Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-26 / 278. szám

1991. NOVEMBER 26. Hazai körkép 3 Mulatok, mert... A hét végén Szolnokon, a Ságvári Művelődési Házban a Zenés Pódium második elődásán Márkus Ica és Lovas Lajos magyarnóta-énekesek léptek fel. Sándor Sanyi és zenekara kíséretével „Mulatok, mert jókedvem van” címmel. A több mint háromszáz résztvevő - főleg nyugdíjasok - szűnni nem akaró tapssal hálálta meg az előadóknak a nívós műsort. A jókedvről, humorról Weisz György konferanszié gondoskodott. Képünkön: Márkus Ica.- nzs -Lehetséges út a konfrontáció Az MSZOSZ kongresszusa után (Folytatás az 1. oldalról)- A két fogalom nem pontosan fedi egymást, inkább arról van szó, hogy egyik a másik nélkül nem létezik. A demokratikus tár­sadalomban akkor lehet érdekvé­delemről beszélni, ha az érdek­­egyeztetés mint feltétel jelen van. Ez utóbbi intézményesített kere­tek között működik, ezt tölti meg tartalommal a munkavállalói ér­dekek védelme.- Ehhez megfelelő anyagi fede­zetre van szükség, ha csak a sztrájkalapra gondolunk is.- Igen. Emellett az is fontos, amire már utaltunk, hogy a meg­felelő tárgyalóképes szakértők megléte elengedhetetlen. Ez is pénzkérdés: képzésük, megtartá­suk.- Felmerül ilyenkor a szakszer­vezeti vagyon kérdése is.- A vagyon kérdésébe nem mé­­lyednék bele - válaszolt Győrfi Tibor - , de jó lenne ezt igazságo­san rendezni, amihez az kell, vé­leményem szerint, hogy mi, ér­dekeltek tegyük ezt meg. A má­sik dolog pedig ennek a vagyon­nak megfelelő kamatoztatása, ami mindannyiunk érdeke.- Mindehhez pénz kell - vette át a szót Csatári Gábor az Építők Szakszervezete részéről -, így az érdekvédelemhez is, másként nem oldható meg. Szeretünk nyugati példákat hozni. Ott egy kormányszakértő a legjobb szív­vel átül a másik oldalra több fize­tésért - nem azért, mert az elveit megváltoztatta -, ettől kezdve azt az ügyet képviseli. Ezek szerint jól fizetett szakértők nélkül az érdekvédelem nálunk sem fog működni.- Úgy látom, önök garanciát látnak Nagy Sándor személyében a megfelelő szakszervezeti politi­zálásra.- Már a jelölésnél kiderült, hogy őt tartják a küldöttek a leg­alkalmasabbnak - választolt Ko­vács Jánosné. - Amikor többes jelölésről esett szó, már állást foglaltunk, hogy hasonló formá­tumú, felkészültségű politikus lehet méltó ellenfele. És a szava­zás sem hagyott kétséget a biza­lom felől. Éelkészült vezetőnek tartjuk, s nem utolsó szempont, hogy népszerű a tagság körében.- Milyen az esélye az MSZOSZ és az egyéb szakszervezeti tömö­rülések közötti együttműködés­nek?- Megvan az esélye annak, hogy bizonyos kérdésekben egy­ségesen lépjen fel a munkaválla­lói társadalom. A békétlenség nem a tagok között van - vélte Terjéki Ferenc -, hanem a veze­tők között. Ráadásul ez a politika szintjén támogatott ellentét. Csatári Gábor: - Úgy gondo­lom, hogy az érdekvédelem ér­dekében ismerni kell egymás gondolatait, problémáit. Bízom abban, hogy a célok elérésének szándéka egy síkra terel bennün­ket. Az odavivő út viszont görön­gyös is lehet.- A kongresszus határozott: tíz napot ad a kormánynak a tárgya­lások felvételére. Úgy gondolják, elfogadják az ország vezetői a felhívást?- Az az igazság, hogy a most elfogadott programunkban az a hat pont szerepel, amely a szep­temberi tárgyalási irányainkat tartalmazza. Tehát nem tíz nap­ról van szó, hanem legalább hat­vanról. És csak a tárgyalási kész­ség bizonyítását várjuk eddig az időpontig.- Van egy másik dátum is, de­cember 31.- ígéretet kaptunk Kiss Gyula minisztertől a tárgyalások felvé­telére. Nem lehet azonban meg­elégednünk ezzel a ténnyel, be is kell igazolódni a tárgyalások ér­­demlegességének - mondta Ter­jéki Ferenc. - Ha december 31 -ig ezt nem tapasztaljuk, kemé­nyebb eszközökhöz kell nyúl­nunk. De hangsúlyozom, ha júli­usra sztrájkot hirdetünk, azt is a társadalmi béke megőrzéséért tesszük. Célunk, hogy a kapukon belül maradjunk, ezeket a kérdé­seket nem lehet az utcán megol­dani. bcs Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata BÉRBE, TULAJDONBA vagy KÖZÖS VÁLLALKOZÁSBA adja az alábbi ingatlanait:- Szabadság tér 3. sz. - irodaház (alapterület: 520 négyzet­­méter)- Motel, Vízpart körút (közvetlen holt-Tisza-parti, téliesí­tett, 26 férőhelyes, 1,3 ha területtel)- Vízpart krt.-i kertészeti telep - használaton kívüli, 1800 négyzetméteres könnyűfémvázas üvegházzal- TMK-műhely, Klauber út (alapterület: 300 négyzetmé­ter) faipari alapgépekkel berendezve. Továbbá beépítési kötelezettséggel eladók a- Konstantin út 3. sz. (volt SZÖVTAXI-telephely),- Vízpart körút 1. sz. telkek. Bővebb felvilágosítással várja Önöket Kányási Tibor vál­lalkozási főelőadó (Kossuth tér 9. III. em. 310. sz.) Tel.: 56/34-111 vagy 56/32-103. *70038/ 1* ( ^ Jegyzetlapok s Az Újvilág színei „Srácok! Angol-amerikai zászlók kaphatók!” Na végre! A kacér feliratot betűzve elkalandozik képzeletem, és szinte látom a nagy szittya ősö­ket, akik sziú törzsek nyilaitól űzve átkeltek az Óperenciás-tengeren, hogy hazát találjanak az Óvilágnak ebben a szögletébn. Eddig a fantázia. Mi pedig megvagyunk itt valahogy, de mint egy mesés álom után, úgy sóvárgunk egy tejjel-víz­­zel folyó Amerikáért. Az pedig megérzi a kielé­gítetlen vágyat, újabb s újabb testrészét fedi fel. Szokása szerint a kelleténél több hófehér foggal kelleti magát. Lehetetlenség ellenállni neki. Kí­vánatos. Szuggerál a pénz, az irigyelt élet, s mint Hófehérke, beleharapunk a mérgezett almába. Itt van mondjuk Diszkó Barbie. Csípi a szemet a képernyőn elhintett vakító mosolypor, s nem lehetek olyan gyors, hogy időben megtaláljam a tévé piros gombját. A kisbaba persze nem tehet arról, hogy elragadó. Veszik. Többi játéktársával együtt akadály nélkül tör előre szerte a világban. Miért is kérdeznék, hogy kellenek-e? Magabiz­tosak, szépségükkel erőszakosak, úgy, mint az amerikai életforma többi hírnöke. Már régóta függőségbe kerültünk tőlük. A megvonási tüne­teket enyhítendő, rendszeresen szájunkban éneklik a cukros lét, mint az ízeltlábú M. C. Hammer rap-bohóc és zenésztársai. Az ilyesmi­től még szomjasabbak leszünk, megjön az étvá­gyunk is. A zseb egyelőre üres, de ha tíz-húsz év múlva lesz is pénz, addigra megszűnik a szabad akarat: csak ők kellenek. A gyártó még többet készít, mert már felkeltette a vágyat. Bezárul a kör. Nincs megállás, jöhet akár a kétszer hasz­nálható ózonpajzs, a fröccsenésmentes tükörto­jás vagy az eldobható hajhagyma. Termé­szetesen csillagokkal és sávokkal díszítve. íme az olcsó élet egyik titka. Only. „B-15-ös légierő bombázódzseki csak 1990 forintért” - hirdetik az egyik újságban. Mintha valami különös erőt sugározna ez a ruhadarab, meg a közkedvelt baseballsapka vagy a kiskabát hátára varrott sas. Szép címerállat. Egy ügyesen elhelyezett U. S. Navy címbe sem akármi! A fétisek megmozgat­ják á plörkölt'be ragadt fantáziát. Tény, a divat és a'tanult Vásárlói’szókások feltartóztathatatlanok. Az ízlést pedig fölösleges kritizálni, csakhogy a másik utánzása mellett a divat lényege a különb­ség, az egyéniség hangsúlyozása. Hódítanak az idegen jelképek. Igazából pedig ott mutatnak jól, ahonnan származnak. Tőlem maradhatnának is szülőhelyükön. Ha kíváncsi leszek rájuk, majd én elutazom értük. Egészen sajátos oka lehet annak például, hogy miért tesznek ki az autó hátsó ablakába teszem azt egy IOWA-i rend­számtáblát. Nem tudom, és nem is akarom meg­fejteni e talányt. Kellemes érzés hasonlítani az óriásokra, a krő­­zusokra. Silány, használt hulladékaik is irigyelt tárgyak. Kicsiben, megbabonázva követjük azt, ami az óceánon túl természetes. A mi fénymáso­latunk csak tökéletlen lehet. így lennénk party­­parterek? Bizonyos vagyok abban is, hogy ná­lunk nem a kék, a fehér, a piros a három uralkodó szín, még akkor sem, ha a moziban mást sem látunk, csak amerikai lobogót. Olykor már úgy tűnik, hogy rendszeresen visszaköszönnek az ut­cán azok a sorozatokból, a mesterien összevágott viedeoklipekből ismert idétlen széles gesztusok, melyekkel oly gyakran találkozik a néző. Bőrig ázunk ebben a kultúrzuhatagban, és még tetszik is ez a helyzet. A nemzeteket, az agyakat gyalulja a világmé­retű tömegtájékoztatás. A gazdasági függőség épp elég teher, a szellemi vazallusság még annál is megalázóbb. Talpon maradunk-e ebben a szél­ben? Próbáljuk csak meg fordítva nézni a dolgot: nem betörnek ide, mi adjuk fel magunkat; nem a nagy hal keresi a kicsit, hogy megegye, az nem akar más lenni, csak eleség? Szurmay Zoltán Kell-e félni a kormányzótól? A közelmúltban több ízben jártam Kendere­sen. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egykori kormányzó szülőfalujában arról érdeklődtem a földiéitől: miként vélekednek az 1959. február 9-én, életének 89. évének elhunyt országvezető hamvainak hazahozataláról? Olyan riadt bezár­kózást, mint éppen Kenderesen, sehol nem ta­pasztaltam az országban. A véleményét nem vál­lalta senki, látszott, a község megfélemlített pol­gárai éppen eleget hallgattak azért, amiért éppen itt látta meg a napvilágot 1868. június 18-án Horthy István és Halassy Paula ötödik gyerme­ke. Aztán épp itt kezdtek aláírásgyűjtésbe bigott kommunisták azért, nehogy hazatérjon estorili száműzetéséből Horthy porhüvelye. De vajon kell-e félni ma vitéz Nagybányai Horthy Miklóstól? Nem, biztos, hogy nem kell ma már rettegni tőle. A történelem ítélkezése mondhatni folyamatban van, az viszont máris leszögezhető, hogy a „Horthy-fasizmus” jelző - amivel az 1919 és 1944 közötti korszakot bélye­gezték voluntarista párttörténészek - igaztalan volt. Kár szépíteni: az országgyarapítással, a ko­máromi, kassai, kolozsvári bevonulással, Kárpátalja visszaszerzésével Horthy 1938 után ünnepelt vezetőjévé vált az országnak. Ennek az országnak, amelyben ma élünk, és amelynek történelmét vállalnunk kell mindenképp, hiszen akik tapsoltak a fehér lovon díszelgő kormány­zónak, azok apáink, nagyapáink voltak. Horthy Miklós 1944 júliusában megakadályozta a fővá­rosi zsidóság elhurcolását, ez is ténykérdés. A második világháborúban a szerepe olyan erőtlen volt, amilyen szerepvállalást egy hetvenhét esz­tendős férfitől várni lehetett. A lehetőségek kö­zül nem biztos, hogy a legszerencsésebbet tudta kiválasztani az ország számára. És milyen volt, mint Kenderes polgára? Fel­emelő legendárium övezi életútját. Mesélik kor­társai, hogy vasárnap délelőtt kijött a templom­ból, aztán az ebédre invitáló hajdúk sürgetését semmibe véve a templomdombon politizált a falubeliekkel a délutáni harangszóig, majd be­ment az istentiszteletre, és annak végeztével tért csak haza családjához. Azt is mesélik, hogy egy cigány kért hozzá bebocsátást, ám a kapus meg­akadályozta a belépésben a kérelmezőt. Horthy ezt megtudva menten kirúgta a kőbástyás kapus­fülkéből emberét, merthogy hozzá mindenkinek szabad bejárása van. Ha nem is így történt, akkor is valós és jellemző ez az epizód. Antall József miniszterelnök a közelmúltban arról szólt, hogy állami rangra semmiképp nem kívánják emelni Horthy Miklós újratemetését. Ok - mármint az MDF - a kormányzó ellenzéké­vel vállalnak szellemi közösséget. De hát azért egy demokratikus gondolatiságban egy párt és annak ellenzéke nincs fényévnyi távolságra egy­mástól. Göncz Árpád köztársasági elnök Horthy­­ra mint megtört és meghurcolt öregemberre em­lékezett nemrég, aki a sorstól kiérdemelte már a családi földben való végső megnyugvást. Kenderesen ma is összerezzennek az emberek, ha Horthy Miklós nevét hallják. Sokan még azt is gondolják - éppen az elmúlt negyven év ta­pasztalatai alapján -, hogy szerencsésebb földit is adhatott volna számukra a sors. Nos, ha vala­kinek, hát az alföldi falu lakosságának semmi­képp nem történelmi mércével kell mérni Ken­deres neves szülötte fölött. Legyen ő a hétszáz holdas birtok jó emlékezetű gazdája, így talán az örökkévalóság békéje is beköltözhet a családi kriptába. Palágyi Béla Kiállítás A Táncsics Mihály úti Helyőrségi Műve­lődési Központban látható a Girnt Vil­mos festményeiből és miniatúráiból, va­lamint a Kőváriné Dézsi Mária kerá­miáiból készült kiál­lítás. Felvételümk a megnyitón készült. Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents