Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-02 / 283. szám

1991. DECEMBER 2. Érdekességek 13 Petrasovics Anna a pártház ostromáról, leváltásairól, a felfedett manipulációkról A botránykrónika lassan kö­tetnyire rúg: kölcsönös feljelen­tések, összetűzések, verekedé­sek, pártházi ostrom, iratrab­lás, spray-használat... A Szo­ciáldemokrata Párt hajója vi­haros vizeken sodródik, tépett árbocokkal, s talán minden ed­diginél nagyobb a veszély, hogy léket kap és elsüllyed. Petrasovics Anna kritikus napokat élt át - személye körül újra és újra magasra csapnak az indulatok . . .- Hogyan vészelte át Ón és „csapata’ ’ az elmúlt napok ese­ményeit?- Megrettentünk, és megren­dült a hitünk abban, hogy jogál­lamban élünk. A történtek sú­lyos kételyeket támasztanak bennem mint egyszerű állam­polgárban, és mint egy politikai párt legitim elnökében is ... Ki tételezte volna föl, hogy idege­nek behatolhatnak egy pártház­ba, lefogják a portást, kirakják a gondnokot, s megszállják a há­zat? Két munkatársammal az irodába kellett bezárkóznunk, és a fizikai bántalmazástól tart­va, felkészülni a védekezésre. Egy rendőr azóta is itt ül a szék­házban, mert ki tudja, mikor próbálkoznak újabb atrocitás­sal.- Gondolja, hogy meghatá­rozott célja volt az akciónak?- Igen, alighanem az ügyész­ségnek benyújtott feljelentésem pénzügyi dokumentációját akarták megszerezni.- De az elnökség néhány tag­jának beadványa nyomán a bí­róság Önt leváltotta elnöki tisz­téből.- Nem értem, miként fordul­hat elő, hogy egy kongresszus által, választmányi gyűlések ha­­tározataival megválasztott s többszörösen megerősített poli­tikai vezetőt egy független bíró­ság rekordgyorsasággal, négy nappal a pártház bevételének kí­sérlete után egyszerűen töröl a tisztéből. Meg kellett volna néz­ni, kik azok, akik a beadványt aláírták, s egyáltalán megfelel-e a párt alapszabályának. E doku­mentum szerint egyébként kongresszuson megválasztott elnököt csak a kongresszus vált­hat le. Az elnökség, ha teljes létszámban vesz részt a döntés­ben - a konkrét esetben a 17 tagból 8 volt jelen -, csak fe­gyelmi határozattal, a fegyelmi eljárás tartamára függeszthet fel. Én azonban nem tudok sem­milyen fegyelmi vizsgálatról.- Ón viszont korábban már följelentette az elnökség néhány tagját. Hajlandó volna a továb­biakban velük együttműködni?- Úgy vélem, nincs helyem olyan emberek között, akik ok­irathamisítás alapos gyanújával vádolhatok, akik igazolhatóan meghamisították a párt műkö­dési-szervezeti szabályzatát, és jogcím nélkül vettek fel pénze­ket egy nagyon szegény párttól. Az engem leváltó hét vezetősé­gi tag közül hárman szabályta­lanul vettek fel pénzeket, s kö­zülük ketten gondozták a meg­hamisított szervezeti és műkö­dési szabályzatot.- Azt mondják, Ön mögött senki nem áll. Bízik abban, hogy ilyen körülmények között a he­lyén maradhat?- Ha valóban senki nem ma­radt volna mellettem, nem tud­nám megvédeni a pártházat, nem lenne kapcsolatunk tagság­gal. Én az elnökségben marad­tam kisebbségben, de nem a párton belül. Ha nem maradha­tok a helyemen, akkor meg­szűnt létezni Magyarországon a Szociáldemokrata Párt. (széman) BESZÉLGETŐPARTNERÜNK: „MR. ANTIINFLÁCIÓ” A miniszterelnök tanácsadója a lélektan gazdasági szerepéről, az 1992-es inflációról, egy hiányzó társadalmi szerződésről Az év első felében legalább ötszáz cikk jelent meg a napila­pokban az infláció várható ala­kulásáról. Nem egy tekintélyes szakértő 40-60 százalék közötti áremelkedést jósolt 1991-re, s ezek az előrejelzések bizony kétségbeejtették annak idején a közvéleményt. Dr. Cinkotai Já­nos kormányfőtanácsos, a Mi­niszterelnöki Hivatal munka­társa akkor azon kevesek közé tartozott, aki a várható infláció mértékét szolidabbnak, „mind­össze” 35-37 százalékosnak jósolta. Az év utolsó negyedé­ben járunk, ma már tudjuk, neki lett igaza. Vajon véletlenül? Mire alapozza előrejelzéseit a miniszterelnök tanácsadója? Hogyan számítják az infláció mértékét a parlamenti irodá­ban?- Az inflációszámításban nincsenek véletlenek - kezdte a beszélgetést a szakértő. - Té­nyek, adatok ismeretében - leg­alábbis amelyek az elsődleges költségtényezőkből adódnak - viszonylagos pontossággal meg lehet mondani az infláció várható alakulását. Azok a cik­kek, amelyek az év elején olyan „borúlátóan” festették le a jö­vőt - hiába származtak komoly közgazdászok tollából -, mga­­lapozatlanok voltak, és bizo­nyos értelemben csak a hiszté­riát táplálták, a gazdaságra ne­hezedő inflációs várakozást fo­kozták.- Nem inflációt, inflációs várakozást említett...- Köztudott, hogy az inflá­ció egy részét teszik csak ki az elsődleges költségtényezők változásai - az energiahordo­zók áremelkedése, az adótéte­lek változása és így tovább -, amelyek végül is az árakban jelentkeznek. De ma már eze­ket a ténylegesen meglévő többlet költségeket sem hajlan­dó a piac minden esetben mél­tányolni. Az infláció másik ele­me nagyon nehezen számsze­rűsíthető: ez az inflációs pszi­chózisból eredő nyomás, ami­kor a még be sem következett áremelkedéseket ki-ki a maga területén már akkor megpró­bálja továbbhárítani, amikor az még nem is jelentkezett. Talán ez a legveszélyesebb eleme e gazdasági „kómák”.- A kormányszóvivői tájé­koztatóknak Ön gyakori ven­dége lett, hónapról hónapra be­számol az infláció alakulásáról. Sokak szerint Cinkotai János a kormány antiinflációs politiká­jának egyik „építőeleme”. Igaz ez?- Tudatosan vállaltam el ezt a szerepet, bár némiképp túl­zás, ahogyan a kérdést megfo­galmazza. Szerintem a pánik­keltés óriási károkat okoz, és ez ellen valakinek fel kell vennie a hasznot. Én sem ennek, sem annak a pártnak nem vagyok a tagja, mégsem értem, miért csatlakozott le az ellenzék is a hisztériakeltés mellé? Ha az infláció eléri a három­számjegyű mértéket, nincs az a kormány, amelyik megállíthat­ná a folyamatot. Ha sikerül hó­napról hónapra pontosan és hi­telesen tájékoztatni a közvéle­ményt az infláció valós mérté­kéről, akkor elejét lehet venni a pániknak. Ha ezzel az antiinflá­ciós politika „eszköze” leszek - vállalom.- A kormány jövőre 20-25 százalékos inflációt prognosz­tizál. Nem túlzottan optimista ez a jóslat?- A magam részéről megala­pozottnak tartom a 25 százalé­kos mértéket - a most bejelen­tett forintleértékeléssel együtt is. Meggyőződésem, hogy ha sikerül betartani, akkor - erről az oldalról - a gazdasági kilába­lás folyamata megindulhat. Jó volna, ha a munkaadók, a mun­kavállalók és az érdekvédelmi szervezetek végre elhinnék, hogy a kormány szándékai ko­molyak, hogy az ígéretei nem légből kapottak.- Még egy hónappal ezelőtt is azt bizonygatta a Nemzeti Bank elnöke és a pénzügy­­miniszter is, hogy a forintot nem kell leértékelni, semmi nem indokolna egy ilyen lé­pést. Ki bízik akkor a kormány igazmondásában?- A valuta leértékelését so­ha, senki nem szokta előre kife­csegni. De ha jobban megnézi a nyilatkozatokat, bennük van: ha a körülmények másként nem alakulnak. Nos, a körülmények változtak. A belföldi árak és az exportárak között nem csök­kenhet az ösztönző különbség anélkül, hogy a kedvező gazda­sági folyamatok ne forduljanak a visszájukra. A több jó érdeké­ben a kisebbik rosszat kellett választani. Nem árulok el tit­kot, ha elmondom: a jövő évi inflációsszámításokban ezzel a motani lépéssel már kalkulál­tunk ...- Térjünk vissza a korábbi gondolathoz: a kormány iránti bizalomról beszélt...- Igen. Ha ez megvolna, ak­kor talán megköthetnénk végre egy sokoldalú társadalmi szer­ződést, amely önmérsékletre szoríthatná mind a kormányza­tot, mind az áremelésben érde­kelt termelőket, mind a bér­emelésért küzdő munkaválla­lókat. Ha ez évről évre létrejön­ne, akkor reális esélyünk volna arra, hogy három év múlva ilyenkor már csak 10 százalék körüli inflációról beszéljünk. Somfai Péter (Ferenczy-Europress) A Számvevőszék a homlokát ráncolja Lenni vagy nem lenni? ... a színházi vezetők többsége is feltette magának a hamleti kérdést, amikor 1989-ben hírét vették a normatív támogatási rendszernek. S bár a finanszírozásnak ez a módja lehetetlenné teszi a színházak működését, az ország szűkös anyagi helyzetére hivatkozva - a szakma tiltako­zása ellenére mégis bevezették. Ugyanakkor - mintegy mentőövként - az Országgyűlés tör­vényt hozott, hogy a költségvetésből 300 millió forintot különítsenek el céltámogatás címén, s ebből az összegből pályázat útján részesülhesse­nek a bemutatóra készülő színházak. Az első nehéz év elteltével az Állami Szám­vevőszék megvizsgálta, milyen eredménnyel al­kalmazták a pályázati rendszert. Bár eredetileg a bemutatók támogatására szánták a milliókat, va­lójában sem pályázatról, sem predig bemutatók finanszírozásáról nem beszélhetünk. Az intéz­mények rendkívül rossz anyagi helyzete miatt gyakorlatilag a működésük fenntartását szolgál­ta ez a prénz. Ilyen helyzetben még a pályázatoktól is elte­kintett a Művelődési Minisztérium. A színházak igénybejelentése alapján egyszerűen felosztotta a 300 millió forintot mint pótlólagos állami tá­mogatást. „Szépséghibája” az akciónak, hogy amíg a törvényhozók kizárólag az akkor még tanácsi kezelésű színházak helyzetén kívántak enyhíteni, addig a művelődési tárca a közvetlen irányítása alá tartozó Nemzeti, Nép- és Rock Színház költségvetését is megtoldotta ebből a pénzből. Természetesen ezt is csak a kény­­szerűség diktálta. A tanulságot le kellett vonni. Az idei költség­­vetés már 20 százalékkal több támogatást bizto­sított a színházaknak, és jövőre újabb 20 száza­lékos emelést terveznek. Mégis: alapvető válto­zások nélkül a jövőben könnyen anyagi csődbe kerülhetnek e kulturális intézmények. Az állami mecenatúra mellett - mert kiderült, hogy ez nél­külözhetetlen - bizonyos terheket az önkormány­zatoknak is vállalniuk kell. Sőt, az új finanszíro­zási konceptció szerint magukat a színházakat is érdekeltté fogják tenni a bevételek növelésében. A következő évi támogatás elbírálásánál súlyo­zottan méltányolják majd az ilyen irányú erőfe­szítéseket. A most kidolgozott és jövőre bevezetendő rendszer - a hírek szerint - a szakma és a kor­mányzat közösen kialakított álláspontját tükrözi. Reméljük, nem valamiféle görbe tükörben. (Domi Zsuzsa) Az ősembernek nem kellett tolmács A környezet fejlesztette ki az ötezer nyelvet A különböző nyelvek akkor fejlődtek ki, amikor az ősember elhagyta Afrikát, és más konti­nensekre vándorolt. Az új kör­nyezetben számára addig isme­retlen állatokkal, növényekkel találkozott, más életformát ala­kított ki, melyhez alkalmazko­dott a beszéd is - erre a követ­keztetésre jutottak a nyelvé­szek, őstörténészek, régészek, anatómiai szakértők és geneti­kusok, akik azt vizsgálták, ho­gyan alakult ki mára ötezerre tehető, különféle nyelv. Jeffrey Laitman, a New York-i orvosi főiskola anató­miaprofesszora szerint az Aust­­ralopithecusnak például - aki az afrikai szavannákon élt 2-4 millió évvel ezelőtt - hasonló volt a hangképző szerve, mint a csimpánznak. Nagyon jól elbe­szélgetett a barátaival, de ma­gánhangzót nem volt képres ki­ejteni. Míg az anatómiai szak­értők elődeink képességét mér­ték fel, a nyelvészek ahhoz tud­tak nagy segítséget nyújtani, hogy elemezték az egyes nyelvcsoportok sajátosságait. A német nyelv például indoeu­rópai eredetű. É főnyelv visz­­szavezethető a sokkal korábbi nyelvekre, amelyekből többek között az afro-ázsiai nyelvek is származnak. Colin Refrew, cambridge-i őstörténész szerint a nyelvek kialakulása a mezőgazdaság fejlődésével függ össze, amely a földközi-tengeri Kréta szige­tén kezdődött el, mintegy hat­ezer évvel ezelőtt. Ettől kezdve egyre több, korábban vadászat­tal és gyűjtögetéssel foglalkozó áttért a mezőgazdaságra - így tettek például a baszkok és et­ruszkok -, nyelvük gazdagabbá vált az új technika, munkaesz­közök, termékek jóvoltából. Amikor időszámításunk előtt 3 ezer évvel a mezőgazdaság Skandináviában is kezdett teret hódítani, az ottaniak nyelve nemigen hasonlított az akkori görögökére, s ugyanígy a többi Peloponnészosz-félszigeten élő nyelvére sem. Joseph Greenberg, a califor­­niai Stanford Egyetem pro­fesszora a nagy nyelvcsaládok­ba tartozókat hasonlította ösz­­sze. A fej, a szem, az orr, fül, a száj és a fogak jellegzetességei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a spanyol baszkok, a kínaiak és az észak-amerikai indiánok évezredekkel ezelőtt egy nyelvet beszéltek. Más ge­netikusok - akik az észak-ame­rikai indiánok fogait vizsgálták - alátámasztották Greenberg el­méletét. A Stanford Egyetem geneti­kusai a fogak és más testrész­maradványok segítségével to­vább igyekeznek rekonstruálni 42 nyelvcsoport kialakulásá­nak történetét. Lucas Cavalli- Sforza, a kutatócsoport vezető­je szerint a törzsek genetikai és nyelvi szétválása egy időben történt. Az afrikai ősember nyelvéből - vagyis az emberi­ség akkori egyetlen nyelvéből - a többi nyelv mintegy 100 ezer évvel ezelőtt kezdett kifejlődni. Elkészült az autóleltár Környezetvédők, figyelem: las­san, de biztosan gyarapodik a hazai gépjárműpark, s a „lábbusszal” já­rókkal szemben hovatovább a két vagy több keréken közlekedők ke­rülnek túlsúlyba. Ez olvasható ki a hazai rendszámú járműállományról készült felmérés adataiból, amelyek szerint ez év elején összesen 2 mil­lió 386 ezer motoros személy- vagy teherszállító eszköz járta az utakat. Az elsöprő többséget termé­szetesen a személyautók képvise­lik: számuk 1 millió 944.553 volt. (A „leltározás” óta alighanem a kétmilliomodik is bekapcsolódott a forgalomba.) A további sorrend: teherautó - 208.289, motorkerék­pár - 168.817, vontató - 38.397, autóbusz 26.121. A szakemberek mindehhez hozzáteszik, hogy az elmúlt évek­ben dinamikusan emelkedett az átmenő forgalom; napjainkban pedig - a jugoszláviai események miatt - szinte a teljes nyugat-déli tranzitforgalom hazánkon át bo­nyolódik le. így a csaknem két és fél milliós honi motoros gépjármű mellett szinte ugyanannyi külföl­di személyautó, tehergépkocsi, kamion és busz veszi igénybe az egyébként igencsak megviselt ha­zai úthálózatot. A motorizáció növekedési tempójával nehezen, sőt egyálta­lán nem tud lépést tartani az út­építés. A közlekedési tárca keze­lésében levő 29.741 kilométernyi közútból mindössze 267 kilomé­ter hosszúságú az autópálya, 82 kilométer az autóút és 1.888 kilo­méter az elsőrendű főút. T. Gy. Almaink asszonya Befellegzett az „elöl deszka, hátul léc” típusnak Milyen az álom­­nö? Szép és szexi, aj­kai teltek, mint Kim Basingeré, szeme nagy és csillogó, mint Julia Robertsé, orra fitos, mint Cla­udia Schijferé, a La­gerfeld divatbiroda­lom legjobban fize­tettfotómodelljéé. Telt, érzéki ajkak, óriási szemek, pisze orr - ha mindezt összerakjuk, a ’60- as évek legnagyobb filmsztárja és szex­szimbóluma, Bri­gitte Bardot arca je­lenik meg a szemünk előtt. A hatvanas évek, íme, nemcsak a divatban jelennek meg újra a tupíro­­zott frizurák, tussal kihúzott szemhéjak és a pop-art ruhák képében, hanem a nőidálról alkotott képünket is befolyá­solják. Befellegzett - legalábbis egy időre - az „elöl deszka, há­tul léc" típusú nők­nek. A ’90-es évek ideálja a határozott, sportos nő, aki azért rendelkezik itt-ott domborulatokkal is. Az igazán szexi, az igazán hódító nő ha­ja hosszú, lágy, női­es, ajka vastag, érzé­ki, de már nem az a butácska szöszi, akit Marilyn Monroe tes­tesített meg, hanem okos, öntudatos és karrierre vágyik. Aki mindenáron hasonlítani akar napjaink filmsztár­jaira, apróbb-na­­gyobb beavatkozá­sokkal el is érheti célját, feltéve, hogy elég pénzzel rendel­kezik. A száj megna­­gyobbítása kolla­géninjekciókkal tör­ténik. Ha telt ajkak­kal óhajtjuk elcsábí­tani a kiszemelt fér­fit, Amerikában 5- 800 dollárunkba, N érne t országban 1000-3000 már­kánkba kerül. Az orrszépítészet komolyabb beavat­kozás, igazi műtét. Az egyórás operáció ára 5000 és 7000 márka között mozog. A szemkörnyék ránctalanítása sok nő problémája, és nemcsak 40 éven túl. Sok huszonévesnek is kialakulnak már az apró ráncai, ami lehet alkati tényező és a helytelen élet­mód, éjszakázás, do­hányzás következ­ménye egyaránt. A ránctalanító krémek használata, a masszázs, az ionto­­forézis néha hatá­sos, legalábbis a ráncok elményülését késlelteti, de a már kialakultakat nem tudja megszüntetni. A legújabb koz­­metológiai eljárás szerint a ráncokba apró tűkkel kolla­gént injekcióznak, mely feltölti a mélye­déseket. A módszer fél óráig tart. Fájda­lommentes, és 2000 márkát kell fizetni érte. Az eredmény: tíz évet fiatalodunk! Piros Christa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents