Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-25 / 277. szám

2 Körkép 1991. NOVEMBER 25. Eltűnt egy hároméves gyermek Az elkeseredett család (Folytatás az 1. oldalról) Pedig nyilvánvaló: a magunk módján segíteni szeretnénk mind az ügy sikeres lezárásában, mind a hasonló esetek elkerülésében azzal, hogy az eset közelebbi megismerésével, annak tanulsá­gaival figyelmeztessünk. Nem kellett Sherlock Holmes­­nak lenni ahhoz, hogy három perc alatt megtudjuk az édes­anya, Ábrahám Éva oly nagyon titkolt címét. A lakásban ketten sírtak kétségbeesetten, a nagyob­bik lány, a tizenkét éves Adrienn is rettegett a hugicájáért. Egyi­küknek sem volt semmi kifogá­suk amiatt, hogy megjelentünk. Zokogva bár, de anyuka elmond­ta, mi történt, mit érez:- Egy hónappal ezelőtt elköltö­zött innen. Fenyegetőzött ő az­zal, hogy öngyilkos lesz, de nem a gyerekkel... Azt akarta, hogy menjek hozzá feleségül. Több mint másfél éve nem dolgozik, a feleségének sem fizetett gyerek­tartást, ebben a kis lakásban volt mindennap részegen, nem tud­tam vele tovább élni... Mondtam, hogy pakoljon el, gyerektartás sem kell, csak hagyjon békén, akkor viszi el a kislányt, amikor akarja. El is vitte, vissza is hozta mindig időben. Tegnap délelőtt 9 órakor vitte el a gyereket, arról volt szó, hogy fél kettőre vissza­hozza... Az öccse jött el negyed kettőkor érdeklődni, hogy aka­rom-e vele tartani a kapcsolatot vagy végképp megszűnt, mert mégis, az ő bátyja... Mondtam, én már annyi lehetőséget adtam neki arra, hogy újrakezdjen, de nem... Akkor az öccse, Péter el­ment, később, két órakor kinéz­tem az utcára, hát Péter jön, bo­ríték a kezében, búcsúlevél, egyebek... El se olvastam végig a búcsúlevelet, csak az utolsó két mondatot, hogy... kézenfogva Vereczkei Viktória. Aki látja, je­lezze! megyünk a sírba..., valami ilyes­mi volt rajta...- Miféle láthatási engedélyről lehetett szó, ha egyszer össze sem voltak házasodva?- Semmilyenről. Mindig elen­gedtem vele a kislányt, nem volt eltiltva tőle, mindig vissza is hozta... Pedig mondta a nagyob­bik lányom, nem tudom, miért éppen most, hogy édesanya, menjünk el a hajnali busszal, hogy ne találjon itthon bennnün­­ket...- Miért mondta ezt? - kérdem továbbra is az anyát, mert Adri­enn egyfolytában sír.- Mert a húgával akart lenni... Hát ilyennel ő soha nem fenye­getőzött... Ott italozott már két éve a konyhában, sokszor kér­deztem, mi bánt. Nem látok én bele az ő lelkivilágába, azt mondta... Én ebben vesztes le­szek, nem akarom Adriennt is elveszíteni...- Nem veszített el még senkit. Remélhetőleg Vereczkei úr csak ijesztésnek szánta. Hány éves ő, és mi a szakmája?- Harminckilenc éves és szoba­festő... Hova szívódott fel? Nem mozdul ki? Valahova elbújt? Hol vannak?...- Öt év együttlét alatt csak tud­hatna erről valamit...- Az ő hobbija a horgászat volt, meg a kocsma. Egyik helyen sincs. Fogalmam nincs.- Pénze volt?- Állítólag az öccsétől hozott el háromezer forintot.- Lehet, most éppen jól érzik valahol magukat...- Ezzel nem szabad viccelni.- Persze, hogy nem. Én is csak megnyugtatni szeretném...- Hát remélem, a rendőrség mindent megtesz annak érdeké­ben... Én éppen bent voltam a rendőrségen, amikor önök ér­deklődtek a címemért. Nem mondták meg, hogy ne legyenek fölösleges háborgatások.- Ön ezt most háborgatásnak veszi, hogy itt vagyunk?- Ezt nem, csakhogy majd má­sok... Azt hitték, hogy a címem majd megjelenik az újságban... Ha ön segíteni akar, nem tekin­tem háborgatásnak... Csak a gye­rekem lenne itthon. Ráadásul be­teg, holnap kellene vinnem el­lenőrzésre.- Ezt nem tudta Vereczkei úr?- De tudta... De a gyereket min­dig visszahozta, mert őt imádta, és a gyerek is őt. És én azt nem akartam, hogy a gyereket elve­gyem tőle. Gondoltam, ott van a gyerek, vigasztalódik... Drága kicsikém!... Május 13-án, pénte­ken született...- Ez nekem szerencsés szám, meglátja, minden jól végződik.- Kérem, írja meg az én üzene­tem: ha élnek még egyáltalán, és olvas még újságot, a gyereken ne töltse ki a bosszúját..., mert ez egy életvidám gyerek, ilyet ne csináljon..., drága kicsikém...! Uram, a picike semmiért sem lehet hibás. Hagyja élni! Vigye vissza! Kérjük... Molnár H. Lajos Fotó: T. Z. Bámészkodom a Salamander cipőbolt előtt: úgy tízezer forint körül már takaros lábbelit kap­hat az igényes vevő. Jobban szemügyre veszem a márkás ter­méket, s kiderül, hogy a borjú­­bokszcipő igazi kisipari munka. Olyan, amilyet falunk derék susztere, Jobbágy János bácsi - aki talán az utolsó csizmát ké­szítette a televízió nyilvánossá­ga előtt - csinált, ha öt évben egyszer apámnak új cipőre volt szüksége. Cifrázott, cikornyá­­zott felsőrész, kaptafára feszí­tett, kalapáccsal gömbölyített orr, talán faszög is benne, és V__________________ Jut eszembe! persze fényes rigli a lyukakban, ahol a fűző tekereg. Gondolom, azért ilyen drága ez a fazon, mert sok benne a kézzel végzett munka. A szalagtermék biztos hogy kevesebbet kóstál. Igazán nem akarom a múltat visszasírni, de tessék mondani, a dühöngő munkanélküliség ko­rában vajon egy cipészműhely­ből nem lehetne megélni? Úgy karon kínálni a bőrt választásra a felsőrészhez, aztán a talpat táblában megmutatni. Majd próbáltatni a megrendelőt, ha törzsvendég, saját kaptafát csi­náltatni neki, és megkérdezni tőle, kér-e spiccvasat meg gumi­talpat. Aztán az ünnepi pillanat­ban, amikor elkészül a darab, és lábára húzza a vevő, együtt fényleni a müvei. Ami a műhely­hez kell, az egy háromlábú szék, kalapács, lábszíj, csiriz, faszög, szurkoscérna, na meg a bőr és persze kazalnyi szakértelem. Ha mindez együtt lenne, talán nem a Salamander bolt előtt állnánk szájtátva.-pb­______________J Az MDF országos gyűlésre készül (Folytatás az 1. oldalról) azért esett rá a választás, mert fontosnak tartják, hogy az orszá­gos elnökség egy agrárszakem­berrel erősödjön. Ismertették a kibővített me­gyei választmány állásfoglalá­sát, melynek tartalmával minden jelenlévő egyetértett. ,,A megyei választmányi ülés üdvözli a Magyar Demokrata Fórum határozottabb, markán­sabb politikáját, amely a rend­szerváltás folyamatát gyorsítja. A megyei gyűlés fenntartás nél­kül egyetért a törvény es igazság­­tétel megvalósítását szolgáló törvény parlamenti elfogadásá­val. A választmány állást foglal abban, hogy a végrehajtás szigo­rúan alkotmányos keretek között, az európai normák szellemében valósuljon meg. Hangsúlyozzuk, hogy a törvény nem elégítheti ki a szélsőséges elvárásokat. A vá­lasztmány egyöntetűen úgy ítéli meg, hogy a gazdasági rendszer megváltoztatásának második szakaszába léptünk. Ebben a szakaszban kulcsfontosságú a szociális piacgazdasági folya­matok gyorsítása. Egyetért a vá­lasztmány azzal is, hogy az álla­mi vagyon privatizálása során először a társasággá alakulás­nak kell megtörténnie, és ezt kö­vetően történjék a tényleges és ellenőrzött privatizáció. Egyet­ért azzal a gondolattal, hogy a felelős pozíciók betöltésénél le­gyen legfőbb érték a szaktudás. Az állam éljen még meglévő tu­lajdonosi jogával, beleértve az ellenőrzési jogot is. Figyelmet kelI fordítani szociálpolitikai célkitűzéseink megvalósítására. A munkanélküliség kezelése kapjon kiemelt fontosságot. A választmány kinyilvánítja, hogy szervezetünk ereje a demokráci­ában van, a demokrácia elmélyí­tésével kívánjuk a nemzetünk fel­­emelkedéséhez szükséges erköl­csi erőt biztosítani.” Állásfoglalásuk az országos gyűlés elé kerül. Határoztak to­vábbá abban is, hogy a küldöttek melyik szekció munkájában vesznek majd részt Sz.Z. Tölgyessy Péter az SZDSZ elnöke s Átalakulás előtt a legnagyobb ellenzéki párt (Folytatás az 1. oldalról) hanem azért is, mert a szocialis­ták számos - főként gazdasági - kérdésben nyíltan az SZDSZ el­len, a kormánypártiakkal szavaz­nak. Dörnbach Alajos a gazdasá­gi életet, a szociális érzékenysé­get és az önkormányzati politikát jelölte meg az elkövetkező idő­szak legfontosabb területeinek, sürgette a párton belüli széthúzá­sok megszüntetését és elenged­hetetlennek ítélte, hogy fontos kérdésben kizárólag kollektív testület hozzon pártdöntést. A Szabad Demokraták Szövet­ségének küldöttgyűlése szomba­ton a késő esti órákban nagy sza­vazattöbbséggel Tölgyessy Pé­tert választotta meg a párt elnö­kévé. Tölgyessy Péter a leadott 895 érvényes szavazatból 528-at szerzett meg. Dombach Alajosra 339-en, míg Mécs Imrére 28-an voksoltak. Az SZDSZ küldöttgyűlés má­sodik napján hosszúra nyúlt jelö­lési procedúra után véglegessé vált a párt ügyvivői testületének jelöltlistája. A jelölések még szombaton, a késő esti órákban elkezdődtek, s végül vasárnap délelőttre 32-en kerültek fel a lis­tára. A korábbi jelöltek közül idő­közben sokan visszaléptek, kö­zöttük Pető Iván, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, Rajk László és Tamás Gáspár Miklós. A politika csak nagy pillanataiban ismeri a megbocsátás krisz­tusi erényét. Tölgyessy Péternek ez kijutott. A gyanútlan alkot­mányjogász még ki sem cserélte gyűrött ballon öltönyét választé­kos szabású zakóra, nadrágra, már meg is bukott frakcióvezető­ként a parlamentben. Volt egy felszólalása, amit hebegve, verej­tékben úszva fejezett be. Pártbeli ellenfelei kajánul mosolyogtak - politikai ellenlábasai pedig illően kifütyülték. Aztán Kis János lemondása után pártelnök kerestetett, és egyszer csak felbukkant a jelöltek között Tölgyessy Péter.- No nem, ha valaki nem, hát ő nem! - és a választásra jogosul­tak jólesően mustrálták a kellemes modorú, választékos elegan­­ciájú Dombach Alajost. Az egykori gyöngyösi ügyvéd olyan ember, aki tud embereket gyűjteni maga köré. De úgy látszik, ezúttal ez az adottság kevés volt: az embereket el is kell vezetni valahová. Aztán ott volt jelöltnek ’56 élő legendája, Mécs László. Csakhát az egykori halálraítélttől nem biztos, hogy látványos megbocsáj­­tást vártak a választói. így hát megesett a csoda: Tölgyessy Péter lett az SZDSZ első embere. A késpengeéles elme előtt ismét kapituláltak az ellenfelek. Egy vidéki SZDSZ-es azt mondta: ,,Most nem Kis Jánosnak keresünk utódot, hanem Antall József­nek.” A szellemes megjegyzés a két év múlva sorra kerülő válasz­tásokra utalt. Úgy látszik, aki nem felelt meg frakcióvezetőnek, sokak szemében még lehet jó miniszterelnök. AlCVCLVClldC CL Narancs Klubban . Szombaton délután Zsolnav László művé­szettörténész nyitotta meg Szolnokon a Narancs Klubban (a Szapáry úti ipartestület épületében) Varga Erik kiállítását. A többségében akvarelleket kiállító festő mintegy három év anyagából állította össze tárlatát, melyet december 8-ig tekinthetnek meg az érdeklődők, -nzs-FIGYELEM! Holland használtruha nagy választékával várom kedves viszonteladó vevőimet. 10- 20-25 kg-os originál, áttetsző csomagolásban. Kiszolgálás helye: Karcag, Zalka M. út 12. Nyitva: hétköznap 8-12-ig, 14-19-ig, szombat: 8-12-ig vasárnap: zárva.*69689/ 3* VÁLLALKOZÓK, FIGYELEM! A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság értékesíteni, vagy bérbe kívánja adni a Nagykőrös, Kecskeméti út 21. sz. alatti bútor­üzemet. Az územ a bútorgyártáshoz szükséges teljes gépi berendezéssel rendelkezik, azonnal INDÍTHATÓ! Az üzemmel kapcsolatos bármilyen felvilágosítást Balázs Jó­zsef term, és kér. vezér-lgazgatóhelyettestől lehet kérni: az 56/40-918-as telefonon, a 23232 telexszámon, az 56/38-802 fax­számon. *69880/1*

Next

/
Thumbnails
Contents