Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
8 Irodalom — művészet 1991. OKTÓBER 22. C k_/zámomra 1956. október 23-a egy nappal előbb, október 22-én kezdődött. Rádióriporterként tudósítottam a Petőfi Kör vezetőségének üléséről, ami félig-meddig félbeszakadt, mert az estébe nyúló egyetemista gyűlések hírére szétszéledt, a helyszínre sietett a társaság (a beszámoló a Kossuth rádión hangzott el, a városi színházból közvetített Carlo Zecchi-vezényelte koncert szünetében, Brahms I. szimfóniájának elhangzása után). Október 23-án, késő délután, bejutottam a Parlement épületébe. Ott Mekis József miniszterelnök-helyettes szobájában (aki a napi ügy eletet tartotta a kormány részéröl) gyűlt össze jó néhány ember, eladdig idegének, írók, újságírók és másfajta foglalkozásbeliek. A telefon szinte szünet nélkül csengett. A rádióból újólag jelentkeztek, a lezárt kapuk mögül, segítséget kérve. Mekis, miközben megnyugtatta őket, közölte azt is: nincs kiadva tüzparancs az ostromlók ellen! Majd hozzám fordult - a hívatlan vendégek közül engem ismert. Annak idején, még Hofherr-gyári főbizalmi korában készítettem vele az első beszélgetést a rádiónak. Talán magát is megnyugtatva, így szólt:-Nem baj, Áron, kiszaladt a dugó az üvegből, majd visszanyomjuk ... Kevéssel később megérkezett Nagy Imre, néhány hli társának kíséretében. Nyilvánvalóvá vált: neki kell beszélnie a százezres tömeghez! Míg félrevonult mondaivalójának összegzésére, igyekeztem a rádió müsorrészlegével összeköttetést teremteni. A József távbeszélőközponton keresztül sikerült a kapcsolás. A rádió elnök asszonya, Benke Valéria nem talált más megoldást, mint hogy telefonon közvetítsem, lehetőleg szóról szóra az elhangzó Nagy Imre-beszédet, amit azután gyorsírásban rögzít egy gyors- és gépírónő. így történt. Nagy Imre kilépett az erkélyre. Előtte a sűrű, sötét tömeg, mivel a világítást megszüntették a Kossuth Lajos téren (hátha erre a , figyelmeztetésre” hazamennek vacsorázni a népek ...). Senki nem mozdult. Előkerült a táskákból, zsebekből az aznapi Szabad Nép meg a többi újság. Meggyújtották azokat. Alkalmi fáklyaként ezek a rövid fényű tüzek égtek szerte a tüntetők kezében. Nagy Imre megszólalt:- Kedves elv társak . .. A tömeg felzúgott, a szobában mi is hallottuk morajlását.- Nem vagyunk mi elvtársak ... így kezdődött október 23-a, a Parlamentnél. Legközelebb egy hét múlva, október 30-án találkoztam az újra miniszterelnökké vált Nagy Imrével, ugyancsak a Parlamentben. A Szabad Kossuth Rádió rövid életű szerkesztőbizottságának tagjaként „hivatalból” voltam ott, abban az alig félteremnyi szobában, ahonnan délután 2 óra után néhány perccel felhangzott Nagy Imre miniszterelnök hangja: -,Magyarország dolgozó népe, munkások, parasztok, értelmiségiek! A hazánkban mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította hazánkat. A nemzeti kormány, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségével egetértésben, a nemzet életében sorsdöntő elhatározásra jutott...” Majd sorjában Tildy Zoltán, Erdei Ferenc, Kádár János lépett a mikrofon elé. A beszédek elhangzása után felhangzott a Szózat, kórussal és a Himnusz. Az elkövetkező napokan kora reggeltől késő estig Nagy Imre titkárságától mindössze fél emeletnyire készült az akkor legfőbb tömegtájékoztatási feladatokat teljesítő Szabad Kossuth Rádió műsora. Időnként megjelent Nagy Imre is, vagy mi kísértük el öt, tudósítóként, valamelyik küldöttséggel zajló tárgyalására. A sokféle eseményből egyetlenegyet emelek ki. November I-jén, a kora délutáni órákban, meglátogattam Németh Lászlót. Közlekedés akkoriban nem lévén, gyalog mentem a Szilágyi Erzsébet fasori lakására. Az író éppen akkor fejezte be Emelkedő nemzet című cikkét, az Irodalmi Újság számára (megjelent másnap, november 2-án). Elkértem a másodpéldányt, s visszagyalogoltam a Parlamentbe. Ott a bemondó kezébe nyomtam a friss gépiratlapokat, aki délután háromnegyed 6-kor olvasta fel a Németh László-írást, mely a történelmi napok mindmáig mesteri rögzítésének bizonyult. Kevéssel este 8 óra előtt Nagy Imre nyilatkozott. A miniszterelnök és megbízott külügyminiszter kinyilvánította - az ENSZ alapokmánya szellemében - a Magyar Népköztársaság semlegességét - írja Tóbiás Áron az In Memóriám Nagy Imre című könyvében, az októberi eseményeket felidéző fejezet bevezetéseként. Az alábbiakban ebből a kötetből válogattunk szemelvényeket, amelyek azokra a napokra emlékeztetnek, amelyek a forradalom kezdetét jelentették. Függöny zárult, október 23. A függöny zárult a Nemzeti Színházban a Varró Gáspár igazsága című színművem első felvonásának főpróbája után. De ugyanabban a másodpercben új dráma kezdődött; olyan dráma, amelyről egy szó sem volt a műsorfüzetekben. Fiatal írók léptek be az üres nézőtérre. Engem kerestek.- Azonnal gyere az írószövetségbe. Nagy események! Tömegtüntetés az utcán. Tegnap este határozták el a műegyetemi hallgatók. Az íróknak is meg kell tenni a magukét. Én az írószövetség egyik társelnöke voltam. Sűrű, maró dohányfüst. Jövésmenés az írószövetségben, sietés, elfoglaltság, mindez mégis kissé ünnepélyesen.- 12 pontba kell foglalnunk a követeléseinket! ... Üljetek le ... 12 pont... Elég lesz egyetlen pont is: ki az oroszokkal! ... Ki az oroszokkal Magyarországról! . . . Függetlenség!... Normális gazdasági kapcsolatokat . . . Fizessék meg világkereskedelmi áron az urániumunkat. Az alumíniumot is ... Nem hagyjuk magunkat kifosztani! ... Nemzeti függetlenség! .. . Reformokat! ... Demokratizálni a közéletet! . . . Nagy Imre térjen vissza a politikai életbe! ... És újra meg újra:- A tüntetés ... Üljetek le, barátaink! Hol van Veres Péter? Hol van az elnök?- Kállai érkezett! Kállai Gyula jött a pártközpontból... A sűrű füstfüggöny mögött az írószövetség elnöke, Veres, paraszti formájú ősz bajuszával. Kállai gömbfejével, duzzadt ajkával.- Üljetek le.- Menjünk a pártközpontba! Gero Ernőhöz! Gerőhöz magához megyünk! Gerő akkor Nro. 1 .-nek számított a pártban, tehát az országban is.- Ki ismeri jól Gerőt? . . . Gerő nincs is az országban . . . Már visszajött...- Üljetek le!- Soha még ennyi embert az utcán nem láttam ... Egyetemisták . .. Munkások is ... Egyre újabbak és újabbak jönnek ... Álljon a párt In memóriám 1956 a tüntetés élére ... A 12 pont. . . Javaslat: válasszunk két küldöttséget. Az egyik fogalmazza meg a követeléseinket... Veres, Kállai. . . A másik küldöttség (engem is beválasztanak) menjen Gerőhöz.. . Te ismered Gerőt... Szavazzunk! Ki van mellette? Ki van ellene? .. . Indulás Gerőhöz! Máté, a párttitkár menjen ezzel a küldöttséggel. Micsoda futkározás, micsoda kavargás, sietés, ácsorgás, kiáltozás, sugdolódzás ez a pártközpontban! Ahol máskor csak az őrök léptei konganak, ott most szakadatlan zúgás, zsongás. A levegőben feszültség, minden tele reménnyel és némi ünnepélyességgel. Hegedűs jön ki hozzánk, a miniszterelnök:- Tizenöt perc múlva szünet lesz. Gerő elvtárs majd idejön hozzátok.- A 12 pont kihirdetése után megindul a felvonulás. Veres és Kállai, másokkal együtt, most fogalmazza a pontokat. Veres olvassa fel a Bem-szobomál... Sokezren várják az írók küldöttségét... De a pártvezetőséget is ...! Gerő jön a dolgozószobájából, fájós szemmel, megöregedve:- Mit akarnak az elvtársak?- Fel akarjuk kérni a pártveztőséget, hogy álljon a tüntetésünk élére.- Nem.- Már hiába is próbálnánk megakadályozni a tüntetést. Erre már nincs erő. De mit akarnak a tüntetők? Szocializmust, kommunizmust. A magunk ígéreteit akarjuk A szabadságharcosok a Deák téri rendőr-főkapitányság nagy tárgyalótermébe vezettek. Nagygyűlés folyt ott, de megérkezésemkor megszakítoták a megbeszéléseket. Sok régi barátom között ott volt az a három bajtársam is, akik annak idején beszerveztek Nagy Imre körébe. A Honvédelmi Minisztérium, a vezérkar, az államrendőrség, a munkások, az ifjúsági és a szabadságharcos csoportok küldöttei tárgyaltak. Közfelkiáltással nekem adták át az elnökséget. Hol kisebb csoportokban, bizottságokban, hol meg együttesen, nagygyűlés formájában folytattuk a tárgyalásokat. Az volt a cél, hogy a spontán, egymástól elszigetelten alakult és harcoló szabadságharcos és a forradalomhoz hű fegyveres erőket egy fegyveres erőbe, a Nemzetőrségbe konszolidáljuk, s ezzel megakadályozzuk sztálinista vagy más ellenforradalmi irányzatok bármilyen befolyását a fegyveres erőkre. A forradalmi csoportoknak ez a gyűléssorozata létre is hozta a Forradalmi Karhatalmi Bizottságot, és megválasztotta annak tagjait. A tárgyalások október 30-án délután befejeződtak. Küldöttséget választottunk, amelyet Nagy Imre miniszterelnökhöz vezettem. Indulás előtt nyilatkozatot fogalmaztam. Meg akartuk kérni Nagy Imrét, hogy írja alá azt a nyilatkozatot, ezzel ismerje el a kormány részéről is a bizottság működési jogát. Úgy gondoltuk, hogy ha ez az új forradalmi intézményünk a kormányzat szerves részévé válik, akkor hatáskörének két forrása lévén - a forradalom és a kormány -, hatása is nagyobb lesz. Különben is Nagy Imrét a forradalom megtestesítőjének tekintettük, egyszerűen nem is gondoltunk arra, hogy jóváhagyás nélkül valamit is csináljunk. A miniszterelnökségen - a Parlamentben - Nagy Imre Tildy Zoltán és Vas Zoltán kíséretében fogadott. Elmondtam, mi járatban vagyunk, s átnyújtottam Nagy Imrénnek a nyilatkozatunkat. Gondosan átolvasta, utána Tildy és Vas is elolvasták. Csak Vas Zoltánnak volt jabeváltani. Ehhez a pártnak igent kelL mondania.- Nem.- Ez a tüntetés már a levegőben van Rajk ünnepélyes temetése óta, Gerő elvtárs.- A maga „Kucsera”-cikke óta - veti közbe Gerő, mintha engem akarna kihozni a sodromból. Az íróküldöttség mindent megtett, hogy a No. l.-et meggyőzze, hogy az utcán ismeretlen erők sűrűsödnek, senki sem számíthatja ki előre, mi lesz a hatásuk.- Ha csak egy vezető elvtárs is velünk jönne .. .- Nem! Ez az ember, aki a tömegek sűrűjében kezdte a pályáját, ma már süket, ha tömegekről van szó.- Gerő elvtárs! - próbálkozom végül. - Legalább egyet ígérjen meg nekünk. Ha a tömeg megindul, ha látja, hogy a tömeget nem lehet megállítani, nem lövet közéje. Megígéri? Az íróküldöttség sűrű csoportban áll körülöttünk. A szoba távolabbi sarkaiból is oda gyűlik ismerős, ismeretlen, hogy hallja Gerő válaszát. Gerő körülnéz. Aszkéta arcán bágyadt mosoly fut át.- Megígérem. - És nyomatékkai parolára nyújtja a kezét. Férfias, megnyugtató kézszorítás ez. Gerőt azóta nem láttam. Az ország első embere, Gerő Ernő még aznap este megnyitotta a tüzet a tüntető, akkor még fegyvertelen tömegre. Ennek az estének a halottait senki sem számlálta meg. Háy Gyula vaslata módosításra. Mi eredetileg a „Forradalmi Honvédelmi Bizottság” nevet adtuk az új intézménynek. Vas azt javasolta, hogy a honvédelmi szót „karhatalmi”-ra változtassuk, és ezzel tompítsuk a névnek túlságosan katonai hangzását. Arra utalt, hogy a forradalomnak ebben a szakaszában nem annyira a honvédelem, mint a belső béke és rend helyreállítása a döntő kérdés. Ha fenntartjuk a forradalmi rendet, akkor remélhetőleg nem kerül honvédelemre sor, ha viszont nem szilárdul meg a belső béke és rend, akkor az egész forradalom bajba kerülhet. Az új központi intézmény a nemzet fegyveres erejét inkább karhatalomra, a belső béke biztosítására, mint honvédelemre, idegen hatalom elleni felkészülésre összpontosítsa. Én teljesen egyetértettem Vas Zoltánnal. Magam is azon a véleményen voltam, hogy mindennél fontosabb a belső béke megszilárdítása. Arra is el voltam szánva, hogy ha bármilyen erő fenyegetné Nagy Imre konszolidációs törekvését akár jobbról, akár balról, a megválasztásom által rám ruházott hatáskö-. röm folytán ha kell, fegyverrel is megfékezek minden ilyen törekvést. Azt javasoltam az általam vezetett küldöttségnek, hogy éljünk a nagygyűléstől kapott teljes felhatalmazásunkkal, és fogadjuk el Vas Zoltán javaslatát. így is határoztunk. Nagy Imre titkárnője újragépelte a nyilatkozatot, és a miniszterelnök aláírta. Az általam fogalmazott nyilatkozat így hangzik: A forradalmi harcokban részt vett egységek megbízottaiból, a honvédség és a rendőrség képviselőiből, a megalakulás alatt álló munkás és ifjúsági fegyveres egységek képviselőiből alakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság előkészítő bizottságának a mai napon történt megalakulását a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében tudomásul veszem és megerősítem. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság szervezze meg a forradalmi harcokban részt vett egységek, a honvédség és rendőrA Deák tértől a Parlamentig ség, a munkás és ifjúsági osztagokból alakuló új karhatalmat. Ennek segítségével is teremtse meg hazánk belső békéjének helyreállítását és az október 28-án és 30-án elhangzott kormányprogramok végrehajtásának feltételeit. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság az általános, titkos választásokkal létrehozott új kormány hivatalba lépéséig működjék. Budapest, 1956. október 30. Nagy Imre a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Elnöke Az aláírással a Forradalmi Karhatalmi Bizottság egyelőre ideiglenes formában ugyan, de a kormány részéről is, és a szabadságharcosok szabadon választott képviselőinek választása révén is a fegyveres erők legfelsőbb szerve lett, és így alkotmányosan működhetett. Az aláírás után még beszélgettünk Nagy Imrével és két társával, Tildyvel és Vassal céljainkról és taktikánkról, amikor Nagy Imrét telefonhoz hívták. Mivel a telefon pár lépésnyire volt tőlem, tisztán hallottam, ahogy Nagy Imre azzal fejezte be a beszélgetést: „Igen, rá fogom beszélni, hogy menjen át hozzátok.” Azután letette a kagylót és hozzám fordult. „Király bajtárs” - így szólított az egész forradalom alatt, és én „Nagy Imre bajtárs” vagy „Mi-A Budapesti Pártbizottság székházának védelme az Államvédelmi Hatóság belső karhatalmi erőinek feladata volt. Ettől függetlenül azonban a vezérkarnál működő szovjet katonai törzs a hadműveleti csoportfőnökség javaslata alapján már október 25-én harckocsikat rendelt ki a pártház védelmére. Október 28-án Tóth Lajos ezredes és Asztalos János ezredes vezetésével fegyveres tiszti osztagot küldtünk ki a Budapesti Pártbizottságra, hogy egyrészt szervezze a munkásmilíciákat, másrészt erősítse a pártház védelmét. Október 29-én, amikor a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást Budapest belterületéről, a tüzértiszti iskola növendékeinek egy századát rendeltük ki az épület védelmének további megerősítésére. Október 30-án reggel felhívott a Parlamentből Fazekas György újságíró - ő Kovács Istvánnak volt jó barátja, őt kereste, mivel azonban Kovács nem volt található, velem beszélt. Nagy Imre közvetlen munkatársa, azt hiszem, sajtófőnöke volt, és közölte velem Nagy Imrének azt az utasítását, hogy a Budapesti Pártbizottság védelmére rendeljünk ki további katonai alakulatot, lehetőleg harckocsikat, mert a Köztársaság téren sok fegyveres gyülekezik. Azonnal felhívtam Zentai Gyula alezredest, a Zrínyi Katonai Ákadémia parancsnokának helyettesét, aki olyan riadókörzetnek volt a parancsnoka, amelyben harckocsik is voltak, s utasítottam, hogy haladéktalanul küldjön megbízható tiszt vezetésével egy harckocsiszázadot a Köztársaság térre, ott oszlassa szét a tömeget, majd a harckocsikkal vonuljon fel a pártház elé és biztosítsa annak védelmét. A Köztársaság téren történteket csak 1957 kora tavaszán - vizsgálati fogságom idején - tudtam meg részleteiben attól a századostól, aki a kirendelt harckocsik parancsnoka volt. (Mintegy három hétig a százados zárkatársam volt a Fő utcában, mert a Köztársaság téren történtek miatt Ietartóztaták és hadbíróság elé állították. Később úgy értesültem, hogy csak egészen enyhe büntetést kapott, mert a történtekért tulajdonképpen nem volt felelős.) A harckocsi-alakulat parancsnokának kijelölt párttag páncélos százados, aki a hadiakadémia hallgatója volt, nem akarta elvállalni a niszterelnökbájtárs” megszólítással viszonoztam kedvességét és közvetlenségét. „A Honvédelmi Minisztériumból hívtak. Most alakul ott is a Forradalmi Bizottság. Arra kértek, hogy küldjem át magát oda, hogy részt vegyen annak az intézménynek a megszervezésében.” „Köszönöm, de nincs időm odamennni, Miniszerelnök bajtárs - feleltem. - A Forradalmi Karhatalmi Bizottság munkatörzsét kell megszerveznem, millió dolgom van, vissza kell mennem a Deák térre. De különben is, én nem tartozom a hadsereghez, intézzék el a maguk dolgát nélkülem. ’ ’ „Oda kell mennie. Felejtse el a múltat, nem azok vannak ott, akik a múltban olyan igazságtalanul bántak magával. Nagyon kérem, menjen oda. Beszéljen velük, legyen velük egy kis időre, *s aztán nem bánom, ha nem marad ott, de nagyon kérem, menjen el. Fontos lenne, ha ott lenne. Tegye meg nekem ezt a szívességet.” „Indulok” - volt a rövid válaszom. Nagy Imre akaratát a magam részéről mindig parancsnak vettem. A bizottság többi tagja visszament a Deák térre, én pedig a Honvédelmi Minisztériumba hajtottam. Király Béla rábízott feladatot, mondván, hogy nem ismeri az idegen alakulat harckocsijainak személyzetét, ezért nem tudja, hogy az parancsait végrehajtja-e. (Október 28-a után, amikor is a párt és a kormány vezetői az eseményeket forradalomnak minősítették, a katonák több alkalommal megtagadták a tiszteknek a fegyveres csoportok elleni fellépésre vonatkozó parancsait.) Ennek ellenére kötelezték, hogy vonuljon fel a pártház védelmére a harckocsikkal. Öt vagy hat harckocsival indult el. A parancsnok az élen haladó harckocsiban tartózkodott, s valamennyi harckocsival rádióösszeköttetés volt. Amikor a harckocsik a Köztársaság térre érkeztek, ott több száz, jórészt fegyveres személy tartózkodott, és a pártot becsmérlő jelszavakat kiabált. A parancsnok utasítást adott a harckocsiknak, hogy felemelt ágyúcsővel lőjenek a levegőbe. Az akció hatásosnak bizonyult, a tömeg elmenekült a térről. A harckocsik a téren járőrözni kezdtek. Kis idő múltán azonban újra gyülekezni kezdtek a fegyveresk a téren. Újabb lövésék a levegőbe. A tömeg azonban most már lassabban oszlott szét, egyesek kiabálni kezdtek a harckocsik személyzetének, hogy ne rájuk, hanem a pártházra lőjenek. A harckocsik a parancsnok utasítására folytatták a járőrözést a téren, és felkészültek a következő riasztólövések leadására. Amikor a harckocsik a tér túloldalán a pártházzal egy magasságba kerültek, a parancsnok észrevette, hogy az őt követő harckocsi szembefordul a pártházzal és tüzet nyit az épületre. Példáját a többi harckocsi is követte. A parancsnok erélyes „tüzet szüntess” utasítását figyelmen kívül hagyva, folytatták a tüzelést az épületre. A fegyveresek a harckocsik tűztámogatása mellett rohamra indultak az épület ellen. A parancsnok azzal a harckocsival, amelyikben ült, visszament a Zrínyi Akadémiára, és jelentette a történteket. Amikor a fentiek elbeszélése után a fogdában megkérdeztem tőle, nem jutott-e eszébe, hogy a parancsot megtagadó harckocsikra saját harckocsijával tüzet nyisson, azt válaszolta, hogy ez eszébe sem jutott, különben is megmondta, hogy nem ismeri a harckocsik személyzetét, és nem vállal felelősséget értük. Szűcs Miklós A Budapesti Pártbizottság székházának ostroma
