Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
1991. OKTÓBER 19. Nyugdíjasok fóruma 11 KITŰNŐ! Ha - eddigi történetének alapos ismeretében - osztályozni kellene a megye nyugdíjasainak idei, negyedik Ki mit tud?-ját, minden bizonnyal csak kitűnőt kaphatnának, szervezők, rendezők, szereplők egyaránt. Mert mi tagadás, az 1988-ban kicsit döcögősen indult kulturális szemle évről-évre megmutatta, hogy öreg ember nem vén ember, tudnak fejlődni, korszerűbben játszani, nótázni, szavalni, zenélni az idős emberek. Mostanra, az október 14-i megyei döntőre aztán beérett az igazi termés, amelynek első és fáradhatatlan magvetője Sülye Károlyné, a törökszentmiklósi művelődési központ igazgatója volt. Talán - amikor az elsőt szervezte - maga se gondolta, hogy ennyire jót kezdett, ennyi élményt, szeretetet, megbecsülést kap majd az évek során azért, hogy azok közé ment s azokat hívta magához, akik, hogy úgy mondjam, talán már sehol nem számítanak, akik tudják maguk is: teher létük, ezernyi gondjuk-bajuk mindenkinek. Nos, a hatvan-, hetven-, nyolcvanéves Jász-Nagykun-Szolnok megyei öregek bebizonyították: szeretik a szépet, őrzik a táj s népének hagyományait, s képesek továbbadni annak a kultúrának minden örökségét, amelyet ők kaptak hajdanán. Csak - csak? - kapjanak helyet és teret, s hívják őket megértő szeretettel. Azt hiszem, ezt érezték meg az évek során a nyugdíjas Ki mit tud?-ok hűséges résztvevői, akik közül tizenkilenccel most a hétfői megyei döntőn is találkoztunk. És remélhetőleg tőlük kaptak kedvet azok, akik „új, friss” vetélkedőkként a soraikba álltak, ők huszonegyen jutottak most a döntőbe. Nótával, verssel, prózával, népi játékokkal, tánccal, hangszerszólókkal, dalokkal készültek, s bizony kellett a szakértő zsűri, mert ha sorrendet kellett volna állítani, nekik is nehéz lett volna a dolguk, így - aránylag - egyszerű lehetett az értékelés. A legjobbak kapták a legnagyobb ajándékokat, díjakat, de senki sem ment úgy haza, hogy ne vitt volna emléket, egy életre szóló bizonyítványt arról: sikerrel szerepelt a Nyugdíjasok Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Ki mit tud?-ján 1991 októberében. Persze, a legjobbak már nemcsak ezeken, a maguk közönsége előtt zajló versenyeken lépnek színpadra, hanem rangos meghívásokat is kapnak egy-egy kulturális eseményre: a szajoli Török Mihály már megyeszerte híres tárogatójával, a tiszakürti trió válogathat a föllépési lehetőségek között, A tiszaföldvári nyugdíjasok dalköre megállja a helyét bármely ifjabb kórus mellett, s az ugyancsak tiszaföldvári Tóth Györgyné cimbalomszólójával profi zenész módján bizonyítja tudását, művészetét. A törökszentmiklósi dr. Tóth Pál Terézia versmondása fölér egy szavalómüvészével. És a legújabbak, az idén bemutatkozók? Bálintné Balogh Julianna és Kóródi Imre Martfűről, Dénes Pál Szolnokról, Susányi Andrásné Tiszaszentimréről: gazdagabbá, teljesebbé tették a napot, s örömet, meglepetést hoztak a háromszáznál is több résztvevő nézőnek. Dr. Horváth Attila zsürielnök először látta, hallotta az öregek versengését, őszintén megmondta, nem gondolta, nem remélte ezt a színvonalat, ezt a gördülékeny egész napos gálát, ezt a tudást, müvészetszeretetet, amit mindvégig tapasztalt Török - szentmiklóson. így nem véletlen a műsorvezetőnek is kiváló Sülye Károlyné rövid búcsúja: Viszontlátásra 1992-ben! A tiszakürti trió ismét felejthetetlen perceket szerzett nosztalgiadalaival A védnök, a város polgármestere köszönti a résztvevőket, megnyitja a versengést A versenyen kívül, bemutatóként éneklő Danyi János maga faragta ajándékkal köszönti Sülye Károlvnét Kőszegi Péterné nótás kedvét hozta Kisújszállásról Szabó Andrásné Törökszent miklósról: a pletykás asszony Dénes Pál Szolnokról: új nyugdíjas, új versmondó A Karcagi Áfész nyugdíjasköre megmutatta: hogyan éltünk, arattunk egykoron Kóródi Imre szép dalait Krasznai Károly kísérte. Mindketten martfűi nyugdíjasok A tiszaföldvári Tóth Györgyné cimbalomszólója élmény A cigánytáncnak mindig sikere van. Most is, a kunhegyesiek előadásában if ír m u ii' 11 í r \ >f »V •t I A tiszafóldvári nyugdíjasok dalkörének föllépése mindig élmény Előtérben a közönség, középtájt a zsűri Bálintné Balogh Julianna Martfűről: friss hang, bájos előadás
