Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-16 / 243. szám
4 1991. OKTÓBER 16. Nyílt tér MSZP-kezdeményezés „Szociáldemokrata Műhely” Hátra? Arc? Egy eltévedt szovjet puccs után hazánkban is megnőttek a békés forradalom végső győzelmének esélyei. A kormány a súlyos fenyegetettségtől megszabadulva, immár következetesebb politikát folytathat a gyorsabb ütemű rendszerváltozás érdekében. Végre megvalósíthatók lesznek a választási ígéretek, napirendre kerülhetnek olyan lényeges dolgok, mint a felelősség és felelősségre vonás kérdése, a parlamentáris demokrácia, európai, szigorúan törvényes normák szerint. A baloldal részéről óramű pontossággal jelentkezett az ellentámadás, rámutatva arra, hogy a kormánykoalíció vezényelte rendszerváltásban csak nagyon mérsékelten érdekeltek. Az SZDSZ ma már ügy viselkedik, mintha soha nem lett volna radikális politikai programja, holott a választások során sokan éppen azért támogatták az MDF- fel szemben, mert becsülték szókimondó, radikális antikommunista programját. Annak idején azt gondoltam, hogy az SZDSZ radikalizmusa a koalíciós kormányt űzni, hajszolni fogja a radikális intézkedések megtétele irányába. És lám! Még a leglangyosabb MDF-törvénytervezet is mindvégig meghaladta hajlandóságukat. Most pedig, hogy a puccs bukása lehetővé teszi, tenné - szigorúan európai, törvényes keretek között - a radikálisabb lépések megtételét, az SZDSZ hirtelen félteni kezdi a demokráciát. És kitől kezdi félteni? A puccsot meleg szavakkal üdvözlőktől? A pufajkásoktól? A thürmerektől? Nem! Az MDF-től, Kónya Imrétől. De nemcsak a demokráciát veszélyezteti az MDF, mert a szocialisták szerint - teljesen alaptalanul - fenyegető alkotmányos válsággal is számolni kell. Pont most kell számolni a fenyegető válsággal, amikor lehetőség kínálkozik a rendszerváltás ütemének fokozására. Roppant elgondolkodtató, hogy a választásokon győztes párt, egyébként távolról sem radikális programja megvalósításának, a törvényes számonkérés lehetőségének puszta felvetése ilyen ellentámadásra késztette a derék ellenzéket. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a támadás nem most kezdődött. A koalíció vezető pártját hónapok óta érik a szakadatlan támadások. Az ellenzék minden lehetséges módon megkérdőjelezi a parlamenti szavazások, parlamenti döntések eredményét, amennyiben azok nem az ellenzék érdekei szerint alakulnak. Alkotmánybíróság, köztársasági elnök közbenjárása, sajtófórum rendezése, népszavazás, mind egyaránt jó, hogy a törvények meghozatala után, a meghozott törvény megkérdőjelezhető legyen. A törvényhozó munkát így lelassítva kifogásolják a kormányzati munka lassúságát, mindenért az alkalmatlan kormány MDF-es tisztségviselőit kárhoztatva, és akkor még szót sem ejtettünk az ellenzék parlamenti hangneméről és egyéb övön aluli manipulációiról. Az ellenzék illemkódexe szerint a legsúlyosabb vétség a múlt hibáit, bűneit felhánytorgatni - maguk óvakodnak is attól. Ehelyett finoman érzékeltetik, hogy minden baj, nehézség és jogos elégedetlenség forrása a dilettáns kormány és a koalíció vezető pártja. Karcagon Orbán Viktor nyíltan megmondta, hogy minden törvény rossz, amiben az ellenzék nem tudta az akaratát döntő módon érvényesíteni, és ilyen esetekben úgy tűnik, helyénvalónak vélik, ha legalább a végrehajtását az ellenzék érdekeinek megfelelően végzik. És különben is, ha bűnösöket kell keresni, akkor azokat az MDF soraiban kell. Flisz hónapok óta egyébről sincs szó, mindenki tudhatja, hogy ez a társaság az antiszemitizmus, a szélső jobbos populizmus, a nacionalizmus, a keresztény kurzus, a horthysta restauráció melegágya. És most, pont most, a puccs bukása után mindenkinek meg kell tudnia, hogy az egypárti diktatúra veszélyét is magában hordozza ez a párt. És miközben a parlamentben az ellenzék jóvoltából a tévénézők megbotránkoztatása folyik, megindult a reformkommunista érdemek újbóli felfedezése. Még szerencse - sugallja a média -, hogy ebben a helyzetben ott vannak a reformkommunisták. Végül is nekik köszönhető, hogy felbomlott az állampárt, nekik köszönhető a békés átmenet, a Németh-kormány és velük beköszöntő néhány csupa szépet és jót hozó hónap. A Némethkormány zseniális pénzügyi politikája alapozta meg a ’90-es és ’91-es év sikeres pénzügyi politikáját, melyhez az Antall-kormánynak csak annyi köze van, hogy az eredményeket kisajátítja magának. A reformkommunistáknak köszönhető Németország egyesítése és annak a külpolitikai tekintélynek a megteremtése, melyet még a dilettáns Antall-kormány sem tudott teljesen tönkretenni. Ebben az országban 850.000 MSZMP-tag volt. Minden ép elméjű ember tudja, hogy ennek a tömegnek legfeljebb a töredéke ha felelős a történtekért, és még ennek is csak a töredéke vonható felelősségre jogi államunkban büntetőjogi szempontból. Éppen ezért a volt párttagoknak is elsőrendű érdeke, hogy ne keverhessék őket össze a bűnösökkel. Minden olyan tevékenység, ami a macska a pamutgombolyaggal helyzetet hozza létre, arra törekszik, hogy a felelőst ne lehessen megkülönböztetni a vétlentől. Ehhez sokszor még a jószándékkal társult politikai vakság is segédkezet nyújt. Nem akárki mondta: ebben az országban majd mindenki kollaboráns volt. Szépen vagyunk. Aki meg akart élni, enni akart, adni a kölykeinek, és nem vállalta nap mint nap a szembeszegülést a diktatúrával, az kollaboráns volt. Kinek van hát erkölcsi joga bűnösöket keresni abban az országban, ahol a bűnöket az egész nép kollektiven követte el? Még szerencse, hogy voltak, vannak reformkommunisták, akik a pártállam felszámolásával felszámolták a diktatúrát, véget vetettek a kollektív bűnözésnek és véget vetettek a pártonkívüliek undorító kollaborálásának. Ebben az országban tehát mindenki így vagy úgy, de bűnös volt! Érdemeik viszont csak a reformkommunistáknak vannak, no meg annak a baloldalnak, amelyik szorosan felzárkózik a reformerek mögé, de leginkább alá. De most aztán nagyon figyelni kell az MDF-re, nehogy megvalósítsa a maga MDF-párti diktatúráját, no meg a törvényes számonkérést. De hát azért nincs minden veszve, itt vannak a szocialisták! És ahogy telik az idő, úgy gyarapodnak a reformerek érdemei, no meg a reformerek is. Pedig, ha emlékezetem nem csal, a kerékasztaltárgyalásokon Pozsgay sokszor már csak a saját szakállára, hatáskörét is túllépve tette meg a szükséges engedményeket a konszenzus érdekében, valósággal a hátán cipelte, vonszolta a sok érdemes reformert a parlamenti demokrácia felé. Nem szeretném azonban a szociál-liberális érdemeket sem elhanyagolni. Mert az SZDSZ ébersége sem lebecsülhető, hogy pont most, a puccs bukása után leleplezte az MDF-ben megbúvó jobboldali diktatúra hajlandóságát és Kónya Imrében az eleddig maszkírozott diktátort. Mély bölcsességre vall, hogy szép lassan, fokozatosan, radikális múltjuktól megtisztulva határozott esélyük van a reformerek támogatására. Nem kis karrier ez, több hónapos radikális liberális tévelygés után, különösen most, amikor a reformkommunista, szocialista, szociáldemokrata értékrend felvázolta a lehetőségét a demokratikus szocializmus felépítésének. Ez természetesen nem azonos a szocialista demokráciával, a diktatórikus szocializmussal, és ez jó hír. Kifejezetten rossz hír viszont, hogy a fejlett, magas életszínvonalat produkáló államok között demokratikus szocializmussal nem lehet találkozni. Ez a demokratikus szocializmus tehát legfeljebb csak mint átlényegített kapitalizmus jöhet számításba, és roppant aggasztó, hogy most éppen (és zömében) azok vállalkoznának megvalósítására, akik a korábbi szocializmus megvalósításában élenjártak és még akkor is hittek, amikor az emberek nagyobb többségének már nem voltak illúzióik. A forradalom nem attól forradalom, hogy bőségesen buzog a vér. A forradalom attól forradalom, hogy radikálisan szakít a múlt járhatatlan útjával, gyakorlatával. Reformokkal nem lehet egy minden eresztékében rossz rendszert talpraállítani. A rendszerváltásnak meg kell történnie, mert az jelenti a békés forradalom beteljesedését, ez a jövő záloga. Dr. Horváth József az MDF Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezet alelnöke Nem hiszem, hogy a városházán elhelyezett köztársasági és városi címerek aránya foglalkoztatja ma leginkább az embereket. Ha valaki nemcsak a nevükben, hanem velük is beszél, egészen más problémák tűnnek sürgősnek. Az MDF Szolnoki Elnökségének az 1991. október 9-i Új Néplapban megjelent nyilatkozata azonban engem is megemlít - úgy érzem válaszolnom kell rá. Szükségesnek tartom leszögezni, hogy a címer az európai történelem évezredei alatt mindig valamilyen legális hatalom szimbóluma, évszázadunk közepéig az volt Magyarországon is. A köztársasági címer ennek megfelelően az államhatalom szimbóluma, és nem tévesztendő össze jelvényekkel és falidíszekkel, bármilyen kedves is mindkét része (a történelmi címerpajzs és a Szent Korona) minden magyarnak - így nekem is. Meg is található a városháza minden olyan helyiségében, ahol az állam képviseletében hatósági aktusokra kerül sor. Azt azonban remélem, az MDF helyi vezetése sem kívánja, hogy múltkori okfejtésének megfelelően, de az MDF 1989- es programjával ellentétben, az önkormányzatban az állami szimbólum domináljon, következésképpen (ld. a jelkép és a tartalom összefüggéséről szóló eszmefuttatást) az önkormányzat elsődlegesen az államhatalom helyi szerve legyen. Ha em-A Magyar Szocialista Párt Szolnok Városi Szervezete a szociáldemokrata értékek ápolására eszmei műhelyt hozott létre. A műhely alapkérdésének tekinti, miként lehet biztosítani a párt 1990. májusi-novemberi kongresszusán kinyilvánított szociáldemokratajelleget. Szorgalmazza a valóságfeltáró európai gondolkodást, a párbeszédet a kirekesztéssel, a demokráciát a tekintélyuralommal szemben. A szabadság-igazságosság-szolid aritás értékek mentén küzd az esélyek egyenlőségéért. Képviseli a bérből és fizetésből élők, a piacgazdaságra való átmenet kárvallottjainak (munkanélküliek, nyugdíjasok) érdekeit. A műhelyviták, beszélgetések, találkozások szervezésével otthont kíván adni őszinte, nyílt, nyitott eszmecseréknek. (Minden hónap első csütörtökjén 17- 19 óráig az érdeklődőket szívesen látjuk a Tófenék utcában.) A fő hangsúly azon van, leSZDSZ megyegyűlés A Szabad Demokraták Szövetsége megyegyűlést tart 1991. november 10-én 10 órától Szolnokon, az SZDSZ irodában (Kossuth tér 1. III. em.). A rendezvényre meghívják az SZDSZ országgyűlési képviselőit, az OT tagjait a jászsági és a szolnoki TÉT küldötteket, a helyi szervezetek megválasztott országos küldötteit. A megyei gyűlés témája a küldöttgyűlés. lékeznek rá, éppen emiatt, a bolsevik dirigizmust szolgáló, a helyi közösség érdekeit, önérzetét negligáló jellege miatt akartuk megszüntetni a tanácsrendszert, amiben valóban minden középület ugyanannak a központosított (pártállamnak a céljait szolgálta. Hagyománytiszteletből (sok ország gyakorlatától eltérően) és az érzelmi kötődések okán mindazonáltal meg fog jelenni a köztársasági címer a városháza homlokzatán, de nem hivatalosságot sugalló táblán. Kifejezetten ízléstelennek tartom az általam múltja, erkölcsi tartása és filozófusi kvalitásai miatt nagyra becsült Kis János és rajta keresztül az SZDSZ lejáratására irányuló próbálkozást egy szövegkörnyezetéből kiragadott (ezért félrevezető) megjegyzéssel egy olyan párt részéről, amelyik nem egyszer hárította el a felelősséget és mulasztotta el az elhatárolódást prominens képviselői irritáló kijelentései miatt azok „irodalmi munkásságára” hivatkozva. (Csak megjegyzem, annak idején a koronás címer ellen érvelt például dr. Szabad György az MDF, mellette dr. Teliér Gyula az SZDSZ politikusa.) Ami az utcaneveket illeti, az MDF-képviselők is tudják, hogy én is a változtatásra szavaztam - sajnos hiába. König László polgármester het-e a szociáldemokrácia alternatívát nyújtó politikai erő, és ha igen, milyen alternatívát tud adni a szélsőségesen piacpárti liberalizmussal és az ókonzervatív nemzetieskedéssel szemben? Igent tud mondani a piacgazdaságra, amely esélyt kínál egy működőképes gazdaság kialakítására. De ha eközben háttérbe szorítják a munkásérdekeket, akkor ez egy igazságtalan, konfliktusokkal terhelt társadalmat fog eredményezni. Ezért kell ebbe az átmenetbe belevinni azt a szociális ellenerőt, amit mindenekelőtt a szociáldemokrácia képvisel. Alapkérdés az érdekvédelem és a szakszervezetekhez való viszony. A szocialisták szociáldemokrata alapról kiindulva utasítanak vissza minden olyan törekvést, amely a szakszervezetek belügyeibe való beavatkozásra, alkotmányos működésük akadályozására irányul. Ezért fordult az Alkotmánybírósághoz a szakszervezetek működését korlátozó törvények felülvizsgálata és megsemmisítése érdekében. Ezért hívta fel a munkavállalókat szakszervezeti tagságuk megújítására, a szakszervezetekbe való belépésre, mert védelmet a szociális kiszolgáltatottság ellen „A nagy emberek sokszor nagyot tévednek, de még nagyobb baj, hogy sok kisember is ezt teszi, ráadásul dühöng a butaság.” (Kokály Imre szolnoki lakos leveléből, megjelent a Magyar Hírlapban) A fenti mottót sokan sokféleképpen értelmezhetik. Lehetnek, akik a valóságos kisembert értik alatta. Az én véleményem nem ez. Számomra a dühöngő, buta kisemberek azok, akik csapnivaló, „titkos’ ’ tanulmányokat írogatnak, szónokolnak stb. Népbutító politikusok, akik csak önmaguk szerint nagy emberek, kiváló politikusok és szónokok, akik azt hiszik, küldetésük az, hogy vezessék a „népet”, merthogy az magától nem tudja mi az ödvözítő út, akiknek fontosabb a jelkép, mint a kép. Mármint a mi képünk, az a mogorva, az a mosolytalan. Vagy azokra a politikusokra gondolok, akik ott a volt Jugoszláviában bőszen háborúra uszítanak, akik csak a maguk igazát ismerik el. Azokra a népvezérekre, szerbekre és horvátokra, akik inkább föláldozzák a szerb és horvát embereket, mintsem „meghátráljanak”. Azokra a nemzeti politikusokra, akik ellensége nem a szegénység, a tudatlanság, hanem egy másik(?) nép. Azokra a tudálékos percemberkékre, akik nem városaikat óvják, hanem saját kis koszos hatalmukat. Akik szerint horvátnak a szerb, szerbnek a horvát az csak erős szakszervezetek nyújthatnak. A szociáldemokrata értékek jegyében őszintén akarjuk a szociális piacgazdaságot, a működő parlamentáris demokráciát, jogállamiságot, és aggodalommal fogadjuk a belpolitikai életet alaposan felkavaró immár „szolnoki gondolat” néven ismertté vált tisztogatásokat követelő „üzenetet”, amihez kapcsolódva Kónya Imre „dolgozata” félreérthetetlenül kinyilvánította a kizárólagosságra törekvő hatalmi szándékokat. Most, amikor a hatalmi elit a demokráciát korlátlan kormányzati hatalomként értelmezi, egyik nagy hiánynak egy erős baloldali összefogás tetszik, amelynek főszereplője a szociáldemokrata erők szövetségi tömörülése, a másik a szociálliberális áramlatok és a szociáldemokrácia párbeszédének beindulása. Ezek megvalósulásának feltétele, hogy erkölcsös politizálással, a gyűlölködés kiiktatásával minden érdekelt politikai erő kellően mérlegelje a jobboldali veszélyeket, hogy erős, működőképes, belül is plurális demokratikus ellenzék a társadalom megszervezésével rendszerformáló erővé válhasson. Dr. Keresztes Eszter Szolnok ellensége, nem pedig a lerombolt gazdaság, a lerombolt kultúra, a szétvert emberi kapcsolatok. Mint ahogy magyar rokonaiknak sem. A népvezérek mindenütt egyformák. Vagy legalábbis hasonlóak. De mit tehetünk a dühöngő butaság ellen? Vajon az ellenfelek módszereit lehet-e, érdemes-e használnunk? Semmiképpen sem. Éppen ellenkezőleg. A vérbő, bősz oktondiságra csak a normális, emberi okosság a gyógyszer. A korrupt, urambátyám, titkolódzó vezetésre a megbízható, nyílt, demokratikus önszerveződés. Ilyen nyílt, demokratikus önszerveződések lehetnek azok a klubok is, amelyek összejövetelire az alábbiakban tisztelettel meghívok minden érdeklődőt. 1991. október 19-én 15 óra, a karcagi Liberális Klub alakuló gyűlése, melynek helye: Karcag, HEMO Klub. Ugyancsak 19-én 18 óra 30 perc, a szolnoki Önkormányzati Klub alakuló ülése, amely a volt HNF székház pincéjében berendezett kávéházban lesz (Szapáry utca 19.). Mindkét klub vendége: Podkoniczky István az SZDSZ külügyi szakértője. 1991. október 23. A tiszaföldvári Liberális Klub alakuló ülése, Tiszaföldvár Művelődési Ház 17 óra. Vendég: Halda Aliz. Erdei Péter SZDSZ területi szervező A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. Kunszentmárton területén 60-100 négyzetméter területű, egy helyiségből álló, fűthető, külön szociális résszel rendelkező BÉRLEMÉNYT KERESÜNK élelmiszer árusításra. További információ: Szentes 63/11-847-es telefonon. *66989/ I* Az Új Néplap politikai vitafóruma Az MDF Szolnoki Elnökségének! Ne kezdjünk újabb címervitát! Szemben a dühöngő butasággal Klubok a népvezérek ellen i
