Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1991-09-16 / 216. szám

1991. SZEPTEMBER 16. Megyei körkép 3 Vélemények a telefontarifáról II. A távközlési üzem számlája A telefonelőfizetők néhány számla- és egyéb (a szolgáltatás hiányosságaira vonatkozó) pa­naszát a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem fenn­tartási osztályvezetőjének, Ba­logh Imrének továbbítottuk, aki konkrét felvilágosítást adott:- A számlapanaszoknak van egy országosan előírt kivizsgálá­si módszere, amelytől nem tér­hetünk el. Van egy olyan speci­ális berendezésünk, amelyet többszörös panasz esetén szok­tunk rákapcsolni a vonalra, így figyeli annak állapotát, és ki­nyomtatja, hogy mikor kit hívott az ügyfél, mennyi ideig beszélt. Ez a titkosságot abszolút nem sérti. Ennek a műszernek az adatai száz százalékosan objektívek, és ha semmilyen problémát nem ta­pasztalunk, akkor jóváírást nem tudunk eszközölni. A jóváírás feltétele, hogy a vizsgált idő­szakban olyan műszaki hibát ta­láljunk, amely számítási hibát okozhat. Már akkor is jóváírunk, ha csak feltételezés van a hiba lehetőségére. Azt is hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben elég komoly vizsgálat volt köz­pontunkban az igazgatóság ré­széről, és semmiféle olyat nem találtak, ami pluszszámlázást okozhatott volna. Hogy mégis miért szoktunk jóváírni? A hálózatunk állapota olyan, hogy jó néhány helyen megvan annak a lehetősége, hogy hozzáértő műszaki ember innen vonalat tudjon lopni. Ha ilyet tapasztalunk, akkor nem- j csak a jóváírás történik meg, ha­nem a dolgozót fegyelmi úton azonnal elbocsátjuk. Különben a műszerésznek egyáltalán nem érdeke más vonaláról beszélni, hisz szolgálati vonalon bármikor bárhova telefonálhat, kedvez­ményesen kapja otthon a tele­fonját. Minek menne ki hóban, hidegben, létrára csimpaszkod­va vonalat lopni?...- Az előfizetők némelyike sze­retné ellenőrizni a beszélgetései alatt elfogyasztott impulzusszá­mot, vannak is forgalomban ilyen készülékek, azonban Önök ezt nem fogadják el a számla alapjául.- Azért nem fogadjuk el, mert a lakásban mindenkinek joga van bármilyen készüléket hasz­nálni, amelyet a távközlési válla­lat engedélyez. Semmi biztosí­tékom nincs arra, hogy amikor a tulajdonos nincs otthon, akkor a gyereke vagy a nagybácsi, akire a viráglocsolás van bízva, kihúz­za a csatlakozóból ezt a számlá- lós készüléket, bedug egy mási­kat, és csinál három New York-i távhívást. Nem számlázhatunk olyan alapon, hogy kinek milyen makulátlan az előélete, ilyen ala­pon senki szavának sem hihe­tünk...- Viszont a Vígh úr esetében a tíznapos bemérés nem indokolta azt, hogy egy hónapra kivetítve ő a többszörösét fizette.- Vígh úr esetében is az a meg­győződésünk, hogy ő ennyit te­lefonál, amennyit fizet. A bemé­réskor történetesen kevesebb impulzust használt, de nem talál­tunk semmiféle műszaki hibát, és az előző időszakok forgalmai is azt bizonyítják, hogy a tulaj­donos elég tisztességes forgal­mat bonyolít le. Különben a számlapanaszok azért ugrottak meg ennyire, mert a tarifa nagy­mértékben emelkedett...- Érdekes, Vígh urnái a tarifa- emelés után nem jelentkezett a számla növekedése.- Amikor az embereket mellbe vágta a tarifaemelés, akkor a for­galom körülbelül a harmadára esett vissza, ez így szokott lenni. Aztán egy idő elteltével vissza­álltak a megszokott szintre. Vígh úr, aki egy notórius reklamáló, szinte minden hónapban panasz­kodik. A vezetékéhez nem lehet hozzáférni. Ráadásul pont abban a házban lakik, amelyikben én, abszolút jól ismerem a hálózatot, szó sem lehet arról, hogy a tele­fonvonalát lopják.- Innen bentről sem? Hisz mondta, hogy egy műszaki hoz­záférhet.- Semmi értelme... Amiket ők feltételeznek, azokat innen-on- nan hallották, olyan népmese jel­legű dolgok, nem ismerik az eg­zakt kivizsgálási módszereinket. Vígh úr azon kijelentését, hogy amióta panaszkodik, csökken vagy stagnál a számla összege, egyértelmű vádként kezelem, és visszautasítom az ilyen hangne­met, objektiven tudom bizo­nyítani a vizsgálataink igazsá­gosságát, és zaklatásnak vesszük az előfizető ilyetén magatartását. Veréb Dér úr esetében már volt jócskán hiba, a nyilvántartásból ez világosan kiderül. Javítottunk is nála készüléket meg kábelt, de ezek a hibák nem okozhattak számlapanaszt. A speciális ké­szülékünket az ő vonalára is rá­kapcsoltuk, itt van, például, ha­todik hó 13-án 18 hívása volt, ebből 9 belföldi távhívás, egy meg külföldi... Két ünnepnap utáni hétfőn ismét 16 hívást kez­deményezett. Pont ennél a két előfizetőnél én semmi olyan problémát nem látok, ami alap­ján a jóváírást eszközölhetnénk.- Ki van-e szolgáltatva az el­őfizető a távközlési vállalatnak?- Az előfizetőnek jogos az az elvárása, hogy ő szeretné ellenő­rizni, kit hívtak a készülékéről és mennyit beszélt... Örömmel je­lenthetem be, hogy az igazgató­ság területén itt, Szolnokon sze­relünk fel legelőször - várhatóan a jövő év nyarán - egy olyan elektronikus központot, ami vi­lágviszonylatban a legmoder­nebb, ez külön díjért képes lesz kinyomtatni a teljes, részletes listát, hol, mikor, mennyit és ho­va beszélt...- Lesz ebből válóper bőven...- Igen, volt is már ilyen pél­dánk, hogy a házaspárból jött kü­lön a férj is meg a hölgy is, kér­dezték, hogy melyik hova be­szélt, a válóperben bizonyíték volt mindkettőnek...- Van ez a Düsseldorf típusú telefonkészülék impulzusszám­lálóval ellátva, ez engedélyezett. Nem lehetne úgy csatlakoztatni a vonalra, hogy ne lehessen cse­rélgetni, és akkor esetleg a mé­rés elfogadható lenne a számla kiszámításakor?- Fölmerült már ilyen jellegű igény, és próbálkozás is volt, hogy leplombálják a készüléket. Nem a mi tapasztalatunk, más üzemé, illetve külföldi, hogy en­nek ellenére az ügyfél manipu­lált rajta. Mert hiába plombálom le a csatlakozást, a lakáson belül egy csomó olyan pont van, ahol hozzá lehet férni...- Önök feltételezik, hogy ér­dekből az előfizető manipulál­hatja az impulzusmérő készülé­két. Ö nem feltételezheti, hogy Önök manipulálnak? Hiszen Önöknek is érdekük, ebből van a bevételük, annál több, minél több impulzusért inkasszálnak.- Erre azt kell mondanom, hogy ezek a központi számlálók le vannak zárva, le vannak plom­báivá, csak bizottságilag lehet felbontani őket, illetve akkor, ha ilyen jellegű hibaelhárítás van. Természetesen, összességében a távközlési üzemnek ez a legfon­tosabb bevétele, egy éves keret van meghatározva arra, hogy mennyi bevételt kell produkál­nunk. Én szakmailag hozzáértő va­gyok, olyan malőrt nem követ­nék el, hogy ha ilyen módszerrel akarnám a bevételt növelni, ak­kor olyan ügyfélnél csináljam ezt a bizonyos manipulálást, aki­nél egyértelműen kijön... Akkor fognék egy nagyvállalatot, egy vegyiműveket, vagy egy papír­gyárat, akinek többezer impul­zusa van, ha oda rálöketek még ötezret, fel sem tűnik neki. Ak­kor nem olyan ügyfelet nézek ki, aki amúgy is pikkel ránk... Le­het, hogy korábbi élményei in­dokolttá teszik a feltételezést, de hát pont ezeket nem szoroznám be... Tehát semmi értelme nem vol­na itt manipulálni... A saját im­pulzusmérővel ellátott készülék használatát azért ajánlom tájé­koztatójelleggel, mert nagyon jó ahhoz, hogy az azonnali önkont­rollt megvalósítsa. De számla­alapként elfogadni nem tudjuk. Ha magasabb szinten hoznak egy rendeletet, hogy ezt mégis el kell fogadni, akkor biztos, hogy nekünk ez alapján kell cseleked­nünk. Molnár H. Lajos Beszéljünk róla! A szentéletű Öregasszony vagyok én már - mondja magá­ról. Pedig az arca furcsamód hamvas, még min­dig van rajta olyan pírféle vagy valami pozsga. Az ilyenekre szokták mondani: szentéletű. Azt hiszem, sohasem fogom megérteni, hogyan lop­hatták meg. Több mint nyolcvan már - a rokonoktól kap ruhát, használt ruhát, azt adja el, minden bi­zonnyal bagóért a lengyel piacon. Nem volt gye­reke, de mégis volt - ugyanis felnevelt egy, aho­gyan ő is mondja: rosszéletűt. Ó használja ezt a minősítést: rosszéletű lett a lelkem. Valami uno- kaöccsszerű a szál, ami elvileg összekötötte őket. Az anyát borzasztó baleset érte, - egy teherautó hátrált, s nyomta neki a falnak. Nincs semmi pikantéria a dologban, az apának nemigen kellett a gyerek, neki annál jobban. A fiúcska a használt ruhákból kapott pénzen felnevelődött, kitanult, mérnök lett. Az asszony­nak soha nem volt, azóta sincs senkije, csak ez a poronty. Nem volt eljárás. Szinte egy szobában, ebben az albérletben élte le az életét. Talán nem hat szószaporításnak - de hisz nem is érthetnék meg őt - a történet, s talán megbocsátja ő is, hogy elmondom: középiskolás volt a fiú. Kölcsönt kért a barátaitól, s elfelejtette megadni. Azok azután elmentek, kihez is mentek volna vissza­szerezni, mint ahhoz, aki az árváért felelősséget vállalt. Te, te! Szégyellő magad! - s dühében majdnem nekirontott a sihedemek, aki - hogy meg ne üssék, maga elé rántotta a kezét, s fordul­tában a könyökével betörte az asszony orrát. Egybefolyt a könny, a vérrel. Ez volt az első lopása. A fiú olyan lett, mint az apja. Talán a gének. Az iskola, a kollégium után, amikor vissza­ment hozzá lakni, rendszeresen lopott tőle. Elő­ször csak megdézsmálta a picinyke nyugdíját, meg az eladott ruhákból szálára rakosgatott fo­rintokat, azután már elvitte a „maga részét” - csak úgy. Volt, amikor együtt sírtak mind a ketten. Az orvosok nem mondták meg, hogy májrák vitte el a fiatal mérnököt. Eltemette, aho­gyan tudta. A legolcsóbb koporsót vette meg neki. Nem siratta meg, azt mondja, haragszik rá. De nem a pénz miatt. Annyi minden várt volna még rá. Meg kellett volna csinálni a veranda előtti lépcsőt is. Az a tégla, ami kilazult és éve­ken át ott lötyögött a többi között, az okozta most a balesetet. Combnyaktörés. Pedig kellene a ru­hákat vinni a piacra. Ez a szentéletű öregasszony nem tud semmi­ről. Nem tud a kormányról, az MDF-ről, de még a kisgazdákról és még az MSZMP-ről sem tud. Nem tud arról, hogy ölik egymást az emberek Jugoszláviában és abszolút semmit se tud a nagy szovjet birodalom széthullásáról. Nincs rádiója - egyébként se tudná kifizetni. Televíziója sincs. Van viszont a veranda előtt, ahogy lépünk le a járdára, egy magas lépcső. Téglából készítették. Ez a szentéletű csak egyet tud, arról le kell lépni és arra fel kell lépni. Ha törik, ha szakad. Mert akkor már el tud járni a boltba. Az pedig már az életet jelenti. Hajnal József kertbarát Jászjákóhalma. Az ország­ban működő kertbarát körök kö­zött közel két évtizedes fennállá­sa alatt jelentős rangot vívott ki magának a Jákó Kertbarát Kör. Az országszerte ismert agrármér­nök, Vámos László által vezetett kör a napokban harmadik alka­lommal rendezte meg termékbe­mutatóját. A hagyományos nö­vények mellett sok érdekes, új terméket is láthattak az érdeklő­dők a közösségi házban, ahol többek között a jászberényi és jászárokszállási társkörök is kép­viseltették magukat. Nagy tet­szést aratott ez utóbbi kertbará­tok számos csodálatos kaktusza, virága. A polgármester nagydíját Bár­dos József nyerte el, de Labáth Mihály és társai sem panaszkod­hatnak, akik a bemutatókon rend­szeresen jól szerepelnek. A záró­rendezvényen a tombola főnye­reményét - egy hatalmas gúnárt - Kovács Pétemé vihette haza. Magánrendelések a kórházban Délelőtt állami, délután maszek Egyre gyakrabban olva­sunk olyan hirdetést, hogy a megyei kórház-rendelő­intézet egy-egy orvosa a kórház illetve a rendelőin­tézet rendelőjében az álla­mi egészségügyi ellátás utáni időszakban (dél­után, este) magánrende­lést folytat. Varrósarok. Budapest és Győr után Szolnokon, a Centrum áruházban nagy érdeklődés mellett nyílt meg a Burda divatlapot, divatkatalógus alapján szabásmintákat, méterárut és a szabáshoz-var- ráshoz szükséges eszközöket értékesítő üzlet. Üzemeltető az Elegancia Kft. (Fotó: N. Zs.) Sokan meghökkentek e hirde­tések láttán, és nem hallgatták el véleményüket, hogy nem tartják etikusnak a magánrendelésnek ezt a fajtáját. Miért engedélyezik, hogy a kórház rendelőjében maszek gyógyítás is folyjon? - kérdez­tem dr.Böjthe Lajostól, a me­gyei kórház igazgatójától. Az igazgató egy füzetet vett elő, mely ezt a címet viselte: Cselekvési program egész­ségügyi rendszerünk megújítá­sára.- Ebben a programban is sze­repel, hogy támogassuk a privát vállalkozásokat - utalt az igazga­tó a miniszteri útmutatásra. - A minisztérium nem ellenzi, ha­nem támogatja, hogy az orvosok az egészségügyi intézmények helyiségeit, eszközeit béreljék.- Nem lenne jobb, ha a saját lakásukban alakítanának ki ren­delőt?- Ha otthon létesítik, nehéz ki­alakítani a körülményeket és sokba is kerül. Egy rendelőhöz várakozóhelyiség kell, W.C., eszközök. Én a beteg kedvéért engedem, hogy a rendelőben, a maszek rendelésen az orvos a műszert használja, mert így magasabb színvonalú ellátást kap. Egyéb­ként pedig az volt a „divat”, hogy a magánrendelőkben el nem végezhető vizsgálatokat el­végeztették valamelyik egész­ségügyi intézménnyel. Ezeket az eseteket nem lehe­tett kiszűrni. A maszek rendelé­sek azt a célt szolgálják, hogy piaci szemlélet alakuljon ki és ne feketepiaci - gondolok itt a hála­pénzre.- Senki nem kifogásolta, hogy abban a rendelőben, amelyben az úgynevezett ingyenes, állami gyógyítás folyik, délután vagy este maszek rendelésen fogadják a betegeket?- Némely helyen az osztályve­zető főorvos szóvá tette, hogy az osztályos rendelő'mellett ki van függesztve a maszek rendelés időpontja. Felmerült a kérdés, hogy hirdetheti-e magát az or­vos? Véleményt kértünk az Or­vosi Kamara helyi szervezetétől és ők nem ellenezték. Egyébként az ország nyugati felében már majdnem transzparensen hirde­tik magukat az orvosok.- Mindenki megkapja az enge­délyt, aki kéri?- Igen. Nézze, ez egy lehető­ség az orvosnak, hogy pénzt ke­ressen, a betegnek, hogy megvá­lassza az orvosát, a kórház pedig mindkettőnek biztosítja a lehető­séget a tisztességes betegel­látásra. A rendelők használatáért ter­mészetesen bérleti díjat fizetnek az orvosok. Dr.Gulyás Éva, a kórház jogtanácsosa tájékoz­tatott ezekről:- Pillanatnyilag 24 magánren­delés működik a rendelőinkben. A december 31-ig kötött szerző­dések értelmében a bevételük 15 százalékát kérjük tőlük. Néhány esetben azonban már másfajta szerződést kötöttünk, és a jövő évtől a többieket is újra kötjük - új bérleti díjakat határozva meg. Ebben már nem a bevételt vesszük figyelembe, hanem azt, hogy milyen jellegű a szakren­delés, mekkora a helyiség, hol található, milyen műszereket használ az orvos stb. Most példá­ul egy 18 négyzetméteres bel­gyógyászati rendelő havi bérleti díja (a rezsin felül) 1700 forint. Amikor megkérdeztem az igazgatót, hogy megéri-e a kór­háznak bérbe adni a rendelőit, így válaszolt:- Nem törekszünk arra, hogy mindenáron profitot szerezzünk. Ha egy rendelőbérlés nullszal­dós, én már elégedett vagyok.- paulina -

Next

/
Thumbnails
Contents