Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-23 / 276. szám

11 1991. NOVEMBER 23. / Azt beszélik Ujszászon C A településeknek emberábrázatuk van. Ha Újszászt emberi lényként akarom megjeleníte­ni, úgy egy jómódú, önérzetes, a portáján ren­det tartó, lakóhelyéhez ragaszkodó polgárt képzelek magam elé. Újszászinak lenni kicsit mindig is ordung volt. Ha valaki a falu futball­csapatában rúgta a labdát, azt évtizedek múl­va is büszkeségtől dagadó mellel emlegethette fel. A községnek nem lakói vannak, de polgá­rok alkotják. Szervezettségből, öntudatosság­ból leckét adhat Újszász a környék néhány településének. Évekig ösztönösen elkerülte az idegen, hisz gázcsöveket fektettek, utakat bontottak, és az ezzel járó felfordulás felért egy húsvéti nagy­­takarítással. Márpedig ahol meszelnek, súrol­nak, és a kipakolt bútorok között kell botladoz­ni, oda nem szívesen kopog be a vendég. Aztán helyreállt a rend. Ma már a lakások legtöbb­v_____________________________________ " 'S jében lobog a kékes láng, csakhogy most újabb kaland foglalkoztatja a községet: kábeltévét szeretnének kiépíttetni, amihez persze telefon­­hálózat is csatlakozna, de mindenekelőtt az lenne az igazi élmény, hogy a szó szoros értel­mében ablakot nyitnának a nagyvilágra: az Astra műhold segítségével 7-8 programot ve­hetnének. Megyénkben valamilyen rejtett oknál fogva sürgető késztetést éreznek a települések a vá­rossá válásra. Alighanem a tizenkilenc megye közül mi tudhatjuk magunkénak a legtöbb vá­rost. Ha ez valamiféle megnyugvást ad a pol­gároknak, ám legyen, de azért egy várost nem­csak egy gyár, egy hosszú utca minősít át községből várossá: a polgárságnak kell elébb is urbánusnak lenni. És Újszász község létére ebből is példát adhat néhány városi címet ki­vívott településnek! _____________________J A jó bulira bejön a közönség A Szász étterem amúgy külső megjelenésében nem túl hival­kodó. Be kell ahhoz menni, hogy a vendég meggyőződhessen: jó helyre érkezett, igényes vendég­látók úgy fogadják, ahogyan azt mindenütt elvárnák. A konyha csillog-villog, az étlapon íny­csiklandó ételek, méghozzá nem is csillagászati áron. De ami talán a legmeglepőbb manapság, az aj­tó melletti plakát Záray—Vámo­si-estet hirdet.- Most, amikor a vendéglátás csődjéről beszélünk, van érdek­lődés a hasonló rendezvények iránt? - kérdezem Deák Kálmán üzletvezetőtől.- Nézze, az étterem nézőterén száznegyven ember foglalhat he­lyet, és a szombati rendezvényre százkét jegy már ma (csütörtö­kön) elkelt, de többen is ígérték, hogy ők is ott lesznek. Biztos, hogy telt házunk lesz, pedig 400 forint a belépő személyenként, amiért persze egy házi disznóto­ros vacsora is jár.- Mennyibe kerül manapság egy neves művészt megszerezni?- A múlt hónapban Koós János és Dékány Sarolta volt a vendé­günk, 21.900 forint volt a gázsi­juk, ehhez jött a hangszerhaszná­lat, gépkocsiköltség, összesen 28.000 forintot fizettünk nekik. De telt ház volt, és nem fizettünk rá.- És mi történik, ha egyszer valamiféle szenzációs tévémű­sor, netán egy istenverte időjá­rás miatt pang a ház?- Ezt a kockázatot én vállalom, benyúlok a zsebbe, és fizetek.- Ennyit a szellemi táplálékról - de mit esznek az újszászi embe­rek?- Nálunk nem túl sokat. Öt év­vel ezelőtt 540-550 főre főztünk az üzemi étkezések keretében. Ezek elmaradtak, ma már 110 adagot kell naponta az asztalra tennünk. A 37 forintos nyers­­anyagárból 59 forint 20 fillérért tudjuk előállítani az ebédet. Ha nem lenne az italforgalom, bi­zony csődbe jutnánk.- Ön azért derűs és bizakodó.- Pedig nem sok okom van rá, hiszen horribilis összeget fizetek az áfésznek bérleti díj fejében, hatalmasak a költségek, és ehhez képest valóban csekély a forga­lom. De megalkudtam, valami­kor el sem tudtam volna képzelni az én házamban a biliárdasztalt, a diszkót. Most mind a kettőt be­engedtem, mert ebből élünk. Deák Kálmán bizakodó A konyha csillog-villog - de a vendégek nem tolakodnak A Vörösmarty Mihályról el­nevezett általános iskola ud­varán egy rendkívül rakoncát­lan kompánia rúgja a labdát. A tanító néni a fal mellett hasz­talan próbálja csillapítani a kedélyeket, a srácok abban fá­radoznak, ki tudja leghama­rabb eltalálni a pedagógust és a vele beszélgető újságírót. Legnagyobb meglepetésre egy kislány céloz a legjobban, a sáros, lucskos golyóbis ket­tőnk között vágódik döngve a falhoz, kis híján ripityára tör­ve az ablaküveget. Ezek a lur­kók a kisegítő osztályokban tengetik napjaikat, és ha négy évet valami csoda folytán ma­guk mögött tudnak majd, Szolnokon folytathatják a ta­nulást. A fékezhetetlen apró­ságokat elképzelem az iskola­padban, amint elmély ültén ha­jolnak a tankönyv felé. Kép­zelem, képzelem, de nem megy ... Mi lesz belőlük? / • s Az oldalt írta: Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán Azért ez valami! Nem tagadom, kissé elfogult vagyok az újszásziakkal szem­ben. Ennek a magyarázata pedig az alábbiakban rejlik: a község­ben tevékenykedő pszichiátriai intézet vezetője, dr. Kassai-Far­kas Ákos gondolt egy nagyot, és hozzákezdett egy „védett szál­ló” építéséhez. Lakást kívánt vásárolni az intézet, ahol tíz gyó­gyult beteg kapott volna otthont arra az időre, míg életkörülmé­nyeik rendeződnek. A hír halla­tán az MDF újszászi szervezete, de a többi párt képviselője is he­ves támadást indított a kezdemé­nyezés ellen. Ám a helyi lap be­csületére legyen mondva, hogy helyet adott az osztályvezető fő­orvos válaszának is. Ebből kide­rillt, hogy közel sem „piros lám­pás ház” készül, s nincs oka az aggodalomra a közelben lakók­nak. De hogy a dolognak még nagyobb nyomatéka legyen, Tárcsái Istvánná területvezető óvónő felolvasta azokat a vála­szokat is, amelyek ebben a témá­ban érkeztek az országos szer­vektől. Dr. Levendel László, az Országos Alkohológiai Intézet igazgatója többek között ezt írta: „Nagyon meglepett az újság cik­ke. A véleményem: nagy öröm, hogy végre van olyan ember, aki veszi a fáradtságot, s hasonló in­tézmény létrehozásán fárado­zik.” Levél érkezett az MDF egészségügyi szervezetétől is: „Egyetértünk, támogatásunkról biztosítjuk a védett szálló építé­sét. A lakosság aggodalma érthe­tő, ám a megegyezés szüksé­ges.” Dr. Csehák Judit, a parla­ment egészségügyi bizottságá­nak elnöke ekképp vélekedett a dologról: „Őszintén remélem, a csatározás menetét a szakmai ér­vek és a „védettek’ ’ érdekei fog­ják befolyásolni.” Erre az önkormányzat mit te­hetett mást, mint letette a fegy­vert. Az október 8-án tartott kép­viselő-testületi ülésen Nagyné dr. Szelmák Erika azt kérte: zár­ják le a védett szálló ügyét, amennyiben a működés során gondok merülnek fel, akkor a testület intézkedni fog. Lám, hát így is lehet. Ujszászon szerkesztőnek lenni Nem tagadom, irigylem az Újszászi Híradó munkatársait. Amerre jár az ember a község­ben, büszkeséggel vegyült di­cséretet hall a községi lapról. Pedig nem csak dicsérni tud az Újszászi Híradó. Chrudinák Ferenc, az MDF újszászi szer­vezetének elnöke például meg­hökkentő nyilatkozatot tett közzé a lap októberi számában. Ezt írja cikkében: „Aggoda­lommal figyelte az ország a Moszkva utcáin vonuló tanko­kat, amikor a közvélemény megdöbbenésére az MSZMP elnöke támogatásáról biztosí­totta a puccs akkor még igen­csak elszántnak tűnő bolsevik vezéreit. Ilyesmi persze előfor­dulhat: egyesek veszik a bátor­ságot, hogy a demokrácia adta lehetőséggel (vissza)élve a de­mokrácia eltiprásán lelkendez­zenek. Az MSZMP ismételten bebizonyította: negyven év ta­pasztalataiból sem tanult, s egy bosszút lihegő becstelen kis csoporthoz csatlakozva örült volna a visszarendeződésnek. A honi puccs drukkereinek most osztozniuk kell példaké­peinek dicstelen bukásában... . A falunkban is rögtön ébre­deztek a már haldokló fogatlan oroszlánok, fenyegetőztek is, méghozzá életveszélyesen (le­lövünk, elgázolunk, megvere­tünk). Polgártársaink! Ennek az or­szágnak most békére van szük­sége! Minden nyugodt nap a gazdasági felemelkedéshez visz közelebb, s minden felfor­dulás ettől távolít el. Legyenek óvatosak: aki forró őszt szeret­ne, nagyon is hosszú ideig telet készít elő.” Elgondolkodtató... A doktor úr csak szépet mond A községházán Nagyné dr. Szelmák Erika polgármestert ke­restük, de Szolnokon tárgyalt. A jegyző pedig szabadságon volt, így dr. Nemes József alpolgár­mesterhez vezetett az utunk. A doktor úr csak szépet tudott mon­dani a falujáról.- Egy éve alakult az önkor­mányzat, és ezalatt 7,5 kilométer kövesutat építettünk. Elkezdtük, és reméljük, ez évben be is fejez­zük a tornacsarnok építését. Eh­hez pályázat útján 7 millió forin­tot kaptunk. Befejeződött a gáz­vezetés, egy-két utca kivételével el is felejtették a polgárok a kel­lemetlenségeket. Három körzeti orvos van a községben, ugyan a gyermekorvosi állást nem tudtuk betöltetni, de hetente jár ki a dok­tor, miként a fizikoterápiás keze­lést is helyben végzik. Az önkor­mányzat segített a kamatterhek kifizetésében, étkezési hozzájá­rulást ad, szociális segélyt nyújt a legjobban rászorulóknak. Ter­vünk az, hogy még ebben a cik­lusban Új szász összes utcáját jár­hatóvá tesszük. Van újságunk, a kábeltévé bevezetését forgatjuk a fejünkben, egyszóval nem tu­dom, mi okunk lenne panaszra.- Az Ön elmondása szerint azért túlságosan szép a me-Dr. Nemes József alpolgármes­ter nyasszony. Az önkormányzat tagjai néha nem fordulnak szem­be egymással?- Természetesen vannak véle­ménykülönbségek, de szemé­lyeskedéssé, vérre menő hatalmi harccá nem fajul a dolog. Egy év nem nagy idő, de ha úgy nézzük, mit végeztünk, azért van mire visszatekinteni. A községben elementáris igény van az artézi víz iránt, kútjaink halódnak, úja­kat kell majd fúratni, reméljük, ez is megoldódik. Ha valóban így van - kopogjuk le, soha rosszabb mérleget... Az üzemanyag-takarékosság korszakában ennél spórolósabb jár­műről álmodni sem lehet. Ha ló nincs - lóerő sincs. Szent a béke a „kórház” körül

Next

/
Thumbnails
Contents