Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-19 / 219. szám
15 1991. SZEPTEMBER 19. Challenge Day — megyei körkép Délelőtt tornázó óvodásokkal találkoztunk a parkban. Az óvó nénitől, Kovácsné Szabó Zsuzsannától megtudhattuk, még a hároméves gyerek is megértette, ma mindenkinek mozogni kell, ezért van a megszokottnál több testedzés a napirendben. Természetesen a kicsik most is szívesen ugrabugráltak a fűben. A háziasszonyok sem maradhattak ki a programból, a bolt mellett lelkes fiatalok várták a kosaraikkal „andalgókat”, és erőfeszítésük éli smeréseként kezükbe nyomták a megérdemelt próbalapot. Igazi megpróbáltatás várt a buszon utazni szándékozókra, a faluszéli megállóban a leleményes szervezők megkérték őket, gyalogolva tegyék meg a 15 perces utat hazáig. Tizenhat órakor két szolnoki futó, Megyeri Zsolt és társa csábította a merész vállalkozókat laza 15 kilométeres futásra Szolnokig, majd vissza. Jelmondatuk akár egy újabb kihívásnak is megfelelt volna: „Bemelegítés Barcelonára”. Ők oda is futva szeretnének megérkezni 1992 nyarán. Zagyvarékas nem volt egyedül, a szomszédos szászberki SZÁSZAKKU Üzemben sok falubeli dolgozik, ezért munkatársaikat „külsősként” rá tudták venni a velük való sportolásra. Az üzem jelszava: „Biztos indítás!”, nemcsak az autókra, de dolgozóikra is vonatkozik, mozgósításuk bármilyen eseményre könnyű feladat. A kora esti órákban a község egész lakossága elindult a Kisszögbe, ahol az árnyas fák alatt estig 'kellemes körülmények között zenés tornán, rönk- dobáláson, motoros ügyességi versenyen és erőnléti próbákon szórakoztatták magukat és társaikat a mozogni vágyók. Száz dolgozó kezdte a napot bemelegítéssel a té- esz cipőfelsőrész-üzemében. Néha hangosan kacagtak a lányok, asszonyok, hol egymáson - szokatlan ez a gimnasztika! -, hol az alkalmi „testneve- lő’levezénylésén, érdekes stílusban elkövetett bemutatóján. Más vállalatok és üzemek is reggel kilenckor szántak 15 percet dolgozóik megmozgatására. A sportpályát az általános iskolások vették birtokukba. Amikor még szép rendben álltak a gyerekek a focipályán várakozva, még szinte elvesztek a gyepszőnyegen. Ám amikor szétfuthattak, melegítőikkel tarkára festették a fű zöldjét. A művelődési házban kilenc órakor gyülekeztek a kismamák, a fiatalasszonyok és a nyugdíjaA keviek kisvárosában (ők a harmadik kategóriában versengtek, az 5-15 ezer lakosú települések között) ahány helyszín, annyi korosztály és annyiféle ötlet, tevékenység között válogathattunk. Az itteniek szintén azokhoz a városokhoz csatlakoztak, ahol a reggeli élet beindultá- val kezdődött el a sport. Kőrútunk első állomását, a strand területét a legkisebbek - köztük az óvodások és az alsó tagozatos iskolások - vették birtokukba. Labdáztak, játszottak, majd a változatosság kedvéért váltóversenyen ügyesedhettek (volt rá lehetőségük, hiszen időnként a labdavezetés közbeni bukfence- zés teljesítése is nehézségekbe ütközött). A „Kihívás napján” egy mindössze négyesztendős kisfiú, nevezetesen Szíjártó Csaba önmaga bátorságát hívta ki, miután társai buzdítása kíséretében szemrebbenés nélkül ugrott a medence vizébe. A termelőszövetkezet szabadidőközpontjában, a szénaboglyák tövében, lovak és csacsik szomszédságában a Kossuth úti általános iskolások gyűjtötték Túrkeve pontjait. A sulitúrát akadályverseny, azt pedig mezei No comment! — Néha Juss is! pont nem kedvezett a rendezőknek. Talán éppen ezért akadt halaszthatatlan dolga a polgármester úrnak, aki napközben nem tartózkodott a faluban. A pedagógusok nagy lelkesedéssel szervezték a programokat, de hát ők csak a gyerekekért feleltek, a falu „gazdája” nem állt a sor elejére. Délutánra nemcsak a napot és a szelet sikerült mozgósítani, hanem a falu apraját-nagy- ját is. Az üzemekben „munkahelyi torna”, az oviban, bölcsiben kiadós séta volt a próba. Az öregek sem maradhattak ki, a 80 éves néni is „sportolt”, székében ülve mozgatta meg izmait. Nagy érdeklődés előzte meg az erőemelés, grundbirkózás küzdelmeit, valamint a tanár-diák röplabdameccset. A betonon is lehetett sportolni, ki görkori- val, ki gördeszkával, megint mások BMX-kerékpárral bizonyították ügyességüket, mások viszont a „lágyabb”, gáton le- és felfutást választották. A szervezők szerint a 2800 lakosból körülbelül hatszáz felnőtt és háromszáz diák vett részt a különféle versenyszámokban - sokan több sportágban is próbálkoztak -, ami ugyan nem sok, de a jánoshidaiak legalább szerepeltek e nemzetközi rendezvényen, nem úgy, mint sok más település passzív lakói. A. Á. futás követte, míg az erdei torna- pályán az alsósok mozgolódtak. Pontosan tizenkettőt ütött az óra. amikor Hajós István, a helyi Day célja: egy kis sikerélménynyel, motivációval fűszerezve némi mozgást belevinni az emberek mindennapi életébe. A kibukkanó nap kicsalogatta a falubelieket a Kisszögbe, ahol a legtöbb résztvevő a délelőtt folyamán gyerek volt. A felnőttek reggel gyalog és kerékpárral indultak munkahelyükre, ezzel teljesítve a számukra előírt penzumot. A Szolnokhozközeli „alvófalu” első pillantásra csendes képet mutatott. Nem sokáig kocsi- kázhattunk ebben a hiszemben, ugyanis a község különböző pontjain rendre gyerekseregbe botlottunk. Igaz, itt a programok csak reggel nyolc órakor vették kezdetüket, akkor, amikor az ifjúság nagy részének megszólalt volna az első óra kezdetét jelző csengő. Ám ez nem történt meg, hiszen ezúttal a testnevelők zenére történő előtomázásával indult a tanításmentes nap. Míg a gyerekek példásan követték „feljebbvalóik” utasításait, addig akadtak renitenskedők a nevelői kar „személyében”, akik holmi tánc segítségével próbálták megoldani a számukra szokatlan (?) feladatokat. Nem sokkal később az általános iskola közelében maga az iskolaigazmiután ott rendezték meg mind az akadályversenyt, mind a falu körüli futást. A reggeli végtagmegmozgatás után a tanároknak már csak a csapatok várása, illetve ellenőrzése jutott, ám a nebulók egy percig sem pihentek. Hiába, a fiatalság ... Az óvónők is ezen a véleményen lehettek, bár minden bizonnyal nem kellett kétszer szólni az ovisoknak egy kis testmozgás érdekében. Persze a fölnőttek sem akartak lemaradni, így ők szintén csatlakoztak a picinyekhez, sőt délután is folytatódott a sport. Alig telt le a munkaidő, amikor a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság éllovasa, a Szolnoki Vegyiművek látogatott el a helyi focistákhoz egy barátságos derbi erejéig. Rajtuk kívül a kézi- és kosárlabdázás hívei sem üldögéltek Aki átbújik a léc alatt... gató eszkábálta, drótozta össze a kerékpáros ügyességi pálya elengedhetetlen kellékeit. Bárcsak mindig ilyen lágyszívű lenne Vesniczky Antal, mármint ami a nehézségi fokot illeti - vagy netalán a gyerkőcök bújtak át felettébb ügyesen a ,,limbó-léc” alatt? A délelőtti programok másik központjául a Tisza-gát szolgált, tétlenül, számukra is rendeztek mérkőzéseket. Aki még ezek után is bírta szuflával, az aerobi- cozhatott, majd este hét órától rock and roll partin lazíthatta megfáradt izmait. Még ha győzelmi reményekkel nem is kecsegtették magukat a helybéliek, a remek hangulat adott volt, s valahol ez volt a fontos. Nemde? Szajol Túrkeve Zagyvarékas Cibakháza programok szervezője részeredményként 3969 fős részvételt diktált a telefonba a fővárosi rendezőknek. Ez a létszám azon nyomban módosult, mivel a termelőszövetkezet szerelői, traktorosai akkor szakították meg munkájukat egy kis testmozgás erejéig. Örömmel hallottuk, nem szokatlan ez a napi menetrend tőlük, s végül is ez lenne a Challenge A község alaposan felkészült a kihívás napjára. Már korán reggel, a boltok nyitásakor kinn álltak a fiatalok az áruházak és a pékbolt előtt. Ezeken a helyeken kínálták a gumikötelet, a súlyzókat, a hulahopp karikát és az egyéb sportszereket a község lakóinak. Aki ráállt a dologra - sokan voltak ilyenek -, annak teljesítményét bejegyezték az igazoló füzetbe. Az egészen piciktől kezdve a körtét áruló nénikéig számosán - életkorra, nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül - áldoztak legalább tizenöt percet életükből ezen a napon a mozgásra. Néhányan profi módon bűvölték az expandert, de akadt olyan is, aki kellő edzettség híján pici húzódást szenvedett. De ők is levonták a tanulságot: mindennap kell az a negyedóra mozgás. Az általános iskolában reggel 8 órakor kezdődött a sportnap az Aki „ínyencségekbe’ szeretett volna belekóstolni, az a szalmabála vagy hordógörgetésbe nevezett be, de akit ez is hidegen hagyott, annak ott volt még a szekérhúzó verseny! A „Kihívás napja” este nyolc órakor ért véget női aerobiccal (úgy látszik, ez mindenhol népszerű), valamint kispályás labda- rúgó-villámtomával. (ko-) ünnepélyes megnyitóval és az azt követő bemelegítő gimnasztikával. Hát aztán volt itt minden, ami a sport ínyenceinek igényeit kielégítette, a zsinórlabdától a fekvőtámaszon át a grundbirkó- zásig. Nem kellett különösen biztatni a nebulókat, könnyedén elérték a tervezett kétezer pontot. A különböző színhelyeken sok érdekesség is történt. A járatos buszt az utasok tolták negyedórán keresztül az egyik megállóból a másikba. Az ovisok sport- vetélkedőn vettek részt, mások pingpongoztak vagy túráztak. A Tisza-gáton futóversenyt rendeztek, az ügyesek lovagolhattak, az erősek rönköt hajíthattak, a kitartók kerékpározhattak. Az este a labdajátékoké volt, kézilabdáztak és kosaraztak - akik még bírtak. A nyugodtabbak kiültek a horgásztó partjára, és halfogásban versenyeztek. Kőtelek sok. A nénik azt is elmesélték, hogy a focipályától futva tették meg az utat a teremig, csak egyikük panaszkodott, hogy őt, mint legkisebbet, alaposan lehagyták a többiek. És még ezután jött az aerobic. Az ifjú és nyugdíjas hölgyek nagy lelkesedéssel láttak neki a könnyűnek igazán nem mondható gyakorlatoknak. A kétéves forma pici lány még csak álldogált édesanyja mellett, de egy-egy taktusnál már neki is ritmusra mozdult a lába. Az egyik fiatalember tizenöt percig küzdött egy jól megtermett dinnyével, számtalanszor ki tudta nyomni a feje fölé. A művelődési ház elől indult a Tisza-parti kerékpártúra, majd a kis sportpályáról a „Fut a falu”. Délután a Szolnoki Repülő Szövetség tartott hőlégballon- és ejtőernyős-bemutatót. A százakat megmozgató „Challange Day” a labdajátékok jegyében ért véget a községben. bcs A verseny végeredményéről pénteki lapunkban számolunk be. „Utánam, srácok!” Melyikünk bírja tovább?
