Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-23 / 276. szám
1991. NOVEMBER 23. Kulturális panoráma 9 f”/ & Abónvi gondok Bérbe adják a művelődési ház termeit Az utóbbi évtizedben, években szinte minden közművelődési intézmény élén főiskolát, egyetemet végzett szakember állt. Még a legkisebb településen is fontos volt, hogy a munkatársak szakképzettek legyenek. Néhány helyen eltekintettek ettől a követelménytől, sorra alkalmaztak közművelődési-ügyintézői tanfolyamot végzett munkatársakat. Ennek köszönhetően, no meg a munkanélküliségnek, sok főiskolát végzett ember került az utcára. Ma már a gazdasági helyzet miatt nívós műsorokat, kiállításokat, programokat nem is tud szervezni a művelődési házak többsége. Hasonló gondokkal küszködnek a Petőfi Művelődési Ház munkatársai is.- Milyen rendezvényekkel, tervekkel készülnek az őszi-téli hónapokra? - kérdezem Balassi Jenönét, az intézmény igazgatóját.- Szórakoztató műsorokra nincs pénzünk, helyette alkalmanként nyolcezer forintért bérbe adjuk a nagytermet. Ha jól megnézzük, anyagilag így sem járunk jól, mert a rezsi elviszi az összeget.- Valami szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget mégiscsak biztosítanak a helybélieknek?- Csillagászati a gázsi, s olyan magas áron tudnánk csak árusítani a jegyeket, hogy nem tudnák az emberek megvásárolni. A kultúrára pedig egyre kevesebb jut. Praktikus tanfolyamokat indítunk a műsorok helyett. Ilyen például a szabás-varrás, a gépírótanfolyam, bár az elmúlt évhez képest csökken ezek iránt is az érdeklődés. Indítunk kezdő és haladó angolnyelv-tanfolyamot, tervezzük az angol ovit. Népszerűnek bizonyul a német felnőtt nyelvtanfolyam, közel negyvenen jelentkeztek, két csoportot is indítottunk. Társastánctanfolyamra is várjuk a jelentkezőket, mozgásjavító tornát szervezünk nagycsoportos óvodásoknak és alsó tagozatos tanulóknak. Eredményesek a KRESZ-tanfolyamaink. Ifjúsági klubunk már nincs, de van nyugdíjas-, bélyeggyűjtő, kertbarát-, Lutra- és karateklub. Kis csoportjainkat szakköreink köre bővíti még: galambászok, díszmadártenyésztők, a kézimunkázok, két képzőművészeti szakkör - veszi át a szót Korbély Csabáné, a művelődési ház munkatársa.- Mi jellemzi az intézmény ismeretterjesztő tevékenységét?- Az utóbbi időben nem beszélhetünk ismeretterjesztésről, nincs rá igény, nincs közönsége. Két évvel ezelőtt a gyulai iskolában jól ment a szülők akadémiája, de ma már nincs rá igény.- Kiállítások?- Megosztottuk a feladatokat a közművelődési intézmények között. A vizuális kultúra e területével a falumúzeum foglalkozik. Nyílászáróink rosszak, csak az nem jön be, aki nem akar. A művelődési ház felújítását régóta tervezik, azóta több millióba kerülne. Mindig akadt fontosabb feladat, így az iskolák korszerűsítése, bővítése, a napközi, a gimnázium felújítása. Egyébként most jelentkezett nálunk egy könyvillusztrátor, kiállítást szeretne rendezni, de ezt az ajánlatot is el kellett utasítanunk. Egyébként a napokban hallottunk egy előadást a minisztériumi osztályvezetőtől, dr. Tóth Bélától, aki elmondta, hogy jó, ha a jövőben nem zárják be intézményeinket ...- A személyi feltételek milyenek?