Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-16 / 295. szám

1991. DECEMBER 16. Hazai körkép 3 Ponchók és pánsípok A Los Andinos hangversenye Szolnokon Igazi teltház fogadta pénteken este a Megyei Művelődési és If­júsági Központ színháztermében a népszerű Los Andinos együt­test: a jórészt fiatalokból álló kö­zönség egy részének már a pót­székeken sem jutott hely - így még a lépcsőkön is ültek néhá­­nyan. Az ország- és világjáró együt­tes Dél-Amerika országainak népzenéjéért rajongó diákokból alakult 1982-ben, csaknem tíz esztendővel ezelőtt, igazán köz­ismertekké és közkedveltekké 1988-ban váltak, amikor a „Ki mit tud” vetélkedő résztevői kö­zül ők nyerték el a közönség dí­ját. Életútjuk fontos állomásának tartják azt az öt hetes gyűjtőutat. melyet 1989-ben tettek Ecuador­ban - de nagyon büszkék idén novemberben megjelent nagyle­mezükre is. Hogy mi az, ami a közönséget ellenállhatatlanul vonzza a Los Andinos koncertjére? Mindene­kelőtt az a lelkesedés és az évek során egyre megalapozottabb stílusbeli jártasság, amely a hat fiatal muzsikus játékát leginkább fémjelzi. A csak jelzésként fel­épített egyszerű - mégis találó díszlet, az ügyes táncosok és a színes kosztümök látványa mindössze azt szolgálja, hogy hátteret adjon ehhez az izgató, kellemesen egzotikus zenéhez. E sorok írójára is a legnagyobb ha­tást a sok különleges hangszer gyakorolta - no meg az az ügyes­ség, ahogyan azok segítségével a Los Andinos muzsikusai meg­szólaltatták Peru, Bolívia vagy Ecuador népének dalait. Ilyen zene hallatán és az azt szemmel láthatóan élvező fiatal közönség láttán felcsillanni látszik benne az a remény, hogy talán a nem túlságosan távoli jövőben győze­delmeskednek a számolatlanul adagolt decibelek felett a zenei értékek: a jó harmóniák, a szép dallamok, mint amilyenekkel ezen az igazán emlékezetes estén a Los Andinos megajándékozta híveit. Szathmáry Judit Szolnokon a Vártemp­lom, a Titász és a vízmü­vek mellett a századfor­dulón téglából épült, és már omladozó árvízi tám­fal helyett most bizton­ságos, kulturált környeze­tet teremtve, a lakótömb­höz illeszkedő, 700 méter hosszú támfal épült a Ti­sza partján. A támfalon belül sétányt képeztek ki, így rövidesen kellemes új színfoltja lesz ez a kör­nyék a városnak. Fotó: csife Végül kié lesz a Tisza Szálló? A privatizáció korát éljük, va­gyonainknak új gazdái kerülnek. Hírlik, a szolnoki Tisza Szállót - a Hotel Intercontinentallal, a Fó­rum Szállóval, az Annabellával egyetemben - a Hungarhotels tu­lajdonaként árulják. Aki megve­szi a céget, viszi a vállalat vagyo­nát. Pedig a szolnoki Tisza Szál­ló - és ezt nem csak a szívem mondja, de minden bizonnyal a tulajdonjog is ezt támasztja alá - a városé! Hogy mennyire hozzá­kötődött a megyeszékhely lelkű­idéhez, azt az alábbi írás próbál­ja bizonyítani. A Tisza partján 1927-ben kezdtek kutat fúrni azzal a szán­dékkal, hogy termálvizet nyerje­nek. Közben elkezdődött a szál­loda és fürdő építése is. Tervezői azok voltak, akik a fővárosi Gel­­lért Szállót megálmodták: Sterk Izidor, Sebestyén Artúr és Hege­dűs Ármin. A kivitelezést az El­­lich és Dömény cég vállalta, amelyik pontosan az építkezés idején jutott csődbe, így a szol­noki festőmestemek, idős Fülöp Jánosnak adósak is maradtak egy fél családi ház árával. Pedig igé­nyesek voltak ám a műépítészek: amikor a homlokzat elől eltávo­lították az állványzatot, az egyik tervező mérgesen rászólt a festő­re.- Mondtam magának, hogy olyan színe legyen, mint a Gel­­lért Szállónak, és ez nem olyan! Mire a szolnoki mester egy­kedvűen benyúlt a szivarzsebbe, és kivette a fővárosi hotel tenyér­nyi faldarabját, melyet pipájával ütött le, és a színhez pászította. Árnyalatra olyan volt. Felépült az étterem, a szálló és a fürdő is. Csillogott, villogott minden a csillárok fényében, ám a tervező szeme észrevett vala­Budapest-Berlin Fejlődő együttműködés Eberhard Diepgen, Berlin kor­mányzó főpolgármestere és a bu­dapesti főpolgármester, Demszky Gábor szombaton Berlinben kö­zös nyilatkozatot írt alá a város­partneri kapcsolatok kiépítéséről. A nyilatkozatban leszögezik, hogy a két város megállapodást fog kötni az együttműködés, a po­litikai, a kulturális, a gazdasági és a műszaki cserék bővítéséről. Eberhard Diepgen ismét emlé­keztetett arra, hogy 1989. őszén a magyar-osztrák határnak a kelet­németek előtti megnyitásával a magyarok „verték ki az első követ a berlini falból”, s „ezt mi, berli­niek az ön népének sohasem fog­juk elfelejteni”. mit: leolttatta a villanyokat, tíz szál gyertyát kért, és meggyújtva leállíttatta azokat a műmárvány burkolatra. A gyertyafényben olyan volt a korábban tükörsimá­nak látszó padozat, akár az or­szágút. Még egy hónapig csi­szolták, mire az építész elégedett lett vele. A szálló már elkészült, ám a kút még mindig nem adott vizet, aztán a 948-ik méternél feltört az 54 Celsius fokos víz. Tóth Tamás polgármester háló­ingben szaladt megtekinteni a csodát. A gyógyvizet a legenda szerint Pólya Tibor festőművész keresz­telte el Áldásvíznek, melyet a polgármester apósára célozva Gaáldásvízre humorított a köz­nyelv. Az éttermet bérbeadták, Frankék, Westerék voltak töb­bek között a bérlői, a szálló pedig hamarosan európai hírnévre tett szert, 28 szoba és 66 férőhely volt benne. Ha a szandai réten a megyei agárversenyt tartották, már hónapokkal előre elkeltek a helyek. Emlékezetes megyebá­lokat rendeztek itt, aztán volt olyan időszak, amikor színész­nők laktak a szállodában. Lejárt fürödni Móricz Zsigmond és nem egyszer jött le vadászni Ró­zsahegyi Kálmán. A háború alatt, amikor hullottak a bombák, úgy táncolt a szálló, akár egy ha­jó a viharos tengeren. A híd rob­bantásakor az ablakok mind ki­törtek, az ajtók tokostól jöttek ki a falból. A szálló kórház lett, három­száz nő volt a lakója, orosz egészségügyiek. A drága bútoro­kat kirakták az erkélyekre, vasá­gyakat állítottak föl, de sokan a földre fektetett matracokon alud­tak. Szültek itt, operáltak, a sze­mélyzet pedig mentette, ami menthető. Elásták az ezüst ét­készleteket, amikor pedig béke lett, papírokkal beragasztgatták az ablakokat, tollakat raktak a párnákba, és tíz szobát megnyi­tottak. A Tisza Szálló 1950-ben kü­lönvált a Vendéglátó és Fürdő Vállalattól, ám a sorsában az iga­zi fordulatot az jelentette, amikor - és ez 1952. április 1-én volt - a Vendéglátóipari Reprezentatív Igazgatóság egysége lett. Nem volt könnyű az indulás. Az a vendégkör, amely a felszabadu­lás előtt látogatta, eltűnt. A kez­det kezdetén filléres ebédeket adtak, aztán az ötvenes évek tá­ján már kialakult egy állandó vendégkör. Ok voltak azok, akik elfogadták, hogy betérni csak tisztességes öltözékben lehet, és mind a személyzetnek, mind pe­dig a vendégtársaknak megadták a becsületet. Később már nem nézték jó szemmel, aki gyakorta megfordult a Tisza Szállóban: nem egy törzsvendéget kikér­deztek, miből telik neki a Tiszá­ban „dőzsölni”? Amikor az igazgató fizetése kétezer forint volt, a pincéreknek összejött a 2100-2200 forint. Az ötvenes évek árai mellett! Akkor, amikor egy leves, második fogás és sü­temény 3 forint 60 fillérbe került a Kis Tiszában, egy korsó sörért pedig 1 forint 50 fillért kellett fizetni. A szállóval szembeni fenntar­tások 1957-től oldódtak. A ven­dégkönyv Szabó Pál, Mesterházi Lajos, Déry Tibor, Tamási Áron, Ferencsik János nevét őrzi. Né­hány kínálat az 1960. május 21-i étlapról: Tejfeles sóskafőzelék 3,40, Harcsaszelet rántva 11,30, Hagymásrostélyos 12,90 - és ak­kor a mai 14 dekás húsadag he­lyett 18 dekát adtak! Az egyik törzsvendég meséli, hogy egy Mercedes árát hagyta a Tiszá­ban. Ha a kerthelyiségben meg­jelent, a cigányok tust húztak, egy mulatós hajnalon felmászott a kerti fára, oda vitte fel neki a pincér a konyakot, miközben a zenekar azt bazseválta, hogy: „Felmegy a legény a fára...” Csépe Mihály 1967-től a szál­loda igazgatója, s addig már másfél évtizedet töltött ott, mint áruforgalmi vezető. Nevével az igényességet, a személyzet fe­gyelmét, a belső rendet lehet összekapcsolni. A Hungarhotels Vállalat gondja lett a szálló üzemeltetése, ám aligha lenne igazságos, hogy a városhoz annyira kötődő léte­sítményt ő bocsássa áruba. Szol­nok egy darabjáért a privatizáci­ós összeg egy része mindenképp az önkormányzatot kell hogy il­lesse! Palágyi Béla KARÁCSONYI AKCIÓ! CHIP- ELEKTRONIK T örökszentmiklós Kossuth u. 163/a. Színes tv-k, videók, videolejátszók, műholdvevők 2000-5000 Ft árengedménnyel. UNIDEN-műholdvevő reklámáron! CHIP- ELEKTRONIK. *71425/1*

Next

/
Thumbnails
Contents