Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-16 / 216. szám
1991. SZEPTEMBER 16. Sportextra 9 Triatlon, II. Polaroid-Cédrus pénzdíjas gála A nők elfogadták a hadüzenetet - és győzlek Nem egyszer hallani véleményeket, miszerint a triatlonra azok a sportolók pártolnak át, akik sem úszásban, sem kerékpározásban, sem futásban nem tudnak kiemelkedőt produkálni, így a keverékből próbálnak babérokat learatni. Gyanítható, hogy olyanok álláspontja ez, akik egyetlen egyszer sem látták még élőben versengésüket, máskülönben önmaguknak is temérdek cáfolattal tudnának szolgálni. Itt van például a sokat emlegetett Szabó Zita, aki a serdülő atlétáknál is válogatott, vagy klubtársa, Balázs Ági, aki az utánpótlás vízilabdázóknál mondhatja el magáról ugyanezt. De szombaton délután Budapesten, a Polaroid-Cédrus triatlongálán frissiben is volt része a népes közönségnek meglepetésben. Merthogy ott volt a mezőnyben az a miskolci Szász László, tősebb klubjának, a Budai XI-nek a versenyzője, Kindl Gábor. Persze küzdöttek a sportágankénti legjobb eredményekért is, mégsem ez volt a lényeg, hanem a végső győzelem. Erre férfiaknál 45-en, nőknél összesen nyolcán pályáztak. Biztosan akadt volna más jelentkező is, ám a szervezők ezúttal a „krémet” részesítették előnyben, így történt meg, hogy a rövidtávú országos bajnokság első negyven férfi, valamint első nyolc női helyezettje automatikusan delegálta magát. Rajtuk kívül néhány meghívott került még a listára, így alakult ki a végső mezőny. A színvonalas részvételhez hasonló külsőség, jelen esetben helyszín dívik, s hogy ezt a Margit híd, Lánchíd, Erzsébet híd, Budai alsórakpart környékén megtalálták, nem vitás. Kovács Kornél biciklizés után „nyúlcipőt” húzott dik helyen tartotta magát. A kétkerekű verseny szám végén a nőknél Szabó Kovács Beáta az első helyre küzdötte fel magát, mögötte Perczel, Baranyai volt a sorrend, Szabó Zita továbbra is ötödik, Ági nyolcadik. A fiúk fantasztikus küzdelmet víva, hárman pattantak le egyszerre a kerékpárról, és rutinos cipőváltást követően néhány másodpercen belül már a rakpart betonján szedték a Amikor már minden mindegy Vége a versenynek! Ilyenkor már képtelenség szaporább karcsapásokkal, gyorsabb léptekkel javítani az elért eredményeken, úgyhogy ekkorra csak a teljesítmények regisztrálása, a következtetések levonása marad. Lássuk: Szabó Zita (Szolnoki Triatlon SE): - Az az igazság, hogy nem készültem fel rendesen, az EB óta nem edzettem iga-, zán, csak a futásra. De az ment is .... Balázs Ágnes (Szolnoki Triatlon SE): - Számomra ez volt az év legrosz- szabb versenye. Fadd-Domboriban indultam utoljára, azóta csak edzegettem. Egy héttel ezelőtt tudtam meg, hogy most indulhatok, ugyanis a rövidtávú OB-n - ami erre a gálára válogató volt - részt sem vettem. Kovács Kornél (Jászberényi Triatlon SE): - Az utolsó két versenyemre nagyon elfáradtam. Szerintem az ifik között nyernem kellett volna. Az úszás végén, amikor ki akartam kapaszkodni a stégnél, majdnem elsodort a víz, erre a szervezők úgy kikaptak a vízből, hogy még én is meglepődtem. A futásnál, a Margit hídnál olyan oxigénhiányban volt részem, hogy csak a bűzt éreztem. Belülről úgy láttam, hogy az ifi és junior fiúk idén nagyon felkészültek. Barta István (Újszászi Ötpróbás Klub): Hú, az a két héttel ezelőtti OB (a nagyatádi hosszútávú országos bajnokság - a szerk.) nagyon bennem volt. Különben az idén sokkal erősebb mezőny gyűlt össze, mint tavaly. Futásban jó lett volna győzni, az elején jól is mentem, de aztán „üres” lett a mezőny, így nem volt ki után futnom. Szabó Zita (63-as) az úszás „terheit” vetkőzi le Az Országházon túlról jelentjük aki hosszútávfutó atlétaként sok-sok évig volt felnőtt válogatott, ennek ellenére mégsem ő érte el a legjobb futóeredményt (ezt ugyanis külön díjazták), a tavalyi futógyőztes, újszászi Barta István még a dobogóra sem került, helyettük viszont győzött a sportág legjelenA triatlon törvényei Ha a szakemberek, versenyzők, vagy éppen csak egyszerű érdeklődők között szóba kerül, hogy hol lehet még drága perceket lefaragni a magyar triatlono- sok idejéből, szinte mindenki egyhangúlag vágja rá a félreérthetetlen választ: a kerékpározásból. Ezek után lássuk, mik azok a körülmények, amik lépten- nyomon akadályoztatják ennek a számnak a teljesítése közben, valamint a tréningek során a peches hármaspróbázó- kat (ezt az elnevezést „kikérik” maguknak). Törvények: 1. Amilyen biztosan beletalál az első kerék a süllyesztett villamossínbe, olyan lehetetlen kikormányozni belőle. 2.a. Ászéi mindig szembe fúj. Ha visszafordulsz, akkor is. b. Ennek folyománya: a szél iránya a biciklikormánnyal változtatható. 3. Minél meredekebb az emelkedő, annál ritkábban helyeznek el rajta kilométertáblákat. 4. Ahol vizes az út, ott mindig megelőz egy teherautó. 5. Bármerre mész, a legbüdösebb járművek (autóbusz, Trabant) mindig eléd kanyarodnak. A dopping törvénye: A nagyobb versenyeken mindig csak néhányan doppingolnak. Azok. akik lebuknak. A prevenció törvénye: Akinek fáj a térde, egyéb ízületei és minden porcikája - az biztos, hogy rendszeresen sportol, ki tudja, talán triatlonozik. Három órához közeledett az idő, amikor a pesti oldalon, a Jászai Mari téri stégnél gyülekeztek a versenyzők. A hölgyek nyolc perc előnyt kaptak férfitársaiktól, nyitottá téve a nemek közötti versengést is. Ennek tudatában a nyolc nő egy percig sem hadonászott a 16 (!) fokos Dunában, hanem a folyó minél előnyösebb sodrását kihasználva rögtön középre, sőt egy kissé a budai rész felé tempóztak. Kevesebb mint tíz perc és 750 méter elteltével a Hotel Dunapart Szállodahajón „landoltak”, aminek ajtaján rövid időn belül, mint az ázott „verebek” vágódtak ki, rohanva a kerékpárdepó irányába. Közben egy-két ruhadarab is lekerült a versenyzőkről (volt minek, hiszen a hideg víz elől az ún. neoprén ruhába burkolták testüket). Balázs Ági az első bolyban, harmadikként búcsúzott a Dunától, a felnőtt EB-t egy hete megjárt Perczel Zsófia (Budai XI) és Rózsa Dóra (MAFC) mögött, míg Szabó Zitát a nyomukban haladó bolyban lehetett felfedezni. A vetkőzés, cipőhúzás Zitának jól sikerült - profi szintén ezzel egy percen belül kell végezni -, így harmadikként pattant kerékpárjára. Ági egy kicsit megcsúszott, de végre ő is nyeregben érezhette magát. Közben a fiúk is a Dunába vetették magukat, s mint kiderült, néhányan a felkészülés során sodrásmérő szerkentyűket engedtek a vízbe, betájolva ezzel hétvégi lehetőségeiket. Náluk Len- hardt-Emhő volt a sorrend, de jó helyen volt a jászberényi Kovács Kornél is, míg Barta „Fiatalnak” nem ez a szám volt az erőssége. Nyolc kilométer brin- gázás után tűntek fel ismét a versenyzők, a lányoknál az élen továbbra is a Budai Xl-es Perczel Zsófia haladt, mögé azonban nagy meglepetésre az úszásban utolsóként végzett Szabó Kovács Beáta (Szekszárd) jött fel. Szabó Zita az ötödik helyre csúszott vissza, míg Balázs Ági a nyolcadikra. A férfiak eközben - az Emhő-Bók-Zsódér trióval az élen - tovább faragtak a nők mögötti hátrányukból, Kovács Kornél a nyolcaA győztesek: Perczel Zsófia és Bók Tamás lábukat. Egy ideig bízni lehetett Zita feltörekvésében legjobb számában, ám gyaníthatóan rövid volt ez az 5 km számára. Az ő szempontjából nem is változott a helyezés, ám az élen igen, ugyanis az EB legjobb magyar versenyzője, Perczel Zsófia, aki Genfben a mezőny legjobb úszó- és futóeredményét mondhatta magáénak, visszaelőzte Szabó Kovácsot, így ő lett a végső győztes. Remek futóeredményének köszönhetően maradt a nyolc perces előnyből, így Bókék csak a hátát szemlélhették. A férfiaknál hatalmas hajrában utóbbi győzött, a második Zsódér, míg a harmadik Em- hő lett. Ettől függetlenül az eredmény- hirdetésnél a szolnokiak is örülhettek, hiszen Balázs Ági a harmadik legjobb úszóeredményt érte el, Kovács Koméi pedig az ifjúságiak között a harmadik helyen végzett. Az oldalt írta: Kocsis Erika. Fotó: Mészáros János. Kropkó, csak mint nézelődő A Hotel Dunapart fölötti parkolóban egy tűzpiros, miskolci triatlonos matricával ékesített, dekoratív autó azt sejteti, hogy az ország legjobb hármaspróbázó- jaként számon tartott gazdája valahol a környéken tartózkodik. Nincs is ebben semmi különleges, abban viszont annál inkább, hogy utcai ruháját a későbbiekben sem cserélte föl sportosabb szerelésre. A befutónál ácsorgott. gyerekekkel játszott, nagyokat mosolygott és nyilatkozott Kropkó Péter. Mint kiderült, összeszorult szívvel tette ezt, hiszen egy ekkora show-n, a legek versenyén akaratlanul is futásra lendülne a leg-leg térde. Ami mégis versenyzési vágyának lecsillapítására serkenti, az egy távoli cél. Na, nem is annyira időben (mivel négy hét múlva kerül rá sor), mintsem térben. Ahol a Dunát az óceánra cserélheti fel, a rakpartot néhány százalékkal meredekebb emelkedőkre, lejtőkre, a versenyzésre ideális időjárást pedig alkalmanként ötven fokra - pluszban. A kissé megnövekedő táv sem mellékes, hiszen a 750 méter úszás helyett 3,8 kilométer vár rá, a 30 km kerékpározást 180-ra cseréli fel, az 5 km futást pedig a maratoni bő 42 km-re ... Ezek után nem meglepő, hogy Péter nem az ő versenyének nevezte a Polaroid-Cédrus gálát. - Ha nekem most indulnom kellett volna, akkor ahhoz a maratoni futóhoz hasonlítottam volna, aki 100 méteren áll rajthoz. Ezek a fiúk rettentően gyorsak, én pedig nem vagyok az, csak kitartó. - összegezte mondókáját, aztán sietett vissza törzshelyére. Elvégre a verseny még javában tartott.