- Három közművelődési dolgozó és egy négyórás takarítónő dolgozik az intézményben. Az önkormányzat úgy ítélte meg, hogy január 1 -tői elég számunkra egy félműszakos takarító. Ezért sajnos sok esetben mi magunk is takarítunk.- Vannak terveik?- Minden hónap első szombatján játszóházat szeretnénk . . . Örömünk is van a munkánkban. Évente van négy gyerekműsorunk. Nem is ráfizetéses, a közönség pedig nagyon hálás.- bzs -TÉVÉELŐZETES A kezdeményezés támogatást érdemel Izlésformáló koncertek fiataloknak Nem első alkalommal tesszük szóvá, hogy mindennapjaink szinte minden percében és életterünk minden pontján - ha akarjuk, ha nem - mindannyiónkat körülvesz az értéktelen könnyűzene áradata. Nincs könnyű dolga annak, aki fel akarja venni a harcot ezzel a közellenséggel, hiszen a könnyen megkaphatóval szemben valami olyat állít, aminek megértése némi fáradságot: kis figyelmet igényel. E keresztes háború derék csapata a Szolnoki Fúvósötös. Tervük megvalósítása érdekében az együttes célba vette a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Kodály Zoltán emlékére meghirdetett pályázatát, mely a felnövekvő nemzedék zenei ízlésének formálását tűzte lobogójára. A fúvósötös elnyerte az alapítvány támogatását, s így lehetősége nyílott arra, hogy rendhagyó énekórák formájában élményben részesítsen olyan gyermekeket, akiknek ritkán akad alkalmuk élő zenét hallgatni. Hétfőn a szolnoki Tiszaparti Gimnázium egészségügyi tagozatának diákjai, majd az iskola összes tanulói kaptak szép ajándékkoncertet a Szolnoki Fúvósötöstől és a Banáné Góhér Edit vezette Kodály Leánykartól - kedden pedig a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskola növendékei és azok szülei tapsolhattak az együttesnek és a Kodály Zoltán Gyermekkórusnak; az énekkart karnagya: Juhászné Zsákai Katalin vezényelte. A méltán nagy sikerű hangversenyek jól szerkesztett műsorának egyik érdekessége az volt, hogy a kórusok a fúvósötös kíséretével léptek fel; a hangszerelés az együttes kürtöse: dr. Ábrahám László munkáját dicséri. A Szolnoki Fúvósötös erősen bízik abban, hogy missziós tevékenységét folytathatja, s ehhez nemcsak az alapítvány segítségét reméli és várja. Szathmáry Judit Pilinszky János 70 éves lenne Alapítsunk Producer Akadémiát! A kedd este (TV 1) látható filmet még 1989. november 3-án forgattuk London egyik legnépszerűbb színházában, az Almeidában, amely, mint a londoni értelmiség legkedveltebb kamaraszínháza, elsősorban kortárs zenei estek, kamaraoperák bemutatóhelye. Pilinszky János emlékestje is zsúfolt ház előtt zajlott le, az egy hónapig tartó nagy sikerű Magyarok fesztivál részeként. Mint a költészet szerelmese is, az elmúlt másfél évtizedben szerencsémre jó néhány költői estet élvezhettem - olykor filmezhettem - végig Londonban, de olyan csendeket, mint ezeken az esteken, soha, sehol nem tapasztaltam. A koncertcsendek másképpen „hallgatnak”, mint egy-egy költőóriás estjének közönsége. A hideg futkosott a hátamon, amikor Patrik Garland intésére Já- Már csak egy nagy kívánságom van: testi-szellemi frissességben megélni azt, hogy a fiam iskolába kerüljön és tanulni kezdjen. Ezért dolgozom tovább, ahogyan eddig tettem. Hogy az én Valentinomnak ne kelljen majd azt mondania: „Az én apám tolókocsiban ül otthon” - vallotta be nemrégiben Yves Montand. A francia sanzonok nagy énekesének - aki 67 évesen lett apa - ez a kívánsága nem teljesülhetett: a Párizs melletti Senlis kórházában infarktusban meghalt. Egy nappal azelőtt még pompásan érezte magát. Annyira, hogy a Cote d’Azur-on levő szállodai luxuslakásából Nizzába autózott, majd onnan Párizsba repült. Nem messze a fővárostól, Senlis-ben akarta elkezdeni legújabb filmjének forgatását. Élettársa, Carole Amiéi kaijaiban halt meg, aki rendőri kísérettel száguldhatott a sztár Autheuil- Anthouillet-i (Normandia) villájából a kórházba. A most 29 éves, sötét hajú Carole kezdetben Monnos hangja megszólalt lemezről, hogy az Almeida Színház publikumát a magyar nyelv lejtése, dallama, íze átjárja, átölelje. Az érzékeny szerkesztőknek arra is volt gondjuk, hogy János helyett a magyar nyelv állandóan jelen legyen az emlékesten, ezért a barátot és költő kortársat, Nemes Nagy Ágnest hívták meg, hogy magyarul mindig elmondja János egy-egy versét az angolul ugyanazt elmondó színésznők után. Pilinszky verseit maga komponálta mozdulataival, gesztusaival, táncával köti össze az a Sheryl Sutton, aki Pilinszky egyik ismert kötetének főhőse, s filmünkben a kötet első fejezetét ő olvassa fel. Sheryl Suttont Bob Wilson A süket pillantása című darabjában látta meg a költő, amiről így írt 1971- ben: „A költészet és egyedül a költand - eredeti nevén Ivó Livi - titkárnője volt. Barátaik szerint elképzelhető, hogy titokban össze is házasodtak, de erről a művész konokul hallgatott. Egy tény: az olasz születésű férfit teljesen megváltoztatta a nálánál több mint 40 évvel fiatalabb nővel való kapcsolata, s különösen azóta, hogy három és fél évvel ezelőtt megszületett a kisfia, Valentin. Küzdelmes élete volt: már 11 évesen dolgozni kényszerült, amikor apja söprűkészítő gyára csődbe ment. Volt kifutófiú, fodrászsegéd, fizikai munkás is, miközben Donald kacsa és Maurice Chevalier hangjának imitátoraként jutott némi mellékkeresethez. Edit Piaf fedezte fel mint sanzonénekest, és dalokat írt neki. 1946-ban, amikor Yves Montand első filmjét, a Fény nélküli csillagot forgatták, együtt léptek fel. Hat évvel később, a Félelem bére című filmje után a színész-énekes egycsapásra világhírűvé vált. Összesen végül több mint 50 filmben szerepelt. tészet tette lehetővé Wilsonék számára, hogy jelen lehessenek ismét a színpadon, s játszotta kezükre a fejedelmi ötletet - amitől minden „színházi ember” eleve elriadt volna -, a lassú mozgás kétélű fegyverét. De akinek van, annak adatik. A Regard du sourd (A süket pillantása) előadása, túl azon, hogy elvágta a gordiuszi csomót - még szép is, sőt gyönyörű, ahogyan a modem művészet már legfeljebb csak idézőjelben mert olykor-olykor szép lenni.” Pilinszky éppen húsz esztendeje fedezte fel Wilsonék „lassú színházát”, s ha lassan is, és csak Sheryl Sutton által, de ideért üzenetük. Külön öröme - születésnapjának előestéjén -, hogy a mi közvetítésünkkel - írja Moldován Domokos a Rádió- és Televízióújság hasábjain. 1951-ben kötött Simon Signoret-val házasságot, és ez a kapocs egészen 1985-ig, a színész-feleség haláláig összefűzte őket. Montand ugyanúgy, mint egykor apja, a kommunistákkal szimpatizált, de csak az 1982-es lengyel eseményekig. Sokáig jelöltetni is akarta magát a francia elnökválasztásokra, de végül is belátta, nem sok esélye lenne.- Mindig félelemben éltem, attól tartottam, hogy amit vállaltam, abban nem leszek eléggé jó, hogy csalódni fognak bennem. Minél híresebb lettem, annál nagyobb volt ez a félelem is bennem. A hivatásom egyszerre okozott hihetetlen kínokat és nagy boldogságot. Yves Montand-nak már két évvel ezelőtt volt szívinfarktusa. Miután felépült, lemondott még az alkoholról is.- Ezentúl vigyázok az egészségemre: már csak Valentin miatt is. Ő az, aki arra ösztönöz, hogy még sokáig éljek. Nem sikerült: 70 évet élt. (Ferenczy-Europress) Szerény ünnep Rigó Béla: így élt Katona József A könyv a Móra Kiadó értékes, érdekes így élt... sorozatának újabb kötete, megjelenésének időpontját, tartalmát tekintve akár ünnepi kiadvány is lehetne. Szellemben, megformáltságában, teljességigényében méltó is az ünnephez. Hogy terjedelemben, kiállításban szerényre sikeredett? Úgy látszik, mi most így ünnepelünk, puha sorozatfedéllel, visszafogottan. Pedig ez a munka évfordulós, és azon messze túlmutató aktualitásával igazi hiánypótló mű. Színes, ötletes életrajz, mely a művek és az alkotói életpálya monografikus bemutatásán túl rejtettebb titkok felfedésével kíséri az olvasót. S míg próbálja felgombolyítani Katona érzékeny, zárkózott személyiségének hármas életfonalát, szinte észrevétlenül avat be bennünket a kor némely kulturális, politikai kulisszatitkába: legyen az a forrongó fővárosi színházi élet, vagy akár Kecskemét városának peres ügyletei. A szerző hősének olyannyira különböző három életét külön fejezetekben beszéli el, s ezzel a hármas tagolással jól áttekinthető szerkezetet ad művének. A kronologikus elv alkalmazásával könnyen követhetők az életpálya állomásai, a személyiség változásai, az egyes belső életek találkozási pontjai. A Bánk bán elemzéséből vagy a színházi élet ábrázolásából is látszik a szerző felkészültsége, egy nagyobb lélegzetű írói vállalkozás lehetősége. És ezek még csak kiragadott motívumok ... Azt azonban ne állítsuk, hogy teljesen előzmények nélkül való a kezünkben tartott Katona-életrajz. A múlt század derekán Milecz János gyűjtötte össze a még élő tanúkból a visszaemlékezéseket Katonáról, s ő az, aki átnézi az idős Katona József által gondozott hagyatékot. Később Arany János próbálkozna egy monográfiával, de értesülvén Gyulai Pál hasonló törekvéséről, abbahagyja azt. így Gyulai nevéhez fűződik az első Katona Józsefről szóló monográfia. Meg kell még említenünk Waldapfel József 1942-ban írt monográfiáját, és Orosz László hetvenes években írt, ez idáig legteljesebb munkáját. Rigó Béla friss, a kutatás új ösvényeit kijelölő műve remélhetőleg tovább bővül majd, s tán valamikor méltóbb ünnepet kap hőse, nemzeti drámánk szerzője, Katona József. N. Gy. I. A film- vagy tv-gyártásvezetés, a producerség elég zárt világ ahhoz, hogy nagyon keveset tudjon róla a közvélemény. Jelentem, hazánkban e területen is baj van. A négy évtizeden át művelt állami támogatások rendszerével ma már nem lehet gyártani, a vállalkozói filmgyártást viszont szakembereink nem ismerik. Mit lehet ilyenkor tenni? Alapítsunk Producer Akadémiát! A helyzet komolyabb, mint gondolják. A magyar filmek készítésére már soha nem jut annyi pénz a nemrégiben alakult Nemzeti Film Alapítványból, mely a teljes gyártási költséget fedezné. Be kell vonni a szponzorok pénzét, a magántőkét és ami egyáltalán kínákozik, például a külföldi tőkét is. Csakhogy - talán az állam kivételével - aki pénzt ad, az a filmen kívül bizonyos elszámolást is akar, továbbá joga van belekukkantani a filmkészítésbe: elég gazdaságosan, elég profi módon bánnak-e a gyártók az ő pénzével (is). A pénzzel bánni viszont tudni kell, és ha nincs elég pénzed egy produkcióra, toldd meg egy kis leleménnyel. De milyen leleménnyel és hogyan? És ez csak a problémák egyik része. Mert azt is meg kell valahol tanulni - ami eddig nem volt olyan fontos -, hogy mitől függhet egyegy ilyen film sikere (és bevétele), hol lehet (és hol nem) a forgalmazásnál takarékoskodni, és hogyan kell együttműködni (koprodukciókban) a „szőrösszívű”, mindig „átverésre kész”, „mindenütt takarékoskodni akaró” nyugati pénzemberekkel. Aki e problémába belemélyed, rájöhet: komoly rendszerezhető ismeretekről, jogi és gazdasági problémákról van szó, melyek megismerhetőek és megtanulhatóak, bár eddig nálunk nem nagyon ismerték őket, és nem nagyon tanulgatták őket. Most ülünk a lyukban; gyártásvezetőink többsége (országosan úgy kétszázan lehetnek) régi módon hibátlanul tud gyártani, de úgy már nem lehet; új módon viszont még nem, úgy azonban már lehelne). A lyukat tehát ki kell tölteni. Erre vállalkozott a Filmiroda Rt., amikor Föld Ottó hajdani gyártásvezető, filmgyárigazgató, majd filmfőigazgató-helyettes és Szakácsi Lajos a Filmiroda Rt. vezérigazgatója kezdeményezésére létrehozta a Korda Sándor Alapítványt, melynek elsődleges célja a magyar filmproducerek, menedzserek és gyártásvezetők felemelése, közelítése a nyugati vállalkozói (magyarán tőkés)film- és tvfilmgyártáshoz. Az alapítvány (1990) létrehozta a Korda Sándor Producer Akadémiát, melynek tanévnyitója - 25 növendékkel - szeptemberben volt. Az akadémián a világ és hazánk neves szakemberei tartják az előadásokat és vezetik a vitákat, melyek témaköre szerző jogi problémáktól dramaturgiai, művészi kérdéseken át, gazdasági, gyártásjogi, technikai és nyersanyag-ismereti anyagokon át a forgalmazástechnikai és gazdasági kérdésekig vezet. Egy év - harminc előadás - egy tanfolyam három év - 3 x 30 - összesen kilencven előadás, vita, majd hosszabb külföldi tanulmányút, esetleg részvétel egy külföldi produkcióban, mintegy gyakorlatképpen. A nagy igényű vállalkozás gyökeresen átalakíthatja a hazai film- és tv-filmgyártást, nem véletlen hát, hogy óriási versenyfutás folyt az első huszonöt akadémiai helyért. S aki itt (magának) jól tanul, annak nagy esélye van, hogy helyt tudjon állni nemcsak az új gazdasági alapokra helyezett hazai, de a nemzetközi produkciókban is. Ha sikerfilmeket akarunk, nemzetközi tudású szakemberekre van szükségünk. S most a lehetőség is adott, hogy már a szakmában levő, gyakorló szakemberek megszerezzék a vállalkozói film- és tvfilmgyártáshoz szükséges ismereteket. Ha én lennnék az akadémia igazgatója, az első előadás előtt, azt írnám a főbejárat kapujára: „Nyílj meg, nagyvilág!” S ha e vágy valósággá válik, kevesebb gondunk lesz a hazai produkciók értékesítésével - külföldön, s talán még idehaza is ... F.Gy. In memóriám Yves Montand Kínokban és boldogságban
