Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám

1991. OKTOBER 21. Sportextra 11 ( ^ Mostanában pironkodunk Úgy gondolom nem árulok el hadititkot, ha arról tájékoz­tatom az olvasót, hogy a vasárnapi ügyelet során jó néhány me­gyei lappal kapcsolatban állunk telefonon, adjuk vesszük az eredményeket, csak úgy „puszira”, ahogy népiesen jellemezni szokták az ingyenmunkát. Valamennyiünknek megnő ilyenkor a dolga, legföként a mi­énk, hiszen nekünk öt sportoldalt kell leadnunk többi laptársunk hathasábos terjedelmével ellentétben. A kölcsönös hívások közben mindig jut idő egy „hogy vagy­tok?" -ra, egy „milyen az idő felétek?”-re. Olykor gratulálunk is egymásnak, amennyiben érdekes eredmények, kiugró sikerek születnek az adott régióban. Mostanában azonban nekünk csupán a „cikizésből" jut a társmegyék kollégáitól, pállottuk a szolnoki futballbotrányt, sőt a másodikat, de még a harmadikat is, van-e újabb?”- kér­dezte hét közben debreceni tollforgató barátom. Meg kell mondjam, lányos zavaromban először pironkodni kezdtem, majd rádöbbentem arra: futballpályáink sorozatos szé­gyenteljes eseményei szűkebb hazánk rosszhírét keltették me­gyénk határain kívül. Talán jobb lett volna elhallgatnunk a Véső utcai eseménye­ket? Vagy azt, hogy a Tiszaligetben hivatásos katonatiszt vágta szájon a játékvezetőt egy grundmeccsen? Söpörtük volna sző­nyeg alá a Vegyiművek csapatkapitányának alig minősíthető tet­tét, netán csak nyeltünk volna az Alattyánból érkező hírek halla­tán? Azt hiszem ha azt tesszük helytelenül cselekszünk. A korrekt tájékoztatáson - ami egyébként elsőszámú feladatunk - kívül ar­ra is szerettük volna felhívni a figyelmet, megyénkben alaposan leértékelődött a futballpályák erkölcse, a hözöngők, az önbírás­­kodók kezdenek fölénybe kerülni a többségben lévő józan gon­dolkodású, emberséges szurkolókkal szemben. Idősebb munka­társammal együtt magam is megkaptam már egy bor gőzös hang tulajdonosától: „otthon ugassatok, megvettem a jegyet, azt ki­abálok amit akarok!’' Nagyot téved tisztelet uram! A jegy ára nem tartalmazza a bí­róverést, az ellenfél pocskondiázását és egyéb trágárságokat. Önnek nincsen joga ahhoz sem, hogy elrontsa mások szórakozá­sát. Ébredjen már rá arra, válogatott durvaságaival nem oltal­mazza, hanem ellenkezőleg, egyenesen veszélybe sodorja saját­jának hitt csapatát. Játékosai nem tartanak igényt efajta segítségére, sőt, egyene­sen irtóznak tőle. Ha nem tud magán uralkodni, inkább válasz­­szón más , feszültséglevezető,, módszert. De arra akkor is ügyel­jen, hogy ne erőszakolja rá magát olyan emberekre, akik csupán a béke kedvéért, netán félelemből nem azonosulnak az ÖN szél­sőséges nézeteivel. Újra együtt Taktikai megbeszélés a meccs előtt Fotó: Novák. Akár egy érettségi találkozón, úgy örültek egymásnak a régi Olajbányász hajdani kézilabdá­­sai, akik hosszú évek után újra összejöttek azért, hogy egy „vér­re menő” barátságos meccsen felidézzék maguk és társaik szá­mára a közös emlékeket. Néme­lyiküket tekintélyt parancsoló ter­mete és deresedő frizurája (már akinek még volt) sem akadályoz­ta meg abban, hogy a régi szívvel „muzsikáljon”. Danyi, Ludvig, a két Céh (Sándor és László), Nagy kát kai, Líbor, Nádas, Magyar, Vas, Szász, Matúz, Tari, Bodnár, Masát fehérbe illetve kékbe öl­tözve szórakoztatta a családta­gokkal kiegészült közönséget. Robotolás helyett a szellemes megoldásokat választották vala­mennyien, s bár a kékek négy-öt góllal elhúztak az első játékrész­ben, a másodikban kitűnően haj­rázó fehérek 12-12-re hozták a végeredményt. Mivel Sebestyén játékvezető nem jelezte a versenybíróság felé a megegyezés gyanúját, ezért a döntetlen hivatalosan is bekerült az egyesület krónkás könyvébe éppen úgy, mint az a tudósítás, amely külön kiemeli Vas szelle­mes ejtését, Szász megtévesztő lövőcseleit, Cseh L. furfangos hétméteresét, Tari szélvészgyors száguldását és Bodnár felsősar­­kos bombagólját. „A tanulóifjúság testi neveléséért”_________________ Egy óra szervezett sport naponta Naponta egy óra, ma még álom. Tíz éve nyitotta meg kapuit a gyermekek előtt a szolnoki Zöld iskola (korábban K.Bozsó). Már akkor a tantestületben találhat­tunk két fiatal testnevelő tanár­nőt, Grósz Pálnét és Bottyán Bé­­lánét. Öt évvel később egy fiatal­ember. Barta Attila is csatlako­zott a kis közösséghez. És hogy nem töltötték haszontalanul az azóta eltelt időt, bizonyíték a Ta­­nulóifjúség testi neveléséért pla­kett és oklevél, amelyet mind­hárman megkaptak munkájuk el­ismeréseként Ahogy leülünk beszélgetni, érezhető volt hogy összeszokott a „csapat”. Testi neveléssel kap­csolatos elveik, elképzeléseik szinte fedik egymáséit. Mindhár­man hitet tesznek a tömegsport mellett. Úgy gondolják, így ma­radhat meg felnőtt korra is a mozgás szeretete, és az sem mel­lékes, hogy a mennyiségből le­het kitermelni a minőséget Ta­lán ebből következik, hogy az előző tanévben az iskolák közöt­ti pontversenyt a Zöld iskola nyerte a nem tagozatosok között Nagy hangsúlyt fektetnek a sportkörök működésére, a gyere­keknek focit, tornát, kosárlabdát, cselgáncsot, atlétikát és népi tán­cot kínálnak ebben az évben. Ahogy mondják, sok függ a ne­velőtől, attól, hogy ntilyen han­gulatot tud teremteni. A lakótele­pi gyerekek általában a négy fal között tartózkodnak, óriási ben­nük a feszültség, a mozgásigény. Az iskola feladata, hogy ezt le­vezesse. Az igazi az lenne, ha minden egyes osztály naponta egy órát szervezett mozgással töltene. Ekkor fokozottan jelent­kezne az eggyé tartozás érzése. Jó terepe a közösségformálásnak a testi nevelés. Azt is szeretnék elérni a pedagógusok, hogy a hét végén a családok is igénybe ve­gyék az iskola szabad kapacitá­sát A tornaterem hét közben egyébként reggel héttől este ki­lencig teljesen lekötött, ez is bi­zonyítja, hogy az igény megvan az emberekben a mozgásra. A kitüntetésről szólva meg­említették, hogy egy-egy ilyen elismerésben sok ember munká­ja fekszik, mindenkié, aki az is­kolákban testnevelést tanít. Úgy érzik, sok ezer pedagógus kap­hatta volna ezt a plakettet és ok­levelet. Kép és szöveg: B.Cs. Ami szemnek és sportolónak ingere... Már csak egy rekortán atlétikai pályának kellene megépülni a Szolnoki Repülő Műszaki Főiskola sportkomplexumának területén ahhoz, hogy Tata helyett (vagy mellett) ide járhassanak edzőtáboroz­ni a válogatottak - vonhatja le a következtetést a laktanya területére becsöppenő látogató. No, jó, persze ez csak tréfa, különösen katonai objektum volta miatt, de tény és való, elsősorban a kiképzés­hez, valamint a korszerű testnevelés oktatásához a főiskola folyamatosan minél jobb feltételeket igyekszik előteremteni. Nemrégiben ugyebár megépült a három és fél méter mély, 33 méter hosszúságú medencét magá­ba foglaló fedett uszoda, amelyet elsősorban a ha­józok, az ejtőernyősök képzésében tudnak felhasz­nálni, ezenkívül az „üresen” maradt órákban ter­mészetesen spontán sportolásra használható. Ezen­kívül... egyéb terveket is szövögetnek a testnevelés tanszék fiatal, ambiciózus oktatói. A nagyszerű vé­letlen (?) éppen a szeptemberben kezdődő tanévre sodorta Debrecenből Szolnokra, pontosabban a fő­iskolára Dunai Pált, egykori műugrót, négyszeres országos bajnokot, az Európa Kupán ötödik helye­zett csapattagot. Persze a feladott labdát mindenké­pen le kell ütni, különösen azok után, hogy az or­szágban vidéken sehol (!) nem foglalkoznak a mű­ugrással, mint versenysporttal (Debrecenben pél­dául azért halt el a sportág, mert télre kopoltyús en­nivalót telepítettek a medencébe). A katonai főis­kolán viszont minden lehetőség adott az 1, 3 és 5 méterről történő ugrások végrehajtására- A szakmai feltételek adottak, már , fisak’ ’ az anyagiakat kell előteremteni - meséli Jaksa Tibor, a testnevelés tanszékvezető helyettese. - A deszká­kat a szövetség biztosítja, nekünk az állványok be­szerzéséről és elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Kevés szponzori segítséggel akár jövőre be tud­nánk indítani legújabb szakosztályunkat.- A képzést 6-8 éves gyerekekkel a legcélszerűbb elkezdeni - veszi át a szót Dunai Pál. - Először a magasfokú gimnasztikái alapot kell megteremteni szárazföldi felkészítéssel, ebből kifolyólag Buda­pesten a kevésbé perspektivikus tornászokat szok­ták kiválasztani. Nem titkolt szándékunk, hogy mi elsősorban - de nem kizárólagosan - a szandaszö­­lösi gyerekeket, és a nálunk Ufiuló középiskoláso­kat célozzuk meg. Biztos vagyok benne, hogy sok a tehetség közöttük. Tárt ajtók A lakosság számára minden bizonnyal nagyon jó hímek számít, hogy a főiskola a fennmaradó ka­pacitást kihasználva, a reggeli és a délutáni órákra, valamint igény esetén szombat délelőttre számukra is meg szeretné nyitni az uszoda ajtóit Ahhoz, hogy ne csak a boldogságban, de a medencében is úszhassanak, már csak a katonai objektumból adó­dó feltételeket kell tisztázni. Hogy az említetteken kívül mi mindent pró­m r S Itt még sík a terep báln(t)ak önerőből, vagy éppen az adódó leghető­­ségeket kihasználva előteremteni? Képzeljék csak el, amint egy kiadós teniszezés után (az uszoda és a sportcsarnok közötti részt ugyanis két műanyag pá­lya tölti ki) megfáradt tagjaival azonnal vízbe csob­banhat a katona, utána, ha kedve tartja, az alagsor­ban meghúzódó, korszerű gépekkel felszerelt kon­diteremben formálhatja izmait. Az újdonság pedig most következik: az alapok megtermtése után a to­vábblépést a tudományos kutatás jelenti, amelynek céljából diagnosztikai labort rendeztek be, egy Ja­­ger-féle futószalaggal - amellyel 45 fokos emelke­dőt lehet utánozni -, és egy Hellige-típusú kerék­­párergométerrel. Ezek segítségével mérhetően le­het terhelni az egyént úgy, hogy végig ellenőrzés alatt van a pulzus, valamint terhelés előtti és utáni vérnyomás. - Mi egyszerűen a teljesítmény diag­nosztikát akarjuk biztosítani, orvosi dolgokkal egyáltalán nem foglalkozunk. - folytatja Jaksa Ti­bor. - Kezdetben a hallgatói és a hivatásos állo­mány rendelkezésére állunk, később tervezzük, hogy bármely sportolónak, érdeklődőnek szívesen lemérjük az edzettségét. Felszereltségünk egyre bő­vülni fog, a közeljövőben egy IBM-számítógépet, és egy hat, vagy tizenkét csatornás mellkasi elvezeté­ses EKG-t kapunk. A híreket olvasván többen csettinthetnek, eset­leg téves következtetésekkel vegyítve a hadsereg lehetőségeit illetően. Nekik szól: itt eddig is, és ez­után is sokmindent lelkesedéssel, szorgalommal ér­tek el. Mert ugyebár, aki keres, talál... (kocsis) Fotó: Bermann Két győzelemmel stabilizálta előke­lő helyét a Volán Rákóczi NB IEI-as asztalitenisz-csapata. Kiskunhalason Katona és Csajbók vezényletével 12:6 arányú győzelmet aratott az együttes. Győzelmek: Katona, Csajbók 4-4, Ba­rátit 3, Tasi 1, illetve dr. Nagy 2, Mikó 1, Provics 1 és a két páros. A voláno­­sok a Gyula ellen folytatták jó soroza­tukat, rangadónak számító összecsapá­son Bodor kiemelkedő játékával nyert a hazai csapat. Volán Rákóczi-Gyula 10:8. Győzelmek: Bodor, Katona 3-3, Baráth 2, Tasi 1 és a páros, illetve Lu­kács 4, Karaba 2, Ipacs 1 és a páros. Tatabányán rendezték meg az orszá­gos felnőtt erőemelő bajnokságot, ame­lyen a szolnoki fron Man csapata két versenyzőt indított, az 52 kg-os Csinger Anikót (negyedik helyezést ért el) és Ka­pás Istvánt, aki az ötödik helyen fejezte be a versenyt. Összességében eredmé­nyes évet zártak a szolnokiak, és ezúton mondanak köszönetét a sportág támoga­tóinak és barátainak. Külön dicséret illeti Ulviczky Mihály edzőt, aki nagy szak­mai segítséget nyújtott az együttesnek. NB Il-es férfi röplabdamérkőzésen: Berettyóújfalu-Kunhegyes 1-3 (-7, -9, 12, 4). Kunhegyes: Dancsik, Tamási, Tóth, Szikszai, Kasza, Bodó. Csere: Bemáth, Dubovszky. Edző: Felső Ti­bor. Az első két játékban a lelkes és jól küzdő Kunhegyes meglepte ellen­felét, a harmadikban viszont könnyel­­műsködött. Végül az utolsót magabiz­tosan nyerte a KESE. Jó: Tamási, Tóth, Szikszai. Ifi: Berettyóújfalu-KE­­SE 0-3. Martfűn rendezték meg az asztalite­nisz Tisza Cipő Kupa verseny újonc fiú és leány korcsoportosok egyéni első for­dulóját. Eredmények fiú: 1. Fülöp László (Martfű), 2. Hajdú János (Tisza HSE), 3. Molnár Tamás (Tisza HSE) és Belukács Gábor (Kisújsz.). Leányok: 1. Tóth Ani­kó (Kisújsz.), 2. Vass Viktória (Martfű), 3. Weigert Melinda (Mezőtúr) és Hajdú Adrienn (Tisza HSE). A következő for­dulóra november 10-én 13 órakor Szol­nokon kerül sor a tiszaligeti körcsarnok­ban. Az országos II. osztályú birkózó­csapat-bajnokság utolsó fordulójában a Szolnoki MÁV MTE foghíjas együttese (Takács, Bozsó, Tőkei, Papp hiányzott) Tatabányán lépett szőnyeg­re az egyértelműen esélyes házigazdák ellen. Eredmények, váltott fogásnem­ben, elöl a hazaiak. 48 kg szf. és 52 kg kf. Pirka, ill. Szabó ellenfél nélkül győzött. 57 kg szf. Fónai-Kádár 4-0. 62 kg kf.: Sámuel-Török 4-0. 68 kg szf.: Bayer-Ari 4-0. 74 kg kf.: Kosz­­tyák-Németh 4-0. 82 kg szf. és 90 kg kf. Bognár, ill. Czug. 100 kg szf. Tu­­rák-Nedbalek 3-1. 130 kg kf. Papp- Pintér 4-0. Végeredmény: Tatabánya- Szolnoki MÁV MTE 39-1. Ezzel le­zárult az idény, a MÁV MTE 39 olim­piai pontot gyűjtött, Lőcsei két ma­gyar bajnokságot nyert, Postás sza­badfogásban második, kötöttben har­madik helyezést szerzett. A felnőttek között Török kötöttfogásban negye­dik, és Nedbalekkel együtt első osztá­lyú minősítést szerzett. Sportfórum lesz Jászberényben októ­ber 21-én 18 órakor a városháza nagyter­mében. A polgármesteri hivatal által szervezett megbeszélésre meghívást kap­tak a város gazdasági és sportvezetői. A megbeszélés célja, hogy a meghívottak és az érdeklődők egyeztessék elképzelé­seiket, lehetőségeiket és terveiket annak érdekében, hogy Jászberényben a sza­badidő-, a diák- és a versenysport terüle­tén az eredmények tovább javuljanak. Lejátszotta utolsó két őszi mérkőzé­sét a Szolnoki MÁV MTE NB Il-es női tekecsapata. Nyíregyházán a Tau­rus ellen 44-es döntetlenre végeztek, míg a Kőbányai Porcelán elleni ranga­dón 5-3 arányban győztek a Tisza-par­­tiák. A bajnokság első felvonását ve­retlenül zárták a piros-kék lányok, és minden reményük megvan, hogy sike­rül a régi célt teljesíteni: feljutni az el­ső osztályba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents