Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-07 / 234. szám

1991. OKTÓBER 7. Sportextra 13 Csak a szépre emlékezem Nagyon vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba az elmúlt hét során. Az ele­jén nehezen tudtam szabadulni a Véső utcai események lesújtó látványától. Kavargóit bennem nem kevés indulat is, de a futballal lassan már úgy va­gyok, mint az elhunytakkal: róluk csak jót írok vagy semmit. Utóbbinál talán azért is maradok, mert igen magas helyről, a legmagasabbról intéztek hozzám gumitalpú követ útján egy leve­let. Nagyfokú tériszonyom miatt csak szemlesütve forgattam a félig hivatalos papírost, amelyből arról értesültem, hogy jő lenne egynéhány dolgot megta­nulnom a labdarúgásból, és nem árta­na, ha a 236 oldalas versenykiírást be­tévefújnám. Maradok inkább a kosárlabdánál egy kis időre, a két BEK-meccs egyéb­ként is első volt a rangsorban, annak ellenére, hogy az Olajbányász torkán megakadt a Partizán-falat. No nem azért, mert rágós volt. Igenis .fogyaszt­ható)’ ' ,jó minőségű kínálattal érkeztek a belgrádiak a Tisza partjára. Danilo­­vics, Nakics, Koprivica, Dragutinovics és társaik olyan mesterremeket „tálal­tak” a körcsarnok frissen lakkozott parkettájára, hogy még az ínyenc has­pókok nyála is kicsordult, a magamfáj­ta féldilettáns (kosárlabdában) pedig kihúzta magát a sajtópáholyban: lám, ekkora spill erekről nem mindennnap tudósíthat az ember. Azért a saját fazekunkba nézve sem kell szégyenkeznünk. Bár volt benne né­ha egy-két zöldséggel több a kelleténél, úgy összességében kitettek magukért a fiúk, különösen a visszavágón, annak is a második félidejében. Tóth Zoli és Horváth Imi tűzgolyóként pattogott, Hosszú Pista pedig egyszerűen túldob­ta a „triplakirály”- Tóth Attilát, Berkics Laci utolsó leheletéig védekezett és tá­madott. Aztán jött a közel kétméteres kis Mérész, aki az egykezes szolnoki zsákolást mutatta be a tanítómesterként tisztelt jugoszlávoknak. Aki látta, örül­hetett, aki nem, az sajnálhatja. Tudom, sokuknak megerőltető lett volna ki­nyögni a kétszer kétszáz forintot a ki tudja hány tagú család részére. Talán, ha kicsit rugalmasabbak lettek volna a rendezők, és ha a második meccsre ke­vesebbért engedték volna be a nézőket, telt ház lehetett volna. (Persze attól még a költségek nem csökkennek.) De hát ki tudhatta előre, hogy az egyesület törté­nelmének legrangosabb eseményeként elkönyvelt összecsapásoknak milyen „köretei' ’ lesznek. Egyszerűen az euró­pai tapasztalatok, a rutin hiánya okoz­hatott kisebb-nagyobb értetlenségeket, de hát uram bocsánat: 1990-ben az Olajbányász tizenkettedikként éppen csak bebiztosította első osztályú tagsá­gát a magyar mezőnyben, az idén pedig már a bajnokcsapatok Eb-jén a sportág krémjéhez tartozó KK Partizán Beog­­ráddal nézett farkasszemet. Micsoda különbség, mekkora fejlődés egyetlen esztendő leforgása alatt. A nem anyagi okok miatt távolmaradtak ezt is vegyék figyelembe. (ni) Pénz nélkül Szeptember közepén az ország hetven­egy településén megmozdult a lakosság apraja-nagyja, a Kihívás napja alkalmából fiatalok s öregek öltöttek tréningruhát, fu­tottak, kerékpároztak, úsztak, egyszóval mozogtak. Megyénkből tíz kisebb-na­gyobb város, község csatlakozott a meg­mozduláshoz, közülük Karcag és Jászapá­ti győzedelmeskedni is tudott kategóriájá­ban, elnyerve a „Magyarország'legsporto­­sabb települése” címet. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni bennünket, vajon az ilyen „mozgékony” helyszínen - pl. Jászapátin - mennyit for­dítanak a sport támogatására, illetve egy hasonló lélekszámú településen - pl. Ti­szafüreden - hogyan segítik a „testedző­ket”. Mint Török Sándor polgármester úrtól - aki maga is sportoló volt egykoron - meg­tudtuk, Jászapáti önkormányzata körülbe­lül egymillió forinttal támogatja a városi sportegyesületet. Ez az összeg termé­szetesen a létesítmény fenntartásának költségeit is magában foglalja. Ezenkívül „A tanulóifjúság testi neveléséért” Harminc év a gyerekek között „Szívesen csinálja, ember, nincs olyanról szó, hogy micsoda nagy dolog ez. Van, aki úgy végzi a munkáját, hogy szereti, más meg azért, mert fizetnek érte.” Ezekkel a szavakkal kezdődött beszélgetésünk Krem Gáborral, a tisza­­földvári Belterületi Általános Iskola testnevelőjével. Ugyanis azok közé tar­tozik, akik megkapták „A tanulóifjúság testi neveléséért’ ’ plakettet és oklevelet. Huszonkilenc évvel ezelőtt kezdett tanítani Tiszaföldváron. Nem voltak ép­pen megfelelőek a körülmények a test­neveléshez, ezért rögtön neki is láttak kollégáival egy ugrógödör készítésé­hez. Ezután egy kézilabdapálya alakult dolgos kezei nyomán, ott tartották a tan­órákat. Amikor mostani iskoláját átad­ták, akkor i.s „egy nagy szeméthalom­­ból” kellett a sportudvart kialakítani. De hát itt kedvezőbbek a körülmények. Húsz éve neveli a gyerekeket a „zöld” iskolában, ebben segít a tornaterem léte. Persze kisebb gondok akadnak, amikor párhuzamosan két osztály folytatja a testnevelést a függönnyel kettéválasz­tott teremben. De meg lehet szokni. Aki szereti a munkáját, az nem a kitüntetésért csinálja Fotó: N. Zs. A sportok közül az atlétika és a kézi­labda áll legközelebb szívéhez, ahogy mondja, a versenyeken ezekben a spor­tágakban lehet felvenni a versenyt az egyesületekkel, sportiskolákkal. Sike­rült is megyei szintig eljutni, sőt egy alkalommal tanítványa országos első lett „négytusában”. A versenysport mellett azonban a mindennapos testne­velésben látja (látná?) munkája értel­mét. Szeretne több felszerelést ennek megvalósításához, és elérni azt, hogy a tanulók belső igényévé váljon a min­dennapi mozgás. Meglepetésként érte a kitüntetés té­nye. Tudott ugyan testnevelő tanárok konferenciájáról, de nem akart részt venni rajta, nála a tettek beszélnek. Azonban megérkezett a meghívó. Rö­vid gondolkodás után mégis elment. Szép ünnepélynek lett részese, csak azt sajnálta, hogy a televízió számára fel­vett néhány perc után az elnökség tagjai kivonultak a plakettek átadásáról. De végül is, mint többször mondta, „nem ezért dolgozik az ember”. Nagyobb ki­tüntetésnek tartja a gyermekek szere­­tetét. bcs A fazekasvárosban érmeket is szaporítanak A serdülő B-kategóriás atléták orszá­gos bajnoksága után örömmel böngész­hették a szakemberek (meglehet, a ve­­télytársak már kevésbé), hogy a szolno­kiak mellett a mezőtúriak is „éltek” a lehetőséggel, mármint hogy a Népstadi­on pályája, lelátója és a dobogó között ingázzanak. A túri fiatalok kimondottan a dobószámokban taroltak, mindez pe­dig azt sejtette, hogy valószínűleg egy edző eredményes munkája húzódik meg a háttérben. A „fazekasváros” atlétikai teljesítménye már csak azért is örvende­tesnek mondható, mert az utóbbi időben egyre inkább úgy tűnt, fogynak a pá­lyákról a gyerekek, s megyei szinten az élsport mindössze Szolnokra és Török - szentmiklósra redukálódik. Ezzel kap­csolatban igyekezett cáfolni, érvelni, mesélni Barta Gyula, az atlétikai szak­osztály egyetlen főállású trénere, egy­ben a meglepetéseket produkáló kiscso­port edzője.- A történetet 1982-vel kezdem, ami­kor az azóta már Szolnokon versenyző Vetési Edit és Varga Róza személyében országos bajnoki helyezetteket nevel­tünk. Ugyanabban az évben volt még egy gerelyhajító Lévai Tamásunk és egy hosszútávfutó válogatott Rácz Lajosunk. Rá két esztendőre Kaposvárott, a serdü­lő OB-n vagy öt dobogós helyezést gyűj­töttünk össze és egyik legeredményesebb versenyzőnk, Sípos Jancsi 14 évesen két sport sincs a helyi termelőszövetkezet állja a futbal­listák utaztatását, valamint a Váci Kötött­árugyár látja el felszereléssel a sportoló­kat. Nem véletlen, hogy a labdarúgó-, bir­kózó- és asztalitenisz-szakosztály mellett „üzemelő” iskolai DSE-k, DSK-k szép eredményekkel dicsekedhetnek - közülük is kiemelkednek a gimnáziumi tájfutók -, hiszen ők is részesednek a juttatásokból. A magánszféra tehetősebb rétege a maga módján próbál segíteni, ki a fűtést finan­szírozza, ki az étkeztetéshez járul hozzá. Dr. Szabó Ottó - TVSE elnöke - szerint nem ilyen „rózsás” a helyzet az alig vala­mivel nagyobb Tiszafüreden. A hajdanán virágzó sportélet tovatűnt, az elmúlt évti­zedben sorra szűntek meg a szakosztályok. Hiába keressük ma a megyei versenyeken a füredi kosarasokat, kéziseket, asztalite­niszezőket, súlyemelőket vagy sakkozó­kat, anyagi nehézségek miatt feloszlottak a csapatok. Sajnos ma már a városi egye­sület léte is kockán forog, hiszen míg 1985-ben 1,2 millió forintból gazdálkod­percen belül futott 800 méteren. Ő és Iglódy Ervin következő évben serdülő válogatott kerettagok lettek, de Jancsi­nál sajnos 16 éves korában kiderült, hogy örökölt szívbetegsége miatt nem űzhet versenysportot. A tehetségek fel­sorolásának ezzel koránt sincs vége, hi­szen az ifjúsági világbajnokságot (is) megjárt Uzsoki Jancsiék korosztálya Bagdán Sándor edzösködése alatt csak ezután következett. Persze nekik is jöttek a jobbnál jobb eredmények, az anyagi háttér viszont nem volt minden tekintet­ben biztosított, hiszen egy ugrószöges már akkor ötezer forintba került, ráadá­sul télen lehetelen volt dolgozni. Éppen ezért nem volt meglepő és megvetendő, hogy adandó alkalommal a Videotonhoz szerződtek.- A tapasztalat szerint szerencsére nem kellett várni egy újabb generáció felnövekedéséig, a most 13-16 évesek újból „szállítják” a bajnoki és olimpiai pontokat.- Jelenleg főleg testnevelés tagozatos iskolákból kerülnek hozzánk a gyerekek. A 60-70 fős társaságban a legkisebbek tízévesek, de a legidősebbek is alig lép­ték át a második X-t. Felnőtt atlétika Mezőtúron valószínűleg nem lesz, mivel tudomásul kell venni, hogy a sportból nem lehet megélni, a továbbtanulással pedig sokan búcsút intenek a városnak. hattak a vezetők, 1990-re ez az összeg 500 ezerre csökkent. A polgármesteri hivatal­tól az idén kapott támogatás csupán a ta­valyi adósság törlesztésére elegendő, a to­vábbéléshez kevés. A tizenhatezer lakosú városban annak ellenére nincs testnevelés tagozatos iskola - ami pedig az utánpótlás­nevelésnek lehetne az alapja -, hogy a személyi és tárgyi feltételek adottak. A nemrégiben épült csodálatos sportcsarnok anyagi lehetősége is szűkös, üzemelése szinte csak a tömegsportra korlátozódik. (Érdekes, amíg nem volt csarnok, a terem­sportok csapatai megvoltak, mióta fel­épült a modem épület, együttesek tűntek el.) Ha nem kap sürgős segítséget az egye­sület, elképzelhető, hogy már az új eszten­dőt sem éli meg, ami pedig beláthatatlan következményekkel járhat. Két hasonló nagyságú város, mégis egé­szen más a sportot övező légkör. Az egyik­ben ha nehezen is, de előteremtik a szük­séges anyagiakat, így virágzik a sportélet - lásd Challenge Day -, a másikban tartha­tatlan helyzet van kialakulóban - pénz nél­kül fenntartani az egyesületet -, haldoklik is a sport. Az okok nem csupán az üres zsebekben, a szemléletben is kereshetők. (Géléi)- Ezek után néhány mondat erejéig szólaljanak meg a jelenlegi büszkesé­gek: Járai Zoltán, a diszkoszvetés serdülő bajnoka: - Egy héttel az OB előtt még a * diszkoszvető körben sem tudtam bent­maradni, aztán egyik edzésen ráéreztem a mozgásra, és az augusztusi teljesítmé­nyemen tíz métert javítva egyéni csúcs­csal nyertem. Jövőre a kalapácsvetéssel is szeretnék megpróbálkozni mint kiegé­szítő számmal. Erdős Adrián, a gerelyhajítás serdü­lő bajnoka: - A második helyezettet - egyéni csúccsal - (63.06) máj nem 15 méterrel vertem meg úgy, hogy előtte én is csak 57 méter körül tudtam. (Adrián­­ról egyébként kiderült a beszélgetés kö­zepette, hogy a csoportban ő a fekve­­nyomás bajnoka 82,5 kilóval.) Járai Lajos, a diszkoszvetés második helyezettje: - Én is egyéni csúcsot értem el 56.62 m-rel. Jövőre megpróbálkozom a tízpróbázással. Török Krisztina, a diszkoszvetés bronzérmese: - Először én is gerelyez­­tem, de teljesen elromlott a technikám, ' így tavasszal áttértem a diszkoszra. Egyébként én nem a fiúkkal edzem, ha­nem Katona Tibor keze alatt. A tervek szerint nemcsak dobóiskola lesz Mezőtúron, hiszen október elsejé­vel visszatért szülővárosába Bagdán Sándor, akit egyelőre a januártól bein­duló sportiskola előkészítésével bíztak meg, és aki, mint edző, a MAFC-ban a középtávfutást szeretné fellendíteni. (kocsis) Fotó: Mészáros. Budaörsön tizenkilenc repülő- és ejtőer­nyős klub 77 versenyzőjének részvételével rendezték az ez évi Ejtőernyős Magyar Nemzeti Bajnokságot, amelyen elsöprő szolnoki siker született a Repülőműszaki Főiskola versenyzőinek köszönhetően. Győztesek: egyéni célba ugrás: Dér László (Szolnok), egyéni stílusugrás: Bánszki György (Békéscsaba), egyéni összetett: Ölvedi János (Szolnok), csapat célbaugrás: Szolnok (Nagy-Ölvedi-Dér-Asztalos), csapat összetett: Szolnok, ifjúsági egyéni célba ugrás: Bánszki Tamás (Békéscsaba). II. osztályúak, egyéni célba ugrás: Varga Tamás (Szolnok), egyéni stílus Varga Ta­más, egyéni összetett: Varga Tamás. Az utánpótlás országos bajnokság mindhárom versenyszámát Varga Tamás nyerte. NB Il-es férfi röplabdamérkőzésen a Kunhegyesi ESE 3-0 (2, 8,6) arány­ban legyőzte Sátoraljaújhelyét. Kun­hegyes: Dancsik, Tamási, Tóth, Szik­­szai, Bodó, Kasza. Csere: Bemát, Du­­bovszky. Edző: Felső Tibor. A Szolnoki Titász együttese Gyön­gyöst látta vendégül, és 3-0 (10,10,5) arányban bizonyult jobbnak a vendé­geknél. Titász: Szudi, Fekete, Balázs, Tompa, Peágity, Csordás. Csere: Ko­vács, Cifra, Király. Edző: Pénzes György. Ifi: Titász-Gyöngyös 3-0 Az idén már harmadik alkalommal ren­dezte meg a jászberényi Lehel Vezér Gim­názium Diáksport Egyesülete egykori test­nevelő tanárának emlékére a Szántai Ku­pát. A helyi középfokú tanintézetek mellett meghívót kapott a jászárokszállási, jásza­páti, nagykátai és a hatvani gimnázium is. A diákok mellett a tanárok is pályára lép­tek, számukra páros teniszversenyt rendez­tek, melyen indult dr. Magyar Levente pol­gármester is, aki párjával, Weismüller Im­rével a negyedik helyen végzett. Végered­mények: leány kézilabda 1. LVG I, 2. Klapka Gy. ISZI, 3. LVG II. Fiú kosárlab­da: 1. LVG I, 2. Liska J. SZKI, 3. LVG II. Fiú labdarúgás: 1. Liska J. SZKI 1,2. Liska II, 3. LVG. Tanár páros tenisz: 1. Bartóki- Szabó (LVG), 2. Göncző-Pénzes (Liska J.), 3. Kovács-Szebenyi (Klapka Gy.). A győztesek egy éven át a Szántai Kupa bir­tokosai. Az országos ifjúsági többpróba baj­nokságon a jó csapatmunka eredmé­nyeként bronzérmet szerzett a Búzás Norbert, Bana Imre, Bertán Zoltán összetételű törökszentmiklósi tízpró­­bázó csapat. A serdülő „A” kategóri­ában a fiúk versenyében Kurdics Atti­la 5378 ponttal arany minősítést ért el. A „B” korcsoportos atléták országos ügyességi csapatbajnokságon szere­peltek a Népstadionban, ahol a TSE súlylökőcsapata - Karancsi Zsolt, Márki Szabolcs, Klenovszki Zoltán és Tóth Nándor - 12.90 méteres átlaggal a 3. helyet szerezte meg. A Török­szentmiklósi Városi Polgármesteri Hivatal és a TSE atlétikai szakosztá­lya közös rendezésében korosztályos gyermek atlétikai versenyt rendeztek. A jól előkészített pályán remek időjá­rási viszonyok mellett izgalmas ver­senyt vívtak Mezőtúr, Karcag, Tisza­­gyenda, Tiszaroff és Törökszentmik­­lós legfiatalabb atlétái. Győztesek: 1982-es fiúk, 60 m sík­futás: Drimusz István (Kölcsey Ál), távolugrás: Molnár Attila (Kölcsey Ál), leányok, 60 m: Csípés Anita (Me­zőtúr), távolugrás: Nagy Judit (Mező­túr). 1981-es fiúk, 60 m: Bussay Péter (Kölcsey Ál), távolugrás és kislabda­­hajítás: Födi Attila (Kölcsey). Le­ányok, 60 m és távolugrás: Bató Gab­riella (Tiszaroff), kislabda: Boros Ka­talin (Mezőtúr). 1980, fiúk: 60m: Ma­jor Lajos (Mezőtúr), 600 m: Bognár Zoltán (TSE), távolugrás: Bató Zsolt (Tiszagyenda). 1980, lányok: 60més távolugrás: Csontos Rozália (TSE), 600 m: Rácz Enikő (Tiszaroff). 1979, fiúk: 60 m és távolugrás: Révi Attila (TSE), 800 m: Berecz Lajos (Mező­túr), súlylökés: Szabó Attila (TSE). Leányok: 60 m és távolugrás: Kántor Edit (TSE), 800 m: Bartus Csilla 'TSE). súlylökés: Nag.y Zsuzsa (TSE).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents