Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-14 / 267. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. NOVEMBER 14. Végre melegedhetnek a tiszaföldváriak Nincs gáz, fagyoskodnak az emberek! címmel közöltük no­vember 4-én a tiszaföldvári Ovi­­rághegy I. úti lakók levelét, melyben szóvá tették, hogy hiá­ba fogtak hozzá még ez év már­ciusában a gáz bevezetéséhez és fizettek ki házanként 30 ezer fo­rintot, a hideg beálltával fagyos­­kodniuk kell; szeptemberre ígér­ték az átadást, ezért nem vettek tüzelőt . Sérelmük közreadásakor a TIGAZ szolnoki kirendeltség­vezetőjének azonnali segítségét, intézkedését kértük, aki most a következőkről tájékoztat. A gázbekötés elhúzódásáért a közvélemény mindjárt a TI­­GÁZ-t veszi célba és bírálja, hol­ott a beüzemelési feladatunk ak­kor következik, amikor a meg­épült önerős gázvezetékre a Ke­rületi Bányaműszaki Felügyelő­ség használatbavételi engedélyt ad. Az elosztóvezeték építését folyamatosan ellenőrizzük, a ki­vitelező munkatempóját, határ­idejét azonban nem tudjuk befo­lyásolni. Az említett út kiviteli tervét a TIGAZ június 26-án hagyta jóvá, a kivitelező július 3-ára jelentette a munkakezdést. Az elkészült vezeték műszaki fe­lülvizsgálata augusztus 23-án, műszaki átadása 27-én volt, 30- án pedig - a KBT engedélye alapján - a vezeték „élőreköté­­se” is megtörtént. Kirendeltségünk október 30- ig azért nem tudott foglalkozni a bekapcsolási feladatokkal, mert a vagyonjogi dokumentációt a beruházótól addig nem kapta meg. (A kivitelező ÉPVILL­­SZER Kft. sajnos október 14-én nyújtotta át a beruházó Tisza­földvári Polgármesteri Hivatal­nak. A szerk.) Dolgozóink így november elsején kezdték meg a lakások beüzemelését, s mire e sorok megjelennek, bizonyára minden kedves fogyasztónk él­vezi a gázfűtés előnyeit. Úgy érezzük, hogy a gázbekötési fo­lyamat ismertetésével sikerült meggyőznünk a közvéleményt arról, hogy mi nem követtünk el vétkes mulasztást. Gulyás Ernő kirendeltségvezető „Nem tudok belenyugodni...” Olyan eset történt velem, amit nem lehet egyszerűen tudomásul venni. Férjemnek 1969-től (má­sodállásban) csaknem 20 évig volt kisipari működési engedé­lye - mint kőművesnek. Az ezzel járó adminisztrációs munkát ma­gam végeztem, és az utóbbi ügy­ben is eljártam, mely a követke­ző. Férjem 1988-ban leadta az en­gedélyét, amit azóta többször is ellenőriztek, ám ez év szeptem­berében kaptam egy adószámla­kivonatot, melyben értesítenek, hogy 3000 Ft adótúlfizetésünk van. Megjegyzem, hogy 1990- ben is küldött az APEH ugyener­­ről egy kivonatot, de valahogy nem vettem figyelembe. Újabb levelük után döntöttem úgy, hogy Szolnokra utazom, és utá­nanézek a dolognak. Vittem a papírokat, beprogramozták a gépbe, s mondták, hogy igen, 3000 Ft túlfizetésünk van. Kér­dezték, hogyhogy nem írták jóvá még 1989-ben? Véleményem szerint talán azért, mert 1988- ban leadtuk az engedélyt. Kér­ték, írjak egy kérvényt és ígérték, hogy 30 napon belül megkapom az összeget. Errefel - az 1991. október 29-én kelt levelükben - közük, hogy az „1988. évi beval­lása könyveléstechnikai okok miatt hibásan került feldolgozás­ra”. Hát kérdezem én: 1988 óta egyfolytában hibásan könyvel­tek, nem zárták le az évet, nem ellenőrizték, a túlfizetésünk az­óta göngyölődött? Most pedig egy tollvonással tettek pontot a végére?! Bezzeg ha én tartozom, olyan késedelmi kamatot szá­moltak volna rá, hogy több len­ne, mint a tőke. Éppen ezért r.em veszem tudomásul az előzőek­ben idézett tájékoztatásukat, és kérem az APEH-et, hogy a 3000 Ft-ot szíveskedjenek részünkre - kamattal együtt - visszautalni. Rajna Józsefné Rákócziújfalu Az Abonyi úti iskoláért Rendszeresen olvasom a Nép­lapot, s mindig boldogság tölt el, ha a város iskoláiban történt ese­ményekről is tájékoztat. Ezúton szeretnék én is beszámolni arról, mi történt nemrég nálunk, a szol­noki, Abonyi Úti Általános Isko­lánkban. Két napig nem volt tanítás, de a gyerekek igazán mégsem en­nek örültek, sokkal inkább an­nak, hogy egy igen gazdag prog­ramnak lehettek részesei. Ä ren­dezvény első napján KRESZ- és sportversenyek elméleti és gya­korlati fordulóiban tehettek ta­núbizonyságot tudásukról. Öröm volt látni, hogy már hetek­kel korábban délutánonként be­népesült az iskola udvara, s ke­rékpárok tömkelegé sorakozott - gyakorlásra várva. Az elméleti versenyeken a táblák biztos is­merete, a KRESZ-szabályok pontos betartása, a tesztlapok he­lyes kitöltése volt a feladat; a gyakorlati versenyen ügyességi akadályokon mentek végig a ta­nulók. Mindezek alapos ismere­tét fontosnak tartjuk, hiszen is­kolánk a város egyik legforgal­masabb helyén fekszik, s talán így is hozzájárulhatunk a bal­esetek megelőzéséhez. A nap fo­lyamán a szülői munkaközösség segítségével fánkot és szörpöt vásárolhattak a gyerekek, mely­nek bevételét a gyermekszerve­­zuet támogatására ajánlották fel. Másnap hulladékgyűjtési akciót szerveztünk, és szinte kiürítettük a „Pletykafalut”. A gyerekek, az ifjúsági diák­kör a teljes bevételt felajánlotta annak az alapítványnak a javára, amit - a szülői munkaközösség javaslatára és az iskolavezetés­sel egyetértésben - az Abonyi Úti Általános Iskola fennállásának 30. évfordulója tiszteletére hoz­nak létre. Jó érzés ezt hírül adni, s jó érzés, hogy szép kis iskolán­kért mi is tehettünk valamit. Feketéné Vígh Judit a gyermekszervezet vezetője Három szál rózsa... Noha a piacon mindenki maga dönti el, hogy miért mennyit hajlandó adni, és ezt C. É. olvasónk is jól tudja, bárki kerülhet hozzá hasonló helyzetbe, amikor szinte meglepetésszerűen fizet. Sérelmét jogosnak tartjuk, s a vele történteket mások okulására tárjuk a nyilvánosság elé. Mint mondja, november 9-én (szombaton) a szolnoki vásár­csarnokban, az egyik standon árusító 20 forintért kínálta a rózsát, ebből választott hármat, de miután - kérésére - közé rakott egy szál zöldet, celofánba öltöztette és átkötötte, 120 forintba került. Meglepetésszerűen fizette ki az összeget, s csak utána morfon­dírozott a jókora „üzleti fogáson”: 20 a zöld, 20 a celofán, plusz 20 forint a kötözőszalag? Szabadáras, de ami sok, az sok... Nem hagyta nyugton az eset, visszament az eladóhoz, reklamált, aki ezt igen rossz néven vette; kérdésére nem volt hajlandó megmon­dani a nevét, sőt azt válaszolta, hogy „mehet a panaszával oda, ahova akar!” Ezek után olvasónk megjegyzi, jó lenne végre nálunk is követni a nyugati példát, ahol nemcsak az áruházakban, boltokban, de a piacokon is minden eladó mellére tűzve - jól láthatóan a neve ... Olvasóink tájékoztatására megemlítjük, hogy a vitás esetek­ben a Csarnok- és Piac intézményhez lehet fordulni, s mindjárt kiderülhet,hogy az illető vállalkozó, magánkereskedő-e, aki nemhogy megmondani, köteles kiírni a nevét - az üzletkörét.. „Visszaadta az emberekbe vetett hitemet” A tárgyalóteremből Végül ököllel érveltek Kezdetben vala az ... és az ige helyett találóan lehet a vitát mon­dani, hiszen azzal kezdődött Por­telek egyik büféjében a csatáro­zás. Békésnek látszó szóváltás­sal a napi politikáról három, örökké politizáló helyi lakos pró­bálta meggyőző érvekkel bi­zonygatni a maga igazát. Amikor végképp kifogytak az érvekből, elővették az öklüket. A három „büfépolitikus” Po­zsonyi Péter Jászberény-Porte­­lek, Vaskapu u. 7., Burka István Jászberény, Újerdő 259. és Há­­bori Tamás Portelek, Fő út 49. szám alatti lakosok. Ok tértek be egyik este a portelki büfébe és az első körnél még csak az ital fo­káról és zamatéról beszéltek, a következő rund után már a napi politika is szóba került. Egyetér­tettek abban, hogy egyikük anya­gi helyzete sem irigylésre méltó, hogy sokallják a rájuk rakott ter­heket, csupán egy dologban, a felelősek megnevezésében nem tudtak szót érteni. A folytatás olyan volt, amilyen poharazgatás után lenni szokott. Először csak a maga csalhatatlan igazát akarta bizonygatni mindenki. Aki tudja hányadik pohár után azonban az egyik már azt követelte a másik­tól, ismeije el, hogy politikai analfabéta, hogy annyit ért a po­litikához, mint tyúk az abc-hez. A hallgatók és a nézők ezután már meg sem lepődtek azon, hogy elcsattant az első pofon, az egyik hirtelen szájbavágással, a másik egy hátbaöklözéssel torol­ta meg a sérelmét. A csatározás utójátéka, hogy Pozsonyi Péter joghatályos vád­indítványt terjesztett elő Burka István ellen. (Hábori Tamás idő­közben elhunyt.) A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre Tanácsa ezek figyelembevételé­vel hozta meg az ítéletet. Garáz­daság vétsége miatt Burka Ist­vánt 9 ezer, Pozsonyi Pétert pe­dig 7 ezer 200 forint pénzbírság­ra ítélte. Az ítélet jogerős.- ésal -az emlékezetes összejövetel megszervezésében közremű­ködtek. Jászladányban, a posta mel­letti utcaközben több mint há­rom hete rossz a közvilágítás. Az illetékesek tudnak róla, az intéz­kedés mégis várat magára. De ha valaki nem fizeti ki idejében a villanyszámlát, azonnal intéz­kednek, s egy-kettőre kikapcsol­ják az áramot! - jegyezte meg némi keserűséggel G.O. helyi la­kos. Hozzászólás cikkünkhöz Gondolatok a szombati jegyzethez A november 9-i, És ha nincs „állam bácsi”? című íráshoz kapcsolód­va, további javaslattal fordulok a polgármester úrhoz. Ne csak a nyugdíjasokat rúgják ki a munkahelyekről, akik többsége becsületesen, lelkiismeretesen és jól dolgozik, hanem azokat is, akik a fizetés mellett a tenyerüket tartják, akik hanyagul látják el a feladatukat, lusták, késlekedők, s nem utolsósorban az italozókat. Sajnos napjainkban sok ember kerül az utcára, lehet a munkaerőkben válogatni. Éppen ezért ne'tűrje meg egyetlen munkahely sem az előző­ekben felsorolt, kifogásolható magatartásé embereket. Legutóbb például felháborodással tapasztaltam a szolnoki temetőben, hogy az elhunyt hantolása után a három dolgozó leült a szemközti sírra, várták a „mellé­kest”. Míg meg nem kapták, nem tágítottak. Az a véleményem, hogy az ilyen és hozzájuk hasonló emberek kerüljenek az utcára, ott tarthatják nyugodtan a tenyerüket... M. F.-né nyugdíjas, Szolnok ( \ A határidő: december 31. Az október 30-i számban megjelent, Telefonra várva cí­mű levélben felvetett kérdé­sekre a Magyar Távközlési Vállalat Debreceni Igazgató­sága válaszolt, s az alábbi tá­jékoztatást adta: A kisújszállási önerős táv­beszélőhálózat építését 1991. szeptember 23-án kezdte meg a FÁZIS Rt. (1134 Bp„ Kas­sák L. út 76.), és a befejezési határidő - szerződés szerint - ez év december 31 -e. Korábban valóban üzembe­helyeztek 392 távbeszélő-ál­lomást, melyek létesítése nem igényelt tervezést, azonban ha az állomás bekapcsolása osz­lopállítással valósítható meg, tervezésre van szükség, mivel a kivitelezése építési enge­délyhez kötött. Megjegyzem, hogy az 1991. szeptember 24-i, a lakosság részvételével tartott önkorányzati ülésen felvetett kérdésekre válaszol­tunk. A Debreceni Távközlési Igazgatóság mindent megtesz annak érdekében, hogy a Ki­sújszállási Polgármesteri Hi­vatallal kötött megállapodás szerint, határidőre eleget te­gyen a vállalt kötelezettségé­nek. Bárány Endre _______________igazgató ^ Az idős emberek öröme Fegyvernek újtelepi részén a múlt hónap elején adták át a 3-as számú idősek klubját. Létszámunk jelenleg huszonkettő, szeretett vezetőnk Homyák Józsefné (a mi Franciskánk), és valamennyien jól érezzük magunkat a tiszta, meleg, kényelmesen berendezett máso­dik otthonunkban. „ E létesítménnyel az idős emberek iránti megbecsülést, tiszteletet érezzük, melyért ezúton is köszönetünket fejezzük ki a község ön­­kormányzatának. Mindekelőtt Huber Ferenc polgármester úrnak, Domokos Andrásné területi vezetőnőnknek, s rajtuk kívül mindazok­nak - képviselőknek, területi házi gondozónőknek -, akik az idősek klubjának létrehozásán fáradoztak, széppé, otthonossá varázsolták. Társaim nevében: Nagy Mihályné Fegyvernek A múlt héten Mezőtúron elve­szítettem az igazolványtárcámat - igen fontos okmányokkal és né­mi készpénzzel. Elképzelhető, mit éreztem. A rendőrségen érdeklődtem, s megtudtam, mibe kerülne az iga­zolványok pótlása, ott azonban ajánlották, várjak egy kicsit, hát­ha meglesz. Másnap, korán reg­gel a munkahelyemen üzenet várt és egy telefonszám, hogy hívjam vissza, sürgős! Kiderült, hogy tényleg megtalálta VALA­KI, és mi sem természetesebb, mint hogy hiánytalanul vissza akarja adni; a megtalálónak járó jutalomról pedig hallani sem akart. Szeretném NEKI ezúton is megköszönni, hogy nemcsak az igazolványaimat adta vissza azon a ködös, borongós őszi reggelen, hanem az emberek­be vetett hitemet is. A saját ne­vem most nem lényeges, a be­csületes megtalálóé annál in­kább: Nagy Gáborné, aki a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat (KAEV) mezőtúri, 8-as számú gyáregységében dolgozik. Levelekből - sorokban Csepel kerékpár megtalálá­sához kéri a nyilvánosság segít­ségét egy elkeseredett kisfiú, Pető Dávid, akitől november 9- én 16.30 órakor a szolnoki, Jó­zsef Attila út 25. számú háztól, a Pince ABC elől lopták el - né­hány perc leforgása alatt. A bi­cikli ismertetője: ezüst-metál eredeti festésű, ülése fekete, kor­mányát zöld-fehér szalaggal te­kerték be, a vázon kulcstartó (kulccsal), az első kerekén pedig macskaszem. (A kisfiú címe a szerk.-ben.) A Szolnoki MÁV-Kórház és Rendelőintézet baleseti sebé­szetére combnyaktöréssel szállí­tották október 10-én a fegyver­neki, 85 éves özv. Kovács Jó­zsefnét. Az osztály orvosainak, ápolószemélyzetének rendkívül lelkiismeretes, önzetlen gyógyí­tó-munkájáért mond köszönetét lánya, Edina. Az idős asszonyt ugyanis november 11 -én - járó­kerettel - már hazaengedhették, gondozására bízhatták. Hunyadfalváról Fazekas Kálmánná, aki egyébként 30 éve olvasónk, a Szolnoki Mező­gép Vállalat törzsgyárában tar­tott október 11 -i nyugdíjas-talál­kozóról számolt be. Áz esemény gyárlátogatással kezdődött, majd az ebédlőben köszöntötték, .látták vendégül az egykori dol­gozókat, s ajándékkal is kedves­kedtek. Társai nevében mond köszönetét mindazoknak, akik Kíváncsiság Nemrég állították fel Jászjá­­kóhalmán az első telefonfülkét, amelyből közvetlenül lehet más településeket hívni. Az újdon­ságszámba menő kalitka nagyon felkeltette a gyerekek érdeklődé­sét: a tanítás végeztével meg­szállják és próbálgatják a techni­ka e nagyszerű csodáját. Próbál­gatni, ismerkedni lehet vele, de vigyázzatok is rá! Fontos dolog, nemcsak szlogen, tényleg életet menthet. De mintha a vonal ki­csit túl gyorsan megszakadna - mondták a már tapasztalt jákó­­halmi telefonálók. (Fotó: Korényi É.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents