Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-04 / 232. szám

1991. OKTÓBER 4. Hazai körkép 3 Levente a pult mögött Kibírta a tragédiák sorozatát Mennyi, de mennyi mindent kifejez ez a két szó: édesanya, édesapa. Melegséget, akár a frissen fejt tej, nyugalmat, mint egy távoli, vadregényes sziget, biztonságot, boldogságot, amelyet az apa és az anya ölelő karja nyújthat. A pécsi születésű, ma Kunszentmártonban élő Döbrentei Leventét ezek a fogalmak sajnos már csak távoli emlékként kísérik, hiszen eltemették az édesapját, a nevelőapját és az édesanyját is. Mindez nem most történt, noha ez a törékenynek látszó fiatalember még ma is a tizenéveinél tart. Levente 1972. szeptember 7- én látta meg a napvilágot Pé­csett. Mivel már volt egy kétéves bátyja, titokban a szülők kislányt vártak. Szerencsére nem sokáig tartott a csüggedés, és megvi­gasztalódtak imigyen: mindegy, csak egészséges legyen. Majd felneveljük őket szépen, sorban, egymás után. Micsoda két remek fiunk lesz egy évtized múlva, mondogatták nem kis büszke­séggel a szomszédoknak, isme­rősöknek. Sajnos a sors könyörtelennek bizonyult. Levente négyéves volt, amikor édesapja elébe ment a halálnak - öngyilkos lett. Ma sem tudja teljesen, miért, állító­lag belerángatták valamibe, és nem talált más utat. A harminc­éves édesanyának és a két apró­ságnak hirtelen üres, nagyon üres lett a lakás. Esténként soká­ig úgy aludt el: apuci biztosan jön valamikor. Minden apró neszre felfigyelt, és ha a társas­házban lépteket hallott, várta a kulcs csikordulását. * * * Telt, múlt az idő, némi gyógy­írt hozva a sajgó sebekre, mivel már többször is ki kellett cserélni a kalendáriumot. Egyszer az édesanyjuk egy megfontolt, ko­moly férfival érkezett. Az isme­retlen ottmaradt, és a két fiú kez­detben kissé megszeppenve mé­regette. O nem sokat teketóriá­zott: ha kellett, birkózott velük, vagy a térdére ültetve őket - me­sélt, játszott velük. Csendben, szinte észrevétlenül kivirultak a mindennapok, hiszen nekik is lett apukájuk. Ráadásul - noha eredetileg szobafestő volt - ezer­mesternek bizonyult: falat rakni éppúgy tudott, mint csöpögő csapot javítani vagy villanyt sze­relni. így érkezett el 1984 nyará­nak a vége. Ekkor táviratot kéz­besített a posta: meghalt a messzi nagypapa Kunszentmártonban. A végtisztességre eljöttek, majd utaztak vissza, a távoli nagyvá­rosba. Talán két hét sem telt el a tragédia óta, és az egyik reggel apucijuk annyit mondott: halljá­tok, alig bírok menni, mintha ólomból lennének a lábaim. Néztek rá kikerekedett szemmel, de morfondírozásra nem volt idő, iparkodni kellett az iskolá­ba. Ekkor látták utoljára élve. Szülőfalujában helyezték végső nyugalomra. Amikor a temetés­ről hazatértek Pécsre, a csend szinte üvöltött a lakásban. Fel­keltek, leültek, az egyik polcról a másikra rakták az, újságokat, hamutartókat - nem találták a he­lyüket. Ez így folytatódott hóna­pokig, mivel ez a halál mindket­tőjüket jobban megviselte, mint az édesapjuké. Valószínű azért, mert nagyobbak, érettebbek vol­tak. Nem értették, miért rabolta el tőlük a kaszás ezt az embert is, aki apjuk helyett apjuk lett, és akinek a térdén ülve hol Tündér­országban, hol az óriások földjén érezték magukat. * * * Szűkös hónapok köszöntöt­tek rájuk: hiszen apa sokat dol­gozott, és mindig akadt a zsebé­ben annyi, hogy nem szenvedtek szükséget. Ettől kezdve arra is volt példa, hogy a hónap végén kölcsön kellett kérni. Levente bátyja időközben gimnazista lett, ő pedig már a nyolcadik osz­tály padjait koptatta. Amolyan se jó, se rossz eredménnyel. Azon a szombaton anyuci korán lefe­küdt, különben is ez volt a szo­kása. Ok pedig ketten a bátyjával még egy ideig nézték a televízi­ót, és este fél tízkor szintén az alvást választották. Amikor felébredtek, egyedül találták magukat a lakásban. Ar­ra emlékeztek, hogy az előző nap említette anya: elmegy az egyik ismerőshöz, de iparkodik visz­­sza... Telt, múlt az idő, felkeltek, felöltöztek, és már reggelizni szerettek volna, de anya sehol. Egyszer bekopogott az egyik szomszéd fiú: adjátok idelegye­tek szívesek, édesanyátok sze­mélyijét. Rácsodálkoztak: mi­ért? Azért, mert meghalt, szúrta szíven őket az állítás. Levente szólni se bírt, leroskadt az ágyra, a bátyja felkiáltott: ez nem igaz, hazudsz! Semmi baja se volt, amikor itthagyott bennünket! Ezzel elrohant a hírhozóval, ő pedig megkövültén ült az ágyon. Negyedóra múlva érkezett a test­vér, a szeméből folytak a köny­­nyek. 1987. február 15-ét írtak akkor, és annyi pénzük sem volt, hogy táviratozzanak a messzi ro­konoknak. A szomszédok segí­tettek rajtuk. * * * A nem egészen tizennégy és tizenhat éves fiúval a temetés után pár napig ott volt a nagyma­ma és a nagybácsi. Azután a test­vérek búcsúztak; az idősebb ma­radt, és ott tanult a gimnázium­ban tovább. O pedig a mamával Kunszentmártonba utazott, ahol befejezte a nyolcadikat. Szol­nokra, a kereskedelmibe jelent­kezett szakácsnak, de a rossz szeme, erős szemüvege miatt er­re a munkára nem javasolta az orvos. így lett belőle vas- és mű­­szakicikk-eladó. Nem kell szépí­teni ezeket az éveket, egyszer még ismételt is, de az idén okle­velet szerzett. * * * Július vége óta dolgozik: na­gyon szereti a helyét, a szakmá­ját. Úgy döntött: elköltözik al­bérletbe a nagyanyjától. Tudja, neki köszönheti, meg a rokon­ságnak, hogy felnevelték, így nem kellett belekóstolnia a gyer­mekotthonok levegőjébe. Mégis határozott: a maga útját szeretné járni. Almai között szerepel: egyszer, valamikor saját lakás­ban élni. Legyen bármilyen ki­csi, de az övé. Azután majd be­rendezi, és családot alapít. Két gyereket szeretne, ennyi a terve, a vágya, az álma. * * * Döbrentei Levente kinézetre szőke, törékeny, vékony alkat. Olyan, akiről azt hinné az ember, hogy egy erősebb fuvallat felbo­rítja. Holott ő még a forgószelet, a tragédiák sorozatát is kibírta. Pedig az esztendei számát - mint fentebb említettem - még most is húszon innen méri... D. Szabó Miklós Fotó: M. J. LATLELET Ha demokráciáról beszélünk, nemcsak a pártokról van szó Az Adria nélkül is lesz kőolaj Az Adria kőolajvezeték hosszabb távú zárva tartása sem okoz megoldhatatlan gon­dot az ország energiaellátásá­ban - mondotta Ligeti Pál, az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium főosztályvezetője az MTI munkatársának. Közölte: a Barátság kőolaj­­vezeték kapacitása elegendő ahhoz, hogy a Szovjetunióból vásárolt többletkőolaj is folya­matosan érkezzen az országba. Energiakorlátozásra semmi­képpen sem kell felkészülni, az ország tartalékai mind üzem­anyagból, mind folyékony tü­zelőanyagból egy-másfél hó­napra elegendőek. A folyama­tos ellátás érdekében, a kieső Adria vezeték pótlására a Ma­gyar Olaj- és Gázipari Rt. (MÓL Rt.) szakemberei növe­lik szovjetunióbeli vásárlásai­kat. Erre, mivel dollárért vesszük a kőolajat, egyelőre megvan a lehetőség - mondotta Ligeti Pál. Az Adrián az idén 1 millió 660 ezer tonna kőolaj jutott az országba, a Szovjetunióból pe­dig 3 millió tonna kőolajat vá­sároltunk. Az előre nem látható körül­mények miatt a MÓL átcsopor­tosította vásárlásait, és már ok­tóberben a tervezett 300 ezer tonna helyett 450 ezer tonna, Szovjetunióból származó kő­olaj szállítására kötött szerző­dést. Mindaddig, amíg a veze­ték újra nem indul, a hiányzó mennyiséget a Barátság kőolaj­­vezetékből kívánja pótolni a cég. Az ellenzék politikai maga­tartása ellen sokféle jogos vagy kevésbé jogos kifogás felvethe­tő, de kritikai szerepét mégis vészes leegyszerűsítés kizáró­lag hatalmi törekvésekkel ma­gyarázni. S nemcsak azért, mert idáig nem alakult ki valódi többpártrendszer (a jelenlegi pártok egyike sem tekinthető valójában társadalmi pártnak), hanem azért is, mert igazi de­mokráciában nem lehetséges egy domináns hatalom. Ha meg-megújuló törekvé­seket veszünk észre, hogy a ha­talom nyomást akar gyakorolni a televízióra, a rádióra és az írott sajtóra, ebben sokkal na­gyobb veszély rejlik, mintsem egy kézlegyintéssel elintézhet­nénk. Mivel a társadalomnak csupán töredéke vesz részt ak­tívan a politikában, a kialakult szociális és politikai viszonnyal szembeni bizalmatlanságból korántsem következik az, hogy az állampolgárok többsége ké­pes lenne magát megvédeni, ér­dekeit megfogalmazni és kép­viselni. Ehhez ugyanis fejlett civil társadalomra volna szük­ség. Bármennyit veszít is nép­szerűségéből a kormányzati ha­talom, még mindig rendelkezik azokkal az eszközökkal, me­lyekkel félelmet ébreszt, vagy legalábbbis tartósítani tudja az emberek kiszolgáltatottságát. Akár oly módon, hogy újabb hitegetésekkel és ígéretekkel veszi körbe magát. Semmiképp sem azért, mert a kialakult hely­zettel szemernyit is elégedett lenne. Inkább abból a felisme­résből kiindulva, hogy lejárató­dott népszerűségét visszasze­rezze. S ez a kényszer egyre sürgetőbb. Mert ha tovább kés­lekednek, ha nem sikerül ma­guk iránt tartós rokonszenvet ébreszteni, a legközelebbi vá­lasztás tétje forog kockán. Csakhogy a látszatszerűt nem lehet lebontani és leplezett for­májában újra felépíteni. A leg­nagyobb rombolás ugyanis azokban a viszonyokban ment végbe, melyek az állampolgári bizalmat és optimizmust erősít­hették volna. A közélet régi si­várságát új sivárság váltotta fel. Minthogy a hatalom képviselői - kevés kivételtől eltekintve - egyszerűen nem vették tudo­másul, hogy eszmeiségük min­denáron való uralomra juttatá­sának kísérletei során mi min­den megy veszendőbe a múlt és a jelen emberi erőfeszítéseiből, egyre inkább a realitásokon ala­puló jövőkép foszlott szét. És ezek után aligha csodálkozha­tunk azon, hogy a pesszimiz­mus, a végletes csalódottság lett úrrá az embereken. Szem­látomást erősödik az elégedet­lenség, s ezzel párhuzamosan a hatalom koncentrációjának fo­kozására tett kísérletek soroza­ta. Mindha a jelenlegi helyzet kísértetiesen azt igazolná vissza, hogy a demokráciát új­ból lehet puszta jelszóként használni. Holott a népuralom sohasem keverhető össze a ha­talmon lévők uralmával. Még akkor sem, ha az utóbbiak való­ban szabad választásokon ke­rültek hatalomra. Kerékgyártó T. István GUMOAKCIO HUNGARY A MINŐSÉGET GARANTÁLJA A JÁSZ-KUN-MAG KFT.! Burgonya-vetőgumó —akciót hirdetünk október közepétől! Aki tőlünk vesz, már csak azért is jól jár, mert olcsóbb a szabad piacnál. És válogathat: tárolásra a Desire és a Kondor, korai fajta a Cleopatra és a Rubinia! Kistermelők, kereskedők, áfészek, üzletemberek október közepétől rendelhetnek ültet nivaló burgonyagumót szolnoki üzemünkben, a Véső úton, valamint a kunszentmártoni telepen! Nyitvatartási idő 8-tól 15 óráig. Érdeklődhetnek telefonon: 35-111/411-es mellék *65699/ I*

Next

/
Thumbnails
Contents