. Sakk Egységben az erő A hatodik forduló­val befejeződött a férfi sakk NB II. őszi idé­nye. Hosszú és görön­gyös utat kellett meg­járni ahhoz, hogy Új­­szászon gyökeret ver­jen a sportág. A megyei bajnokság lehetséges lépcsőfokaiból mindet végigjárta a fiatal tehet­ségekből álló, lelkes gárda, míg eljutott ad­dig, hogy az országos bajnokságban is meg tudja mutatni oroszlán­­körmeit. Bizony, mikor a szebb napokat megélt Mezőgép megszűnése után átvették az NB Il-ben való szereplés jogát, sokan előre megjósolták a csapat gyászos sze­replését és tragikus bukását. A sakkbarátok legnagyobb örömére a jóslat nem teljesült. A csapat eddigi szereplése bebizonyította, hogy az egységben milyen hatalmas erő rejlik. Mert Újszászon a sakk olyan támogatásra talált, amelyet a megye településein egyetlen csapat sem mondhat magáénak. Az önkor­mányzat vezetése, a vállalatok, a vállalkozók, magánszemélyek részéről megnyilvánuló se­gíteni akarás példaértékű lehet a sport egésze számára. Ahhoz, hogy a sakktehetségek any­­nyira ki tudjanak bontakozni, mint Újszászon, a sport olyan megszállottjai kellenek, mint Fe­hér János, Nagy János, Fekete József, Nagy József, Prunner Béla és még lehetne sokáig sorolni a neveket. Mert azért az sem lehet véletlen, hogy egy ilyen kis lélekszámú telepü­lésen olyan tehetségek nevelődjenek, mint Varga, Hőgye, Molnár és azok, akik most bon­togatják szárnyaikat: Bencsik, Retter és az if­júsági Kocsis, valamint Káló. Az új bajnoki rendszerre való áttérés a fel­készülésben nem okozott nehézséget. Takács mester leigazolásával a középső és az ifjúsági táblák megerősítésével kiegyensúlyozottabbá vált a csapat. A félfordulós bajnokságban való jó szereplés, a csapatban végrehajtott szerke­zeti változás tovább növelte a vezetés és a játékosok önbizalmát, optimizmusát. Nem mosdatom a szerecsent, de ... ö a sportág kerékkötője! Amíg ott van, nem lesz ebből a csapat­ból semmi! Ilyen és hasonló megnyilvánulásnak számtalanszor voltam fültanúja, és a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, magam is , felültem” egyszer-egyszer a hangoskodók,,,kocsijára”. Azoké­­ra, akiknek szemében szálka az elnök személye, és akik féligfelületes ismeretükre alapozva terítikaz igazságot széliében, hosszában. Úgy voltam vele, ha sokan mondják, lehet benne valami, bár megérzé­sem azt súgta, közelebbről is illene vizsgálni az acsarkodások hátterét. A minap gondosan felkészülve elindultam az emberevő sportve­zető barlangja felé, jó néhány .furkósbottal' ’ a kezemben. Majd én kiverem belőle a szemellenzős fafejűséget - gondoltam magamban, és mindjárt az elején megpróbálom sarokba szorítani. A vártnál jóval nehezebben adta meg magát, sőt észérveinek hatására harci kedvem is fogyni kezdett. Azzal meg kifejezetten levett a lábamról, hogy idővel valamennyi baklövését őszintén beismerte, mi több, korábbi szokásától eltérően segélykéréssel fordult hozzám. Meg­döbbenve láttam rajta, tényleg bajban van, és nálánál jobban kevesen akarják azt, hogy a tengelyig feneklett szekér mielőbb a „sárrázón’ ’ kezdje meg felzárkózását a karavánhoz. Ezek után már semmi kedvem nem volt a további „elszámoltatáshoz’ ’ - a magnót is kikapcsoltam -, inkább azon morfondíroztam, valójában miért jutott idáig beszélgetőpartnerem? Ugyanis volt időszak, mikor a mainál nagyságrendéivel jobban ment, mégsem istenítették öt. Tudom jól, a megváltozott gazdasági körülmények másfajta vezetési stílust, (üzlet )politikusabb szemléletet követelnek, és ami felettébb fontos: több munkát, netán kevesebb vagy azonos bérért. Személyes tapasztalataimra alapozva úgy érzem, a szóban forgó sportág közvetlen képviselői nem akarják tudomásul venni ez utób­bit. A megélhetés okozta mázsás gondok terhe őket sem kíméli, ez tény. Am a sportban talán számon kérhető lehetne egy másfajta szemléletmód is, hiszen egy önként vállalt tevékenységért ilyen szűkös időben nem feltétlenül indokolt ellenszolgáltatást várni, a követelésekről nem is beszélve. Csak hát ehhez nincsenek fiaink hozzászokva. Az elmúlt évtizedekben alaposan elkényeztették őket, a jó meleg szobából kilépve a havas esőben nem szívesen rójják a köröket, végzik a csoportos gimnasztikát. Helyette a politikában már oly sokszor bevált receptet követik. Bűnbakot keresnek, és annak felelősségét hangsúlyozva elterelik saját „maszatolásukról’ ’ a figyelmet, miközben egy szikrával sem tesznek többet ma, mint tegnap. Mondhatnám, saját maguk sírásóivá léptek elő, nem veszik észre, a siránkozás maholnap nem talál egyetlen nyitott fülre sem. Nem tudom, ha kirúgnák az elnököt, a fiúk mennyivel futnának gyorsabban és többet tavasszal, mennyivelodaadóbban edzenének, mennyivel emelkedne az egyéni felelősségük, hányszor különóráz­­nának, melyikük verné ki a másik kezéből a tizedik üveg sört és a huszadik cigarettát. Még sorolhatnám, de minek. Egyetlen dolog miatt én is megorrolnék az elnökre. Ha vala­mennyi jóvátehetö hibáját a legnagyobbat tetézné, és tavaszra nem merne tabula rasát csinálni szépen rendben tartott portáján. Nem tudnám megbocsátani neki. (ni) Az újszásziak előkelő pozíciójukat csapategységüknek köszönhetik. Fotó: Novák Bár a sorsolás nem a legkedvezőbben sike­rült, a csapat hangulatát nem befolyásolta. Az első fordulóban idegenben nagyon jól játszott a gárda, a siker megadta az alaphangot a továb­bi mérkőzésekre is. Egyre jobban játékba len­dült mindenki, ami sorozatban három nagyará­nyú győzelmet jelentett. Egyetlen kisiklás a Szentes elleni váratlan hazai veresége volt. Ez a fiaskó sem vetette vissza a játékosokat, bár egyeseknél már a fáradtság jelei mutatkoztak. A csapat teljesítménye kiegyensúlyozottnak mondható, végig az élmezőnyben foglalt he­lyet. A jejenleginél rosszabb helyen egyszer sem állt. Ősszel összesen 18 játékos jutott szó­hoz, kilencen minden találkozón szerepeltek. Nem talált legyőzőre Szavcsúr, Makula, Ben­csik, Retter és Szép. Kimagaslóan a legjobb teljesítményt nyújtotta az ifjúsági Szép, aki 90 százalékot ért el. Az első két táblán elért 25 százalék elmaradt ugyan a várakozástól. De a több lehetőség kihasználatlansága miatt kellett megelégedni a szerényebb teljesítménnyel. Az alsóbb táblán szereplő Juhos maradt még el a várakozástól. Játékereje és harcossága na­gyobb teljesítményre tenné alkalmassá. Meg­gondolatlansága, játékintelligenciájának hiá­nyosságai azonban megfosztják az eredmé­nyesebb szerepléstől. Még egy adat a csapat kiegyensályozottsá­­gának igazolására: az első fele 21, a második 24,5 pontot gyűjtött. Amennyiben tavasszal a forma nem válik ingadozóbbá, úgy az 5-6. hely elérése valós célnak látszik. Ragó László Negyedik legfontosabb tantárgy legyen a testnevelés! — hangzott el a megyei sportfórumon Az augusztus végi budapesti Testne­velők Országos Kongresszusa után (amelyet hatvan év múltán (!) rendeztek meg ismét) három hónappal az OTSH valamennyi megyében sportfórumot kezdeményezett, lemérvén, mennyire valósultak meg a nyáron elfogadott ajánlások. A mostani szakmai konferencián, amelyet az OTSH a megyei sport­irodával közösen rendezett meg, három fő témakör került napirendre: az iskolai testnevelés és diáksport; a gyógytestne­­velés; valamint a szabadidősport, rekre­áció. A meghívásokat mintegy 130-an fogadták el a megye testnevelői, gyógy­­testnevelői, DSK-, DSE-, DSB-elnökei, -titkárai, főfoglalkozású iskolai orvo­sok, szabadidősport-képviselők közül. A rövid plenáris ülésen először dr. Ja­­kabházy László, az OTSH alelnöke is­mertette, hogyan látja a mai helyzetet, milyen lehetőséget lát a fejlődésre, ugyanakkor kíváncsi volt a megye hely­zetmegítélésére is. A vélemények kicse­rélésére a szekcióüléseken nyílt lehető­ség. A legnépesebb „tábor” az iskolai testnevelés témájában gyűlt össze, ame­lyet dr. Németh Csaba, az OTSH főosz­tályvezetője vezetett. Amint Kővári László, a sportiroda igazgatója elmond­ta, javasolták, hogy a testnevelés a ma­gyar nyelv és irodalom, a történelem és az idegen nyelvlnögött a negyedik ki- - emelt tárggyá lépjen elő. Szükség van a tanárképzés reformjára is, azaz be kell venni az alapképzésbe a gyógytestneve­­lést, valamint a szabadidősportot. Na­gyon fontosnak tartják a megfelelő fel­tételeket. Ennek érdekében a kormány 1994-ig 640 tornaterem építésére, plusz ezer szabadtéri iskolai sportlétesítmény létrehozására 1,2 milliárd forintot bizto­sít. Ahol a helyi erőforrásokból a költ­ségek 50 százalékát előteremtik, ott a maradék 50 százalékot pályázat útján lehet elnyerni. A diáksportban célnak tűzték ki az eredménycentrikusság oldá­sát, helyette a lényeg a mozgás rend­szerességén, az élményszerűségen, a részvételen kell, hogy legyen. Szeretnék elérni, hogy az oktatási törvény dekla­rálja: a mindenkori iskolai költségvetés egy százalékát a sport kapja meg. Erre azért lenne szükség, mert a rendszeresen befizetendő 90 forintok eltűntek a diák­sportból, azt a helyi iskola vagy adja, vagy nem. Az Oktatási Törvénybe a mi­nimális testnevelési órák számát is rög­zíteni kell, így nem a testnevelőnek kell majd ezért harcolni a ki tudja milyen iskolai vezetéssel szemben. Legfonto­sabbnak továbbra is az alsó tagozatosok oktatását tartják, ahol, ha szükséges, a tanítónőt segítse a testnevelő. Viszont ebben az esetben az iskola ismerje ezt el erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Jobb az országos átlagnál A második, gyógytestnevelés szekci­óban megállapították, megyénkben messze jobb a helyzet az országos átlag­nál. Köszönhető ez annak, hogy a Ma­gyar Testnevelési Egyetem kihelyezett tagozataként kétéves szakosodási lehe­tőségen vehettek részt az érdeklődők. A négy féléves, hetente egyszeri egész na­pos konzultációkat követően 34-en vé­geztek, közülük mintegy 12-en taníta­nak gyóygtestneveiést. A három kulcs­kérdés eben a témában: az igazgató együttműködik-e, van-e szakember, il­letve van-e iskolaorvos, aki a kategori­zálást végzi. Az igazi megoldást termé­szetesen az jelentené, ha saját iskolában, saját sportorvossal és gyógytestnevelő­­vel segítenék a gyerekeket. A cél itt is az, hogy az oktatási törvénnyel mondas­sák ki: a gyógytestnevelés is alapfela­dat. A harmadik - szabadidősport - szek­cióban rávilágítottak, hogy a testneve­lőknek nincsen sportszervező, mene­dzseri tapasztalatuk, képzésük során túl­zottan a technika elsajátíttatására fekte­tik a hangsúlyt, és ez baj. Ezenkívül megcélozták a középkorúakat és az idő­seket. Előbbieknél a legnagyobb a rizi­kófaktor az elhízásra, illetve a betegsé­gekre, utóbbiakról pedig teljesen elfe­ledkeztek az eddigi sportkínálatokban. Érdekességként említették meg a mun­kanélküliek esetét, akik attól függetle­nül, hogy lenne rá idejük, mégsem élnek a sportolás lehetőségével. Érdemes len­ne elgondolkodni a társada­lombiztosítási összeg bizonyos százalé­kának visszaáramoltatásán a szabadidő­­sportba úgy, hogy az emberek érdekel­tekké váljanak. Például aki egész­ségesebb, és kevesebb napot tölt táppén­zen, az kevesebb TB-t fizessen, vagy több nyugdíjat kapjon majdan. A népi játékokat ismét fel szeretnék eleveníte­ni, valamint kisebb követelményekkel kívánják az olimpiai ötpróbát megren­dezni. A tervek szerint a TF-en megvál­tozik a sportszervezőképzés, helyette sportmenedzserek fognak kikerülni az iskolapadokból. (kocsis) Figyelem! Sportszer­cserebere és -vásár Ilyen még nem volt. Legalábbi: Szolnokon. Vasárnap (22-én^ nagyszabású akció lesz a tiszaligetí sporcsarnokban reggel 9.00-től 14.00 óráig a Sportcentrum, i VTV, az Új Néplap, a Magyar Rá dió Szolnoki Stúdiója és a Szoltis: Nyomda támogatásásval. Minder olyan érdeklődőt szívesen várnak aki feleslegessé vált, kinőtt, netár megunt sporteszközét, felszereié sét elcserélné vagy pénzre váltaná De adakozásra is lesz lehetőség, hi szén a börzén felajánlott felszereié seket december 24-én szétosztjáks Művelődési és Népjóléti Iroda köz reműködésével azok között (nagy családosok, rászorulók), akik je lenlegi helyzetükben maguktó nem tudnak áldozni egészségül megőrzésére. Már eddig is számo: felajánlás érkezett (Vendéglátó, é Kereskedelmi Főiskola, MÁ^ MTE öregfiúk labdarúgói, Gyér mek- és Ifjúsági Alapítvány, Agro kér, Olajbányász SE, SZMOSí megyei szervezete, Stelle-Don Kft., Lehel RC, Jászberényi SE ré széről), és továbbiakat várnak i rendezők a ligeti stadion főépületé ben munkaidőben, amennyiben \ tisztelt adakozóknak a vasárnap terminus nehézségeket okozna. A Tisza Cipőgyár, Bőrtex és : Maraton kerékpárbolt vásárra egybekötött bemutatót tart az ada kozással és csereberével egy idő ben, szintén a sportcsarnokban Termékeiket a bolti ár alatt kínál ják leendő vevőiknek.

Next

/
Thumbnails
Contents