Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

1991. OKTÓBER 19. Kulturális panoráma 9 Szépen szól a Varázsfuvola Évadnyitó premier a Szigligetiben Mindenkinek van egy álma, Schikane­­deré: a Varázsfuvola. De ki ez az ember, akit Szikora János bányászott elő az idők mélyéből, csaknem a teljes névtelenség­ből, hogy most egy mai játék főszereplő­jeként lépjen elénk estéről estére a Szigli­geti színpadán, és hogy hatalmába kerítsen bennünket? Szövegíró, drámaszerző, komédiás, színidirektor, a Moliere-ek fajtájából való; színházcsináló művészember, akiben köl­tészet lakik, akit vágyai a fellegekbe röpí­tenek, de akit minduntalan visszarántanak a földre a hétköznapok prózai küzdelmei; akinek ádáz harcot kell vívnia, hogy nagy álma valósággá váljék. Mert álom és való­ság - messze esnek egymástól. Schikane­der korában éppen úgy, akárcsak napja­inkban. Szikora tehát olyasvalakit talál, akinek drámájában kézenfekvő, termé­szetes módon fejezhető ki a mostani szín­­házcsinálók problémái is: művésziek, er­kölcsiek, anyagiak egyaránt. Egy készülő előadás, a Varázsfuvola próbái elevenednek meg a színpadon, s vele együtt a hétköznapokból vett életké­pek sorjáznak; az alkotómunka és az azt körülvevő világ kapcsolódik, szembesül, feszül itt egymásnak; a társadalmon belüli intrikák, a féltékenység kicsinyes marako­dásai „színezik”, s a megélhetésért való aggodalom árnyékolja be komoran. És a gyötrő gondolat: vajon sikerül-e végül is létrehozni azt a produkciót, amely nem­csak művészi sikereket hoz, de a közönsé­get is beviszi a teátrumba. És míg az elő­adás készül - az alkotó-rendező kikészül, hisz nemcsak a társulat életben tartása őrli energiáit, a Mozarttal való birkózás is, hogy kicsikarja tőle a szükséges muzsikát, ez is megviseli. Mily megdöbbentő - az előadás talán legbeszédesebb pillanata, pedig itt esik legkevesebb szó -, ahogy totyogva-motyogva előbotorkál Schika­neder öreg, roncs emberként, a Varázsfu­vola megálmodója. Mintha a világ omlott volna össze, pedig csak egy ember rokkant bele a sok küzdelembe - igaz, egy művész­ember, aki világokat hord magában. Garas Dezső felejthetetlen pillanatai ezek - ő Schikaneder -, aki moliere-i mélységeket tár fel, kevés eszközzel, néhány tétova gesztussal; mily szánalmas, szívbehatoló, ahogy törött tekintettel a semmibe néz, egyetlen ponttá zsugorodva! Itt látszik meg, milyen nagy művész ő. És milyen nagyszerű komédiás, hisz Papageno szere­pében, merthogy ő játssza a Varázsfuvola bohó és ravasz figuráját, derűs perceket is, pompásakat teremt. Az ő játékában van azért annyi életöröm, amely képes áttörni a reménytelenség legsötétebb fellegein is. Pedig ahogy felkacag: keserűségbe már­tott nevetés, de igazi hang ez, mellyel hoz­zánk ér, s lelkünk mélyéig hatol. Akárcsak a muzsika, a Mozarté, aki jószerivel meg sem jelenik a színen, csak árnyalakját látjuk, amint lakában zongo­rái, s koporsóját, melyben az élők sorából „távozik”, s a játék legvégén villan fel hátul a színen, de szinte észre sem vesszük. Mégis úgy érezhetjük: szüntelenül jelen van. Kis házikója a színtér közepén a játék vonatkozási pontja, a szereplők közvetve vagy közvetlenül ide kapcsolódnak: a Pa­­minát játszó-éneklő Anna rendszeres láto­gató, a vak énekesnő is őt kárhoztatja, merthogy nem készítette el a neki szánt dalt, s maga Schikaneder is gyakori ven­­.dég, hisz tőle várja, már-már hiába a Va­rázsfuvola befejező zenéjét. A játékot ki­gondoló Szikora jó színpadi érzékére vall ez az ötletes megoldás. Mozart nem jele­nik meg, mégis velünk van, halljuk őt, felcsendülő muzsikája a költészet arany­porával hinti be s teszi varázslatossá az estét. A mozarti muzsika, a kor és az em­beriség igazi csodája, mely jobban eltölt ámulattal, mint a technika vívmánya, a levegőben megjelenő léghajó, egyébként ez is „elvonul” a színpad magasában. Iga­zi csoda ez a zene, mely ezúttal úgy lopja be magát a szívünkbe - az előadás nagy erénye ez! -, hogy észre sem vesszük: ez nem könnyű operett, nehéz muzsika, klasszikus zene. A hangok drágakövei hullanak gazdagon elénk, s amikor fel­hangzik az Éj királynőjének bravúros ári­ája, a műsorfüzet után nyúlunk, buzgón keressük, vajon ki az, aki énekével így elbűvöl bennünket? Székelyhídi Hajnal, s ezt a nevet jól meg kell jegyeznünk. S a Sarastrót éneklő Kővári Csabáét, aki zen­gő baritonával vastagon teríti be a teret, s Malek Andrea is elsősorban énekével, Pa­­minaként bársonyos hangjával hoz mély­séges érzelmeket a színpadra. Oly muzsika ez, mely elérhetetlen magasságokba szár­nyal, melyet hallva Schikanéder is keserű­Tankönyv 1956-ról Európai diákkongresszus Salzburgban 1956 történetét kutató intézet- Hogyan dolgoznak az egyes részle­gek?- A TIB mellett működő részleg ge­rince - a szakmában honos angol elne­vezést használva - az Oral History Ar­chívum. Magyarul: hangszalagra mon­dott visszaemlékezések, interjúk gyűj­teménye. Itt teljes életútinterjúk készül­nek az 1956-os események résztvevői­vel, szemtanúival, a közelmúlt történel­mének formálóival. Eddig mintegy 300 interjú készült el, közülük több könyv­alakban is megjelent. A legismertebbek közé tartozik Fazekas György Forró ősz Budapesten című kötete. Az akadémiai kutatóhely többségükben fiatal tudo­mányos munkatársai a forradalom rész­kérdéseit dolgozzák fel, és igyekeznek összehangolni az ország más tudo­mányos műhelyeiben folyó ötvenhatos kutatásokat. Mint ismeretes, az esemé­nyek dokumentumait, írásos emlékeit hosszú évtizedeken át titkosan kezelték, nem lehetett hozzájuk férni. Felkutatá­suk, rendszerezésük óriási munka. Ami­kor elkezdtük a kutatásokat, rá kellett ébrednünk, hogy ismereteink Budapest­­centrikusak, és a vidéki eseményekről keveset tudunk. A széles körű vidéki feltárómunka a Hajnal István Kör szel­lemi bázisán és a Soros Alapítvány anyagi támogatásával 1990-ben kezdő­dött el. Az első lépcsőben az ország 11 megyéjében indult el a kutatás, a feltá­rás, elsősorban ott, ahol fontos esemé­nyek zajlottak az októberi napokban, tehát a nyugati, az északi, valamint az egyetemi városokkal rendelkező me­gyékben. A közelmúltban a Soros Ala­pítvány újabb pályázatának elnyerése után a többi megye is bekapcsolódott a kutatásokba, mellettük országos és fő­városi intézmények, levéltárak is részt vállaltak a munkából. Ma már 23 kuta­tóhely, levéltár kutatásait tartjuk szá­mon. Terveink szerint a dokumentu­mokból a Széchenyi Könyvtár kézirat­tárában létesítünk egy gyűjtőhelyet, amely aztán más kutatók részére is hoz­záférhető lesz.- A kutatások alapján milyen köny­vek, tanulmányok látnak napvilágot a közeljövőben?- Elkészült és már nyomdában van Az 1956-os magyar forradalom című kiegészítő tankönyv, amelyet munka­társaink készítettek a középiskolák szá­mára. A könyv négy fejezetre tagolódik: Reform, Felkelés, Szabadságharc, Meg­torlás. A fejezeteket egy-egy szerző írta. 1956-ról a rendszerváltás után ez az első elemmző és összefoglaló tankönyv. 1991. június 13-aés 15-e között Bu­dapesten nemzetközi konferenciát ren­deztünk, ahol az 1956-os forradalom nemzetközi vonatkozásait, hatásait mértük fel magyar és külföldi résztve­vők segítségével. E tanácskozás jegyző­könyvét adjuk közre magyar nyelven a tudományos műhelyek, egyetemek, ku­tatóintézetek számára. Ugyanakkor an­golul tanulmányköteteket jelentetünk meg a konferencia különböző témáiból. Ezek a kötetek a nemzetközi szakmai körök érdeklődésére tartanak számot. Példaként két, szerkesztés alatt álló kö­tet címe: Az 1956-os magyar forrada­lom a világpolitikában és Az 1956-os forradalom hatása kelet-európai orszá­gokban. A kiadásra váró könyvek közül még egyet említek, a Kerekasztal-be­­szélgetés az ’56-os forradalomról című összeállítást. A forradalom 25. évfordu­lóján kilenc résztvevő - Halda Aliz, Do­­náth Ferenc, Mérei Ferenc, Göncz Ár­pád, Vásárhelyi Miklós, Litván György, Mécs Imre, Rácz Sándor és Hegedűs B. András - első ízben mondta el és vitatta meg ötvenhatos emlékeit. A kötet a ma már kordokumentumnak számító be­szélgetések szerkesztett szövegét adja majd közre. Az intézet tervei közt szerepel éven­te egy tudományos tanácskozás hazai és külföldi kutatókkal, és amennyiben az anyagi lehetőségek engedik, az intézet ösztöndíjakat ír ki és különböző kutatási témák támogatására - mondta befejezé­sül Békés Csaba tudományos titkár. Kiss György Mihály Legenda a Varázsfuvoláról - Schikaneder szerepében Garas Dezső a feleséget alakító Bajcsay Máriával en, kétségbeesetten kiáltja a világba: sza­vakkal képtelenség utolérni. Ezen az estén egy formálódó előadás mozgalmas jelenetei - mennyi mulatságos pillanat, helyzet, ügyes ötlet, humor, sőt önirónia, erre vall a nagy angol drámaíró megidézése is, jelezvén, Schikaneder nem Shakespeare ugyebár - és a mindannapi élet színes képei fogják karon egymást és járnak körbe-körbe, hála az igen készséges technikának. Az új színház forgószínpada nagyszerűen vizsgázik, lám mire képes! Szikora elbájoló látványosságokat teremt általa, és pompás tempót a játéknak, amelyben úgy forog velünk a világ, mintha az idő kerekei mozgatnák, észrevétlen, ahogy az élet is múlik. A látvány oly meg­kapó - a festői díszletek Csík Györgyöt dicsérik -, hogy alig-alig venni észre a forgatókönyv kisebb hiányosságait, a jel­lemábrázolás némely fogyatékosságát; hogy néhány szereplő kivételével a színen inkább csak figurák mozognak rendezői utasítás szerint. Jellemző, hogy a feleséget alakító Bajcsay Máriának is csak a végén jut némi lehetőség, hogy az özvegyen ma­radt asszony gyászöltözékében megmu­tasson valamit az álmok világában járó férj oldalán hétköznapi rabságba kényszerült feleség keserűségéből - egyetlen nagy mo­nológban. Közben inkább csak statisztál és a bőröndöket hordja, pedig többre is képes lenne. A szövegíró Szikorát - két­ségtelen - a rendező Szikora messze felül­múlja. A főszereplő Schikaneder mellett jóformán csak a társulat ügyelőjének, min­denesének jut jelentősebb szerep, olyan, amelynek kibontható drámája is van. Mu­­csi Zoltán formálja meg Giesecke-et, aki­nek költő létére el kell aprózni tehetségét, aki csak titokban szolgálhatja a forrada­lom eszméjét, ezért végül is fellázad sorsa ellen, bár ez a lázadás meglehetősen gro­teszk. A többiek kisebb szerepekben egy­­egy színnel gyarapítják a játékot: Mertz Tibor mint finom lelkű Tamino, Egri Már­ta harcias dáma, Spolarics Andrea fura, harsány Papageno, Koós Olga végzetsze­rűen átkozódó üvegharmonika-művész, ifj. Újlaki László meleg humorú, aranyos dekoratőr, Szerémi Zoltán komédiázó színházi orvos - és a többiek is tehetségük szerint járulnak a sikerhez. Szépen szól ez a Varázsfuvola, „legen­dás” szépen; költészet van benne, sok; Szikora muzsika iránti érzékenysége és látványban is gondolkodó képessége meg­hozza eredményét; a közönségsikert. Amíg ilyen színházi előadás születik, szü­lethet, nem szabad baltáért nyúlni, ahogy keserűségében Schikaneder teszi, kissé érthetetlenül, hogy leromboltassék a szín­ház. Nagy kár lenne érte. Valkó Mihály Magyarországon az 1956-os forra­dalom független és intézményes kutatá­sára 33 évig nem volt lehetőség, pedig az októberi népfölkelés és előzményei olyan társadalmi és politikai tapasz­talatokat tartalmaznak, amelyeknek az összefoglalása, feldolgozása általános érvényű és fontos tanulságokkal szol­gál. Az 1956-os magyar forradalom tör­ténetének kutatását végző intézet létre­jöttét Nagy Imre és mártírtársai temeté­sén, 1989. június 16-án Király Béla je­lentette be, és a másnap életre hívott ideiglenes kuratórium megkezdte az előkészítő munkát. A Történelmi Igaz­ságtétel Bizottság, a Magyar Tudo­mányos Akadémia, valamint hazai és külföldi alapítványok támogatásával 1990-ben az intézet létre is jött, és 1991 elején megkezdődött a tudományos munka. Az intézet tevékenységéről Bé­kés Csaba tudományos titkár ad tájé­koztatást.- Kérjük, ismertesse az intézet célját és legfontosabb feladatait.- Az intézmény neve: Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Do­kumentációs és Kutatóintézete, amely közvetlen elődjének tekinti az 1959 és 1963 között Brüsszelben működött Nagy Imre Intézetet. Legfontosabb fel­adata: felkutatni az 1956-os forradalom előzményeit, a felkelés történetét és a nemzetközi politikai életre kifejtett ha­tását. A kutatás az 1953-tól 1963-ig tar­tó korszakot fogja át. Olyan témákat kutat és elemez, mint Nagy Imre 1953- ban meghirdetett reformjainak a sorsa, az 1953-1956 közötti értelmiségi ellen­zék kialakulása, a felkelés története a főváros és a vidék eseményeivel együtt, a forradalom katonai leverése és az azt követő megtorlás. Vizsgáljuk az 1956 utáni politikai emigráció kérdéseit, a bukás hatását a nyugati értelmiségre, valamint a politikai és munkásmozgal­makra, nyugati nagyhatalmak és az ENSZ reagálását, tehát a kutatásaink igen széles körűek.- Milyen szervezeti keretek között működik az intézet?- Az intézet irányítását nemzetközi kuratórium látja el. A testület örökös elnöke: Heltai György, a brüsszeli Nagy Imre Intézet egykori igazgatója, aki a mostani kutatásokban is részt vesz. Társelnökök: Benda Kálmán, Kende Péer (Párizs) és Király Béla. A kurató­rium tagjai neves történészek, jogászok, közgazdászok, köztük számos külföldi személyiség. Az idén héttagú igazgató­­tanács is alakult, az elnökség tagjai mel­lett Bácskai Vera, Juhász Gyula, Varga János és Vitányi Iván vesz részt a tanács munkájában. Az intézet két részlegből áll: a Magyar Tudományos Akadémia mellett működő dokumentációs és kuta­tócsoportból. Verseghysta diák az országos küldöttségben A család, az ország, a világ nagy dön­téseit felnőttek hozzák. Nehéz azonban azt megtudni, hogy napi és hosszú távú elhatározásaik hátterében mekkora sze­repet játszanak az utódok. Az utódok pedig azon túl, hogy meghatározzák a fogyasztás szerkezetét, a nagyobbak gyakran felnőttes dolgokkal is foglal­koznak. Például konferenciát tartanak. CsernitzkyAdám nem is rég egy hasonló rendezvényen vett részt, mégpedig egy olyan jó csengésűn, mint az Első Euró­pai Diákkongresszus. Az ausztriai Salz­burgban egy ifjúsági célokra berende­zett hotelben találkoztak ezúttal Auszt­ria, Görögország, Olaszország, Ma­gyarország, Svédország és Szlovénia diákjai. Az öt hazai küldött között csak a verseghys, harmadik osztályos fiú nem volt fővárosi. A kongresszus célja egyértelmű: sze­retnék ily módon ebbe a szövetségbe összefogni az európai diákokat. Az első találkozók szokásos forgatókönyve sze­rint ezúttal is meghatározták az új szer­vezet főbb céljait, feladatait, és megálla­pították működésének lényegesebb sza­bályait.- Képviseltek-e valamilyen politikai irányvonalat? - kérdeztük a küldöttől.- Az az alapvető kikötés, hogy min­denki fogadja el a társadalmi együttélés demokratikus elveit. Azt egészen bizto­san tudom például, hogy nyugati szom­szédaink képviselői függetlenek. A kongresszus színhelyével és a vendéglá­tók nemzetiségével függ össze, hogy - angol rövidítéssel - az EPU elnöke ép­pen osztrák. Ádám egy fővárosi ifjúsági irodán ke­resztül majdhogynem véletlenül csöp­pent ebbe a dologba, hisz nálunk jósze­rivel nincs - vagy ha létezik, akkor még csak az erőgyűjtés időszakában lehet - olyan szervezet, amely képviselné a kö­zépiskolásokat. A mi helyzetünkön nem javít ugyan - mondja a „kongresszuspárti” fiatal­ember -, de máshol is van mit bepótolni. Fura módon ilyen terület például Itália. Ennél szervezettebbek az osztrák és a szlovén diákok. Budapesti társaikkal együtt szeretnék, ha kialakulni a mi kö­zépiskolás hálózatunk is, aki ezt az el­képzelést támogatja, a 42-428-es tele­fonszámon bátran forduljon hozzám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents