Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-02 / 204. szám
14. Azt beszélik Alattyánban... 1991. SZEPTEMBER 2. Nem eladó, hanem kereskedő A búza és az új élet Az Új Élet Termelőszövetkezetben szívesen kezdenének új életet. Ehhez azonban a szövetkezetnek újjá kellene alakulnia. Mivel az erre vonatkozó jogszabály még nem jelent meg, a téesz vezetői nem tudnak lépni. Pontosabban addig is figyelemmel követik azokat, akik új gazdálkodási formában próbálnak boldogulges évet zárunk - utal a téesz elnök az agrárollóra. - Az idén 6,2 millió forintért vásároltunk öntözőberendezést, amit a kukorica művelésénél használtunk. Kinőttük a gépműhelyt, bővítenünk kell. Mondják, változtassunk a termelt növények összetételén, hagyjuk a búzát. Jó. Akkor mi legyen helyette? Termeszthezet. Nem tartják valószínűnek, hogy jobb termésátlagot érhetnének el az előbbiek ezen a földterületen. Elvállalnak bármilyen szolgáltatást. Nem zárkóznak el a kisebb vállalkozók megrendeléseitől. Gépeikkel arattak, cukorrépát szedtek fel. A település legnagyobb munA Jászságban alig található olyan település, melynek nevében ne szerepelne az itt élők eredetére utaló jász szó. Alattyán az egyik. E közös múltú térség közepén fekvő 2100 lelket számláló falu a közlekedés szempontjából viszonylag kedvező helyzetben van. Kettészeli a főút, minden erre tartó távolsági busz megáll itt. Ezer munkaképes lakosból hatszázan róják naponta vagy hétvégenként ezt az utat. Jászberény, Szolnok, vagy a főváros felé véve az irányt. A polgármesteri hivatalban bizonytalannak ítélik helyzetüket, ugyanis nem látni tisztán, mit hoz számukra a jövő. A munkaerőpiaci változások mindenesetre kevés jót ígérnek. Szerencsére itt eddig még nem öltött veszélyes méreteket a munkanélküliség. Jóval kisebb mértékben ugyan, de másfajta mozgás is megfigyelhető a Zagyva-menti faluban. Különösen a nyugdíjasok közül néhá- nyan, megunva a városi életet, ... « f A munkaképes lakoság nagyrésze ingázó - mondja Kiss Károly polgármester Jászberényből, Budapestről ide költöznek - tájékoztat Kiss Károly polgármester. Szerencsére nincsenek olyan jelek, melyek a község sorvadására, bármiféle elvándorlásra utalnának. Másrészt az is igaz - ki tudná bárhol is megakadályozni -, nemkívánatos személyek is letelepednek. A polgármesteri hivatal több mint 60 építési telket kínál az érdeklődőknek, számottevő a magántulajdonú ingatlanok aránya. Elmondták, 800 ezer forintért már takaros családi házat lehet vásárolni. A községházán a szociálpolitikai területen a legnagyobb az ügyfél- és iratforgalom. A képviselőtestület a lehetőségekhez igazította a segélyezés gyakorlatát - vázolja a gyakorlatot a polgármester - a testületet illető hatáskört nem ő kapta, hanem átruházták az egészségügyi és szociális témákkal foglalkozó bizottságra, annak elnöke pedig kiadmányozás jogot kapott. Az a tapasztalat, hogy az igazán szegények között itt is vannak olyan önérzetes emberek, akik bár jogosultak lennének, nem tartanak igényt a hivatal, az állam segítségére. szélni őket a vásárlásra. Az államosítások előtt Alattyánban a Ha- gya Szövetkezetnek volt a legnagyobb üzlete, de emellett megélt még négy szatócsbolt is. A feleségemmel dolgoztunk együtt és foglalkoztattunk még egy tanulót. A lakosság igényeit szinte teljes egészében kielégítettük, persze akkor más, alapvető cikkeket kerestek a vevők. Lényeg, hogy nem kellett Berénybe utazniuk. Az is igaz, hogy napkeltétől napnyugtáig tartottunk nyitva, mert az emberek jelentős része csak este ért haza.- Meg voltak elégedve a fizetésükkel?- Volt olyan időszak a háború előtt, amikor míg a főjegyző 600 pengőt keresett, én ezerkétszázat. Ez persze a forgalomtól függött. 1942-ben úgy vettem át üzletet, hogy 3 ezer pengő forgalma volt, s ezt két év alatt tízszeresére növeltem. Manapság nem fizetik meg az eladókat. Az én nyugdíjazásomkor pedig annyit nem tett az igazgató, hogy megköszönje munkámat.- Önnél lehetett-e hitelbe vásárolni?