Új Néplap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1991-09-12 / 213. szám
1991. SZEPTEMBER 12. 5 Azt beszélik Tiszaigaron Fehér vöröshagymák Ezt a hagymát nem a rántottához pucolják. A fehér fejeket Békéscsabára szállítják. A napszámosok négyszáz forint körül keresnek egy nap. A falu központjában, ahol a főút nagy kanyart ír le, már érezni: itt valami van a levegőben. Nyugodtan az orrára bízhatja magát a járókelő, ha olyan házhoz kíván benyitni, ahol hagymát hámoznak. Kovács Sándo- rék portáján kilencen ülik körbe a jókora kupacot, s tisztítják az átható szagú fejeket. A bennük levő illóanyag sokáig lemosha- tatlanul beleívódik a bőrbe. Az időjárás most kegyes hozzájuk, és az udvaron dolgozhatnak. Amikor hidegebbre fordul, vagy beköszönt az esős idő, akkor zárt - legalábbis védett - helyre kell ülniük, ott pedig megkönnyezik a munkát. A községben sokan vannak, akik így próbálnak családjuk anyagi körülményein javítani. A fehérre tisztított hagymát a békéscsabai hűtőház veszi át. A szerződésben foglalt mennyiséget, ha törik, ha szakad, szállítaniuk kell. Az átvételi ár a múlt évben 13 forint volt kilónként. Most kevesebbet adnak érte. Az ebből származó nettó jövedelem értéke tehát még kisebb. Az itteniek munka utáni második műszakjában ez a legjellemzőbb foglalatosság. Akik hatkor vagy hétkor kezdenek munkahelyükön, azok hajnalban fognak hozzá, majd este folytatják. Kovács Sándor tehenész a termelőszövetkezetben. Pirkadat előtt indul a szarvasmarhatelepre. Napközben itthon van néhány órát, és délután megy ismét vissza. A családtagok és a napszámosok most a háztáj iában termett hagymát tisztítják. Utóbbiak, teljesítményüktől függően 400 forint körül kapnak egy napra. A gazda 8 éve termeszti ezt a növényt. A termés nagyságát nézve az idei év volt a legjobb. A hűtőházba augusztustól szállítanak, s a munkák november csípős derekáig is eltarthatnak. Anemzet szürkéi legalábbis azoknak kellene lenniük a magyar szürke marháknak, hogy fennmaradjanak gazdasági történelmünk eme élő emlékei. Hírmondók a régi időkből, amikor az állatok eladásához hajdúkra és nem közgazdászokra volt szükség, amikor a nagy- szarvú patások hajtói előtt nyitva voltak a nyugati országok határai. A Tiszaigari Mezőgazdasági Kft.-ben majd’ kétszázat tartanak ebből a fajtából. Az országban csak öt helyen foglalkoznak velük. Az idén 160 volt a szaporulat, de csak nehezen tudják eladni őket. Farkas János, a kft. igazgatója hiába kedveli e valóban szép jószágokat, fenntartásuk sok gonddal jár. Mivel közel sem adnak annyi tejet, mint a többi szarvasmarha, csak a húsukból származó bevételre számíthatnak. Egyébiránt érdemes belegondolni: a hentesnél kimért minden kilójukkal - még ha az emberek jól is laknak a húsával - az ország lesz szegényebb. Nekünk nincsenek elefántjaink, or- szarvúink vagy fókáink, amiket viszketeg híres emberek védenének. Van azonban más megfogyatkozott faj, amelyekkel úgy Állatállományunk eltartásához szükségünk van a jelenlegi földterületeinkre - állapítja meg Farkas János igazgató tűnik, alig törődik valaki. Ilyen a magyar szürke is, amelyre alig szánnak valamennyi pénzt. Egy ekkora gazdaság önmagában nem képes hosszú távon fenntartani veszteséges ágazatokat. Márpedig a szürkékre évente 2-3 millió forint ráfizetése van a kft.- nek. Júniusban a Földművelési Minisztérium és néhány országos hatáskörű mezőgazdasági szervezet képviselőivel közösen keresték a megoldást. Megígérték, hogy erre a célra adnak valamennyi támogatást. A múzeumi tárgyakat sem árverezik el csak azért, mert - úgymond - tartásuk gazdaságtalan. Több mint hiba lenne a mészároshoz hajtani négy lábon járó értékeinket. A szürke marhák Tiszaigaron telelnek, az év nagyrészében a szabadban vannak. Nagyiván határában sokszor látni őket.- A téesz alaptevékenysége a szarvasmarha-tenyésztés. Akkora az állatállomány, hogy szükség van a jelenlegi nagyságú területre - szögezi le Farkas János. A növénytermesztés is az állattenyésztést szolgálja. Szalmánk kevés, máshonnan kell pótolnunk a takarmányhiányt. Tudjuk, már vannak, akik vinnének a területünkből. Nem tudom, hogy tartjuk el akkor a jószágokat. Ha az igényelt földet megkapják, abban az esetben akár a marhát is vihetnék. Idő, pénz, fáradság és a művelődés Evekkel ezelőtt hozták létre az Általános Művelődési Központot Tiszaigaron. Vezetője, az iskola igazgatója, Tolnai József fogad minket. A közeli klubkönyvtárról, s általában a művelődés helyzetéről beszélgetünk. Érdekes például, hogy az egyik legsikeresebb kulturális műsor a nőklub színielőadása. A szervezők jobban járnak ezzel, mintha valamelyik ismertebb művészt hívnák meg. Köztudott, hogy a neves előadók - tisztelet a kivételnek - jobb formájukat a fővárosi előadásokra tartalékolják. Másrészt a belépődíj (el)riasztóan drága lenne. Ilyen alkalmakkor megtelik érdeklődővel az épület. Sikeres rendezvény az óvodások és az iskolások farsangja is. Az épületben nyugdíjasklubot működtetnek, a fiatalabbak video vetítésen vehetnek részt, számítógépes játékokat használhatnak.- A középkorúak művelődési szokásait elemezve hiba lenne kizárólag az igénytelenségre hivatkozni - állítja határozottan a központ igazgtója. Általában alaptalan megállapítás, hogy a falusi embert nem érdekli a kultúra. Itt azonban alacsonyabbak a bérek, mint a városban - nem beszélve a fővárosról -, más az emberek időbeosztása. Tíz-tizennégy, olykor tizenhat órát dolgoznak. A művelődéssel való kapcsolatuk vizsgálatakor ezt is figyelembe kell venni. Álljunk meg egy órára! Gyalog sincs messze a főúttól az arborétum. Alapítója, gróf Széky Péter több mint száz évvel ezelőtt ültette el az első fákat. Mondják, hogy az erdő fajgazdagsága országos összehasonlításban is megállja a helyét. Gyönyörű a hatalmas kínai selyemfenyő, s van itt egy 430 éves kocsányos tölgy is. Tölgyből egyébként 12 fajta látható. Furcsa, hogy kimondottan hegyvidéki fajok is megélnek itt, a szélsőséges éghajlatú síkságon. Egy szép élménnyel marad szegényebb a ráérő utazó, ha nem tér be ide. Egy óra alatt kényelmesen körbesétálhatja e területet, melynek varázsa természetességében rejlik. Többnyire csak a fák tövébe szúrt táblák juttatják eszünkbe, hogy arborétumban járunk. A héten kaptak egy kis traktort, amellyel fűvet nyírni, vontatni, de egy ötletes megoldással még vizet szivattyúzni is lehet. A nagy park öt évvel ezelőtti állapotához képest sokat szépült. Tavaly autóbuszos'kirándulók jöttek inkább, az idén több volt a családos látogatók száma. Az arborétum gazdái próbálkoztak csemetefák nevelésével, ám ahhoz üvegház, fólia kellene. A fák között egy jó állapotban levő ház bújik meg. Egyesek szerint könnyen át lehetne alakítani turistaházzá. Ezzel a géppel vizet is lehet szivattyűzni. Ezúttal fűnyírásra fogták be. Szeptembertől új telefonvonalak Korábban kapcsoltak Van úgy, hogy az ember nem tud annak örülni, ha a nyugdíjasok - legalábbis a papír szerint - jobban élnek, mint azok a családosok, ahol pedig munkabíró házaspár keresi a pénzt. Ha jól megnézzük, nem is lehet különösebb ok az elégedettségre, hisz tisztában vagyunk egy élet munkája után kapott járulék mai értékével. Mihez kezd azonban az az apa, aki hét-nyolc ezer forintos fizetésével két gyermeket nevel. Tiszaigar lakossága 70 százalékának jövedelme a létminimum alatt van. Az itt élők 8 százaléka munkanélküli, arányuk az utóbbi időben növekedett. Tóth Nándor polgármester a szóba került helyi adóról hasonlóképpen vélekedik, mint a többi település vezetői.- Tiszaigar nem gazdag község - állapítja meg. Nem alkottunk rendeletet a helyi adó beveTóth Nándor polgármester polgármesteri hivatalban egy hónapja pillanatok alatt kapcsolatba lehet lépni az ország bármely, távhívási rendszerbe kapcsolt állomásával. Ötven telefonvonalat építenek ki, tizenöthúsznak még nincs gazdája. A legfontosabb talán az, hogy szeptember végére mindenütt Az új orvosi rendelő. Az önkormányzat fedezi a doktor bérét, míg nem érkezik a társadalombiztosítás határozata. zetéséről. Többet rontottunk volna a közhangulaton, mint ameny- nyi pénzt a bevételekkel nyerünk. Alig 260 ezer forint marad itt a magasabb szintű jogszabályok alapján kirótt és minket illető adóbevételekből. 17 millió forintból gazdálkodunk, két és fél millió jut fejlesztésre. Január elsejétől, amióta önálló község Tiszaigar, pontosan tudjuk, mekkora összegből gazdálkodunk. Mint látszik: kevésből. Mégis, Nagyiván, Tiszaigar, Ti- szaörs különválásával a mi falunk jobban járt. A telefonrendszer-fejlesztési program 1986-ban indult, a községi közös tanács finanszírozásában. Ennek köszönhetően a megszólalnak a készülékek. A 11 millió forintos beruházás nagy részét már kifizették. Három hete adták át az új orvosi rendelőt, a mellette levő épületet szolgálati lakássá alakítják át. Az állást már korábban meghirdették, pályázó is jelentkezett már. Egy új szolgáltatás jelenik meg a faluban, hisz eddig itt nem volt önálló orvosi körzet. A doktor bérét a társadalombiztosítás adná, s az országos főigazgatóság a közeljövőben dönt arról, hogy e célra biztosít-e pénzt vagy sem. Az itt lakók kérték: az önkormányzat ne várjon a hivatal határozatára. Nekik szükség van állandó orvosra, bérét fizessék a költségvetésükből. A víz színtelen, íztelen ... Szagtalan? Az utóbbi jelző Tiszaigaron nemigen fedné a valóságot. Bizony, itt szagos ez az éltető folyadék. Egészségügyi szempontból nem kifogásolható, de a fogyasztók számára élvezhetetlen. Három tiszaörsi fúrt kútból látják el a falut. Az úgynevezett 2-es kút beiszaposodott, hozama a felére csökkent, ráadásul a vezetékben pang a víz, ami miatt tovább romlik a minősége. Ez a gond tavaly jelentkezett először. Közben emelkedett a vízdíj. Érthető tehát az emberek elégedetlensége. Panaszaikkal a polgár- mesteri hivatalhoz fordultak. A közelmúltban Tiszaörs és Tiszaigar vezetői megvitatták a kérdést a Jász-Nagykun-Szol- nok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakembereivel. Úgy tűnik, találtak megoldást az ellátás színvonalának javítására. A munkák a két községnek 7 millió 750 ezer forintjába kerülnének, ha a pályázaton nem Ritkán használják a közkifolyókat, hisz szinte minden házhoz bevezették már a vizet nyerik el az összeg felét, a másik részét pedig - vagy annak nagyobb hányadát - nem állná a Víz- és Csatornamű Vállalat. Az oldalt írta: Szurmay Zoltán Fotó: Korányi Éva
