Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-11 / 264. (265.) szám

•91. NOVEMBER 11. Sportextra 7 Röplabda NB I. Király volt a fővezér a megyei rangadón A-c söpört, nők: Lehel SC-Szolnöki “gyiművek 3-1 (-13, 6, 4, 5) Jászberény, 100 n., v.: Máthé, Kerék Lehel: Petliak, Sápi, Doncsenko, >th M., László, Király. Csere: Nagy. lző: Szőke Péter. Vegyiművek: Karavajeva, Kovács­­, Illésné, Kmézic, Sülyösné, Pirók­­. Csere: Hajdúné, Gergelyfi, Göb­­is. Edző: Vasicsek János. Második éve, hogy megyebeli csapa­­< rangadó mérkőzésen mérhetik össze fjüket. Tavaly még a B-csoportban iskodott mindkét együttes, de a tava- i rájátszást követően mind a Lehel, tnd a Vegyiművek előre léphetett egy xsőfokot. Az akkoriban vívott talál­­'/,óik mindannyiszor ötjátszmásra si­­redtek, testvériesen megosztozva a őzelmeken. Az idei szezonban azo­­is célt tűzött maga elé a két gárda - eremének bekerülni a legjobb hat kö­­-, ehhez azonban meg kell verni a ásikat. Rangadó előtti latolgatásra rtük a két edzőt, vajon ők hogyan :ják az esélyeket. Szőke Péter: -Hasonló erősségű csa­ltok találkoznak, a jobb idegállapot int. A hat közé kerüléshez feltétlenül ükségünk van a győzelemre. Vasicsek János: - Az utazás alatt élységes csönd honolt a buszon, elég \szült a légkör. Érzésem szerint azok 1érnék, akik hamarabb feloldódnak, ockáztatni fogunk a győzelem érdeké­­•n. A közönség soraiban foglalt helyet az ztrák röplabda szövetség alelnöke, :i ha már Jászberényben járt, megte­­ntette a két ellenlábas csatáját. Nehe­­n akart megszületni az első pont, há­­mszori forgás után azonban Sápi )mbája a vonalon belül ért talajt, ezzel egszerezte a vezetést a hazai gárda, gy tűnt, mintha a vendéglátók jobban gyeitek volna a labdákra, támadásaik rvszerűbbek voltak, rendre náluk volt : előny. Doncsenko nyitásait követően :y perc alatt négyszer is hibázásra kényszerítették a szolno­kiakat a tiszta pirosban vi­rító lehelesek, (10-4). Va­­sicsek edző időkérése jót tett a vendégek kapkodó játékosainak, 12-6-ról si­került megfordítaniuk a szettet. Ahogy szorosabb lett az állás, úgy vesztett önbizalmából az addig magabiztosnak tűnő házi­gazda, és 13-nál utolérték őket a Tisza-partiak. Sőt, el is hagyták a „szétesett’ ’ Lehelt, így övék lett az el­ső játszma. Mindenki azt gondolta, megviseli a hatpontos előnyről való vereség a Szőke tanítványokat, ám a rövid szünetet kihasz­nálva, lelket vert beléjük a mester. Kezdeti bizonyta­lankodásaikat nem tudták kihasználni a vegyisek, ettől vérszemet kaptak az egyébként is dühös hazai­ak, és egyből magukhoz ragadták a kezdeménye-Lányok ez így nem mehet tovább! - könyörög Vasicsek mester Fotó: Novák Károly zést. Onnantól kezdve, hogy Király Anikó került az adogatóhelyre, eldőlt a szett. A férfiak mezőnyében már meg­csodált felugrásos nyitásra nem sok nő vállalkozik ma Magyarországon, a lehe­lesek kapitánya azonban elsajátította ennek fortélyát. Szervái nyomán nyolc (!) alkalommal landolt a labda a vegyi­sek térfelén, így elég volt szűk negyedó­ra az egyenlítésre. A várakozással ellentétben nem sike­rült a rutinosabb játékosokból álló szol­nokiaknak a szünetben a talpra állás, ugyanolyan gyenge teljesítményt nyúj­tottak a folytatásban is. Hiába próbálko­zott időkéréssel, cserével Vasicsek edző, nem tudta kizökkenteni a Lehelt ritmusából. Kulcsemberei - Kmézic, II- lésné - rossz formája átragadt a többiek­re is, teljesen enervált együttes benyo­mását keltették, (10-2). A másik oldalon a szovjet Petliak labdáinak szeme volt, feladásaiból rendre pontokat szereztek Sápiék. Formalitássá vált a negyedik játszma, még a kívülállók számára is világosnak tűnt, nem képes fordítani a Tisza-parti gárda, (7-2). Még egy szusszanásnyi pi­henőt engedélyezett magának a Lehel, majd a mindent eldöntő végső rohamba kezdett. Király ismét kiszerválta a ven­dégeket, akik szemmel láthatóan felad­ták a kilátástalan küzdelmet. Az utolsó menet mindössze tíz percig tartott, ez is jelzi, mennyire egyoldalú játék folyt a pályán. Nem volt egy súlycsoportban ezen az estén a két együttes, a hazaiak lel­kesedésben és játékban felülmúlták ellenfelüket. Szembetűnő volt az ide­genlégiósok teljesítménye közötti kü­lönbség, míg a „leheles” szovjetek erősségei voltak együttesüknek, ad­dig Karavajeva nem tudott húzóem­ber lenni. Röplabdás berkekben azt mondják, egy jó feladó képes eldönte­ni a meccset, nos a rangadón az egyik a mezőny legjobbjának bizonyult, a másik azonban „betlizett”. A vég-MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT HIVATALOS BIZTOSÍTÓJA eredményből egyételműen kitűnik, melyik, melyik csapatban játszott. Jók: Király (a mezőny legjobbja), Petliak, Sápi, ill. nem volt kiemelkedő teljesítmény. Szőke Péter: - Szerencsére még idő­ben kaptuk a pofont az első szett elvesz­tésével. A játék képe alapján úgy érzem megérdemelten nyertünk. Vasicsek János: Kmézic és Illésné rossz játéka döntően befolyásolta a csa­pat teljesítményét, sajnos ma csak ennyire tellett. Géléi József A rókák kiénekelték a sajtot NB I./B-csoport, férfiak: Szolnoki egyiművek-Komplex SE 2-3 (15, -8, ), -9, -16) Szolnok, 100 n., v.: Mészáros, Juhász Szolnok: Sármán, Illés, Makai, zücs, Gulyás, Tóth. Csere: Hajdú, ézsi. Edző: Liszi Ferenc. Komplex: Apró, Szőke, Herczeg, omkó, Gálli, Markovich. Csere: .iss. Edző: Prouza Ottó. Amíg nem a dunaújvárosiakkal kerül ssze a Vegyiművek férfi gárdája az NB /B-csoportjában, kivétel nélkül mindig yőzelmi kötelezettségekkel kell a mér­őzések elé nézniük. Nem volt ez más­ént szombaton délután az egykori ianz-Mávagból és a szentendrei Komp­­;x-ből „összeverbuvált” fővárosi öregfiúk” ellen sem, akikkel szemben íadásul hazai pályán villogtathatták /olna) súlypontemelkedésüket a szol­okiak. Az esélytelenség nem hatotta meg túl­­ottan a vendégeket, akik hangos csata­­iálltással kíséreték pontszerzésüket, »az, a hazai csapat szerezte meg a ve­­etést (2-0), miután Sármán nyitását fo­­adni sem tudták, majd a Makai-Illés ánc előtt voltak kénytelenek fejet hajta- i az „idegenek”. Innentől azonban ők yakorolhatták mind gyakrabban az em­­tett ovációt. Liszi edző 3-7-nél elégelte icg a látottakat, időt kért, mire Tóthnak ikerült visszaszerezni a nyitás jogát, sőt lulyás ász nyitásával a felzárkózást is icgkezdte a csapat. Az erőviszonyokra mlékeztetve az egyenlítés sem maradt 1 (7-7), sőt 10-9-nél szolnoki vezetést egisztrált a tábla. Újabb vegyis bizony­­ilankodás következett, amit az ellenfél iem hagyott szó, és három szerencsés- Lek mondható pont nélkül. A legna­­;yobb izgalmak persze a szett végére maradtak, különösen azok után, hogy a Tisza-partiak hat játszmalabdát hárítot­tak, ám a legjobbkor Sármán és Tóth hozták a szettet. A második menethez nem sok hozzáfűzni valójuk volt a per­­sileseknek. Sorozatban nyitásfogadási problémák mutatkoztak, de harcképes támadást sem sokszor sikerült kialakíta­ni. Amikor pedig a hátrány csökkenté­sének esélye tűnt fel, a sáncra nyúló kezek jelezték a szett végét, 1-1. A harmadik játszmában sokszori for­gás után csaknem öt percet kellett várni, mire a második pont megszületett, amit gyorsan még három követett, 5-0. Amennyit adtak, annyit kaptak egy ál­lásban, ez az egyenlítést jelentette. A kiélezett helyzetben a játékvezető hívta fel magára a figyelmet (nem először és utoljára), „hozzásegítve” a csapatokat, hogy 9-9-ig együtt haladjanak. Attól kezdve azonban nem volt kétséges a szolnoki szettgyőzelem sorsa. Azt hi­hette a közönség, az utolsó játszmá kö­vetkezik, ám az elhibázott érintések, a fővárosi sáncról visszacsattanó labdák ismét az ellenfél egyenlítését segítették elő. A tie-break-ben 3-2-t követően zsi­nórban ötször kellett Gulyásnak a nyitó­helyre sétálni (8-2), de az ismételt hibák és a kétes bírói ítéletek nyomán 10-9-re feljöttek a komplexesek, az egypontos előny azonban 14-13-ig megmaradt. Bi­zony, ez mérkőzéslabdát jelentett a szá­munkra, de az addig remekül játszó Tóth érthetetlenül a pályán kívülre ütött. Ké­sőbb hiába javított, éltetve a reményt, 16-16-nál Apró beütötte az utolsó pon­tot. Jók: Tóth, ill. Kiss, Herczeg, Marko­vich. Junior: Szolnoki Vegyiművek- Komplex SE 3-0. (ko-) Verseghy—Varga 211 -88 — mégis mindenki győzött Vígh Lászlót, a Verseghy testnevelőjét igy ekszik kiját­szani az ellenfél A mai testnevelés órákon dör­­zsölgethetik a tenyereiket azok a Verseghy-s diákok, akik hadilá­bon állnak testrészeik komo­lyabb foglalkoztatásával. Hi­szen feladatuk kötélmászás he­lyett a pénteken délután két óra­kor kezdődött és szombaton este nyolckor véget ért 30 órás fut­ballmérkőzés látható nyomai­nak eltüntetésére „korlátozó­dik”. Ugyanis a szertár ideigle­nes konyhává lépett elő, bizto­sítva a kalória-utánpótlást a megfáradt tagoknak, emelett a tornaterem sem testmozgásra hí­vó képet mutatott. Hogy ki volt a patinás Ver­seghy Gimnázium nem kevésbé tisztelt ellenfele? Ezt a városi középiskolákban dúló presz­tízsharcot ismerőknek talán fel sem kell tenni, anélkül is kapás­ból vágják: a Varga. A ,,mi­­ért?”-re Szabó Roland, a házi­gazdák csapatkapitánya, egyben az összecsapás fő szervezője ad­ta meg a választ: - Egyik fő cé­lunk az volt, hogy az örök rivális Vargának megmutassuk, ebben IS (!) mi vagyunk a jobbak. Per­sze kíváncsiak voltunk, hogy a tavalyi 24 órás után végig tud­juk-e csinálni a többletterhelést. Sokat számított, hogy hat órára a lá­nyok is beszálltak, így több idő jutott a pihenésre, de egyébként is sokkal job­ban sikerült minden, mint az előző év­ben. Mint kiderült, a diákszervezők elein­te 48-50 órát emlegettek, ám a tanárok hadakozása után engedtek a 30 órának. Ezt az időt mindkét csapatból 25 fiú és 15 lány játszotta végig, akiknek az al­vás a közbeeső éjszakán nem volt jellemző tevékenységük, habár az iskola ebédlőjében le­terített tornaszőnyegek némileg segítették a regenerálódást. A csapatba kerülésért komoly harc folyt, sőt a lányoknál sorsot kellett húzni a sok jelentkező miatt. Ideje a lényegről, a végered­ményről is „szót ejteni”: a ven­déglátók nagy-nagy örömére toronymagasan, 211-88-ra a Verseghysek diadalmaskodtak! A mérkőzés végkimeneteléhez szinte az első percektől nem fért kétség, hiszen a kezdeti puhato­lózás után sorozatban a hazaiak vették be ellenlábasuk kapuját, a gólgyártásba a testnevelők - Vígh László és Hunya Tímea (aki egykoron vargás diák volt) - is besegítettek. A kezdőrúgásra szinte az utolsó percekig folyt a licitálás, ebből a „versenyszámbóf ’ az Adatker Kft. került ki győzte­sen, így az első labdát (hiszen összesen három mondta fel a szolgálatot) a szponzorok kép­viseletében Lugossi Gusztáv in­dította útjára. A győztes jutalmaként egy hatalmas vázát vehettek át Mol­nár Sándortól, az iskola igazga­tójától, míg a vesztesnek vígaszdíjként egy hatalmas torta jutott. Az ered­ményhirdetésnél folytatást emlegettek, ámbár az eddigi főszervező érettségi előtt áll... (kocsis) ,Idegenek” egymásközt - Karavajeva (10) és Doncsen­­ko (szemben) a háló két oldalán Király nyolc ászt szerváit gyors egymás­utánban

Next

/
Thumbnails
Contents