Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-09 / 236. szám
4 1991. OKTÓBER 9. Nyílt tér Jelkép(telenségek) Tartalom és forma „egysége” Szolnokon Az esztétika klasszikus állításainak egyike, hogy a műalkotásban a tartalom és a fonna egysége alapvető. Feltételezi, hogy a két rész harmonikus együttlétének bizonyos foka határozza meg a mű egész minőségét. A tétel igazsága a társadalmi rendszerekkel kapcsolatosan is igaz, amennyiben például egy rezsim szimbólumrendszerét formaként fogjuk fel. A formát - mint tapasztaltuk korábban - kitölti a tartalom. De lehet fordítva is: a tartalom határozza meg a formát (a szimbólumrendszert: vörös csillag, sarló-kalapács stb.). Ezért érthető, hogy 1956 hős forradalmárai miért igyekeztek már a forradalom első napjaiban eltávolítani a bolsevizmus minden jelképét, amellyel legfőképpen azt kívánták értésre adni, hogy elutasítják az ehhez tapadó tartalmakat is. 1990-ben a magyar demokratikus parlament első dolgának tekintette, hogy a Magyar Köztársaságnak új címert adjon, mert nem akarta, hogy a nép által választott honatyák a kommunista diktatúrát szimbolizáló vörös csillagos Kádár-címer alatt üldögéljenek. Az egy másik, elgondolkodtató kérdés, hogy az új címeren az ezeréves magyar múltat szimbolizáló Szent Koronát Kis János, az SZDSZ volt elnöke miért aposztrofálta smicisapkának. Valami gondja lehetett vele, mert Szolnokon, a liberális városházán címerünk kint sehol sem, bent alig látható (aki szintén nem érti, kérdezzen rá pl. a polgármestertől). A csúfosan megbukott kommunista rezsim tartalmat sulykoló szimbólumrendszerébe a jelvényeken kívül beletartoztak a köztéri emlékművek és utcanevek is. Ma, amikor a kommunista világrendszer bölcsőjében is eltávolítják e gyűlöletes jelképeket (csillagok, Lenin-szobrok, emlékoszlopok stb.), különösen érthetetlen, hogy a nemrégen még zajos antikommunistaeÍveket fennen hirdető liberális pártoknak egy év sem volt elég, hogy Szolnokon a szovjet armada dicsőségét hirdető emlékoszlopot lebontsák. Ez nem lehet etikai kérdés, hisz aki kegyeletét kívánja leróni, megteheti: a temetőben. Az viszont már nemhogy érthetetlen, hanem félelmetes, hogy az SZDSZ-es polgármester által a közterületek neveinek megváltoztatására kiírt pályázatán nyertes ajánlatokat a zömében radikálisbaloldali -liberális (vagy mi) önkormányzat elvetette. Továbbra is rójuk a Kun Béla körutat (ma már köztudott, ki volt az illető), a K. Bozsó Károly utcát (aki gyilkos volt), az Ecseky utcát (az elvtárs 11 polgárt lövetett agyon Jászberényben), és más, az ún. munkásmozgalom szempontjából is jelentéktelen emberekről és menyasszonyaikról elnevezett térségeket. A fentiekből következően talán csak az egyház által kért (a Gutenberg tér egy része legyen Szent István tér) változtatás elutasítása „érthető” Jézus Krisztus szellemében Nem privilégium -szolgálat! Meggondoltan körültekintő és udvarias hangvételű cikket olvastam az Új Néplap ez év október 2-i számából, amelynek címe: „Ideológiától mentes betegápolást”. Láthatóan jó szándékkal és emberséggel írta ezt a cikket dr. L. B., aki nem nevezi meg, kik azok, akik „most gátlástalanul a korlátlan hatalom Az Új Néplap politikai vitafórumai (egy szent, egy első magyar király?). Hát igen. A városi vezetés eme formája van kitöltve tartalommal. Innentől elhihető, hogy néha a vajúdó hegyek egeret szülnek. MDF Szolnoki Szervezet Elnöksége Levél Szolnok alpolgármesterétől A pedagóguskamara és a tájékozottság Tisztelt Staub Elnök Úr! „Az önkormányzat és a türelmi idő” címmel megjelent, a pedagóguskamara megyei elnöksége által közzétett állásfoglalás néhány ponton módosításra szorul. Maradéktalanul tulajdonképpen csak az első bekezdés igaz. A vezető pártok együtt dolgozták ki helyi programjaikat, amely akkor jó néhány polgár kezébe került, s amely alapelveiben ma is érvényes (pl. önálló gazdálkodásra való áttérés, az érdekeltek beleszólási lehetőségének biztosítása, szabad választás a továbbképzésekben stb.). Azóta a helyi oktatáspolitikai koncepció is elkészült, s mire e válasz megjelenik, talán már a pedagógusokhoz is eljut. A demokrácia elveit sértő magatartásról csupán annyit, hogy aki a választópolgárok által létrehozott önkormányzat kinevezési felelősségét a leendő főnökétől függő munkavállalói közösség nyakába akarja varrni, annak nem sok fogalma van a demokráciáról; sem a „rózsaszínről”, sem az Önök által kedvelt „zöld”-ről. Nem vonta össze az önkormányzat a gyermekházat a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtal, hanem új Városi Művelődési Központot alapított, amely gazdálkodói működésébe - szakmai és pénzügyi garanciákkal - bevonta a gyermekművelődést. A gyermekház kollektívája jelenleg is dolgozik a lehető legjobb, legbiztonságosabb megoldáson. Ahogyan az önkormányzat is dolgozik azon a rendelettervezeten (tizenegynéhány pedagógussal, szülővel egyetemben), amely nyilvánvalóvá teszi, kinek mi a feladata, jogosítványa; miféle egyeztetésekre van szükség a döntések meghozatala előtt; miféle védelem illeti meg az önkormányzat által megbízott igazgatókat. Tisztelt Elnökség, Staub Úr! A közgyűlés ülései nyilvánosak. Legközelebb látogassanak el hozzánk! Ott ugyanis ismertettem mind a jelenlegi művelődési ház dolgozóinak elképzeléseit (költségvetési tételekre lebontottan), a közgyűlés kulturális, közművelődési és sajtóbizottságának, valamint a művelődési és népjóléti iroda véleményeit. Az oktatási bizottság javaslatát - amelyet a bizottság elnöke ismertetett - módosítás nélkül fogadtam el előterjesztésem részeként. Tisztázódott az is, hogy nem a gyermekház megszüntetéséről van szó. S ezt Önök is megtudhatták volna! Önök egyszer kifogást, másszor kritikátlanságot jeleznek ugyanabban a tárgyban. Kérdem, hogy is állunk akkor? Tisztelt Staub Úr! Tudjuk, Önt már érte csalódás, de ígérem, a jövőben sem fogunk pártokat beengedni tantestületi értekezletekre. Sem a Bartók Béla Zeneiskolába, sem máshová. Végezetül nem kérdőjelezem meg a megyei pedagóguskamara legitimitását, noha tudomásom szerint igen kevés szolnoki pedagógus tagja van. Szerencse, mert szomorú lennék, ha a mi pedagógusaink szakmai (?), (érdek-képviseleti?) szerve ennyire elfogultan, torzan, pártérdekektől vezetve és tájékozatlanul mondana ítéletet. a "V Várhegyi Attila alpolgármester megszerzésére törekednek, és a valóban meglévő gondokra hivatkozva a betegápolásban és az oktatásban olyan privilégiumokat kívánnak megszerezni, amellyel még a második világháború előtt sem rendelkeztek”. Mivel a továbbiakban apácákról van szó, és a befejezésben a cikk írója jogosnak látja, hogy az egyházak a valódi igényeknek megfelelően iskolákat és egészségügyi intézményeket hoznak létre, ugyanakkor kifogásolná, „ha a meglévő világi intézményekben szeretnének privilégiumokat szerezni”. Ebből érthetően az egyházakról van szó. Állásomból kifolyólag és annak tudatában, hogy az általam vezetett szolnoki Várplébánia a megye és az ország legrégibb (XI. század) keresztény gyülekezete, indíttatást érzek gondolataim rögzítésére. Az egyháziak a népi fiai és a nép szolgái: maga az egyház a népért van, így nem politikai hatalmat és nem privilégiumokat kíván, hanem a nép szolgálatát, amelyet ideológiája, hite szerint akar szabadon végezni. Az emberszerető emberszolgálat szabadságát akarja az egyház nemcsak papíron, hanem a mindennapok világának valóságában. Tisztelettel emlékeztetek minden jóakaratú érdeklődőt arra, hogy egyházi részről a legilletékesebb személy, a pápa Őszentsége Magyarországon is kijelentette: az egyház nem kíván politikai hatalmat, nem kíván privilégiumokat, hanem szabadságot arra, hogy működéséhez nélkülözhetetlen feltételekkel rendelkezve szolgálhassa az embereket. Tehát egyházi részről nem privilégiumokról, hanem szolgálatról van szó. A szolgálat szabadsága ilyen értelemben az egyház részére nem kegy, hanem jog, amelynek biztosítására minden kultúrállam és demokrácia önmagát megbecsülve büszke. Az utóbbi évtizedekben a papok és szerzetesek száma annyira csökkent, hogy a szolgálat leglényegesebb részét tudják végezni, és küldetésüknek, egyben a társadalmi elvárásoknak kielégítőbb módon csak a hívek közreműködő segítségével tudnak megfelelni. Ezt számításba véve aligha lehetünk hódítás tanúi. Ami az apácák távozását 1944. október 8-án a szolnoki kórházból illeti, a cikk írójának jelzése szerint, ez parancsra történt. Erre vonatkozóan nem rendelkezem információval. Akkor háború volt, és az orvosokat, apácákat országszerte sebesült katonák ápolására irányították át - ami gyakori eset volt. A hadmozdulatok befejezése után tértek vissza előbbi munkahelyükre. Lehetséges, hogy a távozást nagyobb kockázatnak érezték, mint a helyben maradást. Az orvosok és ápolók élete és munkája még békés időkben is nehezebb, mint az emberek általában gondolják. A cikk írója ismer olyan apácákat, „akik szaktudásból és emberszeretetből is jelesre vizsgáztak, de olyat is, akinek rossz természete munkatársai és a betegek számára is sok keserűséget okozott”. Nekem nem kórházban, hanem más területen dolgozó apáca okozott „keserűséget”. Ez azonban nem akadályoz abban, hogy egy olyan emberről szóljak, akit a hite, a vallása vezérel, az ideológiai indítású oktatás és ápolás terén világhírű apácáról, Kalkuttai Teréz anyáról. A jugoszláviai születésű albán apáca, Teréz anya 43 év óta végzi Indiában nyomortelepeken, a szegények legszegényebbjei között az iskolai oktatást és fertőző betegek közt a betegápolást. Az egészséges érzékek viszolyognak az emberi elesettség látásától és az orrfacsaró bűz szaglásától. Teréz anya, akihez társak csatlakoztak, nem privilégiumot, hanem munkát kérés szeretetet ad. Ezt teszi most is. Egy újságíró maga látta, amint egy súlyos és veszélyes beteget kezelt Teréz anya. Elfordította fejét, és ezt sziszegte: „Egymillió dollárért sem csinálnám.” Teréz anya ezt válaszolta: „Én sem.” Akkor miért? Akkor miért vállalják a társadalom peremén a tanítást, és ápolják többek közt a leprában, AIDS-ben szenvedőket? Lélektani tény, hogy az ember valami ideológiából merít motívumot cselekvéséhez, és azért cselekszik így és nem amúgy. Teréz anya ideológiája a vallásos hit. így nyilatkozott Teréz anya: „Mi nem a munka miatt vagyunk itt, hanem Jézus Krisztus miatt. Mindent, amit teszünk, érte tesszük. Minden tettünket, imádságunkat, munkánkat és szenvedésünket Jézusért vállaljuk. Életmódunknak nincs más értelme és indoklása. Ez olyasmi, amit sok ember nem tud megérteni. Jézust szolgálom a nap 24 órájában . . . Őnélküle nem tudnánk ezt csinálni egy életen át, legföljebb egy-két évig. Nem várhatunk más jutalmat, mint azt, hogy szenvedünk Ővele, aki minket annyira szeretett, hogy a kereszten életét adta érettünk. Életünk Jézus nélkül jelentéktelen és érthetetlen volna.” (Hajdók János: Kalkuttai Teréz anya. Budapest, 1981.31. oldal) Tehát a terézi szó így hangzik: Az emberek szolgálata Jézus szolgálata iskolában és kórházban és mindenütt. Úgy érzem, a jó ideológia, az igaz vallás indítja jó irányba az emberi cselekvést. Teréz anya 1986-ban Budapesten járva megcsókolta Szent István király jobb kezét, a Szent Jobbot. Ezzel ráérzett arra, hogy új ezer év hajnalára István király rámutat. Ezzel kívánok - szolgálatomat felajánlva - minden magyar testvéremnek áldást és békességet. Gacsári Kiss Sándor kanonok, a szolnoki Vártemplom plébánosa SZDSZ-határozat A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Szemléletváltozást az önkormányzatokban! A jelenlegi kormányzat központosító törekvéseivel szemben a felépülő helyi demokrácia legfontosabb intézményei az önkormányzatok, melyek működését nemcsak a központi hatalom és a kormánykoalíció nehezíti, hanem a helyi demokratikus intézményrendszer hiánya is. Éppen ezért fontos, hogy az SZDSZ-es önkormányzatok, illetve ahol azt más pártok vagy pártonkívüliek irányítják, ott az SZDSZ-szervezetek a demokratikus intézmények és társadalmi szervezetek segítését, létrehozását tűzzék ki célul. Az SZDSZ-es önkormányzatokról Az önkormányzatok demokratikus működését, a demokrácia széles értelemben vett létét csak részben oldják meg az önkormányzati testületek és a bizottságok. A testületek zárt intézmények, feladatuk jellege miatt nem tudnak megjelenni a nyilvánosság előtt, főleg azért, mert munkájuk aprólékos, üléseik elhúzódóak, és a településsel kapcsolatos minden feladat eléjük kerül, ami nem megváltoztatható. A bizottságok is az önkormányzat részei, s bővítésüket, nyílt fórummá tételüket törvény akadályozza. Ebben a helyzetben nehéz vagy lehetetlen bevonniuk a lakosságot, illetve azok önszerveződéseit a döntéselőkészítésbe. Pedig ez az alapja a demokratikus működésnek. A helyi népszavazásokat költséges voltuk miau kerülik az önkormányzatok. Mindezek ellenére három olyan forma létezik, amelyeket az önkormányzatok nem mindenhol alkalmaznak, holott szükséges lenne alkalmazásuk. 1. A helyi közösségek információigényének kielégítése. Erre a legmegfelelőbb formák: helyi lapok, tévék, rádiók, ahol erre nincs lehetőség, meg kell szervezni a megfelelő tájékoztatási rendszert. 2. A lakossági fórumok. Ezek kisebb helyen a falugyűlések, azonban tisztában kell lenni vele, hogy adott kérdések csak a társadalom egy részét érinük, érdeklik, ezért főképp nagyobb helyeken témakör szerint csoportosítva érdemes a fórumokat megtartani. A lehetséges megoldás az, hogy témakörönként az önkormányzatok „tanácsadó testületeket” hoznak létre, melyeket intézményesítenek. Ezen testületek tagjai egyrészt meghívott és delegált személyek (társadalmi szervezetek stb.), másrészt jelentkezési alapon bármely magánszemély lehetnek. Természetesen számítani kell az SZDSZ-tagokra is. 3. A közvélemény-kutatás. Alkalmas forma a viszonylag objektív szondázására a helyi közösségeknek, a polgárok véleményének, akár konkrét kérdésekben is. Célszerű szakemberekre bízni. Ahol az SZDSZ lehet a demokrácia Ahol az SZDSZ kisebbségben van, vagy nincs jelen az önkormányzatban, ott sokkal nehezebb befolyásolni a folyamatokat, ugyanakkor a megfelelő klubok, szerveződések segítésével, megszervezésével, azokban aktív szerepet vállalva lehetséges a helyi közélet demokratizálódásának kikényszerítése, még erősen centralizált, informális kapcsolatok révén a polgármesterek által „kézben tartott’ helyi társadalmak esetében is. Rendkívül fontos, hogy felismerjük: nem a párt, hanem a közösség érdekéről van szó. Ezért az önszerveződések az SZDSZ-től függetlenül, saját öntörvényeik szerint kell hogy fejlődjenek. Bármiféle beavatkozás, „pártosítás” csak kárt okozhat a szerveződéseknek, és az SZDSZ-nek sem segít. Természetesen ugyanez érvényes más pártokra is, mégha azok ezt nem is ismerik fel. Összefoglalva tehát: legfőbb feladatunk a helyi demokratikus közélet beindítása, segítése, az abban való részvétel, mivel ez az alapfeltétele nemcsak a helyi, hanem az egész ország demokratikus fejlődésének. A jelenlegi kormányzat és pártjainak központosító, szocialisztikus törekvéseivel szemben csak egy valódi alternatíva létezik: a széles körű, önszerveződéseken alapuló demokrácia. Az SZDSZ Szolnoki Területi Egyeztető Testület nevében: Erdei Péter Szolnok A Szolnok Vas- és Faipari Kisszövetkezet rövid határidővel vállalja különféle kárpitostermékek - szék, fotel, kanapé, heverő-rekamié stb. -felújítását. Ajtók kárpitozását, csipke-, sötételő-, térelválasztó függönyök varrását. Különféle ponyvatermékek gyártását és egyéb kárpitosmunka végzését. Várjuk megrendelésüket: Szolnok, Ostor u. 1. szám alatt, hétfőtől-péntekig 7 órától-15,30 óráig. Telefon: 38-305 *66397/1*
