Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-10 / 237. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. OKTÓBER 10. Válasz a Kun B. körúti lakóknak A polgármesterhez és a városi rendőrkapitányhoz címezve jelent meg szeptember 16-án a szolnoki, Kun B. krt. 3. sz. ház lakói nevében - 71 aláírással - küldött levél, melyre az alábbi választ kaptuk: Tisztelt Kun B. körúti Levélírók! Az önkormányzati (volt állami) tulajdonú bérházak közös helyiségeinek bérbeadásáról az akkori városi tanács határozott. Ilyen határozatot két esetben hozhatott: egyrészt, ha a közös tulajdonú helyiségeket nem rendeltetés szerinti célra használták a bérlők, másrészt, ha lemondtak róla. A helyiségek bérbeadásából befolyt összeg az ún. lakóház-javítási alapszámlára kerül, amit az IKV kezel. Ezt a vállalat az önkormányzati tulajdonú lakóépületek üzemeltetésére és fenntartására fordíthatja, az önkormányzat - a tulajdonos jogán - a pénzügyi felhasználást figyelemmel kíséri. Az IKV a Kun B. krt. 3. számú ház karbantartására tavaly és ez év első félévében a következők szerint költött: múlt évben 757.976 Ft karbantartási munkát végzett, ebből 445.551-et az épületre, 312.422 Ft-ot a lakásokra fordított. Ugyanez az érték 1991 első félévében 430.204 Ft, melyből 136.888-at az épületre, 293.316 Ft-ot pedig a lakásokra használt fel; tavaly 24 lakásban, az idén 18-ban végezte el a bérbeadóra tartozó munkákat. (A tételes felsorolást e válasz keretei nem teszik lehetővé, de részletesebb ismertetést készséggel szolgáltatnak a polgármesteri hivatalban.) Összességében a bevételek (lakbér és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bére), valamint a kiadások (üzemeltetési és karbantartási költségek) egyenlege 1990-ben 433.099 Ft, 1991 első félévében 412.826 Ft hiányt mutat az IKV, végső soron az önkormányzat kárára. Az üzemeltetési és fenntartási költségekről -adatokat gyűjtöttünk a hasonló paraméterekkel rendelkező, de lakásszövetkezeti kezelésben lévő Kun B. krt. 5. sz. épületről. A két épület üzemeltetési és fenntartási költsége lényeges eltérést nem mutat. A víz- és csatornadíj-átalányt az előző évi tényleges vízfogyasztás alapján határozták meg. (Az idei arányos vízfogyasztás az épületnél a tavalyit meghaladja.) A Kun B. krt. 3. sz. épületben és a hasonló, Móra F. út 11. sz. alatt - az előbbi épület lakóbizottsági elnökének bevonásával - az IKV ellenőrző óraleolvasásokat végzett szeptember 20-ról 21 -re, illetve 21 -ről 22-re virradó éjszaka - 23 óra és hajnali 5 óra között. Figyelemre méltó - és más épületekre is vonatkoztatható - eredményt mutatott a mérés: az adott időszakban az óránkénti vízfogyasztás 2,75 m3 volt, amikor a vízfelhasználás minimális. Ha ezt az értéket napi 24 órára vetítjük, évi több mint 24 ezer m3-t jelent, ami az évi teljes fogyasztás kétharmada ebben az épületben. Ez arra enged következtetni, hogy egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a csöpögő csapokra, áteresztő WC-öblítő tartályokra. Az IKV szakemberei további méréseket és lakásonkénti ellenőrzéseket végeznek az épületekben, melyek eredményét a lakóbizottságokkal közölni fogjuk. A lakásonkénti vízmérő órák felszerelésére a korábban említett lakóházjavítási alap terhére nincs törvényes mód, ennek költségét a bérlőknek kell viselniük. Levelük befejezésében rendőrségi körzeti megbízott iroda létesítését kérik az épületben. A városi rendőrkapitányság köszöni a lakók által felajánlott lehetőséget, de az említett iroda kialakítását egyelőre nem tervezzük az épületben. A közbiztonság javítása érdekében azonban sűrítjük a járőrözést a térségben. König László polgármester Vörös Miklós r. őrnagy, a városi rendőrkapitányság vezetője Még nem reménytelen a helyzet Nem iszom, nem dohányzom, új cipőre, ruhára évek óta álmomban sem gondolok, most mégis ott tartok, hogy a nyugdíjamból - amit 36 évi munkám után kapok - nem bírom törleszteni a kamatadót. Sajnos emellett még fizetnem kell a vállalati hitelt, a lakásszövetkezet közös költségét, no meg a vízdíjat, a tv-, gáz-, villanyszámlát. S akkor miből élek? Azzal ijesztgetnek, hogy a kamatadót majd levonják a nyugdíjamból. Még csak az hiányzik! Akár éhen is halhat már az ember!? - teszi fel a fenyegető-keserves kérdést levelében S. K.-né törökszentmiklósi olvasónk. Nehéz helyzetét, gondját megértjük, s mindjárt szeretnénk is megnyugtatni, hogy addig, míg a nyugdíjából levonják a hátralékot, néhány megoldás, kapaszkodó kínálkozik. így péládul az, hogy a kamatadó törlesztéséhez az önkormányzat segítségét kéri, hiszen az erre a célra nyújtható összeg - indokolt esetben - elérheti a havi 1500 Ft-ot. Arra is van mód, hogy a kölcsön visszafizetésére az OTP-től, esetleg a vállalatától haladékot kér. Az ezzel kapcsolatos kérelmét terjessze elő, mert ha előzetes engedély nélkül marad hátralékban, a pénzintézet három hónapi várakozás után a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz továbbítja a letiltást. (Mértéke a a nyugdíj összegének maximum 33 százalékáig terjedhet.) Megjegyezzük, hogy a hátralékot Végső esetben adóként hajtják be, vagy jelzálogként megterhelik vele a lakóingatlant. Tehát ügyében mielőbb kérje az önkormányzat segítségét, anyagi támogatását. Őszintén reméljük, hogy sikerül kilábalnia a szorult helyzetből. Kvarcóraelem a mélyhűtőben Felháborodásomban fogtam tollat, s a velem történt esetet okulásul tárom a nyilvánosság elé. Szeptember 23-án, hétfőn délelőtt vállalatunk központjában volt elintéznivalóm, mely a szolnoki vízügyi székházban van. Kolléganőm megkért, hogy vegyek neki egy kvarcóraelemet, s mivel a székházban van is egy óraszaküzlet, oda mentem. Kaptam is, 125 Ft-ért. Kicsit sokalltam az összeget, de miután nekem nincs kvarcórám, kifizettem. A baj akkor kezdőtt, amikor a kolléganőm mondta, hogy 40- 50 Ft-ba szokott kerülni, többet nem is adott volna érte. Azzal nyugtattam, hogy megpróbálom majd visszakérni az árát. Először azonban a Baross úti OFOTÉRT-ban érdeklődtem az elem ára iránt, ahol volt is belőle - 40 Ft-ért, originál csomagolásban! Csakhogy a magánszaküzletben - noha meg kell mondani, nagyon kedvesen - előbb az elárusító, majd a tulajdonos közölte, hogy nem veszik vissza. Végül is az úr kicserélte egy „tartósabb elemre” (ez sem originál), és azt a tanácsot adta, hogy tegyem mélyhűtőbe, úgy két évig is működőképes marad. Most van egy tartós kvarcóraelemem a mélyhűtőben - több mint háromszoros több, ami az emberséget illeti, áron, noha számtalan helye lenne (Olvasónk kérésére neve és címe a pénznek, meg egy csalódással a szerkesztőségben.) Amikor pénzbe se kerülne a segítség Salgótarjánból hazafelé jövet, a Hatvanból 21.05-kor induló vonattal utaztam nemrég Jászberénybe, azonban - vágányzár miatt - Pusztamonostoron autóbuszra kellett szállni. (Két vonatpótló busz vitte az utasokat a jászberényi vasútállomásig.) Vesztemre nem abba szálltam, amin a mozdonyvezető volt, hanem a pusztamonostori sofőr zöld buszába. Jászberény központja felé közeledve, megkérdeztem, hogy megáll-e a buszpályaudvar közelében, mert onnan hamarosan csatlakozásom lenne Jászjákóhalma felé. A buszvezető közölte, hogy nem, mert most csak ott állhat meg, ahol a vonatnak van megállója. Elégedett lehetett önmagával - ekkora szabálytisztelettel megáldva -, amikor a vasútállomásnál (1700 méterre a csatlakozó busztól) letett. Ott kiderült, hogy a másik busz, amin a mozdonyvezető is utazott, megállt a központban. Úgy vélem, miután a MÁV nem tartotta a menetidőt, talán annyi szabálytalanságot megengedhettek volna maguknak, hogy letegyenek a csatlakozásomtól 50 méterre. Megjegyzem, nem tartotta be a szabályt a távolsági busz vezetője sem, aki a fene jó szíve miatt megállt a tanítóképzőnél, hogy a visszautazó diákoknak ne kelljen cipelniük a csomagjaikat, sőt még engem is felvett, pedig ott nincs megállója! Nem hiszem, hogy neki és a másik vonatpótlóbusz-vezetőnek kellene pironkodnia a szabálysértés miatt. Talán a pusztamonostori ifjú merenghetne el a történteken, hogy szükséges-e ok nélkül bosszantani embertásainkat, amikor még pénzbe se kerülne, hogy segítsünk. Fodor István Jászjákóhalma Évek óta elhanyagolt állapotban van Jászladányon, a piac sarkán ez az épület. Hajdanán trafik vagy más lehetett, mostanság inkább WC-nek használják. Valamit kezdeni kellene vele! (Fotó: T. Z.) Köszönet Nemrég Szolnokon, a Jászkun Volán 10/A jelzésű autóbuszán felejtettem a táskám - benne mintegy 1000 forint értékű tárgyakkal. Bár nagyon bántott az eset, nem indultam a keresésére, mert szinte reménytelennek tartottam, hogy meglesz. Majd később, szolnoki barátnőm biztatására kerestem fel október elsején a vasútállomás melletti forgalmi irodát, ahol egy alkalmazott közreműködésével, néhány perc múlva át is vehettem a táskát. Szeretném kiemelni, hogy hiánytalanul. Ezúton mondok köszönetét a Jászkun Volán Vállalat szívélyes és korrekt embereinek, köztük személy szerint is a becsületes megtalálónak, Kalocsa Sándor buszvezetőnek. Kiss Anna Arad A táncegyüttes nem működhet vállalkozási alapon Tisztelt Nagy Úr! Enyhén szólva furcsa érzésekkel olvastam az Új Néplap szeptember 30-i számában megjelent írását, melynek gondolatait a Kiebrudalt táncosok? című, szeptember 17-i cikk ébresztette Önben. írása első részéhez nem kívánok megjegyzéseket fűzni, ezt megtette Molnár H. Lajos, a cikk szerzője. A Tisza Táncegyüttessel kapcsolatos véleményére azonban reflektálni akarok. Örülök, hogy a 45 éve működő „Tiszát” az egész megye és a megyeszékhely együttesének tekinti. Az együttes fönntartója - a 60- as évek eleje óta, s jelenleg is - a Megyei Művelődési Központ. Nem értem, miért háborodik föl azon, ha egy közművelődési intézmény azt csinálja, ami a dolga? - jelesül amatőr művészeti csoportokat működtet. A - volt - néptáncpróbaterem épületét 1987-ben kaptuk meg a városi tanácstól, s tavaly december 31-ig összesen 2 millió 340 ezer forintot költöttünk az átalakítására. Valóban, hónapokkal ezelőtt is szó volt arról, hogy át kell majd adnunk a katolikus egyháznak, konkréttá azonban augusztus 28-án vált. Ekkor hozta tudomásomra a megyei önkormányzat művelődési és népjóléti irodájának vezetője a megyei közgyűlés elnökének döntését, miszerint szeptember 13-ig át kell adnunk az épületet. Az egyébként általam is nagyra becsült önkormányzati vezetők nem mondták meg, hogy hová menjen a táncegyüttes. Lehet, hogy ez meglepi, engem azonban nem, mert Önnel együtt én is úgy gondolom, hogy az intézmény igazgatójaként nekem kell „menedzselni a döntés végrehajtását”^ megtalálni a csoport jövőbeni működéséhez - az adott körülményekhez képest - a legoptimálisabb megoldást. A táncegyüttes szeptember 15-től a Hiíd téri főépületünkben próbál, és - a városi polgármesteri hivatal illetékeseinek segítségével - reményünk van a ruhatár elhelyezésére. Ami az önálló próbatermet illeti, tovább keressük a lehetőségeket. Megjegyzem: a Kohói úti épületet az 1991. évi XXXII. törvény alapján akkor is át kellett volna adni az eredeti tulajdonosának, ha azzal a táncosok nem értenek egyet. A tárgyalóteremből Eladták a zár alatt őrzött adóhátralékot „Vállalkozzunk, mert mindenki azt teszi, mert csak úgy lehet előrehaladni. Vállalkozzunk ügyesen és bátran, mert ha beválik, még meg is tollasodhatunk.” Talán ezek a csábító és ismert mondatok ejtették rabul a jászladányi Lázok házaspárt. Az ígéret, hogy egy kis ügyeskedéssel még vagyonos család is válhat belőlük, és a varázsszó, hogy megtollasodhatnak, az erősítette meg az elhatározást: tesznek egy próbát, és vállalkoznak. Az, hogy mihez kezdenek, nem okozott különösebb gondot, hiszen valójában semmihez sem értettek. Nem töprengtek hát sokat, Lázok Ferenc, Jászladány, József Attila út 32. szám alatti lakos lomtalanítási iparengedélyt váltott. Segítőtársául feleségét, Lázok Ferencnét jelölte meg. Nem válogattak, elvállaltak mindent, ami a lomtalanítás fogalmába belefért. Elhordták az udvarokban felgyülemlett lyukas lábasokat, a rozsdamarta vashulladékot, a törött lábú székeket; árkot ástak, elvezetőcsatomát mélyítettek, kerítést foltozgattak - de még nagytakarítást is vállaltak. Indulásnak kaptak egy lélegzetvételnyi adókedvezményt, de mire igazán nekiindultak, már kiderült róluk, hogy adóköteles vállalkozók. Erre azok az egymást sűrűn követő értesítések figyelmeztették őket, amelyeket gondosan el is raktak. Csak éppen elfelejtették magnézni a hátralékként feltüntetett összeget. Máshol viszont árgus szemekkel kísérték figyelemmel, hogyan növekszik a tartozás, így derült ki, hogy 1989-ben már 360 ezer forint adóhátralékban voltak. A megyei adófelügyelőség Lázok Ferenc ellen adóhátralék miatt „pénzkövetelés biztosítási” intézkedést rendelt el. Ennek folytán 1989 végén lefoglalt nála egy Samsung típusú videót, egy színes tévét és egy használt Zsiguli személygépkocsit. A lefoglalt tárgyak az adófelügyelőségnek csupán biztosítékot jelentettek, tehát a lakásán maradtak. A következő évben azonban a házaspár - akinek a vállalkozása se ment már olyan jól - kifogyott a pénzből. Az év végén szorultságukban - meggondolatlanul - eladták a lefoglalt vagyontárgyakat, mégpedig ismeretlen személyeknek. A kapott pénzt a háztartásra, vagyis saját céljukra költötték. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet az ügyben: Lázok Ferencet zártörés vétsége miatt 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, feleségét 4 hónap fogházra. A férj büntetésének letöltését a bíróság két év, a feleségét egy év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.- ésal-Kedves Nagy Úr! A nyilatkozók egyikeként biztosíthatom, hogy nem nézem sem Önt, sem mást „mucsainak”, s jó lenne, ha Ön sem tekintene bennünket annak. A bántóan kiokató hangú, az intézményt fenntartó és a munkatársak viszonyával kapcsolatosmegjegyzései „a Kádárféle poshadás időszakában (is) jó dumának ítéltettek”. Enélkül is tudjuk, milyen jogai vannak az intézményt fenntartó önkormányzatnak. Szeretném azonban megjegyezni: számomra - s munkatársaim számára is - sokkal inkább elfogadható az intézmény szakmai autonómiáját tiszteletben tartó, az iránt bizalommal lévő önkormányzat, mint az alkalmazottak - és ami ennél sokkal fontosabb -, az intézményt igénybe vevő állampolgárok helyett döntő önkormányzati testület. Ezért aztán - olvasva a megyei közgyűlés egyik tagjának vélekedését - nem „környékezett a röhögőgörcs”. Noha írásának befejező részét Takács Gáborhoz, a művelődési központ mozgásművészeti előadójához intézi - aki nem azonos a táncegyüttes művészeti vezetőjével, Mihályi Gáborral -, néhány megjegyzésére kénytelen vagyok válaszolni. A táncegyüttes önálló egyesületté válásának gondolata 1990 decemberében vetődött föl, elsősorban Takács Gábor részéről. Ennek fő motívuma az volt, hogy így szerinte több pénze lesz az együttesnek a fenntartáshoz. Az egyesület megalakítására összehívott tanácskozáson ez a szándék a résztvevők részéről nem nyert megerősítést. Ezért nem jött létre mindmáig az egyesület, s nem az intézményvezetés ármánykodása miatt. (Mellesleg: senki nem akadályozhatja meg, ha legalább tíz ember létre akarja hozni.) Az a véleményem ma is, hogy egy ilyen nagy múltú és jó színvonalú csoportot, mint a „Tisza”, a művelődési központnak kell fönntartania, mert egyesületként, önállóan - a jelenlegi magyar visztonyok között - képtelen megállni a lábán. Szükség van, illetve lenne azonban más mecénásokra is, éppen a jobb anyagi feltételek biztosítása érdekében. A művelődési központ „nagykalapjából” tavaly 2.096.915 Ft jutott a táncegyüttesre, a csoportnak pedig 96.240 Ft-ot sikerült „összetáncolni”. Az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy a kiadás és a bevétel mennyire közel van egymáshoz. A jelentős anyagi ráfordítás ellenére sem tudtunk új kosztümöket csináltatni 1989 óta. Rágalmazásnak tartom és határozottan visszautasítom azon állítását, miszerint a művelődési központ pénze „zavaros csatornákon át távozik’ ’ valahová. Ha kételkedik állításomban, jogában áll a megyei önkormányzat illetékeseitől rendkívüli revíziót kérni; állunk elébe. Megvizsgáltathatja azt is, hogy kik utaztak külföldre a csoporttal. Meglepődve tapasztalhatja, hogy pl. 1990-ben és 1991-ben közös ismerősünk, Takács Gábor ment a táncosokkal, az együttes kísérőjeként és vezetőjeként egy személyben, s a korábbi években sem tekintettük ezeket a turnékat néhány ember kellemes és ingyenes kirándulásának. Végül: meggyőződésem, hogy egy amatőr néptáncegyüttest nem lehet vállalkozási alapon működtetni. Sajnálom, hogy Ön ezt egy pillanatig is elhitte. Nem véletlenül működnek az ország hivatásos táncegyüttesei is jelentős fenntartói támogatással. Ha Ön valóban szívén viseli a csoport sorsát, s ha ezt anyagi lehetőségei engedik, meg fogja találni a módját (pl. alapítvány létrehozásával stb.), mely révén anyagi támogatást tud adni a számukra - akkor is, ha az nem egyesületként, hanem a hagyományos formában működik tovább. Czakó Jánosné Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
