Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-06 / 261. szám
4 1991. NOVEMBER 6. Nyílt tér A BETEG IS, AZ ORVOS IS JÓL JÁRNA Ajánlás egy új egészségügyi rendszerre (2.) Hogyan működne ez a rendszer? Például: az önkormányzat a kórháznak odaadja annak a működéséhez szükséges egész évi öszszeget. Ezt lebontanák az egyes osztályokra (ágyszámuk x 365 nap /év x egy betegre jutó egy ápolási nap). Ezzel az összeggel mint önálló gazdasági egységek működnének, és fedeznék minden költségeiket. Ha tulajdonukat képezik az épületek, az eszközök és a rendelkezésükre bocsátott anyagiak, hogyan működne ez a rendszer? Első lépésként meg kell változtatni azt a mai nap is érvényes mutatószámot, amelynek alapján az a jó osztály, amelynek száz vagy ennél is magasabb az ágykihasználási mutatója. Gyakorlati kényszerré válik, hogy minél kevesebb beteg legyen az osztályon. Ez nem érhető el azzal, hogy nem veszik fel a betegeket, mivel a terület betegeinek ellátása a feladatuk. Elérhető viszont azzal, hogy jól és pontosan dolgoznak, a hamarabb gyógyuló beteg hamarabb bocsátható haza. A betegeket csak annyi ideig tartják benn a kórházban, amíg annak feltétlenül benn kell lennie. Minden feleslegesen benntöltött nap viszi a közösség pénzét. Hamarabb sem bocsátható haza, mint azt a betegsége megengedné, mert a visszaeső beteg esetleg még hosszabb ideig gyógyul. Az egészségügyi dolgozók rákényszerülnek, hogy egymást segítsék, hiszen bármelyikük által elkövetett szakmai hiba a beteg hosszabb kezelését jelenti, és a pénz persze fogy. Elérhető, hogy az osztályon kevesebb beteg legyen úgy is, hogy a kórház előtti területeket, az alapellátást, a körzeti orvosi, üzemorvosi hálózatot felfejlesztik, a szakambulanciákat lényegesen jobb hatásfokúvá teszik, és igyekeznek a betegeket minél jobban ellátni, hogy ne kelljen az osztályra beutalni. Valóságos tartalmat fog nyerni a felvilágosítás, a megelőzés, amely, mint köztudott, lényegesen olcsóbb, mint amennyit a már kialakult betegség kezelésére fordítanak, és az eredmények is kedvezőbbek. Ha kevesebb beteg lesz az osztályokon, akkor a felszabaduló ágyak felhasználhatók az egyre nagyobb számú szociális ágyak biztosításához. A mai szisztémában az önképzés teljes tartamában önképzést jelent. A költségek legnagyobb részét önmagának kell vállalnia, miközben kimarad például erre az időre eső műtétekből és az ezzel járó anyagiakból is. A megszerzett tudást a legtöbb esetben nem tudja felhasználni, mert nem engedik, vagy azokra az ismeretekre épült új technika még nem áll rendelkezésre. A többlettudás a fizetésben nem mutatkozik meg. Az ajánlott szisztéma szerint minden új gyógyszer, módszer, eszköz bevezetése, amely a gyógyítómunkát gyorsabbá és eredményesebbé teszi, arra a közösségnek szüksége lesz, mert nyerhetnek vele a maguk és a betegek megelégedésére. Ha az osztálynak más osztályok felé fizetniük kell, akkor azonnal nem lesznek csak úgy megrendelt nagyrutin laborvizsgálatok, ha ugyanazt az eredményt némi átgondolás után néhány adat is bizonyítani képes. Amikor a beteg reggel hazamehet, a közösség igyekezni fog, hogy a hazabocsátó iratok rendben legyenek, nehogy a várakozó beteget a reggeli vagy akár az ebéd is ott érje, mert azt a konyha felé ki kell fizetni. Fizetni kell a műtőben minden tevékenységért, az ott töltött időért, a felhasznált anyagokért, az igénybe vett személyzetért stb. Ez arra kényszeríti az operáló orvost, hogy a munkáját előre megtervezze, és figyelembe vegye, melyek a legcélravezetőbb műtéti megoldások, a legjobb eredményt biztosító műszerek és varróanyagok. Tanulásra kényszeríti az orvost, hogy új megoldásokat, egyszerűbb, ol-Falugyűlés Nagykörűben Segítség a földjüket visszaigénylőknek Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a sok helyen még mindig tapasztalható passzivitás, közöny végképp eltűnjön a megsanyargatott lelkekből. Természetes, hogy a falvakban e folyamat jobban érezteti hatását, ahol a magántulajdon szétverése lélekszámarányt tekintve nagyobb mértékű volt, az Az Új Néplap politikai vitafóruma csóbb módszereket ismerjen meg, amellyel a munkáját eredményesebbé és gazdaságosabbá teheti. Ez mindannyiunk és a betegek érdeke is. Ha a beteg a területről más kórházba megy - amelyik hasonló felszereltségű -, akkor a kórháznak az ápolása költségeit oda át kell utalni. Ez elviszi a közösség pénzét, így aztán valóságos feladattá válik a színvonalas és a betegek érdekeit is kielégítő szintű betegellátás, hogy a betegeknek ne legyen érdekük más területen elláttatni magukat. Más megítélés alá esik, ha a kórház a beteget ellátni nem tudja, mert felszereltsége az ellátáshoz nem elégséges. Ez esetben a beteget magasabb szintű intézetbe kell irányítani, de költséget nem kell átutalni, mivel az Országos Intézetek feladata ezen betegek gyógyítása. Mivel a társadalombiztosítás egészégügyre fordított hányadát a területen fizetik be, a szisztéma egy adott területen kipróbálható. Eredményes működése esetén országossá tehető. Az anyagi felhasználás a meglevő anyagiakra épül, de az ország teherbíró képességének növekedése esetén természetesen ennél lényegesen többet is elviselne. Dr. Jánosi Gábor Jászberény Egy orvoskolléga dr. L. B.-nek Az egyháztól nem kell félni Nem értem, nem értjük, miért és meddig félünk még egymástól, az egyházaktól. Az Új Néplap okt. 2-i számának „Nyílt tér” című rovatát olvasva, nem értem dr. L. B. írását. Az idősebb generációhoz tartozó orvoskolléga - mert magam is orvos vagyok - virtuális, képzetes lehetőségről ír úgy, mintha valós „veszély” lenne; már amennyiben veszélynek minősíthető az, ha az egészségügyi és oktatási intézmények egy részében egyházi vezetés, illetve ellátás valósulna meg. Erről ugyanis nemhogy Szolnokon, hanem sajnos általánosságban sincsen szó. Elsősorban tehát ezért nem értem, nem értjük dr. L. B.-t - mi szükség volt erre a levélre? És ha már megírta, miért nem írta alá a ne vét is? Végre a szabad véleménynyilvánítás korát éljük, tiszteletben tartom hát kollégám gondolatait, de számos ponton nem értek azokkal egyet. Sajnos, a magyar egészségügy kétségkívül nehéz körülmények között dolgozó munkása közül nem kevésre nemigen illik a példamutató lelkiismeretesség. A társadalom morális tönkremenése nem hagyta érintetlenül az egészségügy - és minden bizonnyal az oktatásügy - dolgozóit sem. Ami az apácák emberi gyarlóságait illeti, tagadhatatlan, hogy egy szerzetes is rendelkezik emberi gyarlóságokkal, és azt olykor környezete is észlelheti. Mindenesetre érdekes, hogy dr. L. B. többes számot használ, amikor az apácák elismerésre méltó, pozitív jellemvonásait említi, és egyes számban szól, amikor valaki rossz természetét említi. Az arányt készséggel elfogadjuk, mint az olyan egyedit, ami nem jellemző a nagy többségre. Ami az apácák háború miatti elmenekülését illeti, azonkívül, hogy rendjük vezetőinek utasítását teljesíteni kötelességük volt, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, amit ugyanaz a történelem, amire Ön hivatkozik, most már másképpen ítél meg. Nem felszabadulás volt ugyanis, hanem okkupáció, és számos olyan súlyos atrocitás történt, amiről évekig nem volt szabad beszélni. Erőszak, rablás, gyilkosságok - nem kell messzire menni, csak Tószegig, és egy jellemző egyházi példa Apor Vilmos püspök meggyilkolása éppen azért, ami elől az apácáknak szükséges volt elmenekülni. A kép akkor elfogadható, ha nem egysíkú - dr. L. B. vázlata ilyen. Nagyságrendi és minőségi különbség van aközött, ha valaki parancsra kínoz, gyilkol, vagy fogadalomból szüzességét menti. Nem értem, nem értjük, miben látja dr. L. B. az egyházak „gátlástalan és korlátlan hatalomra törését”. A XXI. század felé haladó egyház csak szolgálni akar, nem politizálni és hatalmat gyakorolni. Ideológiája: az ember, minden ember szeretete, származásra, vallásra, pártállásra való tekintet nélkül. Isten egyforma gyermeke minden ember, aki a Földön él. Ettől az egyháztól nem kell félni. Kívánjuk, hogy dr. L. B. egészségben éljen még számos évig, és sohase kelljen megtapasztalnia a kétféle egészségügyi ellátás, illetve betegápolás közti különbséget. Dr. Adorján Ildikó gyermekorvos Kereszténydemokrata Néppárt Szolnok Megyei Szervezete SZDSZ-nyilatkozat Jászberényből A jászberényi Kábel Kft., mint sajtótevékenységet folytató gazdálkodószervezet, 1991. október 30-án a helyi és regionális telefonhálózat tervezett kiépítésével kapcsolatban a tényeket durván elferdítve, a valóságnak nem megfelelő nyilvános közlést tett. Jászberény város lakosságának is törvényben biztosított joga van a hiteles és pontos tájékoztatáshoz, különösen olyan esetben, amikor az közvetlenül érinti. Ezért kérjük, hogy a soron következő adásnapon - november 6-án - az október 29-i polgármesteri tájékoztató idevonatkozó részét változtatás nélkül nyilvánosan közölni szíveskedjenek. Amennyiben a t. kft. ezt nem tenné meg, úgy törvényes határidőn belül a lakosság jogainak helyreállítását a bíróságtól fogjuk kérni. Papp István SZDSZ-szervező Pénteken is Nyílt tér A politika kerekének őszi gyorsabb forgása a Nyílt tér levélforgalmában is érezteti hatását. Több írást kapunk a szokásosnál, viszont az oldal terjedelme nem engedi meg, hogy valamennyi nyilvánosságot kapjon. Hogy a most kimaradt írások se menjenek „veszendőbe”, kivételesen pénteken is megjelentetünk egy Nyílt tér oldalt. összetartás, szervezettség pedig kisebb, mint a városokban. Érthető, hogy a 35 éve történt októberi események is Budapesten kezdődtek, és a lelkesítő szavakat, tetteket követte az elnyomott nép szerte az egész országban. Követték azokat a hősöket, akiket aztán a rezsim csőcseléknek nevezett. Reméljük, a mostani 23-i budapesti tüntetők nem lesznek elkeresztelve ismét csőcseléknek! Akik az oország túlnyomó többségének véleményét mondták ki a Rádiónál és másutt. Akik jogosan követelik országunk tönkretevőinek felelősségre vonását, a bűnösök elszámoltatását (akik nyilatkozni nem mernek a tévében), az átvedlett megbúvók gazdasági hatalomból való kiszorítását, az igazi rendszerváltást. Tudjuk, külföld előtt elismert, nagyra tartott vértelen forradalmunk velejárója a lassúság, a megfontoltság, a kellő határozottság - de a népnek igaza van. Bőven tanúsítják ezt vérzivataros évszázadaink. Azok, akik milliók akaratát követelik, azok szószólói azoknak a távoli falvakban lakóknak is, akiknél a lélekmérgezés évtizedei által tapasztalt közöny és félelem még mindig érezteti hatását. Mert a történelmi esemény utáni bizonytalanság sok helyen érződik. A minap a passzivitást bizonyos mértékben talán cáfolni is látszott az a falugyűlés Nagykörűben, melyen majdnem százan vettek részt, ahol a magukba fojtott hallgatások hosszú hónapjai után többen nyilvánították ki véleményüket azok közül, akik az élet vihara által biztosított másfajta lehetőségek labirintusaiban sem felejtkeznek el szüleik, őseik földjéről, akik keresik a homályból való kivezető utat. A polgármester közreműködésével történt jól szervezett gyűlésnek - melyen a városi, területi földhivatal vezetője, a kárpótlási hivatal megbízottja és az FKGP megyei vezetői ismertették a kárpótlási törvényt, és adtak választ a kérdésekre - különös aktualitást adott, hogy a falu lakosai igenis vissza akarják szerezni földjeikre a tulajdonjogot, de többségük az elvett termelőeszközök hiányában, tőke nélkül a jelenlegi nehéz körülmények közt úgy talál kivezető utat, ha a helybeli Haladás Tsz bérbe veszi földjeiket. Sok kérdés - sok válasz: a jövőbe vetett reményen kívül a jelenre vonatkoztatva a visszaigénylők ez irányú kérdését és kérését talán leghatározottabban Tóth András fejezte ki, hogy a mostani körü'mények közt a lehetőségeik manyában tárgyalni kell a téesz vezetőivel a bérbeadásról, és megegyezni vele. És az újrakezdés mostani nehéz megindulását látva tapasztaltuk azt a megértést, amit dr. Szöllősi István tsz-elnök tanúsított, átérezve a földhöz való tulajdonjogot visszaszerezni igénylők nehéz helyzetét . . . aminek alapján pozitív következtetést lehetett levonni a téesz segítőkészségéről. Márpedig a jelen és jövő szempontjából szükség van és lesz a fellendülő magángazdálkodás és a parancsuralmi rendszertől megszabadított, az új szövetkezeti törvény által biztosított mg.-i szövetkezetek és csoportok hathatós kapcsolatára, többféle együttműködésre. Reméljük, hogy ez hamarosan megvalósul, és kis hazánk valamikor híres mezőgazdasága ismét a világ élvonalába kerül. Guth Sándor FKGP megyei szaktitkár Tisztelt Tóth Úr! (Nem haragszik meg, hogy a becses pártfunkcióját nem írtam a becses neve után.) Felettébb elcsodálkoztam volna, hogyha az általam leírtakra egy intelligens, a fenyegetéseket nélkülöző választ kaptam volna. Ugyanis az az Önök által közkedvelt és alkalmazott „Csurka-iskola” eszméi (az tudniillik, hogy embereket, csoportokat, társadalmi rétegeket emberi mivoltukban, önérzetükben durva módon sértegessenek, lásd október 29-i Országgyűlés, Csurka napirend előtti felszólalása az október 23- i ünnepségek közvetítésével, megemlékezésével kapcsolatban) szellemében íródott. De azt hiszem, hogy nem az én dolgom a különböző fórumokon elhangzó nyegle ízetlenségeket elemezni, mert ezeket nemcsak én látom, hallom és olvasom, hanem ennek az országnak sok millió polgára, akik nem úgy ismerik az elhangzottakat, ahogy azt Önök „előadják”. Tisztelt Elnök Úr! Azért mégis azt kell megállapítani (még egyszer), hogy a címerekkel kapcsolatos írásomat, arra adandó választ kihagyta. De ugye ez csak véletlen dolog, mert nem akart kínos „heraldikai” fejtegetésekbe bocsátkozni. Vagy nem talált rá észérvet? Szeretném tájékoztatni Önt és az általam nagyra becsült MDF városi szervezetet, hogy én az elmúlt rendszerben is igen hegyes tollal, kemény kritikával bíráltam a hibákat és elkövetőit, amiért személyemet sem terjesztették fel kitüntetésre. Bár Ön szerint ez nem jelenthet semmit, mert hiszen 1982-ben Antall úr is megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát (kihirdetését lásd a Magyar Közlöny 1982. április 6-i számának 249. oldalán). Azért mégis tehetett valamit (kiemelkedőt) miniszterelnökünk is az elmúlt rendszerben, amiért az Elnöki Tanács kitüntette. Említi, hogy milyen „kitartással és hittel” irkáit a szamizdatókban az új világért. Látja, tisztelt elnök úr, az írásaink annyiben különböznek egymástól, hogy én a sok-sok hiba és önkényeskedés ellen írtam, Ön pedig az akkori társadalmi rend megdöntése érdekében írt, és a kettő sem a múlt rendszerben, sem napjainkban nem ugyanaz. Ha Ön az említetteket értelmezi csak a „demokrácia” alatt, akkor ezt még tanulmányozni kell. Én kijelentem, hogy én nem utálom a demokráciát, sőt szeretném, ha érvényesülne, és annak eredményét az egész nép élvezné. Ön, tisztelt elnök úr, gondolom féktelen felindultságában félreértette az 1956-tal kapcsolatos megjegyzésemet, amely a címerrel kapcsolatos, és így hangzik: „De uraim! 1956-ban nem ezért a címerért (mármint a királyi címerért) harcoltak! ’ ’ Azt hiszem, hogy minden embernek joga, hogy 1956-ot hogyan értékeli, azzal együtt, hogy azt hogy nevezik (népfelkelés, forradalom és szabadságharc stb.). Egy biztos! A Rákosi-rendszer sorozatos hibáiból a magyar nemzet nagy tragédiája következett be, melynek áldozataiért én személy szerint kegyelettel adózom. Azért én a lekezelő hangvételű írásán túl irigylem Önt, tisztelt elnök úr, világszintű (szerintem felelőtlen) kijelentéséért, amikor azt írja, hogy „a világ már régen nem tesz különbséget a hitleri fasizmus és a szovjet bolsevizmus között.” Biztos, hogy így van ez, elnök úr? Most tessék előszedni az észérvet! Természetesen nem az Önök módján, hanem a történelmi igazságosság alapján. Kedves Elnök Úr! Engedelmével a további mocskolódásaira nem válaszolok, mert nem tartom érdemesnek, hogy Önnel ízléstelen vitába bocsátkozzak. Tudniillik nálunk, egyszerű embereknél ez nem szokás. Befejezésül kedves engedelmével megismétlem az október 23-i írásom utolsó bekezdését, amely így hangzik: „Azt hiszem, a történelmet annyira a legdörzsöltebb történészek sem tudják meghamisítani, hogy egy világraszóló, a hitleri fasizmus felett győzelmet arató hadsereg tettét le tudják tagadni. Nem, uraim! Nem ez a rendszerváltás lényege! Úgy gondolom, lassan megtanulják, hogy nem elég az elmúlt rendszerről kígyót-békát mondani, mert az csak fásultságot vált ki a vezető rezsimmel szemben. Legyünk őszintébbek a társadalommal; mielőbb biztosítsunk nagyobb társadalmi igazságosságot; jobb, magasabb életszínvonalat, hogy a nép érezze a boldogulást, lásson egzisztenciát maga előtt.” Az pedig, hogy kinek mi a véleménye egyegy írásról, azt bízzuk az olvasókra, mert egy „demokratikus jogállamban” ez így dukál. Köszönöm elnök úrnak a szokásos becsmérlő, tartalmát tekintve lekezelő, fenyegető, gúnyolódó írását. Kérem, gondolkozzon el azon, hogy Ön ugyan nem „bozótharcos”, de vajon nem a sötétben tapogat-e? Kérem, szíveskedjen mellőzni felelőtlen személyeskedését, mert én nem vagyok hajlandó az Önök stílusában vitatkozni. Irásváltásunkat befejezettnek tekintem. Tisztelettel: Tolnai Antal Szolnok A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. A vita ezzel befejeződött Címzett: az MDF városi elnöke
