Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-28 / 252. szám
1991. OKTÓBER 28. Sportextra ii Unom a banánt Némelyek szerint a rántott csirkével egy hét alatt telítődik az ember, ha mindennap az kerül az asztalra. Persze ízlés dolga, mert van aki az egresszószra vagy afahéjas palacsintára esküszik, mint királyi csemegére. Én inkább a banánra untam rá mostanában, méghozzá arra a fajtára, amelynek a héján most már rendszeresen elcsúsznak megyénk labdarúgócsapatai. Sőt, mondhatnám torkig vagyok velük, és azzal, hogy rendszeresen nem múlik elforduló tettlegesség nélkül. Hét közben Túrkeve volt az „ügyeletes botrány” központja. Ott már odáig fajultak a dolgok, hogy az ifjúságiak mérkőzését kellett idő előtt lefújni, a felnőttek pedig pályára sem léptek. Másnap oknyomozásba kezdtem, aztán abbahagytam. Fölösleges időtöltésnek véltem a homlokegyenesen ellentmondó nyilatkozatok meghallgatását, mert sajnos ez a divatos manapság. Eddig gyors és korrekt tudósítónk a játékvezető téves ítéleteit és ironikus megjegyzéseit jelentette beszámolójában, a sípmester pedig azzal érvelt, hogy megütötte őt egy játékos, és a kiállítások egy kivételtől eltekintve szándékos, kíméletlen durvaságok eredményei. Az ellenőr és a felnőttek mérkőzésére kijelölt sípmester egy szabályra hivatkozik, miszerint azon a pályán ahol botrány volt, nem lehet további mérkőzést rendezni. Beszéltem olyan szaktekintéllyel, aki ezt csak arra az esetre értelmezi, ha a tettlegességet a nézők követik el. Erről pedig szó sem volt Túrkevén. A 236 oldalas versenykiírásban nem találtam a konkrét esetre utaló szankciót, belemagyarázásban meg amúgy is mindenki professzor a „szakmában”. Megette a fene az egészet, ha jogászkodni akarunk afutballpályán. Arra inkább a fegyelmi tárgyalásokon lenne szükség, méghozzá példás határozatok meghozatalával. Alattyánban levonul az ellenfél, a Vegyimüvek-pályán bántalmazzák a partjelzőt, és erre a pályán elért eredményt hagyja jóvá a tisztelt fegyelmi bizottság - amely a megnövekedett kiállítások miatt éjszakába nyúlóan tárgyalja a felgyülemlett ügyeket - ahelyett, hogy „odasózott’ ’ volna a súlyos sportszerűtlenséget vétőknek, kiosztott két nono, dádá!-t. Nem tudom, a szövetség meddig nézi karba tett kézzel az elburjánzó vandalizmust, meddig enged teret az ököljognak? Ha nem képesek rendet teremteni, köszönjék meg megtiszteltetésnek (?!) vett társadalmi megbízatásukat. De ha szigorú önkritika után mégis alkalmasnak találják magukat a karmesteri pálca pörgetésére, álljanak a sarkukra, mert ennek nem lesz jó vége. Néhány évvel ezelőtt még a maffia sem tudta megakadályozni az olasz szövetséget abban, hogy sportszerűtlenség miatt egy patinás elsőligás klubot ne soroljanak alacsonyabb osztályba. Megyénkben úgy látszik erősebbek a kötődések. (ni) V________________________________ Második helyezett a Royal Crown Cola csapata Sok bába között elveszett a gyermek Lassacskán oda jutunk az emberi teljesítőképesség határainak kipróbálásában, hogy egy maratoni távnak a lefutása csupán annyi különlegességgel fog bírni, mintha az ember leszaladna a közértbe vásárolni. Az persze már más kérdés, hogy a kettő közötti előkészületekben jókora különbség fedezhető fel... Na már most, ha valaki ezen változások után is megkülönböztetett tekintélyt szeretne kivívni önmaga és társai körében, megpróbálja tovább fokozni ezt a bizonyos 42 ezer 195 méteres távot. A nemrégiben megrendezett Bécs-Budapest-Osler szupermaratoni futóversenyen ez olyannyira sikerült, hogy az utolsó napi sprinttávot -16 kilométert - leszámítva a legrövidebb szakasz is ötven kilométerre rúgott, de a második napon, Sopron és Győr között 113 km-t kellett egyhuzamban teljesíteni a versenyzőknek a 332 km-ből. A viadal minél nagyobb népszerűsítése és a tömegek, köztük élvonalbeli futók bevonása végett az egyéni indulók mellett ötfős csapatok is harcba szálltak az első helyért járó kéthetes, öt személyre szóló Costa Brava-i nyaralásért. No persze, nemcsak a külföldi út képe lebegett az atléták szeme előtt, hanem a presztízs, valamint a szponzorok „nevébe öltözve” utóbbiak elvárásainak a teljesítése. Mint arról korábban már beszámoltunk, Bécsben a szolnoki hosszútávfutók is a rajtnál toporogtak (Sági Ferenc, Barta István, Tóth József - Szolnoki MÁV MTE, Fekete Tibor - SZRMFSE) a Royal Crown Cola menedzselése alatt, illetve Hoffer István az ifjúsági válogatott futókból álló Hi-Tech együttesében. Céljuk a tavalyi ezüstérem után nem titkoltan ismét a dobogós helyezések valamelyikének a megszerzése volt, bár a nevezési listát átböngészve nem ígérkezett sétagaloppnak az ütközet. Az Adidas gárdájában ugyanis az Újpesti TE válogatottjai szedték a lábukat, de érkeztek csapatok Új-Zélandról, Svédországból, Németországból, Ausztriából, Franciaországból és Jugoszláviából is. A szolnokiak a negyedik napig versenyben voltak az első helyen haladó adidaszosokkal, akkor azonban a fővárosiaknál pihent emberként megérkezett Káldy Zoltán személyében a „frissítés”, így a győzelmi remények fokozatosan elszálltak. No, nem mintha az ezüstérem nem csillogna, sőt, ha elgondoljuk, hogy eme eredmény eléréséhez 74 együttest kellett maguk mögé utasítani... Az eredményhirdetésnél továbbra sem kellett búsalkodni az „agaraknak”, hiszen háromnapos, a berlini maratonira szóló meghívást nyújtottak át a csapat tagjai számára, repülőjeggyel, teljes ellátással. Hoffer István és a Hi-Tech Európa-ház összesítésben a 6. helyen végzett, míg a 19 év alatti férfiak kategóriáját magasan nyerték. Az ötnapos verseny után Sípos Ferenc edző így foglalta össze a tapasztalatokat: - Minden nagyon szép és jó volt, igaz, az idei Bécs- Budapestre a kudarcba fulladt gyermekverseny rendezése volt a jellemző. Második, harmadik, sőt negyedik nap is azt kellett ennünk, amit még Sopronban becsomagoltak, így fordulhatott elő, hogy a sajt kibontáskor penésszel volt „ékesítve”. A hideg, szeles, esős idő ellenére nem mindig volt fűtés, mire a reklamálók azt a választ kapták az egyen-fehér dzsekibe öltözött rendezőktől, hogy jövőre nem muszáj eljönni. Végig úgy tűnt, sok bába között elveszett a gyermek. Egyébként szeretnénk hálásan megköszönni az R.C.Colának, a Hungária Biztosítónak, valamint a szolnoki városi önkormányzat sportalbizottságának a segítséget. (kocsis) Két arany az Avas alján Farda Krisztina és Boros Jenő magyar bajnok Boros Jenő 86 kg-ban magyar junior bajnok Miskolc volt a házigazdája az 1991 évi junior országos férfinői dzsúdóbajnokságnak. A verseny szép szolnoki sikereket hozott. Női 56 kgban Farda Krisztina, az egészségügyi szakközépiskola tanulója, első mérkőzésén erőnyerőként a Fortuna segítségéveljutott túl. A következő körben egy soproni kislány próbálta útját állni a döntő felé. Egy villámgyors leszorítás után azonban már a következő ellenfélből készülhetett. Ám az MVSC sportolónője - egyben riválisa az utánpótlás válogatottban - a hazai pálya minden előnyét élvező Kiss Anita, gyors vezetést szerzett. Sajnos Krisztina karmunka nélkül indította akcióit, ezt a miskolci leány rendre megkontrázta. Már két jukóval vezetett, amikor végre Kriszti rendezte mozgását és egy remek uchimatával (nagybelső combdobás) a hátára küldte ellenfelét, ami a döntőbe jutást jelentette. A másik ágról Papp Orsolya került a döntőbe. Talán a nagy akarás miatt, de „rászakadt’ ’ Krisztinára ellenfele, és ez végzetes hibának bizonyult. Egy jobbra irányuló haraigoshi technikából lendülettel a hátára zuhant, és ez ipponértékű győzelmet hozott a szolnoki hölgynek. Párhuzamosan a női versennyel a férfiak is elkezdték a csatákat. Boros Jenő 86 kgban előbb leszorítással győzte le a az UTE versenyzőjét, majd az idei IBV utódversenyét megnyerő Németh (Bp. Sp.) ellen is imponáló fölénnyel győzött. Gyors győzelmek után a döntőben a BHSE versenyzőjével, Bíróval kellett eldönteniük a bajnoki cím sorsát. Az első két percben talán egy árnyalattal a budapesti sportoló volt előnyben - ennek mint később kiderült, taktikai okai voltak -, s miután már szinte minden puskaporát ellőtte, Boros olyan utolsó háromperces hajrát nyitott, amiben négy-öt akció volt. Köztük szőnyegszéli helyzetben egy bokatechnikából ippon. Végül mindenkit meggyőző fölénnyel szerezte meg Boros Jenő élete első országos bajnoki címét. Reméljük 1992-en a felnőttek között is folytatja eredményes szereplését. 71 kg-ban - az elmúlt héten Párizsban a 7. helyet megszerző - Szűcs Zoltán gyors győzelmek után a döntőbe jutásért azzal a Gulyással (BHSE) került szembe, aki a junior Eb-re mint első számú jelölt szerezte meg a jogot a válogatóversenyek során. A fővárosi fiú igazolta a válogatók bizalmát. Legyőzte szolnoki ellenfelét, a döntőben azonban az UTE-s Fölvári (a válogatókon harmadikként ő is versenyben volt) imponáló fölénnyel jutott a bajnoki címhez. A bronzérem megszerzése nem okozott gondot Szűcsnek. A szolnoki Repülő Műszaki Főiskola HSE gyermek B-C korcsoportja Szegeden szerepelt, szintén országos egyéni bajnokságon. Török Levente 35 kg-ban első mérkőzését ipponnal nyerte, majd paksi ellenfelét is akciókkal győzte le. Két debreceni ellenfelén túljutott, máris a döntőben küzdhetett, a szegedi fiú ellen. Sajnos az utolsó húsz másodpercben egy pillanatnyi kihagyás elég volt és így az ezüstérem jutott a szolnoki versenyzőnek. További eredmények: juniorok: +95 kg-ban 7. Flaxch Péter; gyermek B.: 30 kg:5. Fejér Gyula, 45 kg: 7. Szőllősi Zoltán. Szabad utat a diáksportnak Sportfórum Jászberényben A jászberényi városháza nagytermében a polgármesteri hivatal szervezésében sportfórumra került sor, melyen „telt ház” várta dr. Magyar Levente polgármestert. A házigazda röviden szólt a város versenysportjának hamarosan várható problémáiról. Arról, hogy az Elektrolux viszonyulása döntő lehet a hűtőgépgyári sportlétesítmények, a Lehel SC NB I-es női röp- és kézilabdacsapatának, a Lehel HC hokisainak életében. Fel kell készülni arra is, hogy a közeljövőben ezek a szakosztályok is hamarosan önkormányzati segítségért folyamodnak. A fórum első órájában kiderült, legalább 20-25 millió forintra lenne szüksége a Lehel SC- nek, a Lehel HC-nek és a JSE- nek összesen, szakosztályaik 1992. évi működtetésére. Ennek biztosítása napjainkban még körvonalaiban sem látszik. Az tény, hogy az önkormányzat közel sem tud ekkora támogatást nyújtani a versenysportnak,tehát a szakosztályoknak önállóságra kell törekedniük. De szponzorokat ma Magyarországon egyrészt a gazdaság gyengesége, másrészt a nemzetközi eredmények hiánya miatt nagyon nehéz szerezni. Eddig még senkinek sem jutott eszébe például az önkormányzati tagok segítségét kérni abban, hogy egy-egy, a szakosztályról szóló tájékoztatót a Jászberénnyel kapcsolatban kerülő külföldieknek eljuttassanak. Dr. Magyar Levente tájékoztatta a résztvevőket, hogy hamarosan megbeszélésekre kerül sor az önkormányzat és az Elektrolux képviselői között. Kérésként hangzott el, ezeken a jászberényi városatyák képviseljék a sport érdekeit is. A hozzászólásokból kitűnt, az egyes minőségi szakosztályoknak komoly igényei lesznek majd az új évben az önkormányzat felé, de ezeknek csak töredékét lehet majd kielégíteni a rendelkezésre álló pénzből. A versenysport után sok szó esett a diáksport helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről. Általános volt a vélemény, ennek a területnek szabad utat kell biztosítani a támogatások elosztása során. Több javaslat, ötlet is született, melyek már a tavaszi időszaktól megvalósíthatóknak tűnnek a diáksportban. Kalla Tibor, a Nagyboldogasszony Általános Iskola igazgatója külön kiemelte a pályázatok lehetőségét. A tornaterem-építéstől a diáksportrendezvények finanszírozásáig sok mindenre lehetőséget adnak a pályázatok, melyeket nem mindenki használ ki. Furcsának tűnt, de volt, aki valamiféle döntést várt, melyet ez a fórum hozott volna meg az egyes szakosztályokkal kapcsolatban, amikor ennek az összejövetelnek közel sem ez volt a célja. Lehet, hogy sokan vitatják, a tudósítónak mégis az a véleménye: volt értelme ennek a beszélgetésnek, melyen sok minden kiderült a hozzászólások során az egyesületek, szakosztályok helyzetéről, s maguknak a hozzászólóknak a sporthoz való hozzáállásáról is... Az önkormányzat felelősséget érez a város sportéletéért is, de túlzásokba nem eshet. Nem tudja felvállalni az olyan szakosztályok fenntartását, amelyek kimondva vagy kimondatlanul egy-egy, eddig magas pozícióban lévő ember támogatásával voltak életképesek. Mivel ezeknek a sportvezetőknek beszűkültek, beszűkülnek lehetőségeik a különböző vállalatokon belül, az ő felelősségüket az önkormányzatnak nem tiszte átvenni. A jászberényi versenysport tragédiája, hogy jóval túlnőtte a jelenlegi gazdasági lehetőségeket. A versenysportok, a szakosztályok esetleges megszűnése komoly csapást jelentene a fiatalok, a diákok sportjára is. Alaposan meg kell tehát gondolni a támogatások elosztásánál, hogy ki milyen mértékben részesüljön az anyagi javakból. Jelenleg számos nyitott kérdés teszi még bizonytalanná a jászberényi sportélet jövőjét, de az biztos - s ez kiderült a sportfórumon is -, hogy aki életben akar maradni, annak nagyon komoly munkát kell végezni az edzések mellett a tárgyalóasztaloknál is, hogy a szükséges támogatásokat, szponzori pénzeket megszerezze! Szántai Tibor NB Il-es férfi kosárlabda-mérkőzésen: Kiskunfélegyháza-Karcag 75-85 (40-34). Karcag: Tóth 4, Molnár 22, Pór 17/3, Kiss 9, Bajári 24/9. Csere: Örlős 9, Lantos, Gál, Ferenczi. Edző: Palkovits Tamás. A második félidőben sokkal veszélyesebben játszott a vendégcsapat, a lepattanókat rendre játékosai szerezték meg, majd a támadások befejezésével is eredményesebbnek bizonyultak. A jászjákóhalmi diákok sakkcsapata Dunakeszin vendégszerepeit, ahol az alsó tagozatosok csoportjában Muhari István első, Kiss Gábor negyedik helyezést ért el. Még nagyobb sikert könyvelhettek el a jászsági Fiatalok a Szentendrén lebonyolított erőpróbán. Az ország minden tájáról kilencven ifjú sakkozó érkezett a Tisza partjára, hogy megmérkőzzön egymással. A jákóhalmiak itt is kitettek magukért. Az alsó tagozatos fiúk versenyében Kiss Gábor az első helyen végzett, társa, Muhari István a dobogó harmadik fokára állhatott. Csapatversenyben a Kiss Gábor-Muhari István-Cigány Péter összetételű együttes győzedelmeskedett Sinka István edző segítségével. Kisújszálláson a Móricz Zsigmond DSE az idén 14. alkalommal rendezte meg Nagykun Kupa atlétikai egyéni és csapatversenyét, amelyen Kunhegyes, Kenderes, Karcag, Túrkeve, Kunszentmárton és Kisújszállás középiskolás diákjai vettek részt az ’56-os októberi forradalom áldozatainak emlékére. Győztesek: 100 és 200 m síkf. Ábri (Kunhegyes). 400 és 800 m Porok (Karcag). 1500 m Magyar (Karcag). Magas- és távolugrás: Nádas (Kisújsz.). Hármasugrás: Juhász (Kisújsz.). Súlylökés: Karancsi (Kisújsz.). Diszkoszvetés: Négyesi (Kunhegyes). Gerelyhajítás: Karancsi. 4x100 m-es és 4x400 mes váltó: Túrkeve. Az összetett pontverseny végeredménye: 1. Kisújszállási Móricz Zs. Gimn., 2. Kunhegyes (Nagy L. Gimn.), 3. Túrkeve (Ványai A. Gimn.), 4. Kisújszállási 625. sz. ISZI, 5. Kunszentmártoni 628.sz. ISZI, 6. Karcagi Ragó A. ISZI, 7. Kenderes Mg.Szakm.Int., 8. Karcag Gábor Á. Gimn., 9. Karcag Mg.Szakm.Int. NB Il-es férfi bajnoki röplabdamérkőzésen: Szolnoki Titász- Hejőcsaba 0-3 (-13, -8, -14). Az első és a harmadik játszmában a Titász megszorította a volt NB I-es együttest. Nyíregyházi TK-Titász 3-0 (11, 8, 7). Titász: Tompa, Fekete, Balázs, Csordás, Peágity, Nagy. Csere: Cifra, Kovács, Király. Edző: Pénzes György. A bajnokaspiráns otthonában nem volt esélye az igen gyenge napot kifogó szolnokiaknak. A MÁV MTE csarnokában rendezték az ifjúsági vívók fiú és leány tőrcsapatainak versenyét. A MÁV MTE leány A csapata (Szatmári, Ungvári, Szávai, Lazányi összeállításban) 14 csörte megnyerésével előzte meg a B együttest. A fiúknál a MÁV MTE C csapata (Zikéli, Farkas, Juhász) szoros küzdelemben 5:4 arányban fektette két vállra a Perei- Sőreg-Zakar összetételű, ugyancsak szolnoki együttest. Az aranyjelvényes Csigó Csaba valamennyi mérkőzését megnyerte, ám mégis kevés volt ahhoz, hogy éremhez jusson csapatával. A szintén aranyjelvényes Perei az egyik csörtében térdre esett, de fájdalmát legyőzve végigvívta a versenyt. I. osztályú női labdarúgó-mérkőzésen: Debreceni Amazon SETiszaliget SE 0-0. Tiszaliget SE: Szántósiné - Hujber, Mező, Pálszabó, Csernai, Szikszainé (Papp), Mészárosné, Lévai, Pádár, Retter, Aknainé. Végig zuhogó esőben játszották le a találkozót, amelyen a szolnoki leányok és asszonyok biztos győzelmet engedtek ki a kezükből. jó: Mező (a mezőny legjobbja), Szántósiné, Pálszabó, ill. Faragóné.
