Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-07 / 262. szám

1991. NOVEMBER 7. Körkép Továbbra is hitelképesek vagyunk Jövőre már csak 2,5 milliárd dollár kell a törlesztésekhez A közelmúltban Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke nyilatkozott arról, hogy a nemzetközi pénzpiacok sokkal pozitívabban ítélik meg Magyarország hitelképességét, mint egyes befektetési tanácso­kat nyújtó neves nemzetközi szaklapok, illetve tanácsadó cé­gek. A pénzpiacok ítélete sokkal fontosabb számunkra - mondotta az MNB elnöke. - Habár az adós országok hitelképességét rang­soroló listákon a 40. hely körüli besorolás sem rossz osztályzat, azért meg kell mondanom: min­dig is jobban fogok örülni annak, ha a pénzpiaci megítélésünk jobb az ilyen listákon elfoglalt he­lyünknél. Az Euromoney legutóbb köz­zétett országkockázati rangsorán Magyarország 4 hellyel vissza­esett, a 40. helyről a 44.-re került. Az Institutional Investor listáján a hitelképesség szempontjából Magyarország 41.-ről a 42.-re csúszott vissza. Surányi György elmondotta, hogy Magyarország az elmúlt években mindvégig ott volt a magánpénzpiacokon, az idén mintegy 1 milliárd dollár érték­ben bocsátott ki az ország köt­vényt. A kötvények forgalomba hozatalának feltételei nem rom­lottak, hanem folyamatosan ja­vulnak, és ezek a feltételek lé­nyegesen jobbak, mint amilye­nekkel Csehszlovákia, illetve Törökország meg tud jelenni a piacon. Mindkét országot, mind­két listán megelőzi Magyaror­szág. Folyamatosan nő a Ma­gyarország által kibocsátott köt­vények lejárati ideje is, így a Ma­gyar Nemzeti Banknál most már olyan kötvény kibocsátásán gon­dolkodnak, amelynek lejárata húsz év lesz. Egyébként Magyarországnak ebben az évben az előre jósoltnál kevesebb külföldi hitelre volt szüksége a fizetőképesség fenn­tartásához. Eredetileg úgy szá­moltak, hogy 1,2 milliárd dollár lesz a folyó fizetési mérleghiány. Ehelyett valószínűleg egyensú­lyi mérlege lesz az országnak. Mivel a folyó fizetési mérleg­ben nem gyűlt össze a várt hiány, így a külföldi kölcsönök egy ré­szét a devizatartalékok növelésé­re lehetett fordítani. Míg a múlt esztendőben a devizatartalékok 1,1 milliárd dollárra süllyedtek, addig az idén az év közepén meghaladták a 2 milliárd dollárt, s várhatóan az év végére megkö­zelítik a 3 milliárd dollárt. Jövőre az országnak 2,5-2,7 milliárd dollár értékű külföldi hi­telre van szüksége. Ebből 2,1 -2,2 milliárd dollár kölcsön kell a le­járó hitelek törlesztéséhez. A hi­telszükséglet nagyobbik részét fedezik azok, a már szerződés alapján szabályozott kölcsönök, amelyekhez Magyaroroszág a Nemzetközi Valutaalaptól, a Vi­lágbanktól, a japán Export-Im­port Banktól, az Európai Beruhá­zási Banktól kap. így az MNB- nek a magánpénzpiacokon csu­pán 1-1,5 milliárd dollárnak megfelelő hitelt kell felvennie. Ezekhez a kölcsönökhöz a jegy­bank valószínűleg nagyobbrészt kötvénykibocsátással jut majd hozzá. P. P. Miért aggódik a miniszter? Az ott élőké maradjon a föld! A kárpótlási törvényről soro­zatot láthatnak a nézők hajnalon­­ta a Falutévében. A meghosszab­bított beadási határidő is jelzi: még sokakat érint a téma, amely­hez ezúttal dr. Gergácz Elemér földművelésügyi miniszter szól hozzá.- Most november eleje van. Még van néhány hetünk a kár­pótlási igények benyújtásáig. Aggódva figyelem az igények­nek az alakulását. Az én javas­latom, fogalmazhatok úgy is: ké­résem az lenne - elsősorban a falun élő emberekhez -, hogy ve­gyék a legkomolyabban ezt az egyszeri alkalmat! Most van arra lehetőség, hogy - a törvények nyújtotta kereteken belül - egy viszonylag igazságos tulajdon­­rendezést tudjunk végrehajtani, tehát figyeljenek erre az esélyre, saját maguk, gyermekeik, uno­káik érekében!- Az Ön szavaiból aggódást ér­zek ...