Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-11 / 238. szám

1991. OKTÓBER 11. Hazai körkép 3 Hogy tetszik az iskola? Fekete pontok Bizonyára sok pedagógus tudja, milyen fontos, mennyire meghatá­rozó lehet a gyerek-iskola-tanulás viszonyra az első találkozás, vagyis az, hogy a kis első osztályosokra milyen élmények zúdulnak a tanév­kezdés utáni napokban, hetekben. Ha több csöppségnek lesz már kezdetben heveny „ iskolabetegsége”, azaz elkezd fájni hasuk, fejük, akármijük, csak hogy ne kelljen suliba menni, ez teszi kétségtelenné, hogy akadnak olyan tanító nénik, akik vagy nem értik, vagy nem érzik „a találkozás” jelentőségét. Találkoztam panaszkodó szülőkkel, akik ,,hasfájós” gyerekeik túl korán bekövetkezett iskolaundorának okait keresték, és olyasmikben vélték megtalálni, hogy hirtelen zúdult picinyeik nyakába a szigor, a kemény igénybevétel, a súlyos iskolatáska; hogy máris felnöttes kö­vetelményeket támasztanak velük szemben, hogy egész nap rikácsol rájuk a tanító, amitől a gyerek délutánra ,,tiszta ideg’ ’, nem beszélve az állandó frászról, hogy otthon magyarázni kell az újabb fekete pontot. Mit mondanak a kicsik?- Az oviban azért volt jobb, mert ott az udvar tele volt min­denfélejátékkal, az iskola udva­rán nincs semmi, csak a beton.- És azon semmit nem lehet játszani?- Hát lehet futkorászni, de nor­mális játszás nincs. A tanító né­nik nem játszanak velünk, az egész udvaron van egy pad, arra leülnek és dumálnak egymással. Mi meg le sem tudunk ülni seho­va. *- Nekem az nem tetszik, hogy sokat kell ülni az osztályban egy helyben, és az istennek sem akarnak kicsengetni.- Most már nagy fiú vagy és tanulsz. Az oviban inkább csak játszottál...- Igen, de az oviban csak húsz perc volt egy óra, itt meg negy­venöt!- Látom, van karórád. Akkor biztos te már előre tudod, mikor fognak csengetni.- Tudom, mert anyukám meg­mutatta, mikor van háromne­gyed, csak az a baj, hogy a nagy­mutatója erősen lassan mozog. *- Te miért duzzogsz?- Magányos vagyok.- Hogyhogy magányos?- Nem hívnak a többiek játsza­ni.- Csak ez a baj?- És kaptam egy fekete pontot is... Mert játékot szabad behoz­ni, de órán elővenni nem szabad. Az október a telepítés, a kert­tisztogatás hónapja. A hervadó zöldség és viráglombok, a színes termések, az ezerszínű hulló fale­velek adnak munkára ösztönző hátteret kertjeinkben. Letermett ágyásainkat tisztítsuk meg a növé­nyi maradványoktól, és azt rakjuk a komposzthalomba, rétegezve. Nehéz kötött talajoknál kezdjük meg az ásást, és dolgozzunk a ta­lajba sekélyen istállótrágyát vagy komposztot. Könnyű talajoknál ásás helyett megfelel a zöldtrágya­­növények vetése, hogy a talaj ne maradjon parlagon télire. Ültessük ki a téli, kora tavaszi áttelelő salá­tákat és a tulipánhagymákat. El­kezdhetjük a földlabda nélküli örökzöld fák, cserjék, sövények telepítését. A ribiszke és pöszméte téli metszését már lombhullás után is elvégezhetjük. A fagyérzékeny évelőket szedjük ki és tároljuk biz­tonságos, fagymentes helyen, a dáliát például tőzeg közé rakva, a pincében teleltethetjük át. Most kell felkötni a hemyófogó enyves övét a cseresznye- és az almafákra. Ezek védenek a téli araszolók nőstényei ellen, ame­lyek a fák törzsén felfelé másznak, hogy tojásaikat az ágakra rakják. Az enyvet a következő anyagok­ból készíthetjük: 2,5 kg repceolaj, 20 dkg disznózsír, 2 dl terpentin, 20 dkg fenyőgyanta. A zsírt és az olajat összefőzzük, majd felol­vasztjuk benne a gyantát, és óva­tosan hozzákeverjük a terpentint. Az utóbbit nyílt lángtól távol, mert tűzveszélyes. Ha már kihűlt, akkor kenjük fel papírcsíkokra, és rög­zítsük a fák törzsén. Én nem is vettem elő, de ahogy mozgolódtam a padban, kezdett kicsúszni a katona, és visszatet­tem volna, de beakadt a lába és kínlódni kellett, a tanító néni meglátta, azt mondta, hogy ját­szom, pedig nem is játszottam. *- Az egyik tanító néni szép halkan beszél és kedves. A má­sik kiabál, megfájdul az ember feje.- Veszekszik? Szid titeket?- Nem, dehogy. Csak olyan erős a hangja. És éles... És nem esik jól az étel sem, mert a kony­­hás néni ujja belelóg a tányérba, és amikor kiveszi, utána mindig leszopja. *- A délutáni sportfoglalkozás nagyon jó, és az a legizgalma­sabb benne, hogy amikor me­gyünk vissza az öltözőbe, izgu­lunk, hogy kinek mijét lopták el. Mert a ruhákat nem lehet bezár­ni, és mások is járnak oda.- Nincs hova eldugni?- Hát dugdossuk is eleget, de megtalálják. Még az osztályban is lopnak valakik, mert édes­anyám eddig vagy ezer forintra vásárolt csak ceruzát és radírgu­mit, mert azokat mindennap el­lopja valaki. *- Amikor tornaóra van, én már otthon magamra veszem a fehér zoknit és a fehér majót, mert ed­dig vagy hetet loptak el. Az évelő növények, fák, cserjék alá most terítsünk vastag kom­posztot. A tavaszi virágok hagy­mái és a fák termése is meghálál­ják az ilyen téli takarót. Feltétlenül használjuk a takaróanyagokra szórva a zeolitos Melioritot, Algi­­nitet, Cofunót, de jó hatással lehet a halliszt, és a meszezésről se fe­ledkezzünk meg. A mészből min­dig csak egy keveset szabad ki­szórnunk egy adott helyre, mert az örökre ott marad. A hónap végén ködre és hideg éjszakákra számíthatunk, mert a Nap, a Merkur és a Satumus is földimpulzust közvetít felénk. A többi bolygó napközben még jó meleget hozhat. A gabonavetés most kedvezőbb hatás alatt történ­het, mégis jó megelőző módszer­ként érdemes a vetőmagot faha­muval elkeverni a gombabetegsé­gek kivédésére. Az őszi elmúlás hangulata fel­idézi őseink emlékét bennünk. Ne felejtsük el rendbe tenni temetőbe­li sírjaik kiskertjeit sem. És ne fe­ledkezzünk meg a megemlékezés­napi gyertyagyújtás, koszorúelhe­lyezés szent ünnepéről sem. Ám szívünkben a derűt, arcunkon a boldogságot kell hordoznunk, hisz a lelkünk mélyén bízunk a jövő­ben, akárcsak hiszünk a napfelkel­tében. S az asztalunk immár terítve van a nyári napenergiával telített, természetes ízű táplálékokkal. Ta­lán még a jó újbor és a vidámság hiányzik róla. K. I.- Gondolom, amúgy is nehéz az iskolatáska.- Igen, tetszik tudni, én első nap hanyatt is estem vele a lép­csőn, de most már megtanultam, hogy jól előre kell hajolni, és akkor jó az egyensúly. *- Te meg miért pityeregsz?- Anyahiányom van ... *- A padtársam leste, mit írok a füzetembe, és én ezt nem szere­tem. Elfordultam, hogy takatjam a füzetet, erre a könyökével hát­ba vágott. Én visszakönyököl­tem. En kaptam egy fekete pon­tot, ő nem. Pedig miatta volt az egész, és a könyökölést is ő kezdte.- Miért nem szóltál a tanító néninek?- Mert a tanító néni azt mond­ta, nem szabad árulkodni. Na jó, nem árulkodtam, csak visszaad­tam. De ez is baj. *- Azt mondták, az órán nem lehet semmibe beleszólni, és csak akkor beszélhetünk, ha je­lentkezünk és felszólítanak. De én hiába jelentkezek, mindig mást szólítanak. Pedig mindig tudom a helyes választ, mások pedig butaságot mondanak. És akkor megmérgelődtem, és fel­szólítás nélkül bekiabáltam a jó választ. És kaptam egy fekete pontot. * Ez az utóbbi elsős valószínű nem a parlamenti közvetítések­ből tanulta a „belekotyogást”, hisz akkor hivatkozhatott volna arra is, hogy íme, másoknak, a nagyoknak szabad, nem kapnak érte fekete pontot. Persze, ezeket a gyerekszáj­értékeléseket mind-mind lehetne kommentálni. Nem teszem. Ta­lán már az is hasznos lenne, ha néhány (akinek nem blúza, ne vegye magára) pedagógus felfi­gyelne ezekre a „reagálásokra” és a környezetében felbukkanó hasonlókra. Molnár H. Lajos Puffancs — kaliforniai mazsolával A Kaliforniai Mazsola Ta­nácsadó Testület (Ameriká­ban bizony ilyen is van) felké­résére rendezett termékbemu­tatót tegnap a Közép-alföldi Sütödék Vállalat Szolnokon, a Technika Házában. A szolnoki cég erre az alka­lomra a hagyományos péksü­teményeihez is mézédes, mag nélküli kaliforniai mazsolát használt, néhány korábban „üresen” megismert termé­kének tésztájába pedig ma­zsolát adott: így ismerked­tünk meg a mazsolás foszlós kaláccsal és a mazsolás puf­fanccsal. Speciális amerikai receptek szerint kaliforniai mazsolával - ezek között van egészen óriási méretű is - ké­szült péksütemények is kerü­letek a bemutatóasztalokra, valamint a látogatók támyér­­káira. A Sütőipari Vállalat veze­tői szerint az újdonságok né­hány héten belül az üzletek pultjain is ott lesznek. Addig azonban engedélyt kell sze­rezni forgalmazásukra - no és jól hangzó magyar nevet adni a Csendes-óceán menti cse­megéknek. Őszi munkák a biokertben Látlelet A megtévesztés fortélyai Alkotmányjogi szimpózium Nemzetközi alkotmányjogi szimpózium kezdődik Budapes­ten a Népjóléti Minisztériumban, „Demokrácia és alkotmányre­formok Közép-Európában” címmel. A rendezők: a római székhelyű Jacques Maritain Tár­saság, a madridi San Pablo-CEU Egyetemi Alapítvány és a hágai CDA Tudományos Intézet. A rendezvény fővédnöke: Cathe­rine Lalumiere asszony, az Euró­pa Tanács főtitkára. A rendez­vény szponzora: az Olasz Köz­társaság Külügyminisztériumá­nak kulturális kapcsolatok osztá­lya. A csütörtökön 16 órakor kezdődő négynapos szimpózium célja egy pártoktól független esz­mecsere, amely feltárja a jogi és társadalmi lehetőségeket, vala­mint a feltételeket egy pluralista és szocialista jellegű alkotmány­­modell megvalósítása érdeké­ben. Az előadások nyíltak. Újabb menedzserképző Újabb menedzserképző posztgraduális tanfolyam indítá­sát tervezi a Számaik Csoport. A kétéves képzésbe olyan szakem­bereket kívánnak bevonni, akik munka mellett akarják megsze­rezni az úgynevezett MBA-okle­­velet (Master of Business Admi­nistration), amely jelenleg a vilá­gon a legelterjedtebb üzleti és gazdasági felsőfokú szakismere­tet tanúsító másoddiploma. A tervek szerint az egyesült álla­mokbeli Apolló Csoporttal kö­zösen szervezett tanfolyamon a jövő év elejétől négy kísérleti csoportban kezdődne meg a taní­tás magyar nyelven, úgynevezett teleconferencing rendszerrel. Csak azok hihetik, hogy az ál­lampolgári türelemnek még mindig vannak megerősítő felté­telei, akik nem vesznek tudo­mást a társadalmi pesszimizmus és apátia valóságos okairól. Vél­hetően azért sem, mert így - töb­bek között - nem kell szembesül­niük azokkal az ellentmondá­sokkal, melyek a kormányzati politikában lényeg és jelenség, tett és szó különbségeit érzékel­tetik. Inkább elkerülhetetlen gyanakvással vagy éppen eluta­sító fölénnyel szemlélnek min­denfajta bírálatot. Irányuljon akár a gazdaságra, a politikára vagy a kultúrára. Miközben ugyanis szépen hangzó ígéret­ként jelent meg a szocális piac­­gazdaság megteremtése, egyre inkább a kapitalizálódás legkez­detlegesebb formáihoz jutottunk el. Nemcsak az elszegényedés­ről van itt szó, hanem - ezzel összefüggésben - a már-már el­viselhetetlen inflációról. S akik többre vágynak, mint amit elér­tek, rendre csalódniuk kell. Ön­magukban is és körülményeik­ben is. Hiába a meg-megújuló hatalmi csábítás és hitegetés, ha az állampolgárok többségének nincsenek bizakodásra okot adó élményei és tapasztalatai. Holott a megújulás élményei a közér­zetet javíthatnák, ha valóban nyilvánvaló lenne a holtpontról való elmozdulás, s ha mind töb­ben lennének képesek saját sor­sukat szabadon alakítani. Vágyaink és reményeink még lehetnek. Ám aki csak úgy vá­­gyakozik, hogy tisztában van vele: reményei csupán a távoli jövőben valósulhatnak meg, óhatatlanul biztonságát veszti. Mert azt is érzékeli, hogy életé­nek holnapi kereteit nem tudja előre pontosan meghatározni. A kiszolgáltatottság kényszerű ön­megnyugtatása ugyanakkor ab­ból is származhat, ha valaki egy­szerűen figyelmen kívül hagyja a szaporodó megtévesztéseket: fölösleges és - komplikációkat okozó vonakodás nélkül - cáfol­hatatlan igazságnak tartva azt, amiről például a hatalom képvi­selői elhitetően nyilatkoznak. Ha azt hirdetik, hogy a tudás és az információ a leggyorsabban megtérülő tőke (mely önmagá­ban kétségtelenül igaz), meg­próbál nagyobb tudásra szert tenni. Legfeljebb később döb­ben rá arra, hogy az érvényes tudás mindenkor egyenlőtlenül oszlik meg a társadalomban, s mindig lesznek olyan érdekcso­portok, melyek az ismeretek mo­­nopolizálására törekednek. A gazdasági életben ugyanúgy, mint a politika világában. Ha pe­dig a vállalkozás tűnik sikeres stratégiának, ebbe vág bele. Megint csak figyelmen kívül hagyva, hogy a siker esélyei annyira kötődnek a mozgósítha­tó tőke nagyságához, mint a ne­hezen kiépíthető piaci kapcsola­tokhoz. S éppen így lesznek egy­re többen a megtévesztés áldo­zatai. Csak a rossz érzés marad vál­tozatlan, mely ugyanúgy táplálja a kiábrándultságot, mint a tehe­tetlen és mindent elfogadó ma­gatartást. Kerékgyáryytó T. István Gondok a bérek körül Minimum alatti emberek A minimálbérek meghatáro­zásának rendszere 1988. január 1-je óta van érvényben. Ä ren­delkezések ezen passzusát az érintett munkáltatói és munka­­vállalói érdek-képviseleti szer­vezetekkel egyetértésben min­dig módosították, amikor ez szükségessé vált. Legutoljára 1991 márciusában, amikor a tel­jes munkaidőben foglalkoztatott időbéres dolgozó részére havi bérként 7 ezer forintot, illetve órabérként 38,50 forintot kell fi­zetni minimumként. A teljesít­ménybérnél, ha valaki teljes munkaidőben, a követelménye­ket teljesítve dolgozott, szintén a fentiekhez kell igazodni. Gon­dolná az ember, hogy az intéz­kedés elég régi, mert egyébként is a dolog jellegénél fogva nem lehet gond ezen a területen. Az állami vállalatoknál, szövetke­zeteknél valóban így is van - tud­tuk meg Horváth Károlytól, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség me­gyei vezetőjétől, igazgatótól -, hiszen ott 1850 esetet figyelem­be véve csak tizenkét esetben ta­pasztaltak eltérést. A magán­munkáltatóknál viszont úgy tű­nik, fordított a helyzet. A meg­vizsgáltak több mint felénél, hu­szonhét esetben nem biztosí­tották a minimálbért. Volt, aki tudott a rendelkezésről, de úgy vélte, nem fogják komolyan ven­ni. Egy fodrász négy főnek 40 órás munkaidő után 4000 (!) fo­rintot fizetett. Egy kereskedő ar­ra hivatkozott, hogy nem tudott a rendelkezésről, miként egy vi­déki pálinkafőző sem. Tudjuk, ezen információk nem ismerete nem mentesít annak hatálya alól. Egy magánkereskedő - megne­­szelvén az ellenőrzést - utólag emelte fel a béreket. Volt, aki sem munkát, sem minimálbért nem tudott biztosítani, inkább fölszámolta a tevékenységet. A mostani ellenőrzés-sorozat in­kább a probléma feltárására, a megelőzésre szorítkozott. A minimálbér rendszere, bár­mily humánus rendelkezés is, több gondot vet fel. Az alacsony bérszínvonalú munkáltatóknál az egyre emelkedő minimálbér azt eredményezi például, hogy a magasabban kvalifikált dolgo­zók bérét nem tudják emelni, mi­vel a minimálbér biztosítása egyre több bért emészt fel. Van, ahol emiatt a teljesíthető órák számát csökkentik, hogy a kifi­zetett bér tényleges nagysága arányosan megfeleljen a rendel­kezéseknek. Sokan, akik nem tudnak megfelelő munkát adni, elküldik emiatt az emberek egy részét. A minimálbér esetében is igaz az, hogy TB-járulékot kell fizetni, amely további terheket, s így további emberek elküldését jelenti. Emiatt, főleg a magán­­munkáltatók egy részénél, meg­jelenik a hivatalos és a tényleges jövedelem egymástól való elsza­kadása. Magyarul: a fekete kifi­zetés. Ennek a dolgozóra vetített hátrányait nem kell ecsetelni, ha valami baj történik. Miként az a többi dolgozóra nézve is hátrá­nyos. Ellentmondásos tehát a kép, s valószínűleg optimális helyzetet soha nem lehet kialakítani. Mindez persze nem ad felmen­tést a szabálytalankodók számá­ra, sem akkor, ha a törvény felől vizsgáljuk a kérdést, sem akkor, ha annak emberi oldalát nézzük. F. I. Hortobágyon, a pusz­ta mátai részén német­magyar beruházásban épül az Epona lovasfalu. Az első ütemben 21 üdü­lőépület, uszoda és egy 56 ágyas, négycsillagos szálloda készül el. A Hortobágyon az érvé­nyes területi építési sza­bályzat szerint csak ha­gyományos anyagok - tégla, cserép, fa, nád - használhatók a kivitele­zésben. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents