Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-30 / 254. szám
4 1991. OKTÓBER 30. Nyílt tér A beteg is, az orvos is jól járna Ajánlás egy új egészségügyi rendszerre 1. Az egészségügyi dolgozók nagy része elítéli a jelenlegi szisztémát, amelyben a betegek kétszer fizetnek a gyógyíttatásukért (társadalombiztosítás + hálapénz), az egészségügyi dolgozót pedig kiszolgáltatottá teszi. Szorgalmazzák és javaslataikkal segítik egy megfelelő, új szisztéma kialakítását, de egyre nagyobb szorongással figyelik a biztosítási rendszer működési programjáról szóló híreket. Az „Ajánlás” az évek óta közszájon forgó és a nemzetközi gyakorlattól is eltérő megoldás, amely áttekinthetőbb, a beteg és az egészségügyi dolgozó számára egyaránt emberközelibb és lényegesen kedvezőbbek az anyagi vonatkozásai is. Az ajánlott szisztémában nincs biztosító! A biztosító - mint profitérdekelt rendszer - az egészségügy pénzére épül, azt kívülről irányító, abból magát nyereségesen működtető, országosan kiépített, tehát nagy létszámú apparátussal, ellenőrző szervekkel rendelkező, a nyereségéből épületeket, számítógépeket eltartó rendszer, amely a működéséhez szükséges anyagiakat az egészségügy amúgy is kevés pénzéből képezi. Mivel az egészségügyön kívül, afelett helyezkedik el, pénzügyi szakemberei lévén (egészségügyi segítő apparátusa esetleg az egészségügy érdekei ellen fellépő) az egészségügy sajátosságait minden részletében felölelni és vállalni nem képes szervezetről van szó. Mindez mellőzhető. Az elmúlt évben az egészségügyéé,, fordított mintegy 67 milliárd vagy az ez évi 88 milliárd forint gazdája az egészségügy legyen, és ne csak e pénznek, hanem az épületeknek és a benne levő eszközöknek is. Az egészségügy felvállalná a megelőzéstől a felvilágosító előadásokon, a születés előtti, a megszületés, a csecsemőgondozók, az alapellátás, a szakrendelések és a kórházak, az utókezelőkön keresztül az egész egészségügyet. Ehhez hozzá kéne adni még a táppénzes forgalom ügyintézését és a hozzá tartozó anyagiakat is, és ezzel teljessé tehető a rendszer. Az ajánlott szisztéma nem igényel külön apparátust és személyzetet, a működtetése az előző évben az egészségügyre fordított és csak az infláció mértékével növekvő részére épül. Jelenleg a dolgozók a társadalombiztosításnak befizetik fizetésük 43+10 százalékát. Ennek 19,1 százalékát fordították 1990-ben az egészségügyre. Továbbra is ebből a pénzből indulhatunk ki, és az az ajánlat, hogy minden dolgozó ezt a 19,1 százalékot ott, ahol lakik, az önkormányzatnak fizesse be. Ezzel biztosítható, hogy az összeg a területen maradjon, és arra legyen felhasználva, amire a lakosság befizette. A lakosság részvényese az egészségügynek, és jogot szerez arra, hogy az összeg felhasználásá-SZDSZ-megyegyűlés előtt A Szabad Demokraták Szövetsége Országos Küldöttgyűlést tart 1991. november 23-24-én. Megkezdődött a helyi szervezetek küldöttválasztó gyűléseinek lebonyolítása és küldötteik megválasztása. A párttagok már ismerik a sajtóból néhány elnökjelölt véleményét az SZDSZ jelenlegi helyzetéről, ajelöltek terveit az elkövetkezendő egy évre. Fontos és felelősségteljes döntés vár rájuk, hiszen nemcsak személyek között választanak majd, hanem döntenek a párt közeljövőjéről is. Emellett meghatározó szerepük lesz a párt politikájára is. Ezért roppant fontos, hogy a tagok és delegáltjaik ne érzelmek alapján döntsenek, hanem alaposan megfontolva döntésük, ajelöltek közül a legmegfelelőbb politikai vezetőket válasszák ki, azokat, akik véleményük szerint a legjobban tudják képviselni a Szabad Demokraták Szövetségét. Ez a cél vezérelte a párt Országos Tanácsát, amikor azt a döntést hozta, hogy biztosítani kell a párttagoknak és a küldötteknek a választás lehetőségét, az elnök- és ügyvivőjelölteknek pedig az egyenlő véleménynyilvánítási lehetőségeket. így az elkövetkező hetekben a párt belső tájékoztatója megszólaltatja a jelölteket, és azok programjait közzéteszi a párttagok számára. Ezenkívül az országban 8 helyen, köztük Szolnokon is előküldöttgyűlést tartunk, mely minden párttag számára nyitott, ahol az elnökjelöltek másfél-másfél órában kifejthetik gondolataikat, bemutathatják programjaikat. Az eddig megismert elnökjelöltek közül Dombach Alajos, Mécs Imre és Tölgyessy Péter vesz részt november 17-én, vasárnap 10 órai kezdettel a szolnoki gyűlésen. Ugyancsak a racionális döntéselőkészítést hivatott biztosítani az SZDSZ november 10-i megyegyűlése is, melyre ismételten tisztelettel meghívom a Jász-Nagykun- Szolnok megyei SZDSZ-csoportok országos és területi (megyei) küldötteit, országgyűlési képviselőit, az Országos Tanács tagjait. A megyegyűlésen lehetőséget kívánunk biztosítani az egymáshoz közel álló nézeteket valló párttagok személyes találkozására is. A gyűlés helye: Szolnok, Kossuth tér 1. III. em. (SZDSZ-területi iroda) Regisztráció: 9 órától a helyszínen. Papp István és Erdei Péter területi szervezők ba beleszólhasson annál fogva is, hiszen a testét is e rendszerben gyógyíttatja. Az önkormányzaton belül kialakítható egy egészségügyi osztály. Tagjai: annak a területnek minden egészségügyi vezetője (a csecsemőgondozó, a szakrendelő, a kórházak vezetői, a terület alapellátásának a vezetői stb., akár a kórházi osztályvezető főorvosok is). E nagy létszámú csapat minden döntésükben átfogó és reális intézkedéseket hozhat. Elkerülhető, hogy egyes területek az alkuban kivételezett helyzetbe kerüljenek. Ennek az osztálynak tagja lehetne a lakossági képviselő is. A pénzt ún. betegpénztárban tartanák, és együtt döntenének annak felhasználásáról. A legcélszerűbbnek látszik, hogy az egyes egészségügyi intézmények mint önálló gazdasági egységek működjenek. A működésükhöz szükséges évi anyagi fedezetet megkapnák, és (az eddig megszokott klasszikus hármas egység: a bér+a dologi + a fejlesztés költségei) e szisztémában ezek a csoportok nem különülnének el egymástól, hanem szabadon egymásba átmennének. Ezzel elérhető, hogy bármely csoport megtakarítása a másik csoportokban felhasználható .(Folytatjuk) Dr. Jánosi Gábor Jászberény Az Új Néplap politikai vitafóruma Kun Bélával Európába? A Hősök tere legyen a magyar hősök tere König Lászlónak, Szolnok Polgármesterének! Miután a Polgármester úr az Új Néplap 1991. október 16-i számában (Nyílt tér) a címerek használatával kapcsolatosan megszólította testületünket, válaszolási kényszerbe hozott bennünket. Mindenekelőtt sietünk kijelenteni: a címerrel kapcsolatos nézeteivel szinte teljes egészében azonosulunk. Egyetértünk Önnel, hogy a címer a „legális hatalom szimbóluma”. És örülünk annak, hogy Önnek is „kedves” mindkét része. Tehát - ahogyan írja is - „hagyománytiszteletből” és az „érzelmi kötődés okán” egyszerűen ki kell tenni. Részünkről a vita ezen részét megnyugvással lezárjuk. A város lakossága örömmel láthatta nemzeti ünnepünkkor Szolnok város főterén az árbocokon a Dr. L. B.-től Gacsári Kiss Sándornak Igen Tisztelt Kanonok úr! Örömmel olvastam hozzászólását az Új Néplap október 2-i számában megjelent cikkemhez, örömmel, mert zsenge demokráciánk megerősödéséhez elsősorban a mások nézeteit és személyét tisztelő vitákra van szükség. Az ilyen írások sajnos jelenleg még ritkán olvashatók lapjainkban. A léglényegesebb kérdésekben egyetértünk, ezért engedje meg, hogy csak röviden válaszoljak. A hozzászólás elején idézett kemény megállapításom természetesen nem Önökre, nem általában valamelyik egyházra vonatkozott, hanem azokra a politikai erőkre, amelyek a tisztességes emberek vallásos hitét is felhasználva korlátlan politikai hatalom megszerzésére törekednek. Ilyen erők léteznek az egyházakon kívül és, remélem, csak kisebbségben, az egyházakon belül is. Ön többek között II. János Pál pápa magyarországi bölcs nyilatkozataira hivatkozva ezektől az erőktől egyértelműen elhatárolta magát. Cikkem megírására olyan konkrét esetek ösztönöztek, amelyek azt bizonyították, hogy már most megjelentek az egészségügyi intézetek dolgozói között olyan túlbuzgó neofiták, akik agresszív fellépésükkel a betegek érzékenységét megsértve, abban a téves hitben élnek, hogy a rendszerváltás abból áll, hogy a közelmúltban kötelező ideológia helyett most egy másik ideológiát kell környezetükre rákényszeríteni. Ennek a szemléletnek súlyos következményeire hívőknek és nem hívőknek egyaránt érdeke még idejében rámutatni. Tisztelettel üdvözli, jó egészséget és hívei körében eredményes munkálkodást kíván: Dr. L. B. Szolnok városi és a háromszínű zászló mellett Európa kék alapon aranycsililagkörös lobogóját. Ugyanakkor aggodalommal tölt el bennünket ugyanaz, amiért a Polgármester úr cikkében sajnálkozik. Mert igazán kontrasztos akkor lett volna az egész, ha az Európát szimbolizáló zászlót véletlenül a Kun Béla vagy az Ecseki úton lobogtatta volna az október 23-i szél. Ez felért volna azzal a nemrégi nevetséges helyzettel, mikor egyik településünkön egy zsákutcát neveztek el Leninről. Sajnálatosnak tartjuk Polgármester úr, hogy Ön, mint a liberális önkormányzat és így városunk első embere, képtelen volt képviselőtársaival megértetni, hogy a Kun Bélák és Ecseki Jánosok szellemiségével lehetetlen lesz abba a bizonyos - mindannyiunk által áhított - csillagkörbe lépni. Képviselőtársai nem gondolnak arra, hogy ha netán Ön, például a reutlingeni polgármestert egyszer városnéző sétára kíséri, ezeket az utcákat kínosan el kell kerülnie - mert megkérdezheti... Továbbá javasoljuk és nyomatékosan kérjük, hogy a Hősök tere legyen - akár közadakozásból is - a II. világháborúban elpusztult szolnokiak emlékhelye. Ideértve a Holokauszt, a hadifogság, a bombázások, a „málenkij robot” és a hadszínterek áldozatait. A megyében ilyen kegyhelyek kialakítását már számtalan településen régen megtették. Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezetének Elnöksége Válasz helyett A pedagóguskamara a kötelességét teszi Tisztelt Várhegyi Úr! Nem szeretnénk csalódást okozni Önnek, éppen ezért már most kijelentjük, hogy nem az Ön e hó 9-én hozzánk címzett „A pedagóguskamara és a tájékozottság” című levelében foglaltakra kívánunk válaszolni. Az ugyanis tartalmát, felfogását, módszerét, stílusát és hangnemét tekintve nem méltó a válaszra. Hogy akkor mégis miért foglalkozunk vele? Először is és mindenekelőtt azért, hogy a közvélemény elé tárjuk az igazságot. Másodszor azért, hogy érzékeltessük az Ön által képviselt közhatalom és az általunk képviselt szakmai-társadalmi szervezet közötti felfogásbeli különbséget a jogokról és kötelességekről, a közszolgálatról, a demokráciáról, a szakszerűségről, a bírálatról és a mássággal szembeni tolarenciáról. Harmadszor, de nem utolsósorban azért, hogy fölismertessük Önnel az eddigi mulasztásait és tévedéseit. Ezt kívánjuk elősegíteni az alábbiak nyilvánosságra hozatalával: A Magyar Pedagógus Kamara célja a nevelő-oktató munka színvonalának emelése, a pedagógusok fokozott megbecsülése, érdekképviselete és érdekvédelme (kivonat az alapszabályból). Amikor mi szót emelünk az önkormányzatok mulasztása (programhiány), szakszerűtlen és helyenként antidemokratikus döntései ellen, akkor mi azt ennek alapján és szellemében tesszük. Ugyanis a demokratikus rendszerű társadalmakban - így hazánkban is - minden állampolgár joga a körülötte zajló és őt érintő eseményekről véleményt mondani, netán bírálni, állástfoglalni. Ugyanakkor egy autonóm, jogi személyiséggel rendelkező érdekvédelmi—érdek-képviseleti, szakmai-társadalmi szervezetnek ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. Ezt tettük és tesszük mi is! Azonban le kívánjuk szögezni, hogy nem vagyunk hajlandóak ezt Publicisztikai bozótharc Uram, a „háborúnak” vége! Tisztelt Tolnai Úr! Már hosszabb ideje sajnálattal vegyes szomorúsággal figyelem, amint tényeket és észérveket felrúgva, eszelős hittel vívja publicisztikai „bozótharcát” elmúlóban lévő hite védelmében. Sajnálom, de megértem Önt. Akár néhány évi önmagamat is láthatnám Önben, hiszen én is ugyanilyen kitartással és hittel irkáltam a különböző szamizdatokba (és terjesztettem azokat) az új világért, ahogyan most Ön a régiért. De elárulom, hogy az írás és annak megjelenésének körülményeit illetően egy kicsit irigylem Önt. Tudniillik ez a demokrácia (amit Ön olykor mérhetetlen utálattal ostoroz) megengedi, hogy Ön kioktasson bennünket, miért is harcoltak 1956- ban (ez az Ön részéről meglehetősen ízetlen). Hogy a Magyar Köztársaság szabad akaratból választott miniszterelnökét „királyunk’’-ként emlegesse, és meri állítani, hogy az 1956- ot követő akasztásos, tarkónlövéses kommunista megtorlás vérgőzében a Magyar Népköztársaság (Kádár-) címerét „három változatban - a magyar nép elé tárták...”, és azt VÁLASZTOTTA. És természetesen megteheti, hogy nyilvánosan elsirassa a „világra szóló, a hitleri fasizmus felett győzelmet arató hadsereg ...” emlékoszlopának lebontását, elfelejtve, hogy a világ már régen nem tesz különbséget a hitleri fasizmus és a szovjet bolsev izmus között. Irigylem Önt! Mert annak idején az én irogatásomat az Ön elvtársai nem fogadták ilyen béketűréssel, hanem olyan retorziókat alkalmaztak (felsorolást mellőzöm), amiket őszintén nem kívánok még Önnek sem. Mi létrehoztuk ezt a demokráciát az Ön ellenére, Önnek is. Ami azt is jelenti, nyugodtan kisétálhat a temetőbe, és lerakhatja a virágait a vörös csillagos szovjet obeliszk talapzatára (azt nem bontották és nem is fogják lebontani), sőt ha megkéri a múzeumőrt - akár egy évben többször is -, meglátogathatja raktári magányában az oly hiányzó Leninjét is. Senki nem fogja Önt meggumibotozni, mocskolni az újságokban, ahogyan tették Önök (az elvtársak) velünk annak idején március 15-én és október 23-án. írjon, írogasson csak, legfeljebb egyre kevesebben olvassák el és egyre visszhangtalanabbul, mert az a bizonyos karaván halad . . . Viszont óva intem attól a siratnivalóan nevetséges helyzettől, amibe az az egykori japán bozótharcos került, akit a háború után tíz évvel kellett tájékoztatni: uram, a háborúnak vége ...! Tóth István az MDF Szolnok Szervezetének elnöke a tevékenységünket egyes pártok közötti acsarkodó, gyűlölködő viták stílusában folytatni. Nem hagyjuk magunkat berángatni olyan ügyekbe, ahol a szervezetek, testületek közötti nézetkülönbségeket személyek közötti gyűlölködő vitákká igyekeznek silányítani, ledegradálni. Már csak azért sem, mert mi nem képviselünk egyetlen politikai pártot sem, mi szakmaitársadalmi szervezet vagyunk, és kívül akarunk maradni bárki által megkísértendő pártpolitikai síkra terelendő vitából, még akkor is, ha netán véleményünket, bírálatunkat látszatra ilyen „színezetű’ ’ papírba csomagoljuk. Nem a csomagolás milyensége a lényeg, hanem ami benne van, a tartalom. Arra kell odafigyelni, és azzal kell foglalkozni! A Magyar Pedagógus Kamara céljától, szellemétől és méltóságától idegen az alaptalan, a tényeket mellőző vádaskodás és a senkinek sem használó, véget nem érő terméketlen vitatkozás. Mi tényeket állapítunk meg (pl. az oktatási program hiánya stb.), és ezeket tárjuk az érdekeltek és a nyilvánosság elé. Mindezt nem öncélból teszszük, hanem az illetékesek és a közvélemény figyelmét kívánjuk a mulasztásokra, tévedésekre ráirányítani. Mi nem valaki vagy valakik ellen, hanem a pedagógusok, a felnövekvő nemzedék és az oktatási-nevelési intézmények érdekében emelünk szót és mondunk véleményt azok tevékenységéről, akiknek hivatalbeli kötelessége az ezekről való gondoskodás. Mindezt nem hatalmi pozícióból tesszük - ellentétben az önkormányzatokkal -, éppen ezért nem is rendelkezünk jogi szankciókkal (szerencsénkre!), egyedüli eszközünk a demokrácia által biztosított szabad véleménynyilvánítás, a nyilvánosság. Azonban tudatában vagyunk annak, hogy a mi tevékenységünket - az önkormányzatokéhoz hasonlóan - a közvélemény szankcionálja. Éppen ezért, aki nem ismer más igazságot, csak a magáét, aki nem tudja elviselni a másként gondolkodást, akinek nincs tolarenciája a mássággal szemben, aki tényekre érvek helyett rágalmakkal és indulatoktól túlfűtötten képes csak reagálni, aki jogos vagy jogtalan bírálat esetén inkorrekt eszközökhöz és módszerekhez folyamodik, az ne vállaljon közszolgálati funkciót, illetve közszereplést! Legyen az a társadalmi szféra.bármely területén. A közös ügyet - az oktatás-nevelés korszerűsítését, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítását - csak azonos „nyelven beszélve”, a különböző érdekek egyeztetésével, nagyfokú toleranciával, a mások eltérő véleményének a tiszteletben tartásával és nem utolsósorban korrekt magatartással lehet szolgálni. Semmiképpen sem hatalmi gőggel, a segítő szándékú bírálat fölényes lekezelésével, a mulasztások és tévedések eredményként való feltüntetésével stb. Mindezek figyelembevételével döntöttünk úgy, hogy nem reagálunk az Ön levelében megfogalmazott csúsztatásokra és a helyenként személyiséget is sértő megjegyzéseire, alaptalan vádaskodásaira. Részünkről ezt az ügyet ezzel befejezettnek nyilvánítjuk. Egyébként „megnyugtatásul” közöljük, hogy a Magyar Pedagógus Kamara Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete tagságának 70 százaléka szolnoki pedagógus. Magyar Pedagógus Kamara megyei elnöksége A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk.