- Aki a községházán dolgozott, vagy tanító volt - általában a fix fizetésűeknek - igen. De a falusi nép nemigen igényelte a hitelt.- Mit vásároltak akkor az itteniek?- Zömében mezőgazdasági szerszámokat. Villát, kaszát, kapát. Vasáruból nagy forgalmam volt, de textiliát is kaptak nálam. Aztán keresték az alapvető élelmiszereket. Akkor sok árut, cukrot, vagy paprikát például mi csomagoltuk ki. Később az ’50-es, ’60-as években nem kellett a hagyományos értelemben kereskedőnek lenni, mert mindent elosztva kaptunk. Elfogyott akkor minden. Gondolja el, volt amikor egy negyedévre kaptam 50 liter bort. Most, hogy nagyobb a konkurencia, rá kell jönniünk, hogy önma"Itt született és itt él Gecse Árpád festőművész is" - zárták le az Alattyánról szóló fejezetet ezzel a mondattal egy hatvan évvel ezelőtt megjelent könyvben. Szerencsére mi sem mondhatunk mást: ma is itt él és láthatóan jó egészségnek örvend Gecse Árpád. Érdemes és eredményes munkássága elismeréseképpen ez év júniusában 91 évesen vette át a Magyar Köztársaság Csillagrendjét. A kísérő oklevelet Göncz Árpád köztársasági elnök írta alá. A művész úr szinte megállíthatatlanul meséli élete különös históriáit. Egyidős a századdal, van mire visszaemlékeznie. Egy-két történet az izgalmas beszélgetés során újból-újból előkerül, de a kitérők után pontosan ott folytatja az eredeti témát, ahol félbemaradt. Mintha leírta volna a végszót. Az utóbbi időben franciául tanul, s nem titkolja, hogy legalább hét nyelven beszél. Olyan szeretettel fogadja a látogatót, hogy bizony nem könnyű elbúcsúzni tőle. Gyönyörű alkotásaival díszített szobáiban a bútorok most is ott állÜres asztalok A 200 hektáros kukoricaföldön a három garnitúra öntözőberendezés és az öntözést biztosító víztározó jóvoltából átlag feletti termés várható. Jobboldalt Oláh Mátyás az épülő gépműhelynél. ni.Kettőezer-nyolcszáznegyven hektáron gazdálkodnak. Alaptevékenységük a növénytermesztés. Jövedelmezősége öt-tíz százalék körül alakult a múlt évben. Mintegy ezer szarvasmarhájuk van. Őket sem kímélték a tej és a búza értékesítési nehézségei. Oláh Mátyás elnök elmondta, 15 éve nem volt olyan jó termésük, mint az idén. Hektáronként 50 mázsa búzát takarítottak be. Ötszáz forintért „adtak túl rajta”, pedig 7-800 forint lett volna a számukra elfogadható ár. Sikerült azonban a teljes mennyiséget eladniuk.- Kilátásaink jók, ennek ellenére nem biztos, hogy nyeresétünk mást, ám akkor mihez kezdjünk a nyolc kombájnnal? Másrészt az új gépeket miből vásárolnánk meg, ha a hitel kamata ötszöröse a haszonnak. Nagy kérdés az is, hogy milyen növény iránt élénkül meg majd a kereslet. A Földművelési Minisztérium segített ugyan a búza eladásában, de a termelést általában nem koordinálják. Az Új Életnek 134 aktív tagja van. Központjukban úgy tudják, mindössze egy-két gazda kéri vissza a földjét, 10 hektárnál többre nincs igény. így aztán össze sem tudják hasonlítani, ki termel gazdaságosabban: az egyéni gazda, vagy a szövetkekaadója a termelőszövetkezet. Oláh Mátyás elmondta, nem terveznek létszámleépítést. Tartani szeretnék a kereseti arányokat is. A múlt évben 154 ezer forint volt a bruttó bér, amit az idén 15 százalékkal emeltek. Tavaly készült el a téesz 11 hektáros víztározója. Azért építették, hogy a Zagyva alacsony vízállása esetén is öntözhessék a növényeket. Hasznosításának ez a legfontosabb, de korántsem az egyedüli módja. Halastó is lehetne. Szívesen megegyeznének vállalkozókkal, akik halakat telepítenének. Bevételre - egyebek mellett - a horgászoktól szedett díjakból tehetnének szert. Elképzelhető-e, hogy faluhelyen ne ismémé valaki az élelmiszerbolt eladóját vagy vezetőjét. Aligha. Különösen akkor nem, ha már régen tevékenykednek a szakmában. Kovács Károly 30 évet dolgozott a kereskedelemben, 42 munkában töltött év után ment nyugdíjba. A hosszabb-rövidebb kitérőket leszámítva e nagy idő jelentős részében Alattyánban volt. A Hangya Szövetkezet helyi boltját vezette 1949-ig; később János- hidán lett az élelmiszerbolt főnöke. Pályája utolsó szakaszában, nyugdíjbavonulásáig, azaz 1980- ig Alattyánban volt az Afész többször kitüntetett dolgozója. Megélte a kereskedelem jó éveit és hullámvölgyeit. Tizenhat tanulót nevelt ki, két gyermeke, veje és menye szintén kereskedők.- Kereskedők voltunk és nem eladók - összegzi már elöljáróban a régi és a későbbi bolti dolgozók közötti különbséget. Nemigen mondtuk azt a vevőnek, hogy nincs. Inkább megpróbáltuk rábeA Mode-Origo Ruhaipari Szövetkezet alattyáni telephelyén sok asztalnál senki sem ül a varrógép mögött. Pedig szükség lenne az ügyes női kézre. Ezzel szemben szinte mindenütt a munkanélküliségről beszélnek. A két dolog ellentmondani látszik egymásnak. Pedig nincs itt semmi ellentét. Kiderül ez, ha rákérdez az itteni fizetésekre a látogató. Elhallásnak tetszik a havi négyezer forint, nem hiszi el az ember a háromezret és azt gondolja, hogy viccelnek vele, ha ennél kevesebb pénz kerül szóba. Márpedig úgy tűnik, ez úgy van, ahogy mondják. Jól hallott, feltehetően igazat mondtak, épp ezért senkinek sincs kedve nak, ahol évtizedekkel ezelőtt voltak. Erre belső világra mintha nem hatna az idő múlása, mintha külön életet élne.- Nem vagyok egyedül, itt vannak a könyvek - mondja. - Kaszálom a kertben a füvet, elmerülök a természetben. Jászapátiban augusztus 24-ikén nyílt kiállításom, melyre majd egymillió forint értékű festményt küldtem el. Tavasszal Bécsben állították ki műveimet, majd jött a kitüntetés. Most pihenek egy-két hetet. Aztán újra munkához látok. humorizálni. Érthető már a fluktuáció és a sok üres asztal. Megszűnt a szovjet export. Nyugati alapanyaggal, nyugatra termelnek. Jelenleg fiú anarákokat varrnak. Elmerenghet az ember, hogy ugyan miért nem figyelnek fel rájuk a tőkések. Ennél kevesebb bért talán a harmadik világban sem fizetnek. Hatszáz ingázó Festőművész csillagrenddei gában nem elég a nagy választék. Kedvesebbnek kell lenniük az eladóknak. Például: ha benyit valaki hozzám, akkor előre köszönök a vásárlónak. Én nem tűrtem azt sem, hogy mással foglalkozzanak akkor, amikor ott áll a vevő. Persze mindezek dacára jópáran vannak ma is, akik - konkurencia ide, konkurencia oda - „csak” boltot nyitnak. Tisztelet az elesett katonáknak A szívekben, az emlékezetben ma is élnek a II. Világháborúban elesett alattyáni katonák. Régi dokumentumokban megmaradtak az értelmetlen küzdelmekben meghalt áldozatok nevei. Még a múlt évben felvetették, hogy illene méltóképpen megemlékezni róluk. Igaz, a községben tavaly is, most is számos feladat megoldására kellene a pénz. A legégetőbb teendők rendezését követően, az ön- kormányzat három hónappal ezelőtt határozott egy emlékmű építéséről. Pályázatukra három művész tíz alkotással jelentkezett. A képviselők ifj.Szabó István szobrász terveit fogadták el. Úgy érezték, az ő alkotása, egy kettéhasadt fa szimbolizálja majd legkifejezőbben a tragikus sorsokat. Hatvan áldozatról szólnak a feljegyzések, ennyi név szerepel az emlékművön. A költségvetésből 479 ezer forintot fordítanak e munkára. A budapesti lektorátus 150 ezer forinttal segíti a kivitelezést. A nevek bevésésére, az ősök iránti tiszteletből már többen ajánlották fel pénzadományaikat. Falubusz Kevés önkormányzat rendelkezik autóbusszal. Alattyánban nem is egy van, hanem kettő. Az elsőt ‘90-ben vásárolták, lakossági hozzájárulásból. A másikat potom összegért a Honvédelmi Minisztériumtól vették. Igaz, az utóbbi eladásáról a napokban tettek közzé hirdetést újságunkban. Ha elkel, akkor sem maradnak személyszállító jármű nélkül, mert ugye van másik. Azt pedig a termelőszövetkezet üzemelteti önköltséges áron. Az adakozók a befizetett összegekkel azonos értékű utazási bonokat kaptak. Ha igénybe kívánják venni a buszt, az út ennyivel kevesebbe kerül nekik. Színház látogatásra, iskolai kirándulásokhoz, valamint sportolók szállítására használják. Népes rokonság utazik rajta, ha esküvőre bérelik ki. Az oldalt írta: Szurmay Zoltán Fotó: Korányi Éva Tizenhat tanulót nevelt ki. Két gyermeke, veje és menye szintén kereskedők.