- Igen. Én nagyon félek, hogy ez a lélekbe bemart, vagy kívül­ről besulykolt közömbösség ab­ban az irányba hat majd, hogy az emberek egy része másfél-két év múlva minket fog hibáztatni. Meg azokat, akik nem informál­ták őket kellőképpen, nem adtak olyan ismeretanyagot, amely megakadályozta volna őket ab­ban, hogy kiengedjék a kezükből azt a termőföldet, amely jogosan az övék! Meggyőződésem, hogy a termőföldnek az értéke mindig meglesz! Ha semmi másssal nem számolok, csak azzal, hogy né­hány év múlva a most érvényesí­tett kárpótlási jegyek értéke megsokszorozódik, már akkor látható, hogy ebben nem lehet tévedés.- Ennyire biztos Ön ebben?- Biztos vagyok, hiszen jóma­gam is vidéken, Nyugat-Dunán­­túlon éltem, élek. Elképzelhető, hogy 90 kilométerrel arrébb, Ausztriában a termőföld sok ezerszer többet ér, mint nálunk?- Most a vidéki emberek a ke­zükben érezhetik sorsukat...- Ezek az emberek akarnak és tudnak is dolgozni. Szövetkezeti formában vagy egyéni gazda­ként ők fognak a jövőben is dol­gozni a földeken, és ők fogják az országnak az élelmiszer- és ta­karmányszükségletét megter­melni. Én nagyon bízom abban, hogy az exportot is legalább a jelenlegi szinten ugyancsak biz­tosítani tudják majd. És itt az ag­gódásom gyökere: nem másnak akarjuk adni a termőföldet, ha­nem nekik! (MTI) Pénz, money, das Geld Csőd vagy válság a szakképzésben? Dr. Szűcs Pál, a Munkaügyi Minisztérium szakképzési fő­osztályának vezetője tette fel a címben érzékelhető kérdést ön­magának, amikor felszólalt a legutóbbi megyegyűlésen, majd azonnal válaszolt is. Csőd nem lehet - mondja, mert végül is a szakképzés él és léte­zik, viszont kétségkívül tény, hogy mély válságban van. Csak Szolnokon 650-800 gyakorló­­hely szűnik meg, amelyek felvá­sárlásához 26,5 millió forint kel­lene. A megyében hasonló a helyzet. Sőt ha részletesebben megnézzük az adatokat, láthat­juk, hogy a veszély még na­gyobb. A szolnoki Baross Gábor és a 633-as Számú Petőfi Sándor Szakközép- és Szakmunkáskép­ző Intézményekben 614 tanuló helye van veszélyben faipari, építőipari, csővezeték-szerelő szakmában. A veszély elkerülé­séhez csak nekik 26,5 millió fo­rint kellene. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépisko­la és Szakmunkásképző Intézet­ben a gyakorlóhelyek harmada megszűnt az év elejéig, de kriti­kus a sorsa további 110 cukrász tanulónak is. Összesen a gondok mintegy 717 tanulót érintenek itt - tudjuk meg a városi önkor­mányzat oktatási bizottságának vezetőjétől, Kovács Líbortól. A megoldás több mint 15 millió fo­rintot igenyel. A helyzetképet a ruhaipari szakmával egészíthet­jük ki, ahol 40 tanuló gyakorlati helyének biztosítása 4,2 millió forintot igényelne. A városnak erre pénze nincs. Honnan is len­ne, hiszen erre központi pénze­ket nem kapnak. Igaz, van egy konstrukció, mely szerint a köz­ponti szakképzési alapból ilyen célra igényelhető kamatmentes hitel. A javaslat szerint öt évre Szolnok esetében fel kellene venni 30 millió ilyen hitelt, a ma­radékot átcsoportosítással lehet­ne biztosítani. Mindez „csupán” azért, hogy egyáltalán a tanulók tanulói jogviszonyát fenn lehes­sen tartani. Bármily nemes a cél, nem vehetjük biztosra a megol­dást. Szolnok gondját növeli, hogy a kapacitások több mint 40 szá­zaléka található itt, ha a megye egészéből indulunk ki. A mara­dék sem azt jelenti, hogy a me­gyei önkormányzat rendelkezik vele, habár az önkormányzati törvény a megye kötelességévé teszi a középfokú oktatás bizto­sítását. Ténylegesen csak három intézmény van megyei fenntar­tásban. Szolnok tehermentesíté­se, meg a képzés egészségesebb szerkezete is azt kívánja, hogy decentralizálják a szakképzést. A tehermentnesítés a megye ré­széről a kollégiumi helyekre is vonatkozik, minthogy az egyéb­ként is alacsony ellátási szint Szolnokon tovább romlik. Az együttműködés fontos a felnőtt­­képzési centrum kialakításában is. Felvetődött az eddig kevésbé hangsúlyozott együttműködési forma, a térségi együttműködé­sé. S hogy mennyire aktuális en­nek hangsúlyozása, jelzi az a tény is, hogy a létszámleépítések alapvetően az anyagi ágazatokat érintik, s ezen belül is a legna­gyobb mértékben az ipari mun­kahelyeket. A korábbi évekhez képest erőteljes létszámleadó ágazat lett a mezőgazdaság is, ahol mind alaptevékenységben, mind a melléküzemágakban csökken a foglalkoztatottak szá­ma. Kapacitáskihasználatlanság miatt az építőipar és az építő­anyag-ipar válsága tovább mé­lyült. Nem véletlen tehát az, hogy mely szakképzési területek kerültek veszélybe. A probléma megoldására a szakemberek is csak hosszú távú javaslatokat tudnak produkálni, legalábbis ha a sikerből indulunk ki. Egyelőre azzal kell számolni, hogy a gondokat görgetjük ma­gunk előtt. A gyakorlati oktatást végző vállalatok nagy része ki­vonul a szakképzésből, az állami irányítás az eddigi módszerek­kel már nem, a piaci érdekeken alapuló döntési mechanizmus még nem képes megteremteni a gazdaság és a szakképzés össz­hangját. A munkáltatók többsé­génél a gazdálkodás és a foglal­koztatás bizonytalansága együt­tesen jelentkezik. Az előrelátás hiánya tapasztalható a munka­erőigények alakulásánál már rö­vid távon is. Ez, mint láttuk, a tanulóképzésre is rányomja a bé­lyegét. A jelenlegi helyzetben a költséges tanulóképzés a mun­káltatóknak nem befektetés. Az egyéni vállalkozók sem tódul­nak még erre a területre, habár hosszú távon nyilván nekik fő szerepet kell kapniuk. A helyzet természetesen szo­ros összefüggésben van a gazda­ság általános állapotával meg a terület tehetetlenségi ,,nyomaté - kával”. Azzal tehát, hogy ma Magyarországon nem lehet pon­tosan megfogalmazni: mire ké­pezzünk. Ha két-három év múl­va meg tudjuk mondani, az újon­nan kibocsátott szakemberekig újabb két-három év telik el a do­log természetéből következően. Addig csak tűzoltásról lehet szó. A helyzetet ismerve, ez megint az önkormányzatok nyakába szakad. Füle István Robert Maxwell különös élete és halála Robert Maxwell nem egyszer büszkén mesélte, hogy távolról sem volt született milliomos: koldusszegény, csehországi zsi­dó família fiaként egyetlen szo­bában élt a népes családdal. A sanyarú sorból, a németek elől Angliába menekült, s onnan fu­totta be meredek ívű, drámaian befejeződött pályáját. Együtt gyermekeinkért Rohanó világ. Megélhetési gondok. Munkanélküliség. Hatásuk elsősorban a fiatalokat érinti, és ők azok, akik legkevésbé készül­tek fel a kivédésükre. Sajnos sok esetben csak akkor vesszük észre, hogy gyermekeink bajban vannak, amikor már késő, és a gondok nem oldhatók meg családi keretek között. Ilyenkor intézményes úton lehet segítséget adni, ahogy például a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház Serdülő és Ifjúsági Pszichiátriai Részlege teszi. Az oda bekerülők mentálhigiénés gondozása nem szorul kizá­rólag a benttartózkodás idejére. Azonban ez idő alatt is, a szakem­berek segítségével, a fiatalok feldolgozhatják újratermelődő prob­lémáikat, tanácsokat és mintákat kaphatnak életvitelük normali­zálásához. A munka legnehezebb része talán az utógondozás, amely tovább segít abban, hogy a gyerekek megtartsák lelkierejüket, és megőriz­hessék helyüket az emberek között. Ebbe illeszkedik bele az úgynevezett ifjúsági klub, amely adományokból működik. A klub célja nem a konkrét betegrendelés, hanem személyiségfejlesztő módszerekkel jobb szabályozás, szociális beilleszkedőképesség kialakításának segítése. A foglalkozásokra elhozhatják barátaikat vagy hasonló gondok­kal küzdő ismerőseiket is a gondozottak, így az ő utókezelésük kapcsán megelőző tevékenységet is vállalnak. Az összeg, amiből gazdálkodnak, nem túl nagy, évente mintegy 2-300 ezer forint, de ezt a pénzt az egészségügy számára, amely, mint tudjuk, állami költségvetésből él, nem könnyű előteremteni. Az osztály ezért kéréssel fordul a vállalkozókhoz, vállalatokhoz, üzemekhez és embertársakhoz anyagi segítségért. Az „Egészségünkért Alapítvány” számlaszáma MKB RT 454- 11492-7007, amelyen fel kell tüntetni, hogy a Serdülőrészleg javára. Híres hajók másolatai. Az 1492-ben Amerikát felfedező Kolumbusz Kristóf három hajójának, a La Pintának, a La Santa Mariának és a La Ninának hű másolatai elhagyják Huelva kikötőjét, hogy felelevenítsék Kolumbusz ötszáz évvel ezelőtti útját. (MTI) Maxwell szegény származása mellett azt is szívesen emlegette, hogy még középiskolát sem vég­zett, de kiváló intellektusát már a háború alatt a brit hadsereg hír­szerzésénél hasznosította. Azt követően pedig az üzleti világ­ban, elsősorban a sajtóban, amelynek az angol nyelvterüle­ten - az ausztrál Rupert Murdoch mellett - egyik, ha nem is tisztelt, de elismert fejedelme lett. Míg adott esetben, „díszként” meg­vásárolt, alapított minőségi (és ráfizetés) lapokat is, mint példá­ul a londoni The European, első­sorban a nagy példányszámú, így nagy hasznú bulvársajtó ér­dekelte: szexszel, bűnügyekkel és egyéb „szenzációkkal” szol­gáló, milliós példányszámú ang­liai újságjai, a Mirror-lapok óri­ási hasznot - s nem csekély gaz­dasági és politikai befolyást hoz­tak tulajdonosának. Maxwell az­után világszerte adott-vett lapo­kat, folyóiratokat, sajtóvállalato­kat, kiadókat - néhány újságot újabban Kelet-Európábán is. Legutóbbi nagy szerzeménye a nagy múltú New York-i bulvár­lap, a Daily News volt, amelytől tulajdonosainak az alkalmazot­tak hosszú sztrájkja miatt kellett megválniok. Maxwell a sztráj­kolok megmentését ígérve meg­vette a lapot - azután részben sikeresen megvalósította azokat a könyörtelen takarékossági in­tézkedéseket, amelyek ellen a korábbi sztrájk irányult. Maxwell gyakran vakmerő, s még munkatársai számára is át­tekinthetetlen üzleti műveletei következtében újabban mind sú­lyosabb gondok jelentkeztek, milliárdos adósságainak rende­zésére a sajtómágnás újabb el­adásokra kényszerült. E számára szokatlan gondok állhatnak egy esetleges öngyilkossága mögött. A másik ok Seymour Hersh, az ismert amerikai újságíró minap megjelent könyve lehet. A nagy feltűnést keltett kötetben a Puli­­tzer-díjas szerző azt írta, hogy Maxwell kapcsolatban állt a Mo­­szad, az izraeli titkosszolgálat vezetésével, s mind neki, mind az egyik tulajdonában lévő Mir­­ror-lapnak szerepe volt a Vanu­­nu-ügyben. Mordehaj Vanunu izraeli technikus volt, aki a szi­gorúan titkos izraeli atomfegy­verprogramban dolgozott, majd Londonban eladta ismereteit. Mint Hersh az izraeli tit­kosszolgálat egy volt munkatár­sára és más tanúkra hivatkozva írta, a Mirror egy szerkesztője - Maxwell utasítására - valótlant állítva próbálta lejáratni Vanu­­nut, sikertelenül. Amikor azután a konkurens Sunday Times kö­zölte Vanunu leleplezéseit, a Mirror-ember megsúgta az áruló rejtekhelyét Izraelnek. A Mo­­szad Vanunut Rómába csalta, onnan titokban Izraelbe szállí­tották, s ott elítélték. Maxwell és a Mirror-lapok cá­folták Hersh állításait, és rágal­mazásért beperelték. A főszerep­­lő szerkesztőt mindenesetre Maxwell (hazudozása miatt) a múlt héten elbocsátotta. Seymour Hersh, aki három évig dolgozott a Vanunu—Max­­well-üggyel is foglalkozó köny­vén, kijelentette az MTI wa­shingtoni tudósítójának: nem hi­szi, hogy a rágalmazási perekre sor kerülne, hiszen Maxwell is tudja, mi az igazság. Most, a saj­tófejedelem drámai halálával az ügy rejtélyesebb, mint valaha. H. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents