Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-07 / 234. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. OKTÓBER 7. Szívfájásra legjobb a házi főzésű sör? Anginás panaszom miatt 1989-től rendszeres orvosi ellátásban van részem (ez év áprilisában a karcagi kórházban kezeltek), és sajnos július 10-én éjjel rosszul lettem, gyógyszereim bevétele után sem javult az állapotom. A lányom segélykérő telefonon hívta az orvost. (Megjegyzem, ezt azóta leszerelték, emiatt nagy a közfelháborodás, hiszen a telefonfülkében lévő készülék többet rossz, mint jó.) Az ügyeletes orvosnak elmondtam, hogy rosszul vagyok, fáj a szívem tája - keresztül a hátamban, valamint a karom. Lovaglóülésben karosszékre ültetett, és a gerincoszlopom hosszanti irányba vizsgálta, majd felállított - mondván, karoljam át szorosan a mellkasom. Ezután megemelve megrázott és megállapította, hogy a gerinc el van meszesedve, és ez nagy baj. - Tudom, hiszen a télen terápiás kezelésre jártam, de nem ez, hanem a szívem fáj, azzal csináljon valamit - kértem. O tovább forszírozta a gerincmeszesedést... Végül, visszatérve a rosszullétemre, a szívpanaszomra, a következőket mondta: Szívfájásra legjobb a házi főzésű sör. Megjegyeztem, hogy operáltak Debrecenben, Szolnokon, ápoltak Jászberényben, Karcagon, a szénsavas italt egyértelműen nem javasolták. Kitartott a sörterápia mellett, hogy a házi főzésű komlós sör milyen jó! Mondtam, nem vagyok rá berendezkedve, nincs sörárpám, komlóm, így nem tudok főzni, nekem a szívem fáj! Erre megjegyezte, nem is kell idehaza bajlódni vele, kiváló minőségben kapható az Eper utcai Jäger sörözőben. ígértem, ha jobban leszek, megkóstolom. Majd felállt az asztaltól, s indulásra készülve mondta, hogy a beavatkozásra nem lát szükséget. A feleségem többszöri felszólítására, hogy „legalább egy nyugtató injekciót adjon, doktor úr”, ezt megtette, de pulzust nem tapintott, vérnyomást nem mért, szívhangot nem hallgatott. A lányom kísérte ki, s amikor visszajött, kérdezte, tudjuk-e, hogy ki volt ez az orvos. Nem tudtuk - szerencsére eddig nem ismertük. - 0 a Szalay doktor úr, a nőgyógyász, résztárs a Jäger sörözőben. Mindez így történt, engem pedig a mentők július 19-én hoztak vissza a karcagi kórházból, mert ezek után volt egy olyan orvos, aki nem sört ajánlott, hanem megvizsgált, és mentővel kórházba küldött. Ugyanis közben olyan rosszul lettem, hogy elveszítettem az eszméletemet. Most volt annyi erőm, hogy mindezt leírjam, mert szeretném tudni, hogy mi a véleményük az igaz ügyről. Bíró József 73 éves nyugdíjas Tiszafüred * * * Olvasónk augusztus 23-án felkereste a Tiszafüredi Egyesített Egészségügyi Intézmény igazgatóhelyettesét, aki a fenti sérelmét jegyzőkönyvbe foglalta. Mint a munkáltató képviselője, a megbeszélés során helyt adott Bíró József panaszának, és a történtekért elnézést kérve ígérte, hogy az ügyeletes orvos viselkedésével kapcsolatban vizsgálatot, eljárást fog indítani. A végeredményről azonban a mai napig sem tájékoztatták. Levelének közlését kérte, így az ügyre - lezárása után - szeretnénk visszatérni. (A szerk.) Már böngészni sem szabad!? Szeptember 30-án (hétfőn) a martfűi Táncsics Termelőszövetkezet napraforgótábláján megindultak a kombájnok, s gondoltam, elmegyek egy kis magot böngészi. Az elhagyott napraforgótányérokat szedegettem, az imitt-amott elszóródott törmeléket gyűjtögettem. Sajnos nem sokáig, mert megjelent egy motoros vagyonőr, aki hivatásának magaslatán érezve magát, a szó szoros értelmében elzavart. Az őr magatartását természetesen megértem, sőt dicséretet érdemel, hiszen a kötelességét teljesítette. Azonbanfelmerült bennem a kérdés: hát már böngészni sem szabad? Fehér Ferenc Tiszaföldvár Szabad böngészni - szeretnénk megnyugtatni olvasónkat-, de csak akkor, ha a kombájn már. levonult a munkaterületről. Mint ahogyan Koncz Mihálytól, a szóban forgó termelőszövetkezet növénytermesztésifőágazatvezetőjétől megtudtuk, a napraforgótáblához aznap fogtak, s félig takarították be a termést. Sajnáljuk, hogy a vagyonőr erre nem hívta fel a figyelmét. A túltermelés felhasználásáról Mostanában szinte naponként halljuk, hogy túltermelés van többek között cukorrépából, borból, de a felhasználásukról egy épkézláb javaslatot sem hallunk. Most megpróbálok néhány - nem hibátlan és hiánytalan - gondolatot felvetni azzal a szándékkal, hogy az érdekeltek és kevésbé érintettek tábora között gondolatot ébresszek - akár vitára is serkentsek. Kezdeném a cukorrépával. A termelőnek, a feldolgozónak, a kereskedelemnek, a kormánynak is nagy fejtörést okoz a sok cukor. Arra gondolok, hogy az illetékes szakemberek, közgazdászok, mezőgazdászok, kereskedők, feldolgozók, a kormány szakemberei összedughatnák a fejüket, és kiszámíthatnák, felmérhetnék a cukorrépatöbbletet; s mi lenne, ha a többletet a termelőnél hagynák a saját és a környék állattartóinak takarmányozásra; a felvásárlási árat kamatmentes hitellel megelőlegezné az állam, amit a gazdaság akkor fizetne vissza - esetleg részletekben -, amikor a saját állatainak kevesebb takarmányt kell vásárolnia és a vevőkörétől beszedi a vételárat. Pár nap alatt kiszámítanák, hogy így mennyivel lenne olcsóbb a takarmányozás, mintha a répát drága költségen felvásárolják, beszállítják, feldolgozzák a nedves szeletet - a melaszt visszaszállítják a termőhelyi majorokba; a szárított szeletre mennyi értékű energiát kell vennünk külföldről; s hogy vajon el tudjuk-e adni a felesleges cukrot?!; hogy az olcsó belföldi értékesítés milyen mértékben lendít a cefrék minőségén, és hány százezer, millió hektoliter pálinkát főznek ki belőle a zugpálinkafőzők, ami nadragulya módjára bolondítja meg az akaratszegény embereket, tesz tönkre családokat, szaporítva a kórházi kezelések számát? Aggódunk, hogy mit kezdünk majd a borféleséggel, hogyan dolgozzuk fel, mennyi dotációt adunk a feldolgozó, esetleg tároló pincegazdaságoknak. Soksok élelmezési, egészségügyi szakember szinte ősidők óta bizonygatja, hogy a szőlőlé, a must az anyatej után a második helyen áll - mindenféle szempontból - az emberiség italai között. Tehát: nem én találtam fel a „spanyolviaszt”, még csak nem is a Badacsonyi Borgazdaság. Pedig az már régebben készíti és forgalmazza ezt az egészségre értékes italt. De - sajnos - nekünk inkább tetszik a mindenféle hűsítő italok folyadéka. Azt bezzeg isszuk - több millió hektoliterszámra. Javaslom, üljünk össze az üdítőitalok gyártóival, próbáljuk meggyőzni őket arról, hogy először is népegészségügyi, nemzetgazdasági, pénzügyi és a munkanélküliség szempontjai-Guba István a jászkiséri termelőszövetkezet dolgozója, s bár alig múlt 20 éves, két szakmája van. Tizennyolc éves korában végezte el az irányítástechnikai szakközépiskolát, utána érettségivel - 2 év alatt - autóvillamossági szakmát szerzett a helyi termelőszövetkezetben. Képünkön a paradicsomlévonal irányítófülkéjéből ellenőrzi a bonyolult gép működését. Napi két műszakban 11 vagon paradicsomot préselnek ki, s az abból nyert 94 %-os levet a Hatvani Konzervgyárba szállítják. Meg nak figyelembevételével - bizonyos százalékban - térjenek át a must feldolgozására, forgalmazására. Az egészségügyi szakembereket pedig arra kérem, hogy mindenféle tömegtájékoztató lehetőség felhasználásával - persze állami támogatással - ismertessék az emberekkel a must értékét. Végezetül arra kérem a kedves olvasókat, hogy „lépjenek a tettek mezejére!”; jó lenne, ha a fenti gondolatokat kiegészítenék, s az efogadható javaslatok mielőbb megvalósulnának. id. Kanta Gyula Berekfürdő kell hagyni, rendkívül szigorú vizsgálat után veszik át, amit az is bizonyít, hogy sokszor az egész szállítmányt visszaküldik. Ennek következtében a termés csaknem fele veszendőbe megy - igen nagy kárt okozva a termelőknek. (A minőségi paradicsomért kilogrammonként 4.50 Ft-ot, az I. osztályúért 3.50-et fizetnek.) Évi munkájuk után szinte alig kapják vissza azt, amibe a ráfordítás kerül. Tánczos Alajos Jászkisér A paradicsom útja Utógondolatok egy község világhírességéről Talán nem is volt olyan esztendő az utóbbi 10-15 év június-júliusában, amikor is valamely megyénkben lapban ne szerepelt volna egy cikk - egy interjú - Nagykörű különlegességéről. Ez természetes, hisz a cseresznye több évtizedes nemzetközi híre független a politikai széljárások milliókat sanyargató viharától. A cseresznyefa kiállta a próbát, ágait hiába próbálta kelet felé fújni a szél, itt maradt méltóságteljesen - azon a tenger által alakított több millió éves homokos talajon, amelynek anyagából termeli azt a különleges zamatot, mely által méltán lett világhírűvé. Hej, ha beszélni tudna és ismerte volna a történelmet - bizony összehasonlítást tett volna maga és az afrikai néger rabszolgák közt, akiket bagóért vásároltak és óriási haszonnal eladtak. De szegény hallgatag volt, bele kellett nyugodnia a sorsába, hogy gazdájától megvették fülére kért és továbbadták drága pénzért. A gazdák viszont kevésbé voltak szótlanok, de mit ért az ő szavuk? Helybéli kizsákmányolásról beszélni kissé veszélyes lett volna a ,,szocializmus” időszakában. De talán az évek, évtizedek hiábavalósága után most elkezdődött az a kereskedelmi folyamat, ami - reméljük - végérvényesen megtörte egyes felvásárlószervek egyeduralmát. És ennek szemléltető példája volt az idei szezon, amikor a nagykörűi polgármester svájci és olasz vevőkkel jutott megállapodásra. Nem vallott kudarcot, a megállapodást a kölcsönös bizalom alapján kialakult fegyelmezett, baráti, kereskedelmi légkör jellemezte. Következményeként - értesülésem szerint - a polgármesteri hivatal e kereskedelmi tevékenységet egymillió forint nyereséggel zárta. A községért, a benne élők jobb körülményeiért munkálkodó kiállásnak e nagyszerű példája - több vonatkozásban is - sok ember előtt követésre fog találni. Guth Sándor Hozzászólás cikkeinkhez A közgyűlés döntött A megyei könyvtár igazgatója kinevezési eljárásával kapcsolatos dokumentált tények, avagy reflexió az Új Néplap szeptember 26-i számában, Tál Gizella tollábból származó cikkre: Miután az újságíró a szóban forgó kinevezési eljárást - melynek adminisztratív lebonyolítását a megyei önkormányzati hivatal művelődési és népjóléti irodája végezte - szabálytalannak látja, szükségesnek tartom, hogy az olvasót azokról a dokumentálható tényekről tájékoztassuk, melyet a cikk szerzője is beszerezhetett volna. 1. A könyvtárigazgató 1991. január 14-én bekövetkezett halálát követően, a pályázati felhívást március 12-én postáztuk a Művelődési Közlöny szerkesztőségének. A felhívást a május 10-i, 7-es számú közlönyben tették közzé, s az átfutási idő átlagosnak tekinthető. 2. A pályázati felhívás akkor tekinthető megjelentnek, amikor a közlönyt az előfizetők megkapják, illetve közforgalomban megvásárolják. A közlöny fejlécén szereplő dátum - mint ahogy arról a Művelődési Közlöny szerkesztőségének felelős munkatársa, Ladányi György tájékoztatott - a közlöny kefelenyomata nyomdai leadási napjának az időpontja, plusz 10 nap. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hivatalos közlönyök átlagosan 10- 15 nappal később jutnak el az olvasóildioz, mint amilyen dátum szerepel rajtuk. Ezért, amikor az iroda, mint előfizető, május 20-án megkapta a szóban forgó példányt, nem meghosszabbította a pályázati határidőt, hanem pusztán regisztrálta, hogy a pályázat határideje június 21-én jár le. (Ha máshogyan járunk el, valóban a pályázók érdekeit sértjük.) Az említett Bertalanné Kovács Piroska június 17-én, tehát az eredeti határidőn belül pályázott. Ezért a pályázati határidő meghosszabbításáról szóló hirdetés közzétételét rajtunk számon kérni értelmezhetetlen igény. Június 21-e után már nem érkezett másik pályázat, kiváltképp a cikkben említett júliusban sem fogadhattuk volna el. 3. A megyei könyvtár munkatársai által igényelt bemutatkozáson valamennyi munkajogi állományban lévő munkatárs dől* * * gozó, tehát a technikai, adminisztratív és termelési állományban lévők is részt vehettek. Nemkülönben az azt követően tartott tájékozódó funkciójú titkos szavazáson. Nem tudhatjuk, hogy maguk a könyvtárosok milyen hányadban támogatták az egyes jelölteket. 4. Nem von le Pápayné Kemenczey Judit színvonalas pályázatának értékéből, ha megjegyezzük, hogy a szakmai zsűri a két másik szolnoki pályázót is szakmailag alkalmasnak tartotta a munkakör betöltésére. A szakmai zsűri feladata egyébként a döntésre jogosult közgyűlés munkájának szakmai előkészítése, támogatása. 5. A közgyűlés művelődési és népjóléti bizottságának alapfeladatai közé tartozik - az intézményvezetői kinevezések előtt - a jelöltek véleményezése. A bizottság tagjai között könyvtáros valóban nem található, de hosszabb könyvtárosi gyakorlattal rendelkező lelkész igen, továbbá hat pedagógus, három orvos és muzeológus kandidátus is. A bizottság a megismételt, ezért titkos szavazáson többségi véleménnyel javasolta az egyik jelöltet kinevezésre a közgyűlésnek. A közgyűlést nem köti bizottságának javaslata, sem a személy, sem pedig a tekintetben, hogy hány jelölt közül óhajt választani. A kinevezés tehát a közgyűlésnek az önkormányzati törvényben foglalt kizárólagos hatásköre. Ehhez a közgyűlési tagok az érdemi döntéshez szükséges információkkal rendelkeznek. Dr. Györgyi Lajos irodavezető A pályázatról annyit jegyeztem meg a kifogásolt cikkben, hogy az önkormányzat „nem siette el a kiírást”. Ezt tulajdonképpen nem cáfolja az iroda vezetője sem, hiszen a könyvtárigazgató halála után csaknem két hónappal később küldték el a Művelődési Közlönynek. Hogy a közlöny mikor juthat el az olvasókhoz, az egy dolog, aki viszont pályázatot ír ki, rendszerint megjelöli a beadási határidőt is. Ez éppen úgy hozzátartozik a pályázati kiíráshoz, mint az állás betöltésének kritériumai. Dr. Györgyi Lajos azt állítja, hogy júliusban már nem fogadtak el pályázatot. Ennek ellentmond a negyedik pályázó, aki megerősítette, hogy koncepcióit júliusban postázta. A közgyűlés művelődési és népjóléti bizottságában se népművelő, se gyakorló könyvtáros nincs, ezt írja dr. Györgyi Lajos is levelében, s tulajdonképpen természetesnek érzi. Nem tudom, akkor miért jegyzi meg, hogy „Nem tudhatjuk, hogy maguk a könyvtárosok milyen hányadban támogatták az egyes jelölteket?”. Ha fontos a munkahelyi könyvtárosok állásfoglalása, akkor miért nem fontos az, hogy a jelzett bizottságban is képviseltessék az adott szakma? A dolgokon persze mindez már semmit sem változtat. Döntött a közgyűlés, s csak elismerés illeti a testületet azért, hogy nem fogadta el azt az előterjesztést, amelyben mindössze egy jelöltből „választhatott”. Tál Gizella Örüljünk az egészségháznak Az Azt beszélik a faluban ... - Tiszaroffi pillanatképek alatt megjelent Grófi szerzeményből pártház, pártházból egészségház című cikkre szeretnék reagálni. (VIII. 24.) Nehezen veszem az írás egyes sorait, amit a ház tulajdonosáról beszélnek, és szeretném, ha ezt valaki bizonyítaná is. Igaz a közmondás, hogy „Sok beszédnek sok az alja”. Szerintem örüljön a község, hogy a 27 éve elhalt háztulajdonosnak volt olyan háza, amit most felújítva egy korszerű egészségügyi központtá varázsolt az önkormányzat. És ezért legyen érdekes históriájú az épület! A háztulajdonos unokája: Víghné T örökszentmiklós Csak mondja még valaki, hogy nem szorgalmasak a mai fiatalok. Felvételünk a szandaszőlősi Bőség ABC előtti parkban készült, s mint láthatjuk. még ott is tanulnak - éppen a házi feladatot másolják a lányok. (Fotó: K. É.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
