Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-07 / 234. szám

2 Hazai körkép 1991. OKTÓBER 7 Szociáldemokrata műhely alakult A Magyar Szocialista Párt Szolnok Városi Szervezete köz­gyűlést tartott szombaton. A Tó­fenék úti helyiségben megjelent tagok az őszi-téli hónapok poli­tizálásának tartalmát vitatták meg. Elmondták, hogy választá­si pártból mozgalmi párttá kí­vánnak válni, mindemellett lé­nyeges az is, hogy közelebb ke­rüljenek a hatalomhoz. Szó volt arról, hogy az 1994-es választá­sokon mérettetik meg munká­juk. Úgy ítélték meg, hogy társa­dalmi kapcsolataik erősödtek az utóbbi időben. Határozottabb ál­láspontok kialakítását tervezik a törvényhozás és az önkormány­zat tevékenységével kapcsolat­ban. Mindkét intézményre vo­natkozott az, hogy fontos a frak­ciókkal való szorosabb kapcso­latos az ottani munkához a szak­értők felkérése. Leszögezték, hogy a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok és a munkanélküliek érdekeit jele­nítik meg és képviselik. Várják soraik közé a baloldali gondol­kodású fiatalokat - jegyezte meg Iváncsiklmre, a városi szervezet vezetője. Elmondta továbbá, hogy egy úgynevezett szociálde­mokrata műhely alakul, mely­nek célja a múlt évi kongresszu­saikon kinyilvánított szociálde­mokrata jelleg erősítése, a szoc­dem értékek ápolása. Viták, be­szélgetések, találkozások szer­vezésével otthont kívánnak adni a nyílt eszmecseréknek. A szer­vezők minden hónap első csütör­tökjén 17-től 19 óráig várják az érdeklődőket. Szorgalmazzák az alkalma­zottak érdekeinek védelmére erős szakszervezetek kialakítá­sát. Felvetődött egy munkástago­zat kialakításának szükségessé­ge. Megállapodtak abban, hogy a következő időszakban negye­dévenként tartanak közgyűlést. A tanácskozás végén két új tagot választottak a szolnoki csoport elnökségébe. - Sz -Bepillantás egy különös kultúrába (Folytatás az I. oldalról) Két dal adta meg az alapot az elkövetkező programokhoz, majd a jellegzetes indiai motívu­mokkal díszített háttér és a gyer­­mek-Krisna, valamint a vallás alapítója, Swami Prabhupada képei előtt Bharatnatyam tánco­kat adott elő egy népviseletbe öltözött táncosnő. A két történet az ifjú Krisna csínytevéseit mu­tatta be. Az arcjáték és a lega­próbb testmozdulatok, gesztu­sok is jelentéssel bírtak, ezekre a narrátor adott magyarázatot. A táncot egy transzcendentális drá­ma követte. Valmiki: Ramaya­­nájának címe ismerősen cseng­het az európai fül számára is. Láthattuk, amint Krisna Isten Rama inkamációjában elpusztít­ja a majmok segítségével Ráva­­na démont és hordáját. Néhány, az anyagi vágyak mihasznaságá­­ról szóló gondolat után a Hare Krisna mantra előadása követke­zett. Néhányan már a nézők kö­zül is ismételték a verset. A kö­zönség a szünetben a „prasáda­­mot”, a megszentelt vegetáriá­nus ételt fogyaszthatta, valamint vásárolhatott a vallás több ezer éves könyveiből. A műsor máso­dik része pantomimmel kezdő­dött. Az „Utazó rémálma” be­pillantást engedett egy ember életébe, aki kizárólag a különbö­ző földi örömökkel foglalkozott, és ezért át kellett élnie a hit sze­rinti reinkarnáció, az újraszüle­­tés kínlódásait. Erről a kérdés­körről szólt a magyar hívők lelki tanítómestere, Sivarama Swami, aki az egymást követő életek és az ebből való kilépés, az igazi boldogság lehetőségéről beszélt. Végül a legnagyobb sikert a Ha­re Krisna együttes zenéje hozta. Több mint egyórás műsorukban csak a Hare Krisna mantrát ismé­telték olyan átéléssel, hogy a kö­zönség jórésze felállva, táncolva ünnepelt. Tisztes családapák is a soul-zene ritmusára verték össze tenyerüket, feloldódva az est hangulatában. * * * Egyetlen olyan mondat sem hangzott el az előadás során, amely arra kérte volna a közön­séget, hogy akár a hinduizmust, akár a Krisna-tudatot fogadja el egyedül üdvözítő vallásként. A műsor bepillantást engedett egy több ezer éves kultúrába, annak gyökereibe. A jól szerkesztett program magával ragadta a résztvevőket anélkül, hogy azok­nak bármi felszólító parancsot adott volna. Ezek tudatában úgy érzem, hogy furcsa, sőt mi több, kicsi­nyes momentum volt egy másik vallás képviselőinek részéről az, hogy az est előtt ,,Ne hagyd rá­szedni magad!’ ’ címmel szóróla­pokat osztogattak az érkezőknek. A kis röpiraton hitet tett a szerző saját vallása mellett, melyet egyedül elfogadhatónak kiáltott ki, és bármely másikat gyűlöletes színben tüntetett fel. A televízió egyik reggeli műsorában is ke­ményen kikelt egy egyházi sze­mélyiség a ma egyre népszerűbb keletifilozófiák ellen, ám a szem­besítést követően a műsorvezető alapvető megállapítást tett: ,,Számomra az egyetlen fájdal­mas, hogy ha szép eszmékért, a jó dolgokért száll síkra mindket­tő, akkor a béke egyszerűbben lenne megteremthető, és nem kellene egymásra kiáltozni”. Hát erről van szó. Minden em­ber egy sajátos személyiség. Ki­nek joga korlátozni a lelkiisme­ret szabadságát? Talán egy lé­pés lenne Európa felé, ha nem „élből” támadnánk a másságot, esetleg megpróbálnánk eltűrni azt. Bakos Fotó: K. É. Dunai Vasmű Átépítés Ötven napra leállt tegnap a Dunai Vasmű hideghengermű­vének pácoló sora, s megkezdő­dött az üzem korszerűsítése, re­konstrukciója. A nagyságrend­ben a kohó átépítéshez hasonlít­ható csaknem 1 milliárd forintba kerülő munka során egyebek kö­zött átépítik a savaskádakat, ki­cserélik a gépcsoportok mintegy felét, s a hidegen hengerelt leme­zek minőségét jelentősen javító új rendszerű ikercsévélőt szerel­nek fel. A munkálatok elvégzése lehe­tővé teszi, hogy a hideghenger­mű felzárkózzék a világszínvo­nalú technológiával felszerelt üzemek közé. Történészek, mérnökök, néprajzosok a Tiszatájról Véget ért a Széchenyi- emlékülés A hét végén kétnapos emlékü­lést rendeztek Szolnokon a két év­századdal ezelőtt született Széche­nyi István tiszteletére. Az ülésen tizenhét előadás hangzott el Szé­chenyi, elsősorban szűkebb ha­zánkhoz kötődő munkásságáról. Történészek, mérnökök, muzeoló­gusok, levéltárosok elevenítették fel a - Kossuth szavaival - „legna­gyobb magyar” egyszeri és meg­ismételhetetlen, gazdag életmű­vét, de legalább ugyanennyi szó esett a Tisza-táj jelenéről, jövőjé­ről is. S az előadások zömmel azt sugallták, hogy Széchenyi tervei­ből, elképzeléseiből sok minden megvalósításra vár. így például az emlékülés második napján Ko­­rompai Gábor, a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem ad­junktusa elmondta, hogy a Tisza mint víziút kihasználtsága mind­össze 2 százalékot tesz ki. Ehhez képest szinte paradicsomi állapo­tokról adott viszont számot a tiszai hajózás múltját elemezve Gráfik Imre, a Vas megyei múzeumok igazgatója. Bancsi István, a Kö­zép-Tiszai Vízügyi Igazgatság la­boratóriumi vezetője a holtágak ál­lapotáról festett egyáltalán nem szívderítő képet. Mint elmondta, az utóbbi 15-20 évig szinte semmi nem történt a holtágak védelmére. A gazdálkodás és a környezet­védelem, környezetkultúra össze­függéseit elemezte Béres Mária, T. Bereczki Ibolya és Szabó László muzeológus, felidézve Széchenyi elgondolásait, míg Dóka Klára fő­levéltáros az árterek használatáról szólt a vízszabályozások előtti idő­szakból. Széchenyi István egészen fiata­lon, huszárkapitány korában járt először megyénkben. Pesttől Deb­recenig gyakran lóháton tette meg az utat, oda-vissza. A vízjárta, szinte járhatatlan utak élménye is tükröződik később az Eszmetöre­dékekben, amelyben a Tisza­völgy rendezését sürgeti. 1845 után többször is járt e miatt ezen a tájon. Tiszavidéki útjait Cseh Gé­za főlevéltáros idézte fel az emlé­külésen, Nagy István, a Közép-Ti­szai Vízügyi Igazgatóság igazga­tója pedig Széchenyi vízitársulati elképzeléseit elemezte. Ez utóbbi­hoz kapcsolódva számolt be Szlankó István tiszaföldvári múze­umigazgató a Cibakházi-Tisza­­földvári Vízmentesítő Társulat te> vékenységéről. A kétnapos tanácskozás méltó tisztelgés volt a legnagyobb ma­gyar előtt. Az előadók külön érde­me, hogy a már-már agyonkopta­tott idézetek helyett Széchenyi ke­vésbé ismert gondolatait, szavait elevenítették fel, s szembesítették a mai valósággal. Sajnálatos vi­szont, hogy nem töltötték meg ér­deklődők a Külkereskedelmi Főis­kola Szolnoki Tagozatának hatal­mas előadótermét. Hiányoztak a diákok, a fiatalok, s az idősek egyaránt. -tg-Szüreti felvonulás, gyér érdeklődéssel Törökszentmiklóson 1985 óta rendez évente szüreti mulatságot a Városi Művelődési Központ. Az immár hagyománnyá vált rendezvény a forgatókönyv sze­rint felvonulással kezdődik. Népviseletbe öltözött lovasok, táncosok, zenészek és a nyugdí­jasklub tagjai hintókon, szekere­ken vonulnak végig a város utcá­in, az érdeklődők sorai között, majd rövid táncműsort mutatnak be. Ezt követi a szüreti bál, me­lyen együtt mulat a város apraja­­nagyja. Régebben az okozott gondot, hogy olykor kicsinek bi­zonyult a bálterem. Az idén je­lentkezők hiányában a bál elma­radt, s a menet is többnyire üres utcákon vonult végig szomba­ton. Mi lehet ennek az oka? Való­színűleg nem a szőlő értékesíté­sével, felvásárlásával járó gon­dok gyötrik a miklósiakat, hi­szen a város és környéke sosem volt szőlőtermelő vidék. Inkább az okozhat gondot nekik is, hogy e gyümölcshöz a „túltermelés” ellenére sem juthatnak hozzá ol­csón a piacon, csakúgy, mint a belőle készült nedűhöz a boltok­ban, s a megélhetés nehézségei mellett egyre kevesebben vigad­hatnak.- ké -A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt megyei szervezete negyedéves megyei küldött­­értekezletet tartott tegnap déle­lőtt. Az eseményen az országos vezetés is képviseltette magát. Az október 6-áról való megem­lékezés és az időszerű belpoliti­kai kérdések megvitatását köve­tően a Független Kisgazdapárt hasonló szintű szervezetével ki­alakítandó kapcsolat részleteit beszélték meg. Úgy látják, hogy a két pártnak több érintkezési pontja van. Ez­zel egyetértett a kisgazdák jelen­lévő képviselője is. Az együtt­működés megyei szintről indul ki, de az országos vezetők között is élénkebb lett a kapcsolat - mondják. Az együttműködésnek egyik előnye, hogy az MSZDP- érdekeket így megjeleníthetnék a Parlamentben is. Az értekezleten elhatározták, hogy a történelmi pártok egy me­gyei bizottságot alapítanak. A szociáldemokraták a kisgazdák­kal közösen perelik vissza volt pártvagyonukat. Ezúttal is kitértek a szakszer­vezeti mozgalom erős megosz­tottságára - mely Rácz István megyei titkár szerint - a munka­vállalók érdekeivel ellentétes. Kiemelték, hogy nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a párt és a szakszervezetek viszonyának ja­vítására. Elhangzott, hogy az Új Nép­lap 1991. július 17-i számában téves információt jelentettek meg. Ezúttal azt a tájékoztatást adták, hogy Asztalos Sándort nem zárta ki az Osztrák Szociál­demokrata Párt. A téves infor­mációért az olvasóktól és Aszta­los Sándortól ezúton kértek elné­zést. Sz.Z. Nemzetközi bank­tanácskozás Holnaptól számos külföl­di bank részvételével nem­zetközi banktanácskozásra kerül sor a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank meg­alakulásának 150. évfordu­lója alkalmából. Elsősor­ban a monetáris politika főbb kérdéseiről, a kereske­delmi bankok tevékenysé­gének tapasztalatairól, va­lamint a külföldi bankok magyarországi tevékenysé­géről lesz szó. Jelentős a ta­nácskozás iránt a külföldi érdeklődés, több német, francia, svájci, skandináv és osztrák bank szakemberei is eljönnek Budapestre. Ez elsősorban azzal magyaráz­ható, hogy hazánkban gyor­­sulóban van a privatizáció, s ez a folyamat várhatóan egyre inkább a bankszférá­ra is ki fog terjedni. Szocialista közgyűlés Emlékparkavató • Tegnap délután ünnepélyesen felavatták Szolnokon a Várkonyi téri dom­boknál az aradi vértanúk tiszteletére létesített szoborparkot, amelyet korábban már bemutattunk olvasóink­nak. A Himnusz hangjai után Várhegyi Attila alpolgármester mondott beszédet, majd König László polgár­­mester, a katonaság, különféle szervezetek képviselői és a lakosság helyezte el koszorúit és virágait. Képünkön: König László koszorúz.. Fotó: Korényi Szociáldemokrata értekezlet Kapcsolat a kisgazdákkal

Next

/
Thumbnails
Contents