Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-14 / 215. szám
1991. SZEPTEMBER 14. 7 Nézőpontok Sakkjátszma az életéit Törékeny demokrácia - avagy a demokrácia törékeny Én csupán a módszer Up ellen emelek szót. Azt, hogy a hatalom birtokosa élni is akar a hatalmával, természetesnek tartom. Amióta világ a világ, így volt ez mindig. De nem mindegy, hogy hogyan teszi ezt. A bajom azzal van, hogy az utóbbi időben többször is találkoztam a hatalom durva megnyilvánulásaival, s ezek kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, amelyeket az elmúlt évtizedekben tapasztalhattam. Akkor sem örültem nekik, ma sem tudok rajongani értük. Korábban a kommunizmus ígérete, mostanában a demokrácia hangoztatása révén próbálják legitimmé tenni a döntéseket. Ez ugyan hasznosnak tűnik, de egy idő után megbosszulja magát. Különösen akkor, ha az, amire alapoznak, a gyakorlatban tulajdonképpen nem létezik. Az elmúlt két hét alatt öt olyan eset volt, melyek kiváltották belőlem a fenti gondolatokat. Lapunkban is olvashattak egy megyei intézmény volt vezetőjének történetéről. A demokrácia szellemében - mint mindenki másnak - neki is pályáznia kellett arra az állásra, melyet addig betöltött. Pályázatát szakmailag kiemelkedőnek tartották, a munkahelyi kollektíva őt támogatta. Mégsem tarthatta meg addigi pozícióját, bár - elismervén alkalmasságát - más vezetői beosztást kínáltak neki. Ő ezt nem fogadta el. Méltánytalannak érezte a vele történteket. Ugyanez történt egy másik volt igazgatóval is. Neki a végén helyettesi állást kínáltak fel. Nem értette a dolgot. Mármint azt, hogy miért kellett pályázatot kiírni akkor, amikor nem a szakmai, hanem a politikai szempontok döntenek az állás odaítélésekor. Miért nem vállalta a hatalom azt, hogy kimondja: „Most egy kicsit szüneteltetem a demokráciát, nem lesz itt sem választás, sem kiválasztás, nem a szakmai követelmények a fontosak elsősorban, hanem az, hogy az én emberem kerüljön erre a bizonyos posztra, amelyre indoklás nélkül ki is nevezem.” Jelenleg mindkét volt- a pályázatok alapján is kiválónak minősített - vezető szakember munkanélküli. Eszembe juttatják ezek az esetek azt a mendemondát, hogy Kádár János minden választás előtt a mellényzsebéből húzta elő a később megválasztottak listáját, s alsóbb szinteken - kisebb kádárkákkal- ugyanez történt. Akkor sem örültem, most sem tudok. A harmadik eset országos visszhangot keltett, ezért éppen csak megemlítem Kónya Imre nyilvánosságra került dolgozatát, melyben arról is ír, hogy eljött az az idő, amikor már élhetnek a megszerzett hatalommal. Finoman fogalmaztam, remélve, hogy ők is finoman élnek majd vele. A negyedik a napokban történt itt, Szolnokon. Összevontak három kulturális intézményt. Elképzelhető, hogy a döntés minden szempontból helyesnek bizonyul majd az idők során. De az, hogy ismét felülről döntöttek, meg sem kérdezve az ott dolgozók véleményét, nem tájékoztatták őket a várható átszervezésről, amely talán egzisztenciális problémát is jelenthet néhányuk számára, már megint a régi időket juttatja eszembe. , Az utolsó eset - utolsó csepp a pohárban, mely túlcsordult, s a, cikk megírására késztetett - egy körlevél részleteitolt, melyet a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet küldött ki valamennyi középiskola igazgatójának: „.. . A Művelődési és Közoktatási Minisztérium közlése szerint a Bevezetés a filozófiába c. tankönyv nem fog megjelenni. A Bevezetés a filozófiába, valamint a Társadalomismeret tantárgyak közötti választási lehetőséget - további intézkedésig - ideiglenesen felfüggesztik. A középiskolák IV. évfolyamán a Társadalomismeretet kell tanítani. (Akik a Bevezetés a filozófiába tankönyvet rendelték, újrarendelés nélkül a Társadalomismeretet fogják megkapni.)” Ennyi. És természetesen ez is indoklás nélkül, a nyár végén, augusztus 26-án (tankönyv azóta sem érkezett). A nyolcvanas évek elején hatalmas vívmánynak számított az, hogy középiskolában idealista gondolkodók tanaival is meg lehetett ismerkedni, ráadásul eredeti szövegek alapján. A cél az volt, hogy minden tanuló maga döntse el, hogy milyen módon viszonyul a világhoz. Egy gyengülő hatalom megengedte az általa hirdetett ideológiával szöges ellentétben álló nézetek tanítását és megismerését is. Egy erősödő hatalom ezt nem teheti? Mindenesetre furcsa. Ilyen esetek szerencsére nem mindennap történnek, de úgy tűnik, egyre többször fordulnak elő. A hatalom nyers érvényesítése sokakat irritál, s félelmet kelt. Ha a régi módon nyilvánul meg továbbra is, akkor egyesek nagyon messze fordulhatnak tőle, mások pedig árnyékában - úgy, ahogyan régen, bújtatva - továbbra is fogják Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás filozófiai nézeteit „taní-tani’. De miért van erre szükség? Valerij és társai magyar iskolában Szokatlan kéréssel kereste fel egy orosz édesanya még a nyár elején Román Bélát, a szolnoki Ságvári Körúti Általános Iskola igazgatóját. Férje, akitől elvált, hazament a kivonuló szovjet csapatokkal, ő viszont itt akar maradni Magyarországon gyermekeivel. Albérletben laknak, s mivel az orvosi diplomáját még nem sikerült honosítani, ápolónőként dolgozik. Nem tudná vállalni, hogy a hatodikos kisfiát Pesten, a követség orosz iskolájában taníttassa, hiszen az havi tíz-tizenegyezer forintba kerülne. Sem eligazító, sem tiltó jogszabály nem lévén hasonló esetre az oktatási törvényben, az igazgató a szívére hallgatott. S Dimát az iskola bim-bam csengőjének „De nehéz az iskolatáska” dallama szólította a padba szeptember 2-án. Valahogyan híre mehetett a dolognak, mert a Szolnokra szerződött orosz sportolók s egy Ungvárról áttelepült házaspár is a Ságvári körúti iskolába „íratta át” gyermekeit. így három orosz anyanyelvű és a két ungvári magyar anyanyelvű fiúval tovább gyarapodott a tanulólétszám. A gyerekek szeretnének „randevúnkon” meglepni azzal, hogy a filmnyomóval leírják latin betűkkel a nevüket. Sajnos nem működik a szerkezet. Szemmel láthatóan jól érzik magukat, szinte ráfekszenek az igazgató asztalára, kapkodják egymás kezéből, háthogyha sikerül megjavítani. Kedvesek, vidámak, ugyanolyanok, mint a hasonló korú fiúk bárhol a világon.- Mennyit tudtok már magyarul? - kérdezem őket.- Kevés - hangzik a válasz. De azért kikerekedik két mondat is: „Nem tudom”, „Hagyjál már békén!”. Mit mondjak, jellemző, s elég elkeserítő, hogy a gyerekek ez utóbbi mondatot az elsők között tanulták meg Magyarországon.- Szigorúak a magyar tanárok?- Nem. Ugyanolyanok, mint Ungváron - mondják a Sándor testvérek, Norbert és Tamás. Valerij Abeljanov és Dima persze még nem tud ilyen összehasonlítást tenni, hiszen ők most csak elsősorban a magyar nyelvet tanulják, osztályzatot még nem kapnak.- A tanári karral úgy döntöttünk, hogy a gyerekek félévenként tesznek osztályozó vizsgát. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy évig akár nem is kapnak bizonyítványt -jegyzi meg az igazgató. - Egyébként a koruknak megfelelő osztályokba járnak, s azokon az órákon, ahol nem kulcskérdés a nyelv, mint például a matematika, a kémia, a technika, a testnevelés stb. természetesen tanári segédlettel ugyanúgy haladnak, mint a többiek. Szerencsére mindannyian jó képességű, jó tanuló gyerekek, s annyit minden pedagógus tud oroszul, hogy segíteni tud a diákoknak a tananyag megértésében, de a tantestület három orosz szakos tanára vállalta, hogy gardírozza őket, s el-elbe- szélget a fiúkkal. Egyébként beszereztük azokat a tankönyveket is, amelyekből eddig tanultak.- Az ungvári gyerekekkel nyilván könnyebb a dolguk.- Igen, de hiába jártak magyar iskolába, nálunk más a tanterv. S ezzel egyáltalán nem panaszkodni akarok, hiszen önként vállaltuk a tanításukat. Kötelességünknek éreztük, hogy felkaroljuk őket, hiszen a gyerekek alapvető joga a tanulás az egész világon. S ha ők itt vannak, akkor itt kell őket tanítani. T. G. Magda .lánas esete már messze túlnő a/ igazságügy konvencionális keretein. A/ok. akik valamiképpen szereplői ennek az ügynek, biztos, hogy a jogtörténetbe masíroznak. Már esak azért is. mert olyan anomáliái mutatkoznak meg a jogfilozófiának. melyre még évszázadok múlva is hivatkoznak majd a tailárosemberek. Idézik jogalkotók. s talán kérdésként is kapják vizsgázók az egyetemeken. E jogtörténeti kuriózum pedig az átlagemberekben az indulatok máglyáit lobogtatja. Magda Jánost 1983-ban gyermekgyilkosság vádjával halálra ítélték. Aztán felmentették, mert a közvetett bizonyítékolyüáncából hiányzott egyetlen szem. Kár szépíteni, a rendőrség nem állt a helyzet magaslatán, a nyomozati szakban meglehetősen nagyvonalúan kezelték a bűnjeleket, ami aztán visszaütött. Elég volt egy zseniális védőügyvéd, és a bűnüldöző szervek trehánysága Magda Jánosnak az életet jelentette. Felmentették, szabadult, és a szandaszőlősi kőműves élte, éldegélte unalmasnak egyáltalán nem mondható életét. Párt is talált magának Makkainé személyében, akit aztán 1986-ban olyan kegyetlenül megvert, hogy az asszonynak az állkapocscsontja törött el. Magda János ült is mindezért négy évet, majd 1990-ben szabadult. És hogy most ismét börtönlakó, erről lapunk január 16-i számában így számolt be: „Mint azt tegnapi lapszámunkban megírtuk, lakásában vasárnap este holtan találták az 53 éves Makkai Kálmánnét, akinek testén több - feltehetően bántalmazásból származó - sérülést találtak. A rendőrség Makkainé élettársát, az 55 éves Magda Jánost őrizetbe vette... Vasárnap este hárman italoztak együtt, Makkainé és húga, Ott Györgyné, valamint Magda János. Az elhunyt szervezetében nagy mennyiségű gyógyszert találtak, és természetesen alkoholt, és az máris valószínűsíthető, hogy Magda Jánosnak köze van a gyilkossághoz. Az elkövetést azonban tagadja, féltékenységi indítékot sző az ügybe. A rendőrségi vizsgálat folyamatban van, melynek tétje az, hogy kiderüljön: ki fojtotta meg Makkainét.” Magda János a magyar jog szent tehene. Egy olyan elítéltet, akit védője az akasztófa árnyékából menekített ki, csak úgy lehet ismét elmarasztalni, ha minden pont és vessző a helyén van az ítéletben. Ehhez is tartja magát mindenki: tudta a rendőrség, az ügyészség és tudja a bírónő is, hogy még egyszer nem történhetik meg az, hogy eljárási hiba miatt kelljen támadható ítélettel előállni. Nos hát, a kilencedik hónapja előzetes letartóztatásban lévő Magda János a közelmúltban leve- let írt szerkesztőségünknek. Újságírót kért, mert beszélni akar. Hát persze, hogy rohantunk lélekszakadva, nehogy késlekedésünk miatt jóvátehetetlen jogi hátrányt szenvedjen emberünk. Hát kérem: a szolnoki büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka, Doktor Károly ezúttal is messzemenően segítőkész volt. Elmondta, hogy Magda János asztmájára való tekintettel a gyengélkedőn fekszik ablak mellett, ami nyitva van éjjel-nappal. Ugyancsak félretett minden elintézendő aktát dr. Antal Enikő védőügyvéd is, hogy ott legyen a Magdával való beszélgetésnél, hiszen mint mondtam volt, az illető a magyar jog szent tehene. Hűvös tárgyalóban találkoztunk a jókora szakállt növesztett vádlottal, akinek ügyében eddig már három tárgyalás zajlott, és a következőre szeptember 19-én kerül sor.- Mi hát a baj, Magda János? - kérdeztem a vádlottat.- Panaszom van: a helyszínen készített fényképeket nem mutatták meg nekem a rendőrségen, és ezt nem akarja elhinni a bíróság. Én ugyanis eltérést látok a fénykép meg a valóság között. Amikor utoljára láttam az élettársamat, egy szűk, magas nyakú pulóver volt rajta, és most a fényképen egy egészen idegen, kivágott, kötött blúzt visel. Ez azért fontos, mert én magas nyakúban nem láthattam a nyakán a sérülést. Ha ezt a kivágottat viselte volna, szembeötlik nekem, hogy valami történt a nyakával, és a kihallgatás során szóvá teszem, mint ahogyan azt elmondtam, hogy az állán megsérült. A keze sem úgy van a képen, ahogyan mi otthagytuk, amikor a húgával újraéleszteni próbáltuk.- Ezenkívül érzi-e, hogy valamiféle méltánytalanság érte a rendőrségi eljárás során? Megsértették-e a törvényességet a vizsgálat alkalmával?- Én ugyanúgy, mint 1983-ban, az első megvádolásom alkalmával, most sem írok alá semmiféle jegyzőkönyvet. Eléggé rosszul látok, hamar bekönnyesedik a szemem. És mégis másfél-két órát adtak az iratok tanulmányozására, pedig ez nekem kevés volt. Meg azzal sem értek egyet, hogy milyen jogon tartanak itt engem immár kilencedik hónapja, minden bizonyíték nélkül? Sem a Rákosi-rend- szerben, sem a piszkos kommunista rendszerben nem vagyunk, ahol Kádár egy tűért adott nyolc meg tíz évet!- Lezajlott három tárgyalás, Ön szerint merre billent az igazság mérlegének nyelve?- Nézze, olyan tanút hallgatnak ki, akivel 1982 óta nem beszélek. Haragosom, megölne egy kanál vízben. Hát ilyen alapon akarnak megint elítélni? Vagy ott van Ott Györgyné, aki már koronatanúm volt 1983-ban, és kiderült róla, hogy hazudott, mert hát engem felmentettek, pedig ő ellenem vallott. Most is ez a hamis tanú a koronatanú. Ezek szerint én is meggyanúsíthatom őt, hogy amíg elmentem borért, ő ölte meg az élettársamat, mivel oka lett volna rá, hiszen a lakásra feni a fogát. Be is akarok idéztetni egy olyan tanút, akinek azt mondta, hogy érdeke engem a rács mögött látni, mert a lakásra mindenáron szüksége van.- Tényleg úgy érzi tehát, hogy igazságtalanság áldozata?- Nézze, engem már egyszer tönkretettek, halálra ítéltek, akkor húsz hónapot ültem igazságtalanul. Az isten megsegített, és sikerült bebizonyítani az ártatlanságomat. Nem is tudom, most miért vagyok itt? Én egy ember életét nem tudnám elvenni, Makkainéval jól megvoltunk, 1985-ben állandó lakásbejelentőt adott nekem, együtt akartunk élni örökre.- Még egyszer megkérdem: érez törvénytelenséget vagy elfogultságot magával szemben?- Ha a bíróság azt mondja: itt van ez a Magda János, egyszer már erősködött, hogy nem csinált semmit, aztán csak elítélték és lehúzott húsz hónapot. Hátha most is igazat mond... Én a döntést rábízom a bíróságra, szerintem nem ítélhetnek el. Azért, mert egy szakértő azt állapította meg, hogy a halált fulladás okozta, ez még kevés ellenem. Ha mégis elítélnek, igyekszem azon, hogy Pesten az ártatlanságomat bebizonyítsam. Engem már megmentett ott egyszer dr. Orosz Balázs.- Ón tehát abban bízik, hogy Pesten megszületik ismét afelmentése?- Nem, én abban bízom, hogy már Szolnokon sem ítélnek el. A közvetett bizonyítékoknál minden láncszemnek kapcsolódnia kell. Az első megvádolásomkor esak egy láncszem hiányzott, és felmentettek. Most legalább három láncszem hiányzik. Az egyik, hogy nem az a ruha volt az élettársamon a valóságban, mint a fényképen. Aztán ellenkezően van begombolva a ruha, de van még más is... Dr. Antal Enikő, aki végighallgatta a beszélgetést, már az első, 1983-as megvádolásakor is Magda János közelében volt. Igaz, akkor még nem volt szakvizsgája, tehát a buzgólkodásához a szakmai érdeklődés adta a motivációt. Most a jogászt kérdem: valóban elfogultak a bűnüldöző és az igazságügyi szervek Magda Jánossal szemben? A védő úgy találja, inkább gesztus értékű eljárásban van része Magdának mind a rendőrség, mind a bíróság részéről. A nyomozás során is kínosan ügyeltek a törvényességre, de dr. Niku Valéria bírónő is pörgeti az eseményeket, a tárgyalások között kevés idő telik el, és ez azért megkülönböztetett bánásmódra vall. Természetesen mind a fénykép ügyében, mind pedig a tanúk meghallgatásának dolgában észrevétellel élnek, hiszen a vádlott adott esetben elmondhatja kifogását a tanúval szemben, de ez nem elégséges ahhoz, hogy a bíróság eltekintsen az illető kihallgatásától. Mindenesetre a vádlott fenntartása egy adalék a vallomás értékeléséhez. A bíróság a kihallgatás ellenére is juthat arra az elhatározásra, hogy a tanú- vallomást kirekeszti a bizonyítékok köréből. Ezután hosszasan beszélgetek Magda Jánossal, és egyre nehezebben tudom palástolni csodálkozásomat. Ez az ember, akinek a betűvetés is nehezére esik, második vakszimultán meccsét vívja komoly, jól felkészült apparátusokkal; a rendőrséggel, ügyészséggel, bírósággal. Miközben az „ellenfeleinek” papírra van vetve a nyomozati anyag, írásba lefektetve a vádirat, Magda Jánosnak fejből kell kontráznia minden cselekményt, minden dátumot. Úgy ám, hogy a sakktábla nincs előtte. És mindezt kilenc hónapja egyfolytában. És előtte ugyanezt húsz hónapig. Képletesen szólva, ha éjjel fel- költik, fel kell mondania azt, ami az ügy számára legkedvezőbb. Azt mondja, fárad, mindinkább nehezére esik már a koncentráció. Pedig ez a sakkjátszma az életéért folyik, mert kiszámolta, hogy ha ismét „bevarrják”, csak húsz év múlva kérheti az életfogytiglan felülvizsgálatát, és ő az asztmájával aligha húzza 75 éves koráig. Ez az érem egyik oldala. A másik oldalon áll az igazságszolgáltatás csapata. A bírónő lelkiismerete rajta, hogy olyan ítéletet hozzon, amely kizárja, hogy egy gyilkossal éljen együtt egy ház, egy utca, egy város, egy ország. Tudom, a bíróság túl sokat nem lehet a történés kiderítésében. Megkapta a/ építőkockákat. melyekből lel kell húznia az igazság katedrálisái. Úgy. hogy az megálljon, úgy. hogy az időtálló legyen, úgy. hogy az építőmesternek ne kelljen szégyenkeznie miatta. Biztos, hogy a bíróság a legjobb lelkiismerete szerint teszi a dolgát. Mégis, éppen ennek az ügynek a kapcsán merül lel bennem a kétség: a jog meg tud-e védeni bennünket mindenkitől, aki veszélyt jelenthet ránk. a társadalomra? Magda János sokféle alakban jelenik meg előttem. Leggyakrabban Houdin. a nagy szahadulónnívész. ké|ié- ben. amint a paragrafusok le- kervényes polipkarjaiból menti ki magát. Ha ártatlanul kerüli tragikus esetek kellős közepébe. úgy ő a sors kiválasztott balekja. I la gyilkos, ám a balhé elől mindig kitér, úgy zseniális bűnöző. A választ - a megnyugtató és kikezdhetetlen választ - az igazságszolgáltatástól várom. Úgyhogy én Önnek szurkolok. bírónő! Palágvi Béla
