Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-09 / 264. szám
1991. NOVEMBER 9. Azt beszélik Jásztelken 11 r------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------n A polgármester asszony Mitől beteg a falu? Kisbakonyi Zoltánnénak hívják, illetlenül megkérdem, hány éves, azt mondja, harminc. Tiszafüreden született, tíz éve él a községben, amióta férjhez ment. Előbb Jászberényben dolgozott könyvelőként, aztán szült egy kisfiút és egy kislányt, öt és fél évig volt velük gyesen.- Közben 85-ben - tér rá a „politikai pályafutására” - a tanácsi választásokon, amikor kettős jelölés volt, az én körzetemben az egyik jelölt voltam, és legnagyobb meglepődésemre engem választottak meg tanácstagnak. Előtte a KISZ- ben tevékenykedtem, mindig szerettem a közéletet. Nyolcvannyolcban, amikor az elöljárónk lemondott, szóba jött, hogy esetleg elvállalnám-e társadalmi megbízatásként ezt a tisztet, elvállaltam . . . Nem tetszett a közös tanács, követtük az új irányzatokat, szókimondónk voltunk, a szétváláskor engem jelöltek a tanácselnöki posztra. Elvállaltam, abban bízva, hogy az önkormányzati választásokig erőt gyűjtünk, bizonyítani tudunk, és talán megválasztanak polgármesternek. Ez nagy örömömre sikerült is, az öt jelölt közül én egyedül kaptam a szavazatok 52 százalékát.- Valamelyik párt támogatta? ' V___________________- Függetlenként indultam, most sem vagyok tagja egyik pártnak sem, én azt hiszem, mindenkit kell képviselnem politikai hovatartozástól függetlenül, fiatalt és időset, kisebbségit és többségit egyaránt. Az a magánügyem, hogy melyikkel értek inkább egyet, egyébként legközelebb a Fidesz áll hozzám, biztos a koromnál fogva is, meg a szókimondásuk miatt is.- Milyen elképzelésekkel látott a polgármesteri munkához?^- Úgy gondoltam, a községben azokat a fejlesztéseket kell előtérbe hozni, amelyek a legalapvetőbbek. Sajnos, elég elavultak a járdáink, útjaink, a vízvezetékünk. Pénzünk nagy beruházásokra nem volt, a tornateremről is lemondtunk, egyedül nekünk nincs iskolai tornatermünk a Jászságban. Erre csak akkor kerülhet sor, ha az előbbiek rendben lesznek. Tudom, hogy egy iskolai tornaterem nem luxus, de nem létfontosságú, és húszmilliós beruházásra egy harmincmilliós költségvetéssel nem lehet belevágni. Kialakítottunk egyébként a volt pártházból egy tornaszobát, de az biztos, hogy ez a sportolási igényeket nem fogja kielégíteni... Nem titkolt vágyam, hogy Jászberény kertvárosa legyünk, Berénynek nincs is most egy igazi üdülőkörzete. Talán sokak számára kedvező lenne, ha ide kitelepülhetnének, mert olcsóbban lehet lakásokat, telkeket vásárolni. A hétvégén néztük meg a Régió-Inveszt munkatársaival a pusztamizsei holtágat, ahol a horgászok tanyáznak, ott egy három hektáros zártkerti rész az önkormányzat tulajdona egy nagyon szép erdővel, amit jelen pillanatban senki sem használ. Olyan ötletet kaptunk tőlük, hogy ezt akár egy pihenőcentrummá is ki lehetne alakítani kempinggel... Itt a lehetőség, biztos, hogy nem fogjuk enynyiben hagyni, talán sikerül találnunk hozzá egy vállalkozót. __________________________/ nem tapasztalunk. Többen nincsenek hozzászokva a rendszeres étkezéshez, részben pedig a nagycsaládosoknál tapasztaljuk azt, hogy a megfelelő napi összeg nem áll rendelkezésre. Amit tudunk, a szociális körülményeiket illetően segítünk a helyzetükön. A polgármesteri hivatalban és egyéb helyeken eljárunk, hogy részben rendeződjenek a szociális viszonyaik. A védőnőnek köszönhetően, aki rendszeresen kijár a cigánytelepre, felvilágosítást, megelőző munkát végez, idejében orvoshoz irányítja a rászorulókat, járványos betegség vagy különösebb gond nem fordult elő a meglévő viszonyok dacára. Az Egészség Házában éppen a Sabin-cseppeket kapják a gyerekek Tuzáné Farkas Katalin védőnőtől, már az ötvenhetediknél tart. A körzeti orvos, dr. Gazdag Antal is jnég a rendelőben van, bár a mai itteni munkája az óra szerint véget ért. Akkor hát beszélgethetünk.-r Milyen betegségekben szenved a község? Hogyan látja innen, az orvosi rendelőből?- Zömmel ízületi bántalmak, szív- és érrendszeri megbetegedések, gyomor- és bélrendszeri megbetegedések fordulnak elő. Elég sok a beteg, napi 40-50 beteget vizsgálok meg.- Hallottam, gyakran jár ki betegekhez a lakhelyükre is. Mit tapasztal, milyen körülmények között élnek az emberek?- A lakosság egy része, az a bizonyos réteg, akik rossz körülmények között élnek, hát ott az egészségügyi kultúra eléggé elmaradott. Rossz lakásviszonyok, az életvitel nem megfelelő, a táplálkozás, az italozás, a dohányzás, ezek a jellemzőek. A higiéniai szempontok is eléggé elmaradottak, hiányosak. A vízvezetékrendszer nincs kiépítve azon a területen, illetve az utcában van, de a lakásokban nincs, és a lakásviszonyok eléggé elmaradottak. Sok a nagy létszámú család, és ez magával hozza az egyéb rossz szociális körülményeket, gondokat, mert nincs megfelelő megélhetésük, a létfenntartásuk nem kielégítő.- A betegségek megelőzése érdekében mire kell figyelmeztetnie a helybélieket?- A lakosság egy része túltáplált, azoknál a zsír- és a szénhidrátfogyasztás csökkentése a kívánatos, a többieknél a megfelelő kalóriadúsabb, vitamindúsabb étrend és a rendszeres táplálkozás, amit a lakosság egy részénél A főútról nézve a települést, fel sem vetődött bennem ez a kérdés, de még a sáros mellékutakon, a cigánytelepen sem. A polgármesteri hivatalban hallottam a helységet jobban ismerők egyikétől, hogy a jászteleki em-' bér nem tudja úgy követni az újat, mint a többi jász, hogy előbb mindig mindenre azt mondják: ez minek kell, kinek kell? És hogy állítólag mindig utoljára lépnek, és mindig elzárkózva a többiektől. A közel 1800 itt élőt talán egy kicsit bénítja is Jászberény közelsége, vagy az Alattyánnal 11 évig tartó „társközségség” tette kényelmessé? Mindenesetre - bármit mondjanak is - az 1989-es önállósodástól kezdve mozdulhattak volna, mint ahogy mozdultak is, ez lassacskán kiderül. Büszkélkedhetnek a korrszerű egészségházzal, amelyet már önállóan fejeztek be. A közétkeztetést (gyerekekét és idősekét) is az önállósodás után sikerült kielégítően megoldani, amikor is ezt a helyi termelőszövetkezet vette át. Nagy eredményként emlegetik (és ezt napjainkban bizonyára becsülni kell), hogy az önkormányzatnak még nem kellett azt fontolgatnia, hogy valamelyik intézményét (iskola, óvoda, művelődési ház, községi könyvtár stb.) be kellene zárnia. Szintén a „szétváláskor’ ’ kezdték el a községi vízmű korszerűsítését, rekonstrukcióját, részben be is fejezték, ám ebben van üröm is. A régi, egykutas rendszernél félő volt, hogy csúcsidőben esetleg csődöt mond, fúrtak hát még egy kutat, a száz köbméteres víztározó is elkészült, a víztoronyra való rákötéssel azonban várni kell, mert időközben derült ki (?), hogy túl magas a kút vastartalma, s így most vastalanító berendezésre pályáznak. Látványosság? Ott a szép pusztamizsei holtág, de nincs kihasználva. Van katolikus templom (műemlék jellegű), ám nincs hozzá „saját plébános”, Jászjákóhalmáról jár át az ottani gondozni a jászteleki lelkeket. Saját piacnak lenne hely, de a helybéli asszonyokat nem sikerül meggyőzni, hogy itt áruljanak, inkább behordják a portékát Berénybe, és a helybéli vásárló megy utánuk fölöslegesen. Dologra fogható munkaerő van, de a munkalehetőség nagyon kevés, a téeszen kívül csak egy körülbelül tucatnyi embert foglalkoztató fröccsöntő vállalkozó van, a régi asztalosműhely bezárt. Viszonylag sok a munkanélküli, de közhasznú munkán mindössze hármat tudnak foglalkoztatni, ennyi a „kiosztott” keret. A húsz férőhelyes idősek klubját ennél kevesebben veszik igénybe, az idősek inkább a házi szociális gondozásnak örvendenének, viszont főállású szociális gondozó nincs ... Sorolhatnám. Csak még egyet az aktuális gondok és furcsaságok közül: a téeszben sok cukorrépa termett, amit most azért szednek kézzel, hogy ne faggyon a földbe. (A kérdésre és általában a téesz ügyére egy későbbi lapszámunkban térünk ki, mert az egy nagyobb misét is megér.) A község lakóinak 18 százaléka cigány. Ok a nagycsaládosak. A magyaroknál - mint többen is hangsúlyozták - az elöregedés a jellemző. Megeszi-e Jászberény a hét kilométerre lévő Jászteleket, vagy ha későn is, de nem utoljára, tesznek-e valamit községükért ezek a jászok? Utolsó a Jászságban? ( Vécépapírból telefon A falu jegyzője, Ivanics Ferencné szerint fontos feladat a telefonhálózat fejlesztése, mert nagyon kevés telefonvonal van a községben, és mind „ilyen tekerős”, és csak négy óráig működik ...- A Műszertechnika Rt. és a jászsági önkormányzatok hozták létre az alapítványt - mondja Ivanicsné -, a Jászság telefonhálózatának bővítésére. Az alaptőkébe 370.000 forinttal kellett nekünk is beszállni, ez külön nem volt betervezve, de hát elég takarékosan gazdálkodtunk, és a megtakarításokból tudtunk fizetni.- Hol lehet még takarékoskodni?- Kértük az intézményvezetőket, hogy csak a legszükségesebb kiadásokra fordítsanak, gondolok itt a fogyóeszközök vásárlására, a mosószerekre, a vécépapírra . . ., szóval mindenben tudtunk megtakarítani. A karbantartások és a felújítások közül mindig csak a legszükségesebbeket végeztettük el, tehát soha nem léptünk bele nagy dolgokba. És vannak olyan feladatok, amelyeket beterveztünk, de nem realizálódtak, így feladatelmaradás miatt is van pénzmegtakarításunk, a költségvetési összegen belül tudunk átcsoportosítani.- Kik igényeltek telefont? ' \- Még senki, ezután fogjuk felmérni az igényeket. Talán majd a fiatal házasok és a vállalkozók.- Vállalkozók? Tudtommal csak egy van a községben.- Igen, egy olyan, aki másokat is foglalkoztat. De van egy ételbáros, egy élelmiszer-üzletes és egy, aki palackozott italokat árul. Szóval, ilyen nem sok van ... És talán olyan sincs sok, akinek egyáltalán kell a telefon, vagy aki ki tudja fizetni a bekötéshez szükséges 15.000 forintot. Félreértés ne essék, tudom én, hogy a telefon egy szükséges rossz mai világunkban, de ha az itteni jász ember nehezen szokja az újat, nem kellett volna előbb felmérni az igényeket? _____________________________J Az oldalt írta: Molnár H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán F9y»f.dn i'A ZÖ’Äi .. jv i ló'
