Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-11 / 212. szám
4 Nyílt tér 1991. SZEPTEMBER 11. Utcára kerülni végkielégítés előtt Munkásszövetség kell a megyében is! A szocialisták válságkezelő programja w A szeptemberi első parlamenti ülésnapon két képviselő önálló képviselői indítvány keretében törvényjavaslatot terjesztett elő a munkavállalók végkielégítéséről a munkáltató felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése esetén. Itt volt az alkalom, hogy a képviselők pártérdekeken felülkerekedve minimális szociális érzékenységükről tegyenek tanúbizonyságot. Nem ez történt. A munkanélküliséggel fenyegetettek sorsa iránt közömbös, érzéketlen volt a parlament - lelkiismeretlenül leszavazták ajavas- latot. Elfogadható szakmai ellenérve senkinek sem lehetett, hiszen a javaslatot a munkavállalói érdekvédelemben kiemelkedő szakértői kar készítette elő, másrészt az színvonalában rendesen megfelelt egy korábban két minisztérium által is jóváhagyott munkatörvény-tervezet idevonatkozó fejezetének. Nevetséges, de voltak, akik vették a bátorságot, és kevésnek ítélték a javaslatban szereplő végkielégítés mértékét. Az persze eszükbe sem jutott, hogy megemelten igyekezzenek elfogadni. Különben a két minisztérium által előzetesen elfogadott javaslathoz mérten az előterjesztés azzal is többre biztatott, hogy nem havi személyi alapbérekről, hanem havi átlagkeresetekről beszélt. Az pedig egyenesen a munka- vállalók vérlázító félrevezetése,- alattomos demagógia, hogy a legtöbb munkahelyen ennél jobbat sikerült már elérni. Ráadásul mindezt azok hangoztatták, akik magukat érdekvédelmi szervnek nevezve, de az érdekegyeztetés kerékkötőjeként máskor éppen megbízható adatok hiányára hivatkoztak. Megegyezés helyett. Legjobb lett volna, ha legalább ezúttal beismerik: végkielégítés Biztos voltam benne, hogy a „Nagykoalíció önfeladás” című írásom nem marad hozzászólás nélkül. Tisztelt Tolnai Úr! Korábbi írásait olvasva, az abban mutatkozó nézetkülönbségek alapján számítottam arra, hogy Ön fog reagálni írásomra. Biztosíthatom, hogy ezzel nem sértett meg, csupán lehetőséget adott írásom néhány gondolatának kibővítésére. A hatalom megszerzési módjának elemzésére az késztetett, hogy sokan távol maradtak a szavazástól, s ezt legtöbbjük a következőképpen indokolta: „Minek menjek szavazni, mind egyformák, mindegyik csak a hatalmat akarja.” Hát igen! A hatalmat annak is akarni kell és törekednie megszerzése irányába, aki alkalmas az irányítási feladatra, miután valóban törekszenek erre közepesen alkalmas és alkalmatlan személyek is. Ez utóbbiak tekinthetők karrieristáknak, mert magasabb pozíciókra törnek, mint amelyre alkalmasak. Én pedig azt fogalmaztam meg, hogy ki nem tekinthető karrieristának. Idézem: „Azon politikusok hatalmi törekvését, akiknek ehhez megvan a képessége, tudása és becsületessége, természetesnek és tisztességesnek, sőt mi több, az ország szempontjából szükségesnek tartom, amennyiben ezt a nép bizalmának elnyerése útján kívánja elérni.” Azt pedig, hogy ki alkalmas, ki nem, nekünk, választóknak kell kiszűrni. Nem könnyű ügyében halvány fogalmuk sincs a munkavállalók helyzetéről. A dolgozó ember élethelyzete jelentős mértékben attól függ, milyen erős az érdekvédelem. Az érdekvédelem viszont azt mondják, olyan, amilyenek á munka- vállalók. Ennek igazságára baráti szándékkal, tiszta lelkiismerettel és a „még olyanabbra” elszántan ezúton is figyelmeztetek minden munkavállalót. A parlament ezúttal is kiábrándító érzéketlenségét soroljuk talán az elmúlt negyvenkét év csalódásai közé? Nem ígért senki új időszámítást? Én személy szerint is a változásokra voksoltam - de ez még nem az. Az első szabad választásokat követően azok, amik a parlamentben történtek, sok választó- polgárban keserűséggé sűrűsödtek. Ezen sajnos nincs okunk csodálkozni. Az akkori munka- vállalói érdekvédelem és mindannyiunk tapasztalatlanságának következtében, reményektől vezetett választópolgárként sokan megfeledkeztünk munkavállalói minőségünkről. Nincs is a parlamentben helyünk - nélkülünk folyik a törvénykezés. Törvénykezés. Meg ne riadjon tőle senki, hiszen főállásban sok-sok értelmes munkás és alkalmazott képes arra, hogy abban a kor színvonalának megfelelően részt vegyen. A munkavállaló mindaddig kiszolgáltatott, amíg képtelen a hatalmi struktúrában az érdekeit megjeleníteni. Nem akarok senkit megbántani, de be kell látnunk: egy „rossz” szakszervezeti parlamenti képviselő is többet érhet, mint sok, magának, pártjának vagy a hatalomnak tetszelgő, a munkavállalói sors iránt érzéketlen honatya. Ezért is merek arra gondolni, hogy ebben a sajátos helyzetben a Magyar Munkások Demokratikus Szövetségének, azaz a Munkásfeladat, de nem lehet csak negatív módon minősíteni mindekit. Ma is, mint minden korban, sokan vannak hatalmi pozíciókat vállaló személyek, akik ezt elsődlegesen közszolgálati célokból teszik. Arra pedig, hogy mi a lényeg, a „dicsőség könyvébe kerülni, vagy elnyerni a nép megelégedését”, engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam, egyik sincs meg a másik nélkül. Csak azt honorálja a történelem elismerései, akit korábban a nép is elismert. Azzal a megállapítással, amely szerint a többi (ellenzéki) politikus számára csak az a lehetőség maradt, hogy „konstruktív bírálattal, ésszerű javaslatokkal segítse az átalakulási folyamatot”, én nem parancsoltam meg semmiféle magatartási formát. Ezt előírja számukra a tiszta lelkiismeret és az ország jövője iránti felelősség. Annak számára, aki tiszta szándékkal politizál, ez nagyobb parancsoló erő, mint a fölötte álló hatalom. Sajnos az ellenzék nagy része ezt nem vette figyelembe. Úgy támadta a kormányt, mintha itt már legalább 20-30 éves polgári demokrácia lett volna. Az emberek nagy többsége számára ez még nem volt természetes, megszokott dolog, mint a nyugati demokráciákban. Soha nem láttak, nem hallottak ilyesmit, és így sokan el is hitték, hogy akiről ilyen sok rosszat mondanak, az tényleg annyira rossz is. A sajtó, a rádió, televízió munkatársai köszövetségnek feltétlen létjogosultsága van a pártok mai palettáján. A Munkásszövetség mint párt a közelmúltban alakult. Minden saját sorsáért felelősen gondolkodó, társai iránt szolidáris munkavállalót belépésre, alapszervezet létrehozására biztat. Alkotmányos repdet, demokráciát, szociális piacgazdaságot akar, de a munkavállalók beleszólásával. Azt nem szabad még egyszer megélni, hogy szavazunk, mint polgárok és szenvedünk, mint munkavállalók! Ez a párt ha „csak” annyit ér el, hogy a munkavállalók akaratából felkészül a következő választásokra és ott sikereket ér el, már hihetetlenül nagy az eredmény. Ne mondja senki, hogy korai, hogy hol van az még. Éppen csak idejében vagyunk. Munkavállalók milliója csak és kizárólag érdekvédelemhez való viszonyában tudja befolyásolni élethelyzetét. Ellenkező esetben állhatunk egyenként, pártharcoknak, tudatos zavarkeltésnek kiszolgáltatottan az elemi erővel, helyenként irányíthatatlanul ránk zúduló rendszerváltás nagy erejű sodrásában. A Munkásszövetség megyénk településein alapítókra vár. Már nyolc-tíz fő is lehet egy-egy községi, városi alapszervezet. Ne feledjük: pártok nagygyűlése zajlik le tizenöt-húsz résztvevővel. Remélem, lesznek, akik éreznek némi biztatást. Terjéki Ferenc a Vasasszövetség megyei szervezője zül, akik szemben állnak az átalakulással, gyorsan csatlakoztak a nem éppen konstruktiven kívülállókhoz. Ezzel egy időben mutatkoztak a gazdaságban azok a kedvezőtlen jelenségek, amelyek minden átalakulásnak természetes kísérői, az infláció, munkanélküliség stb. Különösen kísérőjelensége ez egy olyan gazdaságnak, amelyet 20 milliárd dollár adósság után minden évben 100 tonna arany értékének megfelelő kamat is terhel. Eme három tényező együttesen alakította ki azt a pesszimista hangulatot az országban, amelyre Ön hivatkozik. Azt hiszem, ezzel tömören válaszoltam is arra a kérdésére, „hogyan lett a keleti tömb legvidámabb barakkjából a térség legpesszimistább országa?” Éz a kérdésbe foglalt megállapítás azonban nemcsak negatívumot takar. Van benne egy fontos pozitív megállapítás is, nevezetesen az, hogy „barakkból országgá lettünk”. Ez volt a nagyon nehéz dolog, barakkból országgá lenni! Nem mindenkinek sikerül véráldozatok nélkül. Lásd: Lettország, Litvánia, Horvátország stb. A pesszimizmus majd elmúlik! Minél hamarább értik meg az emberek, hogy bizonyos rendezetlenségek ellenére is jó irányban haladunk, annál hamarabb múlik el. Tisztelettel: Papp László Szolnok- 1. A súlyos helyzetbe jutott magyar mezőgazdaság jövőjét nagymértékben veszélyezteti a gazdasági ravionalitást nélkülöző kárpótlási törvény. Végrehajtása a szövetkezetek százait rombolhatja szét; a létrejövő, tőkeszegény kisgazdaságok többségének viszont nincs jövője. Százezreket fenyeget a munkanélküliség veszélye. 2. A Szocialista Párt szerint a magyar élelmiszer-gazdaság a jövőben is fontos exportágazat lesz. A kelet-európai piac szűkülése, az Európai Gazdasági Közösség további integrálódása s az agrártámogatások visszafogása miatt azonban az ágazatnak a termelés és export tartós csökkentésére kell berendezkednie. A túltermelés már ebben az évben számos nagyüzemet és kistermelők tízezreit hozza nehéz helyzetbe. 3. A Szocialista Párt a piacgazdaság követelményeinek megfelelően korszerűsített, a vegyes tulajdonon alapuló mezőgazdaság kialakítását támogatja. Az átalakulás döntő kérdése a szerves fejlődés. Ezért a vállalható adottságokat (nagyüzemi eszközállomány, termelési rendszerek stb.) megőrizve kell törekedni az üzemi formák modernizálására. 4. A szocialisták támogatják a termelőszövetkezetek átalakítását, olyan új szövetkezési formák létrejöttét, amelyekre a valódi tulajdonosi magatartás, a költségekkel Ha az utca egyszerű emberei - városok, falvak lakóinak milliói -, akik hosszú hónapok óta figyelik a történelemben példa nélküli átalakulást Kelet-Európábán és nagy szomszédunknál elkezdődött demokratizálási folyamatot, akaratlanul is eszükbe juthat: „mi lesz, ha e zsenge, alig kivirágzott népakaratot megpróbálja eltiporni egy újabb sztálinista vasököl, melynek elődje fél világban a szabadságot hirdetve, éppen azt irtotta luciferi fondorlattal?” Akkor hogyne gondolnának erre teljes realitással felelős beosztású államférfiak, politikusok, akik akaratmegnyilvánulásukkal, tevékenységükkel élharcosai kell hogy legyenek a Csendes-óceántól hazánkon át a Balti-tengerig végbemenő demokratikus átalakulásnak. És mégis, hogy fordulhat elő százmilliók akaratát eltiporni akaró újabb sátáni erők felülkerekedé- se az emberiség történelmének vérzivataros színpadán? Sajnos Rendet kellene már tenni a piacok környékén, az elárusítással foglalkozók között. Az APEH végzi dolgát, és jól. De kérdem, végzi-e dolgát az a hivatal, aki arra lenne hivatott, hogy a piacokon iparcikkeket árusítók között is rendet tenne? Hol itt a rend? Hol van még egy ország, ahol így megtűrik az illegálisan árusítókat? Valamikor ez elképzelhetetlen volt. Jön a lengyel, a román, az orosz, és hozza a bóvlit vagy a jó árut. És jóval olcsóbban adja. Vagy a terjedő magyar illegális árusok? Iparengedély nélkül piacokon, vásárokon árusítanak olcsón vagy drágán, de iparengedély nélkül. Tisztességes eszközökkel, tisztességes törvényeket betartó árusítással éhen lehet veszni. Verseny helyzet csak úgy lehet, ha törvényesen a törvények is azt segítik. Hogyan lehet a legolcsóbban árut beszerezni? Illegálisan valutát kell venni, ki Agrárpolitika való takarékos gazdálkodás, a mainál hatékonyabb, kevésbé bürokratikus szervezet és működési rend jellemző. Bár az új viszonyok között a szövetkezetek sem tudják teljességgel levezetni a keletkező szociális feszültségeket, ezek kezelésére jellegüknél fogva a leginkább alkalmasak. 5. A Szociálist Párt támogatja az új, versenyképes egyéni vagy társas vállalkozásokat. A kevés munkaerővel, magas fokú gépesítéssel dolgozó farmergazdaságok létrehozása azonban a magas tőkehiány miatt hosszú időt igényel, s a kis, rosszul felszerelt gazdaságok tömeges tönkremenetelével társul. Az egyéni kisüzemek túlsúlyára épülő gazdaságstruktúra koncepciója pedig a múltat indokolatlanul megszépítő s ezért veszélyes kisgazda-illúziókból táplálkozik. E gazdaságtípus számára előbb- utóbb vagy a farmerré válás, vagy a szövetkezés a kiút. 6. Törvényes előírások vagy más mesterséges akadályok ne gátolják a mezőgazdasági termelőket abban, hogy termékeiket annak adják el, aki a legkedvezőbb vételi feltételeket kínálja számukra. A liberalizált piac közvetlen hatásának kitett mezőgazdaság azonban önerőből nem képes kitermelni a válságból való kijutáshoz szükséges tőkét. A hazai mezőgazdaság fő kérdése ma az eszközállománynak az évek óta elmaradó felújítás és korszerűsítés miatt bekövetkezett leromlása, az ágazatot nagymértékben sújtó ár-, adó és hitelterhek. 7. Ezért - szem előtt tartva a gazdaság más ágazataihoz képest alacsony szintű jövedelmezőséget - a mezőgazdasági beruházásokat kamatkedvezménnyel, előnyösebb hitelfutamidőkkel kell támomi, középkorúak is tapasztaltuk többször, az idősebbek pedig még inkább krónikásai lehetnek azoknak az alvilági felhőknek, melyek hazánk egét e században is többször elborították. Igaz, e napfényt elborítani akaró mostani sötétség pokoli szikrái csak szűk három napig izzottak (reményt sugallva azoknak, akik még mindig imádott bolsevizmusukban látják a megváltást). De talán épp e százmilliókat megdöbbentő aggódás három napja kellő intelem lesz a totalitárius diktatúrákat elsöprő népek és vezetőik felé. Elgondolkodtató ez kis hazánk véráztatta földjén is a nemrég kivívott függetlenség után - azután a politikai rendszerváltás után, ahol a volt pártállam hű kiszolgálói és a megbúvó sztálinisták figyelték a három napot, akik szemében Jana- jevék ideje alatt felcsillant a fénysugár, s a puccsisták bukásával arcukra fagyott is a mosoly - szándékuk nem változott! Még akkor kell menni külföldre, és ott olcsón valutáért meg kell venni az árut, természetesen számla nélkül. Majd az így vásárolt árut, igaz, sokkal olcsóbban, lehet adni, de csak számla nélkül, mivel beszerzése is úgy történt. Ha törvényes keretek között veszi meg a kereskedő az árut, már a beszerzési ár akkora, amilyen az illegális árusok piaci árai. Tisztelt illetékes, mondja meg, lehet így versenyezni? Arról már nem is beszélve, hogy az illegális iparengedéllyel nem rendelkező árus adót sem fizet. Itt hol az APEH? Hol a törvényesség? Hol a rend? Ez a káosz kényszeríti a tisztességes vállalkozókat tisztességtelen eszközök használatára. Az önkormányzatok ellenőrzéseik alkalmával mint igazolványt elfogadják egy kockás papírlapra leírt, messze földön ismeretlen kft. .vagy gmk igazolását, miszerint a gatni; az ingadozó terméshozamok következményeit az agrárágazat sajátosságaival számoló adórendszernek kell ellensúlyoznia. Olyan agrárpiaci szabályozásra van szükség, amely garantált árakkal, irányárakkal és védőárakkal, vámokkal és a piaci intervenció eszközeivel a szükséges mértékben biztosítja a mezőgazdasági termelők piackonform védelmét. 8. Fontosnak tartjuk a mezőgazdasági termelők érdekvédelmi rendszerének kiépülését, az agrár- kamarai, valamint egyesületi-szövetségi rendszer mielőbbi létrehozását. Ez a rendszer a szűkén vett érdekvédelmen túl gazdaságszervező funkciót is elláthat. 9. A mezőgazdasági termelés jövője nem csupán gazdasági kérdés. Széles körű társadalmi probléma is, mivel az agrárszektor eddig az ország olyan területein is biztosította a foglalkoztatást, ahol a munkaerő lekötésére nem volt más lehetőség. A hatékonyság növelése azonban a mezőgazdaságból élő lakosság számának csökkentésével jár. A tömeges falusi munkanélküliség elkerülése érdekében a Szocialista Párt átfogó vidéki munkahelyteremtési programot tart szükségesnek. * Cikksorozatunkban pártunk válságkezelő programjának legfontosabb részeit emeltük ki. A kormányzó pártok egyes vezető politikusainak ellenségkeresés, leszámolásra készülés és a nemrég kivívott demokrácia felszámolása helyett a társadalom valós gondjaival kellene végre foglalkozniuk. Ehhez - de csakis ehhez - partnerek vagyunk. Iváncsik Imre a Magyar Szocialista Párt Szolnok városi elnöke • • • sem, ha a világ legnagyobb országában a sarló-kalapácsos vörös zászló helyett Oroszország sokszázéves nemzeti trikolórjának fényében kezd a sokat szenvedett orosz nép akarata érvényesülni. Ha ezek az erők még most sem veszik észre, vagy nem akarják figyelembe venni az egész világ összefogását az önkény ellen, Ke- let-Európa megváltozására fittyet hánynak, számításon kívül hagyják a nagy orosz nép erejét, elkötelezettségét a demokrácia, a peresztrojka iránt - s ha még mindig egy népeket meggyötört, bizonyítani nem tudó letűnt eszmébe kapaszkodva próbálják pecsenyéjüket sütögetni, a népek nem fogják megengedni, hogy e káini tűznek ismét milliókat megperzselő ereje legyen, e lángból születhető tisztítótűznek részükre nem lenne kedvező hatása, egy több évtizedes zsarnoki ideológia fogna végérvényesen a történelem süllyesztőjébe kerülni. Guth Sándor nemlétező cégnek ők a létező alkalmazottai. Gondolkoztak-e már olyan törvény meghozataláról,' miszerint legalább a piaci, vásári jegyszedő kérje legalább az iparengedélyeket? Ahhoz, hogy tisztességes piaci morálról beszélhessünk, az árak kialakításában versenyhelyzet teremtődhessen, meg kellene teremteni annak feltételét is. Két árszint van. Az egyik az áruházi ár, ami igen magas, a másik a butikár, ami már versenyben van minőségben, árban, és a harmadik az illegális piac, ez árával csak a törvények be nem tartása esetén veheti fel a versenyt. Kinek az érdeke ennek a helyzetnek a fenntartása? Csatlakozunk Európához. Melyikhez? A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Barakkból országgá Az Új Néplap politikai vitafóruma Egy puccs után Adózzanak a lengyel piacosok is
