Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-29 / 281. szám

1991. NOVEMBER 29. Hazai körkép 3 t Egy úton, közös akarattal „Egy úton - közös akarattal”, így lehet summázni annak a ta­lálkozónak a mondanivalóját, amelyet a Megbékélés Házában, Berekfürdőn tartott a Nagykun­sági Református Egyházmegye elnöksége. Részt vettek a tanács­kozáson az egyházmegye refor­mátus lelkészei, az érintett tele­pülések polgármesterei, vala­mint a régió országgyűlési kép­viselői. Jelen volt dr.Kocsis Ele­mér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, vala­mint dr.Skultéty Sándor államtit­kár. Az erkölcsi válság tényeit vilá­gosan kell látni - hangzott el mintegy első gondolatként. - A múlttal kapcsolatban le kell szö­gezni, hogy nagy együttműködé­si készségre van szükség a sebek gyógyításához. A református egyház és annak ebbe az egyházmegyébe tartozó gyülekezetei felajánlották kész­ségüket, hogy a maguk sajátos módján, a lelki gondozás speciá­lis eszközeivel is segítséget adja­nak. Az egyházi iskolák kérdését il­letően leszögezték: nem kell fél­ni a református iskoláktól, ha­nem segíteni kell kibontakozásu­kat. Ha másként nem, egyes osz­tályok indításával. Az iskolai hitoktatás eddigi ta­pasztalatait összegezve megálla­pították, hogy azokat nem min­den településen azonosan értéke­lik. El kell telnie bizonyos idő­nek - mondották - míg képes lesz mindenki elfogadni, hogy az egyház részéről ez értéket jelentő szolgálat a társadalom számára. Külön hangsúlyozottan szól­tak az egyházi egészségügyi szakképzésről, amelynek kimun­­kálásában összefogásra van szükség. Nagy feladat, és csak közös akarattal oldható meg az államo­sított ingatlanok újra egyházi bir­tokba adásának dolga - hangzott el. Megnövekedtek az igények a hitélet elevenebbé tétele, az ifjú­ság nevelése és a karitatív tevé­kenység területén, de ezzel ará­nyosan nincsenek meg a megfe­lelő tárgyi feltételek, alkalmas helyiségek, épületek. Kulturális téren nagy az igény a templomi hangversenyek iránt. Ehhez viszont megfelelő állapo­tú orgonákra van szükség. Ezért kéréssel fordultak az önkor­mányzatokhoz, hogy ennek a gondnak a megoldásához adja­nak segítséget. A tanácskozás résztvevői el­mondották, hogy támogatni kell az ökumenikus rendezvényeket, amelyekben láthatóvá válik a ke­resztény felekezetek egységre törekvése. Végül állásfoglalás született a temetések kérdését illetően. Ezek szerint: elengedhetetlen és halaszthatatlan feladat a társada­lmi, polgári szertartású temeté­sek műfajának tisztázása. Több helyütt ugyanis megtévesztő, az egyházat mélyen sértő műfaji keveredés tapasztalható. A re­formátus lelkészek nem vonják kétségbe a társadalmi temetések jogosultságát, de határozottan tiltakoznak a szolgálatukat már­­már meggyalázó műfaji tisztáta­­lanságok ellen (egyházi énekek használata, egyházi frazeológia, megtévesztő gesztusok). A megjelentek egyetértettek abban, hogy ilyen, és ehhez ha­sonló közös gondolkodásra nagy szükség van napjainkban, ami­kor - mint mondották - a változó világ új és új közös gondot vet fel, megoldandó problémákat hoz felszínre. K.SZ. Óriás busák a hálóban A Mohosz Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Intézőbizott­ságának megrendelésére a gyomai Viharsarok HTSZ halászbrigádja megkezdte a szelektáló halászatot a szol­noki Holt-Tiszán. A kifogott busaállomány helyett (szép, nagy testű 10-40 kg-os példá­nyok kerültek a hálóba) pon­tyot telepítenek be. A „zsák­mány” a gyomai halfeldolgo­zóba kerül, majd onnan sze-Balaton Airport Elénk forgalom Az elmúlt négy hónap alatt - polgári repülőtérré avatása óta - 167 gépet fogadott a sármelléki Balaton Airport, s ez megfelel az előzetes várakozásnak. Á mintegy kétezer utas egyhar­­mada közvetlen külföldi turista­járatokkal és 2-4 személyes ma­gángépekkel érkezett - elsősor­ban gyógyüdülő, városnéző programokra és üzleti tárgyalá­sokra. Többnyire külföldi turis­tákat és üzletembereket hoztak azok a belföldi gépek is, amelyek Ferihegyről szálltak fel. Az őszi hónapokban megjelentek az első állandó jellegű, kétheti rend­szerességgel landoló járatok is, kirándulókkal a fedélzetükön. Több képzett rendőr Sok a jelentkező Pest megyé­ben a rendőri státusokra, ami részben a növekvő munkanélkü­liséget jelzi, részben a rendőri foglalkozás presztízsének emel­kedésére utal. Több városban, mint például Nagykőrösön, Du­nakeszin, Szentendrén szó sze­rint sorban állnak az új jelentke­zők, hogy a testület kötelékébe léphessenek, ám erre csak szigo­rú szakmai, személyiségi vizs­gán sikeresen túljutva lehet esé­lyük. Alapkövetelmény az érett­ségi, és az elmúlt fél évben az állományba újonnan belépő 50- 60 rendőr közül néhánynak már főiskolai, egyetemi képesítése is van. A jelenlegi hatalmi tagolódás is egyre nyilvánvalóbban mutat­ja meg azokat az uralmi szerep­lőket, akik vagy a politikából, vagy a politikáért élnek. S ezen igazából aligha csodálkozha­tunk. Még csak nem is azért, mert naponta felbukkannak a hol az egyik, hol a másik típust meg­testesítő politikusok, hanem in­kább az késztet tűnődésre, miért hatalmasodhatott el ennyire a középszerűség. Miközben fel­tartóztathatatlanul szaporodik a magukat hiteles személyiség­ként feltüntetni igyekvők száma, csaknem reménytelen a politiku­si „önbemutatás” útvesztőiben eligazodni. Egyik napról a má­sikra kiderülhet bárkiről, hogy csupán a félrevezetés megté­vesztő fortélyait használta, s míg be nem bizonyítja valaki, hogy az államszocializmus legfeljebb álmodott az ellenzékiségről, az önelfogadtatásnak kétségkívül keservesek az útjai. Ha pedig hi­ányoznak a megfellebbezhetet­len érvényű erkölcsi tények, il­letve a személyes világszemlélet töretlenségét hitelesítő értékek, legfeljebb ideig-óráig lehet tö­meges rokonszenvet ébreszteni. Vagy éppen a politikai toplisták viszonylag előkelő helyeit elfog­lalni. Es ebben nem csupán a közmegítélés változékonysága játszik szerepet. A közvélemény-kutatások eredményei pusztán azt érzékel­tetik, hogy a közízlés a lehetsé­ges politikusi szerepek közül emel ki egyet, s teszi a hitelesség mintaképévé, hogy a többi is eh­hez próbáljon hasonulni. S mi­után a közízlésben a válaszadók rejtett vágyai is megjelennek, különösebb tehetség sem kell ahhoz, hogy egy politikus időle­ges vonzalmat keltsen maga iránt. Feltéve, ha képes a közép­­szerűséget legalább látszólag meghaladni. Merészebb illetlen­ségnek számíthat például, ha or­szággyűlési képviselő követeli a letűnt rendszer egyik nagyhangú reprezentánsának felakasztását, még borzongatóbb azonban, ha hatalmi csoportok szerveződnek morális vagy más irányú „tiszto­gatásra”. Akár törvényes vagy akként feltüntetett keretek kö­zött is, illetve abban a rendíthe­tetlen hitben, hogy ők majd gon­doskodnak az érvényes igazság­szolgáltatásról. De éppen ebben a magatartásban rejlik a közép­­szerűség kényszere és korlátolt­sága. A mind újabb és rafinál­tabb „múltátírás” főként a poli­tikából élőket készteti arra, hogy - önmaguk helyzetének megszi­lárdítása érdekében - lankadat­lan hévvel keressék a bűnbako­kat. Valójában azonban politikai érdekességek után kutatnak, me­lyek csakhamar az állampolgá­rok politikai manipulációjának eszközeiként önállósulnak. Mert a tegnapi érdekességgel szem­ben mindig meg kell teremteni a ma furcsaságát, ám ez hosszabb távon csupán a féligazságok to­vábbélését erősíti. S áttételesen a középszerűség fennmaradását, melyben azok érzik igazán jól magukat, akiknek a politikai-er­kölcsi felelőssége legfeljebb egyetlen választási ciklusra kor­látozódik. Kerékgyártó T. István LÁTLELET letelve szállítják az üzletek­be. Felvételeink az első beke­rítés után készültek. Fotó: K. É.

Next

/
Thumbnails
Contents