Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-27 / 226. szám
T 1991. SZEPTEMBER 27. Hazai körkép 3 Veszélyben a szakképzés Megszűnő tanműhelyek, magukra maradt iskolák A megyei munkaügyi tanácshoz, a megyei és a szolnoki önkormányzatokhoz egyre több jelzés érkezik, amelyek lényege, hogy nagy veszély fenyegeti a szakképzést. A legújabb fejlemények közé tartozik, hogy a vállalatoknál sorra jelzik a tanműhelyek felmondását, megszüntetését, s ezzel alapjaiban veszélyeztetik a rendszer működését. Ezért is kerestük meg Szentiványi Zoltánt, a megyei önkormányzat munkatársát, a kérdés egyik szakértőjét, aki az alábbi helyzetképet adta: A társadalmi és gazdasági rendszerváltás nem hagyta érintetlenül a szakképzés körülményeit sem, megváltozott a gazdálkodószervezetek szakképzéssel kapcsolatos magatartása is. A gyakorlati oktatást végző vállalatok nagy része felhagy ezzel a tevékenységgel, az állam az eddigi módszerekkel már nem, a piaci mechanizmusok pedig még nem képesek megteremteni a gazdaság és a szakképzés összhangját. A szakképző intézmények a növekvő problémahalmazzal egyre inkább magukra maradnak. A szakképzés jelenlegi struktúrája, tartalma, színvonala nem felel meg a mai követelményeknek, így nem is alkalmasak a mai s még kevésbé a jövő igényeinek megfelelő szakemberek képzésének biztosítására. A gyakorlati oktatásban az iskolai és vállalati tanműhelyek egy része elavult gépekkel, korszerűtlen tananyaggal dolgozik. Egyre nagyobb gonddá válik az, hogy az említett vállalati tanműhelyek léte is veszélyben forog, s így az iskolák nem lesznek képesek szakképzést folytatni. Ezt elkerülendő a helyi önkormányzatoknak célszerű lesz megvizsgálni a felszámolásra kerülő tanműhelyek megszerzésének lehetőségét. Erre jó alkalmat nyújthat a megyei munkaügyi központ napokban megjelenő pályázata, amely, bár szerény mértékben - mindössze 21 millió forint áll rendelkezésre >, tudja támogatni az ilyen törekvéseket. A pályázat elbírálása során, mint azt az MMK-ban megtudtuk, elsősorban a megszűnő tanműhelyek pótlását s ezen keresztül az iskolákat szeretnék előnyben részesíteni, nem kizárva a vállalati pályázatokat sem. Az esetleges többletmunkahely teremtése, s ezen keresztül más források igénybevételének lehetőségére szintén van mód. A tanműhely-felszámolás a megyében legalább 1500 tanuló szakmai végzettségét veszélyezteti. Különösen nagy létszámot érint Szolnokon, Túrkevén, Tiszafüreden, Kunszentmárton- ban, de nemcsak ezekre a városokra jellemző. A probléma a megyében azért is súlyos, mert itt az iskolai tanműhelyek aránya az országos átlagnál is kisebb. Iskolai tanműhelyi képzésben a tanulóknak csak 11,3 százaléka részesül. Az igazi megújulás persze csak akkor várható, ha a tanmű- helyi probléma megoldása együtt jár a képzettségi szint növekedésével, s ennek megváltozott szerkezetével. Az ellentmondást és a feladat érzékeltetését jól szemléltetik a következő számok is. Amíg az iparban a megye lakosságának 40 százaléka dolgozik, a szakmunkástanulók aránya 62 százalékos az ipari szakmákban. A mezőgazdaság és élelmiszeripar esetében ugyanez a szám 32 és 8 (!), az építőiparban 5,3 és 10,6, a kereskedelemben 11,3 és 16, a szolgáltatások területén 4,3 és 10, a szállítás, hírközlés területén 10,0 és 0 (!). Van min tehát gondolkodni, van mit csinálni. Füle István Levéltárak — kárpótlás- A levéltárak állják a kárpótlási igény benyújtásához okmányokat kérők rohamát, többnyire el tudják látni a szükséges dokumentumokkal az egykori tulajdonosokat - hangzott el csütörtökön Nyíregyházán, ahol kétnapos országos szakmai konferencia kezdődött a kárpótlás levéltári feladatairól. A levéltárak mindenekelőtt az egykori lakó-, valamint ipari és kereskedelmi épületek tulajdonosainak tudnak segítséget adni. A házak, kisüzemek és üzletek tulajdonjogát igazoló iratok zöme ugyanis a birtokukban van. Ugyancsak szinte hiánytalanul rendelkezésükre áll az egyházak ingatlanjairól a kimutatás. Korszerű teátrum Pécsett Európa egyik legkorszerűbb teátruma lesz a hat évig tartó felújítás után október 3-án újra megnyíló Pécsi Nemzeti Színház. Lengyel György igazgató az új évadról szólva elmondta, hogy nemcsak a nagyszínház rekonstrukciója, hanem a vezetésével elkezdett társulatépítés is sikeresen befejeződött. A forgószínpaddal, liftekkel, állítható elő- színpaddal, modern világítás- és hangtechnikai berendezésekkel felszerelt nagyszínház, továbbá a kamaraszínház mozgatható játéktere, valamint a stúdióelőadások befogadására is alkalmas két próbaterem színészeknek és rendezőknek egyaránt kitűnő lehetőséget nyújt elképzeléseik megvalósítására. Beszélgetés Bökönyi Sándor akadémikussal A bronzkor ajándékai Mint arról lapunkban is hírt adtunk, nemzetközi régészeti konferencia kezdődött hétfőn Szolnokon, a Technika Házában. Az egyhetes eszmecsere témája Dél-Kelet-Európa bronzkora az időszámításunk előtti 1900 és 1200 között. A konferenciára Európa számos országából érkeztek bronzkorral foglalkozó régészek. A tanácskozáson összesen harmincnyolc előadás hangzik el, s az eszmecseréhez kapcsolódóan kiállítás is nyílt a Szolnoki Galériában. A csodálatosan szép tárlat a Kárpátmedence szívében fellelt bronzkori tell-kul- túrákat mutatja be. A kiállításhoz ízléses, szép katalógust is készítettek, amelyet Stan- czik Ilona emlékére ajánlanak. A nemrégiben elhunyt régész annak idején számos bronzkori ásatást vezetett megyénkben. Külön említést érdemel a gyerekeknek készített színes katalógus, amely igen szemleletesen mutat be egy bronzkori településrészletet s mindazokat a tárgyakat, eszközöket, amelyeket a bronzkorban „találtak fel”.- Mi mindent adott az emberiség számára a bronzkor? - Többek között erről érdeklődtünk Bökönyi Sándor akadémikustól, az MTA Régészeti Intézetének igazgatójától.- Az emberiség történetében jó néhány úgynevezett technikai forradalom zajlott le. Az első az volt, amikor „leszálltunk a fáról ’ ’, majd a neolitikum, az újkőkor hozott forradalmi változásokat többek között az élelem megtermelésével. A bronzkor ugyanolyan fontos, korszakalkotó állomás, mint az előbb említettek. A bronzkorban áttértek az emberek a vadászatról a házi állattartásra, új növényeket honosítottak meg, például a rozsot, új eszközök, fegyverek jelentek meg a bronzöntés jóvoltából. Emellett edények, ékszerek,' szobrok is készültek bronzból, de sorolhatnám hosszasan a bronzkor sok-sok találmányát.- A konferencia megnyitóján elismeréssel szólt arról, hogy a neolitikum után a bronzkori konferenciának is otthont ad Szolnok, s kifejezte abbéli reményét, hogy a továbbiakban sem szakad meg a nemzetközi konferenciák sora.- Szekszárd és Szolnok az a két város, amelyek felváltva rendezik az intézettel közösen a régészeti nemzetközi konferenciákat. S valóban jó lenne, ha anyagiak miatt nem szakadna meg a hagyomány, hiszen az eszmecsere nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy a vidéki kutatóhelyek s a régészek bekerülhessenek az európai tudományos vérkeringésbe. A kiállítást eddig már több országba is kérték, s minden esély megvan rá, hogy a neolitikumhoz hasonlóan „bejárja’ ’ Európát. Emberek ezrei ismerkednek meg Szolnok nevével, s megcsodálhatják azt a gazdag bronzkori kultúrát, amely a Kárpát-medencében virágzott több ezer évvel ezelőtt.-tgKépes beszéd Menetelés Európa felé- Mondd csak, Márton, miért is mentünk mi világgá?- Ilon, én azt mondtam, megyünk. Azt nem, hogy világgá.- Jo jóidé már mióta mind jövünk, azaz megyünk, elgágoghat- nád már, hova csaltál.- Miért? Neked nem mindegy, hova? Csak itt ne kelljen maradni. Állandóan baj van velünk, tapasztalhattad ...- Igen, hát ez igaz. Kárpótlás ide, kárpótlás oda, vagy túl sok van belőlünk, vagy túl kevés.- És állandóan lebaromflazzák a fajtánkat hazánk fiai. Tele van a bögyöm a nagy gazdákkal és akisgazdákkal is.- Nekem is. Néztem minap a tévét, alig tudtam befogni a csőröm. Nemrég még békés stagnálást ígértek, de nem gondoltam volna kis agyammal, hogy ebből pontosan ez lesz: meg sem tömnek, le sem vágnak ...- Fel sem dolgoznak, meg sem simogatnak, repülni sem minket tanítanak.- Pedig jó lenne repülni, nekem már emberszem nőtt a talpamra. Nem intünk le inkább egy kocsit?- Szó sem lehet róla, Ilon! Nem gépesítünk. Azok ott bent csak száguldjanak, úgyis vagy nekimennek valaminek, vagy az üzemanyaguk fogy el.- De én már fáradt is vagyok, meg rettenetesen szúrja a csőröm a sok kipufogógáz. Legalább pihenjünk egy kicsit a zöldben.- Nem! Bezzeg már vágnád hasra magad... Riszáld csak ügyesen a farod tovább, mert belecsípek a püspökfalatodba. Megyünk ügyesen, lassan, de biztonságban itt, a kerítés és a fehér vonal között.- Rendben, de áruld már el végre, Márton, hogy hova!- No jó, de több gágogás nincs: megyünk Európa felé. Megmutatjuk Mitterand-nak s a franciáinak, hogy a magyar barom(fi) úgyis bemegy a Közös Piacra ... Molnár H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Látlelet A hazugság és a félreértés cinkossága Kényszeredetten is tudomásul vehetnénk akár, hogy a kormányzó és az ellenzéki pártok képviselői között egyre szaporodnak a kölcsönös vádaskodások. Mégpedig olyan „forgatókönyv” szerint, mely közvetlenül le sem fordítható. Mert ha a hatalmon lévők másként vélekednek például a nyilvánosság szerepéről, ebből nem következik az, hogy az ellenzékiek folyton-folyvást hazudnak. S mintha ezek a vádaskodások inkább egy lelki diszpozíciót készítenének elő, mint észlelhető agymosást. Egyszerűen fogékonnyá akarnak tenni bizonyos eszmei áramlatok iránt, melynek egyik következménye, hogy fegyvertelenné válunk a manipulációkkal szemben. Közben észre sem vesszük, hogy már rég egy valótlan politikai közegben mozgunk. Csak éppen látásmódunk alakult át, s vele a köznapiság színezete is. így azután már végképp nem lehet eldönteni, ki hazudik és mikor; részint annyira személytelenné vált a hazugság, és annyira valószerűvé használhatósága, hogy egyenesen a mindennapi élet részeként jelenik meg. A kétértelműségek olyan viliódzó rendszere alakult ki, melyet a köznapok világában nehéz áttörni. A nyílt hazugság ugyanis könnyen lelepleződik. Csak a valóságmozzanattal terhelt vagy valóságfunkciót nyert hazugság ellen nehéz orvosságot találni. S ugyanígy a féligazságok és a félreértések akaratlan összjátékával szemben. Mert ebben az összjátékban - elég, ha csak Kónya Imre nagy vihart kavart „tanulmányára” gondolunk - mindig van egy nagyobb-kisebb százalékkal szereplő valóságmag, amely tényszerűen hitelesíti azt, ami hozzátevődik. S ez a valóságmag segíti elő - morálisan is - a félreértés mechanizmusát, az önáltatás látszatelfogadó és önbiztató gesztusát, valamint a hazugság e valóságként való funkcionálását. Hatásosan ugyanis csak úgy lehet hazudni, ha az igazságnak legalább egy töredékét tartalmazza valamely kijelentés vagy gondolatsor. Ráadásul a félreértés vádja - hangozzék el akár kormány- párti, akár ellenzéki oldalról - morális kibúvót ad a felelősség alól, mivel a nyilatkozót látszólag felmenti a valóság tényleges és kínos következményekkel járó felismerése és vállalása alól. Ám minél több félreérthető állásfoglalás lát napvilágot, s minél gyakoribbá válik ezek „jóhiszemű” vagy félreérthető elfogadása, annál nagyobb a veszélye annak, hogy az állampolgári bizalom végképp elfogy. És ezzel a ténnyel mindenekelőtt azoknak kell számolniuk, akik a jövő kétes bizonyítékára szeretnék építeni a jelen másképp látását. Nem véve tudomást arról, hogy a félreértés és a hazugság rövid távon mindig egymás cinkosai. Kerékgyártó T. István Konferencia Csongrádon Önkormányzatok a Tiszáért Az önkormányzatok ma még igazán nincsenek könnyű helyzetben. A megoldanó feladatok folyamatosan jelentkeznek, működésük feltételrendszere ugyanakkor a kívántnál lassabban körvonalazódik. Ennek ellenére nem rekednek meg a napi gondoknál, hanem bizalommal tekintenek a jövő felé. Jól példázza ezt az is, hogy a Tisza menti települések önkormányzatai - a folyóval kapcsolatos - közös gondjaik, elképzeléseik és lehetőségeik megbeszélésére, összehangolására egy kétnapos konferencián kerítettek sort Csongrádon. A Tisza a közvetlen környezetében levő települések számára meghatározó jelentőséggel bíró természeti adottság és egyben fontos gazdasági potenciál. Bár a régi időkből sokfajta hasznosítást ismerünk, az elmúlt években a települések gazdasági céljaik megvalósításához - számos okból - messze nem vették igénybe a folyó által kínált lehetőségeket (lecsökkent a halászat szerepe, vízi közlekedés alig van, az üdülés és idegenforgalom csak néhány helyre korlátozódik stb.). Mindezek azt indokolják, hogy a folyónak a települések életében betöltött szerepével az eddigieknél hangsúlyozottabban kell az érintett önkormányzatoknak foglalkozni. Csongrád megyében, ahol a két legnagyobb mellékfolyó torkollik a Tiszába és az alsó szakasz miatt is, különösjelentősége van e témának. A közelmúltban készült el a folyó védelmével és hasznosításával foglalkozó koncepció. Ennek kapcsán kezdeményezte a Csongrádi Megyei Közgyűlés a Tisza menti önkormányzatok részvételével a konferencia összehívását. A kezdeményezéshez - a konferencia rendezőjeként - több országos és regionális hatáskörű szervezet is csatlakozott. A konferencián Abádszalók, Csongrád, Szeged és a jugoszláviai T örökkanizsa polgármestere foglalja össze településük és a Tisza sajátos kapcsolatrendszerét, majd különböző - a témához kapcsolódó - szakterületek magas szintű művelői adnak tájékoztatást a folyó jobb hasznosításával kapcsolatos lehetőségekről. így előadás hangzik el a vízgyűjtő terület hidrológiai viszonyairól, a Tisza és a természetvédelem kapcsolatáról, a halgazdálkodás lehetőségeiről, az önkormányzati vagyonnal összefüggő kérdésekről, a vízi közlekedésről, szállításról, a vízi turizmus fejlesztésének lehetőségeiről és még több kapcsolódó témáról. Az eszmecsere további aktualitását adja, hogy a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet a közelmúltban készítette el „A tiszai vízi turizmus fejlesztésének lehetőségei” című tanulmányt, amely jó alapot szolgáltat az érintett települések együttműködéséhez e témakörben. A szervezők úgy gondolják, hogy ez a konferencia is hozzájárul az önkormányzatok gazdasági lehetőségeinek feltárásához, a szakemberek számára pedig az önkormányzatok sajátos szempontjainak megismeréséhez. Remélik, hogy szoros és hasznos együttműködések bontakoznak ki, és további ilyen rendezvények alapja teremtődik meg.
