Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-31 / 255. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. OKTÓBER 31. Kegyelettel gondolunk az áldozatokra A Hősök terén parkoló?! Több olvasónkban ellenérzést váltott ki a látvány, hogy bontják a szolnoki szovjet hősi emlékművet, valamint az az információ, mely szerint a Hősök terén autóparkolót létesítenek. Az ezzel kapcsolatos levelekből ezúttal kettőt adunk közre: Kinek volt útjában a rendelőintézet előtti hősi emlékmű? A szolnokiak többségének, a jóérzésű embereknek biztosan nem. Ki kérdezte meg erről a lakosságot? Elítélem e balkáni stílust, és tiltakozom! Az emberi tisztesség legelemibb parancsa a köszönet és hála azok emlékének, akik életüket áldozták Szolnok felszabadulásáért. Mint ahogy kegyelettel gondolunk 1956 minden halottjára, valamennyi ártatlan áldozatára is. „A halott az halott!” Úgy tűnik, a köztársasági elnök bölcs intelmei nem hallatszottak el idáig. Gondolkodjanak el ezen az illetékesek, és nézzenek szét néhány nyugati nagyvárosban, ahol a szó és a tett egyet jelent. Benes Imre * * * Nem kis megdöbbenéssel, felháborodással olvastam az Új Néplap október 12-i számában, hogy a Hősök terén - az elbontott szovjet emlékmű helyén - parkolót alakítanak ki. A városukat szerető, ismerő lakosság tudja, hogy azon a területen az első világháborúban elesett magyar hősök emlékére állított, de a pártrendszerben kegyeletsértően eltávolított emlékmű állt. (Feltehető, hogy a nevét is onnan kapta a tér.) Titokban bizakodtunk, hogy egyszer eljön az az idő, amikor a városra annyira jellegzetes emlékmű visszakerül az eredeti helyére. Ezzel szemben - valami torz elképzelés folytán - a Hősök terén gépkocsiparkolót szándékoznak kialakítani? Egy egészségügyi intézmény köré környezetszennyező, káros benzingőzt árasztó, olajat csorgató járműveket tömörítenének?! Nem hiszem, hogy a városközpont díszére válna. A rendelőintézet egyébként is eléggé körül van véve már gépkocsiparkolóval. Mint tősgyökeres szolnoki, bízom abban, hogy az első világháborús emlékmű kerül vissza e méltó helyre. Pataki István ,,A sóravalót sem érdemlik” Mezőtúri olvasónk - noha pontos névvel, címmel írta sorait - kéri, hogy „Szakszerű, udvarias ügyintézést!’’jeligével hozzuk nyilvánosságra. (Levelét némi rövidítéssel adjuk közre.) Nem kenyerem a levélírás, de ami velem történt nemrég, anynyira felháborító, hogy nem tudom megemészteni anélkül, hogy szóvá ne tegyem. Tavaly november 23-án vásároltam a helyi iparcikkáruházban egy SIGNÁL 304 típusú órás rádiót, és ébresztőnek is használtam, amíg el nem romlott. Sajnos már óránként, kétóránként ébresztgetett, ezért július végén elvittem a TURGESZ Híradástechnikai és Háztartásigép-szervizbe garanciális javításra, ahol igen viccesen fogadtak - mondván, miért baj az, ha egy fiatalember éjszaka többször is felébred, de egy hét múlva készen volt. Ám alig használtam, és az órát nem lehetett felhúzni. Visszavittem, s bár néhány napos határidőre vállalaták, csak szeptember 5-én tudtam elhozni. De már vihettem is vissza, mert fel lehetett ugyan húzni, csak éppen nem járt az óra. Ezek után ígérték, hogy másnap készen lesz. Ebből azonban nem lett semmi, hosszú ideig hitegettek, hogy ek-Módosult Ha szorosan nem is kapcsolódik az előző sérelemhez a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Felügyelőségétől kapott észrevétel, melyet az október 21-i, Módosult a jótállás című hírünkhöz fűznek, e helyen érdemes közreadni. Ugyanis néhány pontatlanságára hívják fel a figyelmet (az információ központi hírforrásból származott - a szerk.), és a felesleges vita elkerülése érdekében tájékoztatják a vásárlókat: Az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) kormányrendelet szeptember 10-én jelent meg a Magyar Közlönyben, és 15-én lépett hatályba. Tehát nem visszamenőiékor meg akkor mehetek érte; végül zaklatásnak vették a reklamálásom, és megjegyezték, hogy nem olyan nagy érték az a rádió, ne járkáljak oda állandóan, majd postán értesítenek, ha készen lesz. Nem győztem kivárni, október 14-én mégis érdeklődtem, s lám, készen volt - csak éppen nem tudatták velem. S noha elemmel adtam be a készüléket, az elhozatal előtt megkérdezték, hogy akarok-e bele elemet venni. Erre mit mondhattam? Természetesen . . . (Egy elem ára 28 Ft.) November 23-án lejár a készülék jótállása, s annak ellenére, hogy több mint 2 hónapon keresztül a szervizben volt, nem hosszabbították meg a határidőt. (Megjegyzem, kölcsönkészüléket nem adtak, négyszer kellett javíttatni, de csak két jótállási jegyet szakítottak le.) Kíváncsi lennék, milyen értéket jelentene a szervizben dolgozóknak az órás rádió, ha 7000 Ft munkanélküli-segélyből kellene megélniük - negyedmagukkal?! Nem tudják felfogni, hogy ők vannak az ügyfelekért, s nem fordítva? Munkájuk alapján az a véleményem, hogy a sóravalót sem érdemlik meg. a jótállás! gesen módosították a régi jogszabályt. E rendelet szerint, ha a vásárló a termék kijavítását kéri, a határidő 15 nap. Ha azonban a javítás idejére kölcsönkészüléket ajánlanak fel, a vállalási határidő 30 napra hosszabbítható. Egyéb termékekkel együtt ez vonatkozik a bútorokra is. A készleten lévő, szeptember 15-e előtti gyártású bútoroknál csak a jótállási jegyek kicserélése nem kötelező, de azokat az új rendeletben előírt adatokkal kiegészítve kell az értékesítéskor átadni a vásárlónak. Ugyanakkor a bútor meghibásodásakor annak cseréjére is sor kerülhet. Nagy András felügyelőségvezető A legnagyobb magyar emlékére Okóber első felében indult el négynapos útjára a Széchenyi különvonat Budapestről. A kuset- és étkezőkocsikból összeállított szerelvényt a MÁV bocsátotta a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület rendelkezésére, hogy a Széchenyi emlékére rendezett vetélkedő és kutatómunka legaktívabb résztvevőit szállíthassa Eszak-Dunántúlra, az emlékhelyekhez: Nagycenk, Keszthely, Fertőhöz és más településekre. Sopronból pedig különbusszal -Kismartonon át - Bécset kereste fel a százötven tagú csoport, ahol tisztelegtek a „legnagyobb magyar’ ’ szülőházánál, majd a döblingi volt ideggyógyintézet előtt - halálának színhelyén - koszorúzták meg a parkban felállított szobrát. Községünkből Tóth Attila nyolcadikos tanuló kapott meghívást az útra - ő látható az emlékvonat ablakában. Mivel nálunk - Katona Tamás államtitkár úr részvételével - éppen akkor zajlott a bicentenáriumi emlékünnepség, később csatlakoztam a minden korosztályt képviselő lelkes társasághoz. Fodor István Jászjákóhalma ’56 szellemének tartozunk ennyivel Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére szentmisét kezdeményezett a szolnoki Tallinn Általános Iskola diákönkormányzata, amit október 23-án, délelőtt 9 órakor tartottak meg a Vártemplomban. Köszönettel tartozunk Gacsári Kiss Sándor kanonok úrnak, aki lehetővé tette e megható emlékezést, egyben köszönetét mondunk a misén megjelent tanár néniknek, szülőknek és diáktársainknak. Örülünk, hogy igen nagy számban vettek részt az eseményen, és együtt ünnepelhettünk. Úgy érezzük, napjainkban szükségünk van ilyen jellegű megemlékezésekre, s hogy ’56 szellemének tartozunk ennyivel. - A Tallinn Általános Iskola diákönkormányzata nevében: Molnár Krisztina, Vitóris Orsolya és Németh Veronika - 8. o. tanulók Gyermekarcok a relytvény helyén Több olvasónk fejezte ki sajnálatát amiatt, hogy néhány hétvégi számunkban hiába kereste a keresztrejvényt. Valóban kimaradt, s mint láthatták, mosolygós, kedves kis gyermekarcok foglalták el a helyét, néztek velünk szemben azon az oldalon is, ahol a Szabadidőben rovatunkat közöljük rendszeresen. Igen nagy érdeklődést váltott. ki olvasónk körében a nemrég indított felhívásunk, a Gyermekszépségverseny, és oly sok, szebbnél szebb gyermekkép érkezett hozzánk, hogy nem volt szívünk dobozokban tartogatni, míg valamennyien, apránként sorra kerülnek. Hát helyet Szorítottunk nekik hetente a 10., majd a 12. oldalon is. Ugye, nem baj? November 2-án (szombaton) ismét két oldalt szentelünk a kicsinyeknek, a keresztrejtvény kedvelőit pedig azzal szeretnénk kárpótolni, hogy hétfőn egy aktuális, a világtakarékossági nap jegyében született rejtvényt közlünk, és a helyes megfejtők között az OTP ajándékcsomagjait sorsoljuk majd ki. (A szerk.) Hozzászólás cikkünkhöz Visszaemlékezés egy jegyzet kapcsán Az október 12-i Szombati jegyzetben - Ha én tankönyvet írok ... címmel - olvashattunk a kor szelleméről. Véleményemmel csatlakozom a szerző soraihoz, mert az igazi történelem az, amit az ember átélt. A második világháború borzalmait Jászberényben éltem meg, és a rossz emlékeim közé tartozik, amikor a várost be kellett járni, hogy jegyre egy kis cukrot, sót kapjunk. így voltam szemtanúja annak, hogy a zsinagógát - melyben a zsidók értékes dolgait gyűjtötték össze - fegyveres katonák őrizték, majd nagy teherautókra rakták és elszállították a németek. A családi házunk kertjében lévő tágas bunker nyújtott számunkra védelmet mindaddig, amíg a német katonák több lövészgödröt nem ástak benne maguknak. Ezért otthonunk elhagyására kényszerültünk, s ekkor már Vallus Pista gabonamalma lángokban égett! Végül egyik rokonunk pincéjében húzhattuk meg magunkat. A front haladásával a németek felrobbantották a Szent Imre herceg-temető felőli utat összekötő Zagyva-kőhidat. Az oroszok már csak kerülővel, a kis fahídon tudtak tovább haladni. Ez az átélés a történelem része, s ki tudja, a kor értékmérője milyen alapokra helyezi majd az új történelem megírásakor. Nekem az utóbbi időben nemcsak a különböző szöveggekkel, az évszánmokkal is gondom van. Furcsának tartom például, hogy Mátyás király a Kultúra Világában 1442-ben, míg az 1979-ben megjelent bélyegáijegyzék szerint - mely a harmincegyedik, bővített kiadás - 1440-ben született. (Történelmi tény, hogy ez utóbbi a helyes dátum: Mátyás király 1440-ben született, és 1490-ben halt meg. A szerk.) Egyébként - ha rajtam múlna - a történelemkönyv megírását nyugodtan bíznám akár a jegyzet írójára is. Farkas Kálmánná Telefonra várva A kisújszállási lakosságot érintő, Megvalósul-e határidőre a telefonfejlesztés? című (IX. 26.) cikk szerint a Távközlési Vállalat mindössze 392 telefont kötött be eddig a csaknem 1100- ból, holott október végét írunk! Tavaly ősszel értesült a vállalat arról, hogy lakossági hozzájárulással - és az akkori tanács szervezésében - elkezdődött a telefonhálózat fejlesztése, hiszen 28 ezer forintot kellett befizetnünk még akkor, novemberig. Nagyon sokan kényszerültek arra, hogy OTP-kölcsönt vegyenek föl. Teljesítettük a kötelességünket, a Távközlési Vállalaton a sor! Rendelkezik az általunk befizetett összeggel, és uram bocsá’, használja. A kivitelezés, bekötés pedig Pató Pál módjára majd meglesz? Nem a pénzünket kérjük vissza, hanem azt szeretnénk, ha minél előbb befejeznék a munkát, hiszen nyakunkon a rossz idő, a sár, a fagy. Végezetül megjegyzem, hogy hónapokkal ezelőtt bekötötték a telefont a Felszabadulás út 59. sz. alatt, a 63., a 65/a, a 67. sz. lakásokba viszont nem - mondván, meglesz az is, csak még egy oszlop kell hozzá. Kérdezem: nem lehetett volna egy kiszállással bekötni mind a négyet? - írta többek között olvasónk. Farkas László Kisújszállás A Patyomkin-tünetcsoport, avagy kinek miről mi jut az eszébe Az, hogy jeles gabona-nagykereskedőnknek például Salgótarjánról az jut az eszébe, hogy ott kell megrendezni az MSZMP XV. kongresszusát - saját érdekeinek logikája felől bizonyos fokig még érthető is. így akar erőt demonstrálni; hogy lám, még nincs minden veszve, ezt is megtehetjük. A tarjám bányászok, ugye, mindig is kis Moszkvának nevezték városukat? Míg Thürmer úr blaszfémiáját és arcpirító pimaszságát végső soron értem - (ami persze nem azt jelenti, hogy fölmenteném) -, az október 21-én megjelent „Patyomkin-város” c. jegyzet írójának (aki egyben Karcag város hivatalos lapjának is felelős szerkesztője) még a belső logikáját sem nagyon tudom megérteni. Nemcsak azt nem értem a számomra eddig rokonszenves újságíró jegyzetében, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökének karcagi látogatása kapcsán legelőször egy sehonnai MSZMP-KEB titkár látogatása jut eszébe, hanem, hogy miért nem érzi: az általa kreált „Patyomkinszindróma” hogyan válik bumerángeffektussá jegyzetében. Ugye a jegyzetíró sem gondolja komolyan, hogy Patyomkin-városának Potemkin-hercegei csak úgy, „Isten kegyelméből” gyakorolják hatalmukat? És azt sem, hogy a Patyomkin-városka önkormányzata által az újságjára megajánlott 3,3 milliócskája csak látszat. (Az meg aztán teljesen nyilvánvaló, hogy maga az újság, az átlag ezren fölüli remittendájával, nem Patyomkin.) Azt csak úgy, mellesleg jegyezném meg, hogy a Patyomkin - az egy cirkáló volt, melynek start ágyúlövései 1905 júniusában elindították azt a nagy történelmi hullámverést, aminek utolsó hullámtaréjai törnek meg most Dubrovnik szikláin. Látszatként - a Potemkin-falut szokták volt fölemlegetni, még ha a herceg neve oroszosán ejtve „Potyomkin” is. Éppen ezért, maga a „Patyomkin-szindróma” nagyon eredeti. (És ebbe a tünetcsoportba sorolnám ezt a felelős szerkesztői jegyzetet is.) Mert hát azt sem gondolhatja komolyan a jegyzetíró, hogy a karcagiak azért hívták meg a miniszterelnököt, hogy Pangloss mester módjára eldicsekedjenek: ez a kisváros a létező kisvárosok között a legeslegjobb a világon. Azzal, hogy néhol festettek, mázoltak, facsemetéket ültettek, még egy hajdani szűklátókörű KB-titkárt sem lehetett megtéveszteni, nemhogy dr. Antall Józsefet, akit természetesen nem kötelező szeretni, és nem azért tiszteletre méltó, mert ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, hanem azért, amiért munkálkodik. Jó, tudom, a jegyzetíró nem nyilvánít ki direkt érzelmeket a miniszterelnök irányába. Sőt! Még sajnálja is szegény kormányfőt, akit vendéglátói rútúl rá akarnak szedni egy-két „csenevész fenyővel”, lépcsőjavítással akarják elfödni előle a valóságot, a „nyomorúságos viskókat”. (Mert a miniszterelnök olyan, hogy ezekkel meg lehet téveszteni!) Feltehetően a környékbeli polgármestereket is ezért hívták a Patyomkin-városházára - a másfél órás találkozóra, hogy együttesen tévesszék meg a kormányfőt; hogy elmondják, környékünkön minden szép, minden jó, szinte itt van már a Kánaán ... „És a többi, és a többi.” Nem kellene mégis megkérdezni ezeket a polgármestereket? Esetleg a legpatyömkinebbet, hiszen ő még gyalogszerrel is alig száz méteren belül van. Ugyan! A kormányfőnek ezt a programját a Nagykunsági Hírmondó meg sem említette. Bár nem tartozik a tárgyhoz, Csoóri Sándor karcagi látogatásáról sem olvashattunk egy sort sem a lapban. A Hírmondó egyetlen munkatársa sem volt kíváncsi erre az eseményre. Bizonyára azért, mert százával jönnek Csoórihoz fogható személyiségek ebbe a városba. Nagyon téved a jegyzetíró, ha azt hiszi, hogy azt várják el tőle a karcagi magyar demokraták vagy a többi karcagi, aki elment a nagygyűlésre, hogy hozsannázzon, dicshimnuszokat zengjen. Nem. Csupán hiteles tájékoztatást. De nem folytatom, mert nincs értelme. Ha egy felelős szerkesztőnek egy kisvárosban az első kormányfői látogatás kapcsán ezek jutnak az eszébe, ezeket tartja kihangsúlyozandónak - végső soron szíve joga. Hát tegye. Elvégre sajtószabadság van. Sőt, még azt is elmondhatja: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”. Cs. Kovács Károly Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
