Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

4 1991. OKTÓBER 16. Nyílt tér MSZP-kezdeményezés „Szociáldemokrata Műhely” Hátra? Arc? Egy eltévedt szovjet puccs után hazánkban is megnőttek a békés forradalom végső győzel­mének esélyei. A kormány a sú­lyos fenyegetettségtől megsza­badulva, immár következete­sebb politikát folytathat a gyor­sabb ütemű rendszerváltozás ér­dekében. Végre megvalósítha­tók lesznek a választási ígéretek, napirendre kerülhetnek olyan lé­nyeges dolgok, mint a felelősség és felelősségre vonás kérdése, a parlamentáris demokrácia, euró­pai, szigorúan törvényes normák szerint. A baloldal részéről óramű pontossággal jelentkezett az el­lentámadás, rámutatva arra, hogy a kormánykoalíció vezé­nyelte rendszerváltásban csak nagyon mérsékelten érdekeltek. Az SZDSZ ma már ügy viselke­dik, mintha soha nem lett volna radikális politikai programja, holott a választások során sokan éppen azért támogatták az MDF- fel szemben, mert becsülték szó­kimondó, radikális antikommu­­nista programját. Annak idején azt gondoltam, hogy az SZDSZ radikalizmusa a koalíciós kor­mányt űzni, hajszolni fogja a ra­dikális intézkedések megtétele irányába. És lám! Még a leglan­gyosabb MDF-törvénytervezet is mindvégig meghaladta hajlan­dóságukat. Most pedig, hogy a puccs bukása lehetővé teszi, ten­né - szigorúan európai, törvény­es keretek között - a radikálisabb lépések megtételét, az SZDSZ hirtelen félteni kezdi a demokrá­ciát. És kitől kezdi félteni? A puccsot meleg szavakkal üdvöz­lőktől? A pufajkásoktól? A thür­­merektől? Nem! Az MDF-től, Kónya Imrétől. De nemcsak a demokráciát veszélyezteti az MDF, mert a szocialisták szerint - teljesen alaptalanul - fenyegető alkotmá­nyos válsággal is számolni kell. Pont most kell számolni a fenye­gető válsággal, amikor lehetőség kínálkozik a rendszerváltás üte­mének fokozására. Roppant el­gondolkodtató, hogy a választá­sokon győztes párt, egyébként távolról sem radikális programja megvalósításának, a törvényes számonkérés lehetőségének puszta felvetése ilyen ellentáma­dásra késztette a derék ellenzé­ket. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a támadás nem most kezdődött. A koalíció vezető pártját hónapok óta érik a szakadatlan támadások. Az el­lenzék minden lehetséges mó­don megkérdőjelezi a parlamenti szavazások, parlamenti dönté­sek eredményét, amennyiben azok nem az ellenzék érdekei szerint alakulnak. Alkotmánybí­róság, köztársasági elnök köz­benjárása, sajtófórum rendezése, népszavazás, mind egyaránt jó, hogy a törvények meghozatala után, a meghozott törvény meg­kérdőjelezhető legyen. A tör­vényhozó munkát így lelassítva kifogásolják a kormányzati munka lassúságát, mindenért az alkalmatlan kormány MDF-es tisztségviselőit kárhoztatva, és akkor még szót sem ejtettünk az ellenzék parlamenti hangnemé­ről és egyéb övön aluli manipu­lációiról. Az ellenzék illemkódexe sze­rint a legsúlyosabb vétség a múlt hibáit, bűneit felhánytorgatni - maguk óvakodnak is attól. Ehe­lyett finoman érzékeltetik, hogy minden baj, nehézség és jogos elégedetlenség forrása a dilet­táns kormány és a koalíció veze­tő pártja. Karcagon Orbán Vik­tor nyíltan megmondta, hogy minden törvény rossz, amiben az ellenzék nem tudta az akaratát döntő módon érvényesíteni, és ilyen esetekben úgy tűnik, he­lyénvalónak vélik, ha legalább a végrehajtását az ellenzék érde­keinek megfelelően végzik. És különben is, ha bűnösöket kell keresni, akkor azokat az MDF soraiban kell. Flisz hónapok óta egyébről sincs szó, mindenki tudhatja, hogy ez a társaság az antiszemitizmus, a szélső jobbos populizmus, a nacionalizmus, a keresztény kurzus, a horthysta restauráció melegágya. És most, pont most, a puccs bukása után mindenkinek meg kell tudnia, hogy az egypárti diktatúra ve­szélyét is magában hordozza ez a párt. És miközben a parlament­ben az ellenzék jóvoltából a té­vénézők megbotránkoztatása fo­lyik, megindult a reformkom­munista érdemek újbóli felfede­zése. Még szerencse - sugallja a média -, hogy ebben a helyzet­ben ott vannak a reformkommu­nisták. Végül is nekik köszönhe­tő, hogy felbomlott az állampárt, nekik köszönhető a békés átme­net, a Németh-kormány és velük beköszöntő néhány csupa szépet és jót hozó hónap. A Németh­­kormány zseniális pénzügyi po­litikája alapozta meg a ’90-es és ’91-es év sikeres pénzügyi poli­tikáját, melyhez az Antall-kor­­mánynak csak annyi köze van, hogy az eredményeket kisajátítja magának. A reformkommunis­táknak köszönhető Németország egyesítése és annak a külpoliti­kai tekintélynek a megteremté­se, melyet még a dilettáns An­­tall-kormány sem tudott teljesen tönkretenni. Ebben az országban 850.000 MSZMP-tag volt. Minden ép el­méjű ember tudja, hogy ennek a tömegnek legfeljebb a töredéke ha felelős a történtekért, és még ennek is csak a töredéke vonható felelősségre jogi államunkban büntetőjogi szempontból. Éppen ezért a volt párttagoknak is első­rendű érdeke, hogy ne keverhes­sék őket össze a bűnösökkel. Minden olyan tevékenység, ami a macska a pamutgombolyaggal helyzetet hozza létre, arra törek­szik, hogy a felelőst ne lehessen megkülönböztetni a vétlentől. Ehhez sokszor még a jószándék­kal társult politikai vakság is se­gédkezet nyújt. Nem akárki mondta: ebben az országban majd mindenki kollaboráns volt. Szépen vagyunk. Aki meg akart élni, enni akart, adni a kölykei­­nek, és nem vállalta nap mint nap a szembeszegülést a diktatúrá­val, az kollaboráns volt. Kinek van hát erkölcsi joga bűnösöket keresni abban az országban, ahol a bűnöket az egész nép kollekti­ven követte el? Még szerencse, hogy voltak, vannak reform­kommunisták, akik a pártállam felszámolásával felszámolták a diktatúrát, véget vetettek a kol­lektív bűnözésnek és véget ve­tettek a pártonkívüliek undorító kollaborálásának. Ebben az or­szágban tehát mindenki így vagy úgy, de bűnös volt! Érdemeik viszont csak a reformkommunis­táknak vannak, no meg annak a baloldalnak, amelyik szorosan felzárkózik a reformerek mögé, de leginkább alá. De most aztán nagyon figyelni kell az MDF-re, nehogy megvalósítsa a maga MDF-párti diktatúráját, no meg a törvényes számonkérést. De hát azért nincs minden veszve, itt vannak a szocialisták! És ahogy telik az idő, úgy gyarapodnak a reformerek érdemei, no meg a reformerek is. Pedig, ha emléke­zetem nem csal, a kerékasztal­­tárgyalásokon Pozsgay sokszor már csak a saját szakállára, ha­táskörét is túllépve tette meg a szükséges engedményeket a konszenzus érdekében, valóság­gal a hátán cipelte, vonszolta a sok érdemes reformert a parla­menti demokrácia felé. Nem szeretném azonban a szociál-liberális érdemeket sem elhanyagolni. Mert az SZDSZ ébersége sem lebecsülhető, hogy pont most, a puccs bukása után leleplezte az MDF-ben megbúvó jobboldali diktatúra hajlandósá­gát és Kónya Imrében az eleddig maszkírozott diktátort. Mély bölcsességre vall, hogy szép las­san, fokozatosan, radikális múlt­juktól megtisztulva határozott esélyük van a reformerek támo­gatására. Nem kis karrier ez, több hónapos radikális liberális tévelygés után, különösen most, amikor a reformkommunista, szocialista, szociáldemokrata ér­tékrend felvázolta a lehetőségét a demokratikus szocializmus felépítésének. Ez természetesen nem azonos a szocialista demok­ráciával, a diktatórikus szocia­lizmussal, és ez jó hír. Kifejezet­ten rossz hír viszont, hogy a fej­lett, magas életszínvonalat pro­dukáló államok között demokra­tikus szocializmussal nem lehet találkozni. Ez a demokratikus szocializ­mus tehát legfeljebb csak mint átlényegített kapitalizmus jöhet számításba, és roppant aggasztó, hogy most éppen (és zömében) azok vállalkoznának megvalósí­tására, akik a korábbi szocializ­mus megvalósításában élenjár­tak és még akkor is hittek, ami­kor az emberek nagyobb többsé­gének már nem voltak illúzióik. A forradalom nem attól forra­dalom, hogy bőségesen buzog a vér. A forradalom attól forrada­lom, hogy radikálisan szakít a múlt járhatatlan útjával, gyakor­latával. Reformokkal nem lehet egy minden eresztékében rossz rendszert talpraállítani. A rend­szerváltásnak meg kell történnie, mert az jelenti a békés forrada­lom beteljesedését, ez a jövő zá­loga. Dr. Horváth József az MDF Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezet alelnöke Nem hiszem, hogy a városhá­zán elhelyezett köztársasági és városi címerek aránya foglalkoz­tatja ma leginkább az embereket. Ha valaki nemcsak a nevükben, hanem velük is beszél, egészen más problémák tűnnek sürgős­nek. Az MDF Szolnoki Elnöksé­gének az 1991. október 9-i Új Néplapban megjelent nyilatko­zata azonban engem is megemlít - úgy érzem válaszolnom kell rá. Szükségesnek tartom leszö­gezni, hogy a címer az európai történelem évezredei alatt min­dig valamilyen legális hatalom szimbóluma, évszázadunk köze­péig az volt Magyarországon is. A köztársasági címer ennek megfelelően az államhatalom szimbóluma, és nem tévesztendő össze jelvényekkel és falidíszek­kel, bármilyen kedves is mindkét része (a történelmi címerpajzs és a Szent Korona) minden magyar­nak - így nekem is. Meg is talál­ható a városháza minden olyan helyiségében, ahol az állam kép­viseletében hatósági aktusokra kerül sor. Azt azonban remélem, az MDF helyi vezetése sem kíván­ja, hogy múltkori okfejtésének megfelelően, de az MDF 1989- es programjával ellentétben, az önkormányzatban az állami szimbólum domináljon, követ­kezésképpen (ld. a jelkép és a tartalom összefüggéséről szóló eszmefuttatást) az önkormány­zat elsődlegesen az államhata­lom helyi szerve legyen. Ha em-A Magyar Szocialista Párt Szolnok Városi Szervezete a szociáldemokrata értékek ápolá­sára eszmei műhelyt hozott létre. A műhely alapkérdésének tekin­ti, miként lehet biztosítani a párt 1990. májusi-novemberi kong­resszusán kinyilvánított szociál­demokratajelleget. Szorgalmaz­za a valóságfeltáró európai gon­dolkodást, a párbeszédet a kire­kesztéssel, a demokráciát a te­kintélyuralommal szemben. A szabadság-igazságosság-szolid aritás értékek mentén küzd az esélyek egyenlőségéért. Képvi­seli a bérből és fizetésből élők, a piacgazdaságra való átmenet kárvallottjainak (munkanélküli­ek, nyugdíjasok) érdekeit. A műhelyviták, beszélgeté­sek, találkozások szervezésével otthont kíván adni őszinte, nyílt, nyitott eszmecseréknek. (Min­den hónap első csütörtökjén 17- 19 óráig az érdeklődőket szíve­sen látjuk a Tófenék utcában.) A fő hangsúly azon van, le­SZDSZ megyegyűlés A Szabad Demokraták Szö­vetsége megyegyűlést tart 1991. november 10-én 10 órától Szol­nokon, az SZDSZ irodában (Kossuth tér 1. III. em.). A rendezvényre meghívják az SZDSZ országgyűlési képvise­lőit, az OT tagjait a jászsági és a szolnoki TÉT küldötteket, a he­lyi szervezetek megválasztott or­szágos küldötteit. A megyei gyű­lés témája a küldöttgyűlés. lékeznek rá, éppen emiatt, a bol­sevik dirigizmust szolgáló, a he­lyi közösség érdekeit, önérzetét negligáló jellege miatt akartuk megszüntetni a tanácsrendszert, amiben valóban minden középü­let ugyanannak a központosított (pártállamnak a céljait szolgál­ta. Hagyománytiszteletből (sok ország gyakorlatától eltérően) és az érzelmi kötődések okán mind­azonáltal meg fog jelenni a köz­­társasági címer a városháza hom­lokzatán, de nem hivatalosságot sugalló táblán. Kifejezetten ízléstelennek tartom az általam múltja, erköl­csi tartása és filozófusi kvalitásai miatt nagyra becsült Kis János és rajta keresztül az SZDSZ lejára­tására irányuló próbálkozást egy szövegkörnyezetéből kiragadott (ezért félrevezető) megjegyzés­sel egy olyan párt részéről, ame­lyik nem egyszer hárította el a felelősséget és mulasztotta el az elhatárolódást prominens képvi­selői irritáló kijelentései miatt azok „irodalmi munkásságára” hivatkozva. (Csak megjegyzem, annak idején a koronás címer el­len érvelt például dr. Szabad György az MDF, mellette dr. Teliér Gyula az SZDSZ politiku­sa.) Ami az utcaneveket illeti, az MDF-képviselők is tudják, hogy én is a változtatásra szavaztam - sajnos hiába. König László polgármester het-e a szociáldemokrácia alter­natívát nyújtó politikai erő, és ha igen, milyen alternatívát tud adni a szélsőségesen piacpárti libera­lizmussal és az ókonzervatív nemzetieskedéssel szemben? Igent tud mondani a piacgazda­ságra, amely esélyt kínál egy mű­ködőképes gazdaság kialakításá­ra. De ha eközben háttérbe szo­rítják a munkásérdekeket, akkor ez egy igazságtalan, konfliktu­sokkal terhelt társadalmat fog eredményezni. Ezért kell ebbe az átmenetbe belevinni azt a szociá­lis ellenerőt, amit mindenekelőtt a szociáldemokrácia képvisel. Alapkérdés az érdekvédelem és a szakszervezetekhez való vi­szony. A szocialisták szociáldemok­rata alapról kiindulva utasítanak vissza minden olyan törekvést, amely a szakszervezetek bel­­ügyeibe való beavatkozásra, al­kotmányos működésük akadá­lyozására irányul. Ezért fordult az Alkotmánybírósághoz a szak­­szervezetek működését korláto­zó törvények felülvizsgálata és megsemmisítése érdekében. Ezért hívta fel a munkavállalókat szakszervezeti tagságuk megújí­tására, a szakszervezetekbe való belépésre, mert védelmet a szo­ciális kiszolgáltatottság ellen „A nagy emberek sokszor na­gyot tévednek, de még nagyobb baj, hogy sok kisember is ezt teszi, ráadásul dühöng a butaság.” (Kokály Imre szolnoki lakos le­veléből, megjelent a Magyar Hír­lapban) A fenti mottót sokan sokféle­képpen értelmezhetik. Lehetnek, akik a valóságos kisembert értik alatta. Az én véleményem nem ez. Számomra a dühöngő, buta ki­semberek azok, akik csapnivaló, „titkos’ ’ tanulmányokat írogatnak, szónokolnak stb. Népbutító politi­kusok, akik csak önmaguk szerint nagy emberek, kiváló politikusok és szónokok, akik azt hiszik, kül­detésük az, hogy vezessék a „né­pet”, merthogy az magától nem tudja mi az ödvözítő út, akiknek fontosabb a jelkép, mint a kép. Mármint a mi képünk, az a mogor­va, az a mosolytalan. Vagy azokra a politikusokra gondolok, akik ott a volt Jugoszlá­viában bőszen háborúra uszítanak, akik csak a maguk igazát ismerik el. Azokra a népvezérekre, szer­­bekre és horvátokra, akik inkább föláldozzák a szerb és horvát em­bereket, mintsem „meghátrálja­nak”. Azokra a nemzeti politiku­sokra, akik ellensége nem a sze­génység, a tudatlanság, hanem egy másik(?) nép. Azokra a tudálékos percemberkékre, akik nem városa­ikat óvják, hanem saját kis koszos hatalmukat. Akik szerint horvát­­nak a szerb, szerbnek a horvát az csak erős szakszervezetek nyújt­hatnak. A szociáldemokrata értékek jegyében őszintén akarjuk a szo­ciális piacgazdaságot, a működő parlamentáris demokráciát, jog­­államiságot, és aggodalommal fogadjuk a belpolitikai életet ala­posan felkavaró immár „szolno­ki gondolat” néven ismertté vált tisztogatásokat követelő „üzene­tet”, amihez kapcsolódva Kó­nya Imre „dolgozata” félreért­hetetlenül kinyilvánította a kizá­rólagosságra törekvő hatalmi szándékokat. Most, amikor a ha­talmi elit a demokráciát korlátlan kormányzati hatalomként értel­mezi, egyik nagy hiánynak egy erős baloldali összefogás tetszik, amelynek főszereplője a szociál­demokrata erők szövetségi tö­mörülése, a másik a szociállibe­­rális áramlatok és a szociálde­mokrácia párbeszédének bein­dulása. Ezek megvalósulásának felté­tele, hogy erkölcsös politizálás­sal, a gyűlölködés kiiktatásával minden érdekelt politikai erő kellően mérlegelje a jobboldali veszélyeket, hogy erős, műkö­dőképes, belül is plurális demok­ratikus ellenzék a társadalom megszervezésével rend­szerformáló erővé válhasson. Dr. Keresztes Eszter Szolnok ellensége, nem pedig a lerombolt gazdaság, a lerombolt kultúra, a szétvert emberi kapcsolatok. Mint ahogy magyar rokonaik­nak sem. A népvezérek mindenütt egyformák. Vagy legalábbis ha­sonlóak. De mit tehetünk a dühöngő bu­taság ellen? Vajon az ellenfelek módszereit lehet-e, érdemes-e használnunk? Semmiképpen sem. Éppen ellen­kezőleg. A vérbő, bősz oktondi­­ságra csak a normális, emberi okosság a gyógyszer. A korrupt, urambátyám, titkolódzó vezetésre a megbízható, nyílt, demokratikus önszerveződés. Ilyen nyílt, demokratikus ön­­szerveződések lehetnek azok a klubok is, amelyek összejövetelire az alábbiakban tisztelettel meghí­vok minden érdeklődőt. 1991. október 19-én 15 óra, a karcagi Liberális Klub alakuló gyűlése, melynek helye: Karcag, HEMO Klub. Ugyancsak 19-én 18 óra 30 perc, a szolnoki Önkor­mányzati Klub alakuló ülése, amely a volt HNF székház pincé­jében berendezett kávéházban lesz (Szapáry utca 19.). Mindkét klub vendége: Podko­­niczky István az SZDSZ külügyi szakértője. 1991. október 23. A tiszaföld­­vári Liberális Klub alakuló ülése, Tiszaföldvár Művelődési Ház 17 óra. Vendég: Halda Aliz. Erdei Péter SZDSZ területi szervező A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. Kunszentmárton területén 60-100 négyzetméter területű, egy helyiségből álló, fűthető, külön szociális résszel rendelkező BÉRLEMÉNYT KERESÜNK élelmiszer árusításra. További információ: Szentes 63/11-847-es telefonon. *66989/ I* Az Új Néplap politikai vitafóruma Az MDF Szolnoki Elnökségének! Ne kezdjünk újabb címervitát! Szemben a dühöngő butasággal Klubok a népvezérek ellen i

Next

/
Thumbnails
Contents